Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-26 / 72. szám

A jubileumi kiállítás anyagából megvalósult tervek Harminc év városfejlesztési eredményeiről ad majd képet a Miskolci Galériá­ban május 23-án nyíló kiállítás. Az ÉSZAKTERV rendezi, mely a három évtized alatt megvalósult épületek túlnyomó többségét tervezte. Mai számunkban ismét bemutatunk kettőt azok közül az építészeti alkotások közül, melyekre nemcsak a tervezők és kivitelezők, hanem minden városát szerető miskolci büszke lehet. Itt A Borsod megyei Tanács öreg épületét 1970-ben bővítették ki ezzel a korszerű új szárnnyal. Tervezője Szabó József építész, a kivitelezési munkát a BÁÉV végezte (jobb oldali kép). Egy fűtőművet is lehet úgy ter­vezni, építeni, hogy harmonikusan illeszked­jen a lakóépületek közé. Ilyen a bulgárföldi lakótelep fűtőműve, melyet Krisztik Pál ter­vezett, s a BÁÉV épített 1969-ben (bal oldali kép). A miskolci győztes Játék a betűkkel A televízió népszerű vetél­kedő műsora, a Ját­ék a be­tűkkel nemrég a félszázadik adásához érkezett. A jubile­umi agytorna egyik részve­vője Olasz Pál, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kémiai tanszékének fiatal tanársegédje volt, aki ezút­tal is — mint előzőleg már három alkalommal — győz­tesként forgathatta meg a szerencsekereket. — Magam sem gondoltam komolyan, amikor jelentkez­tem. Anyám ötlete volt. Ott­hon, Debrecenben együtt szurkoltuk végig az egyik adást. Utána azt mondta: próbáljam meg. Akkor lát­tam először a vetélkedőt... — Ez azonban nem jelen­tett hátrányt... — Valóban nem. Néhány nap múlva próbajátékra hívtak. Sikerült. A nyilvános szereplés innen már csak egy lépésnyi távolságra volt. — Az első verseny előtt mit érzett? — Gondoltam, ha az erős rostán fennakadtam, miért ne csinálnám végig? Nem a jutalomért, csupán a játék izgalmáért. Hogy a vereség bántott volna-e vagy sem, nem tudom, győztem ... — Nemcsak az első alka­lommal, hanem másodszor, sőt harmadszor is. Véletlen ez, vagy alapos munka ered­ménye? — Szeretem a rejtvénye­ket, a vetélkedőket. A Fülest például minden héten meg­veszem a szellemes és gon­dolkodtató feladványaiért. A szavakkal azonban kön­­­nyebb játszani, mint a be­tűkkel. A sikeres próbajá­ték után kemény és kimerí­tő „edzésekbe” kezdtem. Sa­ját betűimből szavakat rak­tam össze, az időt stopper­­ral mértem. Kedd esténként pedig a tévé előtt mindig együtt játszottam a verseny­zőkkel. — Mint egy személyben tréner és versenyző, elége­dett-e az eredményeivel? — Az első fordulóban nem volt különösebben nehéz dolgom. A vetélkedőt egye­nes adásban közvetítette a televízió, s a 338 pontommal átvettem a vezetést a Há­romszázasok klubjában. A második fordulót új ellen­féllel, mintegy félórával az első befejezése után játszot­tuk le, ezt a következő hé­ten felvételről láthatták a nézők. Ezt a versenyt ma­gam is a képernyő előtt iz­gultam végig. Nagyobb láz­ban voltam, mint a felvétel készítésekor, pedig a vég­eredményt is tudtam: 327 pontos győzelemmel tovább jutottam. A harmadik for­dulóban sikerült legjobban a kezdés, s mindvégig ma­gas pontértékű szavakkal játszottam. Két héttel ko­rábbi eredményemet 344 ponttal megdöntöttem, s ez­zel több mint egy hónapig vezettem a Háromszázasok klubjában. — És a jubileumi játék? — Nem is számítottam rá. Az eddigi legizgalmasabb verseny volt nézőknek és játékosoknak egyaránt. A végén vált a legérdekesebbé a játék; a kétszeres holt­verseny és az ezt követő „11-es rúgások” végül is a javamra billentették a mér­leget. Meleg pillanatok vol­tak ... — A tévében elért ered­ményei bizonyítják, hogy magas fokon ismeri anya­nyelvünket. Vegyipari egye­temi végzettsége, munkája révén azonban egy másik nyelvhez, kémiai vegyjel­­rendszerhez is közel áll. Van-e valami azonosság a kettő között? Mind a kettő egységes je­lölést és értelmezést, a köz­­érthetőséget szolgáló jel­rendszer. Miként szavainkat a betűk állandóan változó sorrendje alkotja, ugyan­úgy a kémiai reakciókat más-más anyagok egymásra hatása idézi elő. Ezek a fo­lyamatok többnyire láthatók a kémcsövekben, a lombi­kok üvegfalán át, ám ered­ményeink pontosságáról — mint ahogy szavaink tükre az írás — csak a vegyjelek segítségével győződhetünk meg. A kémia sokkal keve­sebb variációt ismer, mint a nyelv, éppen ezért olykor milyen jó volna egy-egy dzsóker, mint a vetélkedő­ben ... KEGLOVICH JÁNOS Több habszifon-patron Növelik a habszifon-patron gyártását a répcelaki szén­savgyárban. Az üzem már­ciusban már 1p0 ezer doboz habszifont ad a kereskede­lemnek, s ezt a mennyiséget ezentúl minden hónapban megtermelik. Az idén két hó­nap alatt például több hab­­szifon-patront gyártanak, mint 1970-ben egész évben, amikor 165 ezer doboz patront töl­töttek meg. Városi tanácstagok fogadóórái 1974. március 26. Boda Józsefné, Felszabadítók útja 2., 18 órától; Faragó Erzsé­bet, iii/i. területi pártalapszerve­­zet, Marx K. u. 49., 17 órától; László Vilmosné, III/1. területi pártalapszervezet, Marx K. u. 40., 17 órától; Nagy János, munkás­klub, Vargahegy, 17 órától; Vin­­cze Sándor, Gépipari Technikum, Kun B. u. 10., 18 órától. 1974. március 27. Dr. Árokszállásy Zoltán és Varga Zoltán, 1/8. területi párt­alapszervezet, Csabai kapu 8., 17 órától; dr. Terplán Zénó, egyetem, A/III., gépelemek tan­széke, I. em. 10., 16 órától. 1974. március 29. Ádám Jánosné, 48-as u. 13., 17 órától; dr. Konczwald Barna, 34. sz. Alt. Iskola, Könyves K. u. 2., 17 órától. Fölösleges munka Társítható-e két olyan ellentétes fogalom, mint az értel­mes, alkotó, örömet adó emberi munka s a fölöslegesség, a haszontalanság, a semmire nem alkalmasság? A tapasztalat tanúsítja, sajnos, társítható. Halljuk, látjuk, olykor a bőrün­kön érezzük. Vannak apróbb, bosszantó, közismert jelei. A néhány napja leterített, s újra feltört aszfaltburkolat az úton. A festők, tapétázók után érkező parkettcsiszolók, vil­lanyszerelők. A társadalmi munkában kialakított játszótér, melyet földmunkagépek, teherautók taposnak össze, mert így rövidebb az út a szomszédságában megkezdett építkezéshez. A selejtbe került alkatrész ... Fölöslegesen dolgozni? Látni, miként megy ká­ba órák, napok eredménye? Nemcsak dühítő, hanem lealáz­s. Mert a legértékesebbet, az emberi tevékenységet silányítja semmivé, értéktelenné, értelmetlenné. Tavaly az emberi munka akkora nemzeti jövedelmet hozott létre, azaz új értéket, hogy ha­zánk egy-egy lakosára 35 ezer forint jut belőle. Lehetett volna több? Minden bizonnyal. Hogyan? Hagyjuk most a közismert, föntebb utalásszerűen említett eseteket. Próbáljunk mélyebbre tekinteni, a felszín fehér habja mögött föllelni a folyam vizét szennyező, mérgező anyagokat. A közömbösség porát, mely beivódik a póru­sokba, bemosódik a közös tevékenység folyójába, s mely hagyja, hogy készüljön a több milliót fölemésztő elemzés, számítás, helyszíni mintavétel, beruházási erőprogram. Marx történelmi távlatokat nyitó megállapítása az, hogy a szocializmusban a munka emberi szükségletté válik. Vannak, nem kevesen, akik ma már így, nemcsak a kenyérért, hanem szükségletből dolgoznak. Örömöt, kielégülést, emberi boldog­ságot találnak tevékenységükben. Hisznek annak értelmében, rendeltetésében, amit csinálnak, legyen az esztergálás, állat­­gondozás, házak tervrajzinak elkészítése. S elsősorban őket, de a csupán a kenyérért dolgozót is sérti, dühíti, ha látja: kár volt a fáradozásért. Milyen lelkesen, szabad idejüket sem sajnálva állították össze az ifjú közgazdászok javaslatukat az egyik termék gyártásának gazdaságosabbá tételére, s mire elkészültek, megtudták: javaslataiktól függetlenül abba­hagyták az előállítását. Miért nem szóltak nekik? Valahogy elfelejtődött. És a munkájuk, az izgalomtól hevített órák? Legyintés. Több is veszett Mohácsnál. A legyintés, a fölényes okítás, a cinikus grimasz, a váll­­huzogatás láttán, hallatán a tisztességgel igyekvő ökle össze­­rándul. Mert neki napjai, hetei, nemegyszer hónapjai men­tek rá arra, amit a másik lesöpör az asztalról, vagy fiókjába dobja. A magunk kincsét herdáljuk tehát, s éppen ez az, miért a a közöny, s restség? Szónoki kérdés? Vagy inkább a közgondolkozás némely rétegének feszegetése, az erkölcs, s nem is akármilyen, ha­nem a szocialista erkölcs pengéjével? Ezt véljük célraveze­tőbbnek. Annak a kérdésnek újra és újra való megfogalma­zását, hogy miért hagyjuk, fogadjuk szótlanul, tűrjük mér­gelődve, vagy éppen közömbösen a magunk és mások mellé­fogásait, a munka, az emberi veríték és energia pazarlását. A legegyszerűbb alkatrész is négy-öt munkaműveleten át formálódik. Van szerszám, amely hetvenezer forintba kerül. Felületes beállításkor egy másodperc alatt tönkremegy. S ha az ennyire nyilvánvaló ügyek nem kavarnak hullámokat, miért tennék ezt a rejtettebbek? Megszoktuk. Megszokhat­­juk ezt? Odáig kell eljutnunk, hogy saját, olykor halk szavunk föl­erősödjék a közösség hangszóróin, s a közönyösek, a kényel­mesen süketek is meghallják: a fölösleges munka tűrhetet­len. Mert az értelmes cselekvés rugóit töri el, rokkanttá téve az embert, inaiban, idegeiben. Tűrhetetlen, mert embertelen. M. O. A Miskolci Mélyépítő Vállalat azonnali belépéssel felvesz minősítő vizsgával rendelkező hegesztőket, gázcsőszigetelőket, 1514-es gépre kotrógépkezelőt, T-174-es Weimar-gépre rakodógép-kezelőt, építőipari gépszerelőt, porlasztó-adagoló beállítót, könnyű- és nehézgépkezelőt­, autó-motorszerelőt, kubikosokat, segédmunkásokat és éjjeliőröket. Bérezés megegyezés szerint. Minden szombat szabad, napi egyszeri kedvezményes étkezés, korszerű munkásszállás, különélési pótlék, valamint útiköltség-hozzájárulás biztosítva. Munkahelyek Miskolc területén. Jelentkezés: a munkaerő-gazdálkodáson, Miskolc I., Partizán u. 2. sz. Régi igénylők, nagycsaládosok. • • ülésezett a lakásügyi társadalmi bizottság meg. Tegnap a tanácsi érté­kesítése lakások elosztásáról volt szó. Az ilyen lakásra váró igénylők száma 8212, az elosztható otthonok szá­ma 896. A névjegyzék-tervezet ös­­­szeállításához az alapot a gépi adatfeldolgozás tám­pontjai biztosították. Ezt a munkát egyébként az ÉGSZI végezte el. Ezt követően a helyszíni tapasztalatok ke­rültek sorra. A huszonöt ta­gú társadalmi bizottságban tanácstagok, a nagyüzemek képviselői, a városi pártbi­zottság, az SZMT, a városi KISZ-bizottság és a Vörös­­kereszt képviselői mondták el véleményüket. Javaslat­ként az elosztható lakások számáról kétszer több név került a bizottság elé. A további elbírálás alap­jai a következők voltak: döntően esett latba az igény­lés kelte, aztán pedig a nagy­­családosok, a fizikai dolgo­zó­k, a fiatal házasok érde­keit tekintették fontosnak. Az elosztástervezet összeál­lítását meghatározza bizo­nyos mértékig az is, hogy viszonylag kevés a nagyobb méretű új lakás, ami a több­­gyermekes családok számára is korszerű otthont jelent­hetne. Ma a tanácsi bérlakások elosztás-tervezete készül el a bizottság munkája nyomán és a névjegyzékek április­ban a tanács-vb elé kerül­nek. Tegnap ülést tartott a la­kásügyi társadalmi bizottság. Dr. Sipos Géza, Miskolc me­gyei város tanácsa V. B. I. kerületi Hivatalának lakás- és helyiség­gazdálkodási osz­tályvezetője elmondta, hogy március 25-én és 26-án az 1974. évi lakáskiutalási név­jegyzék-tervezetet tárgyalták

Next