Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1974-04-16 / 88. szám
Szakmák skatulyában Annyiszor leírtuk már, hogy unásig ismert: a divatos szakmákban (fodrász, lovvikus, fogtechnikus stb.) túljelentkezés tapaszzal ,míg önzőnek, kohásznak lényegesen kevesebb fiatal jelenik mint amennyire szükség lenne. A városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén — ki tudja hányadszor? — ismét szóba került ez az évről évre súlyosbodó gond És elhangzottak a szokásos vélemények is: hatékonyabbá kellene tenni a nála választési tanácsadást, meg kellene változtatni a rejlők szemléletét stb De minek soroljam fel, hiszen ezeket is ismeri az olyat* Megszánd*1hatatlan újságcikk és egyéb publikáció !"gc te már. h"” a pályaválasztó fiatalok — és szülők — szándéka nem egyezik meg a népgazdaság igényeivel. Míg a vitát hallgattam, megérlelődött bennem egy gondolat. Nem állítom, hogy vadonatúj, de azt hiszem, arra, amit az alábbiakban mondani fogok, eddig nem ügyeltünk eléggé. Röviden fogalmazva: beskatulyáztuk a szakmákat. Hogy mit értek ez alatt? Idézzék emlékezetükbe azokat a rn^riokat, melyek akár a televízióban, akár a rádióban, akár t-ágokban megjelentek, például a kohászokról. De ha • a hangvétele a bármiféle fórumon elhangzó élőbeszélő eladásoknak is. Hasonló, de milyen? Nos, a kohászokról általában azt szoktuk elmondani, hogy milyen nehéz a munkájuk. Hány fok van a kemencék közelében — nyári kánikulában! —, milyen veszélyes az izzó vassal bánni, hány liter vizet izzad ki egy nap alatt az ember stb. Mindez igaz. Hogy mennyire igaz, azok tudják csak igazán, akik nem egy alkalmi riport vagy üzemlátogatás erejéig ismerkednek a kohászok munkájával. De vajon az igaz-e, hogy ezt a szakmát csupán az jellemzi, hogy egészségtelen és nehéz? Ha nem társulna a forró levegőhöz, az izzó vas közelségéhez ezernyi szépség, akkor nem oszthatnának törzsgárda jelvényeket, aranygyűrűket a Lenin Kohászati Művekben. Ha nem volna ennek a szakmának színe, romantikája, akkor büntetésből sem lehetne odaparancsolni senkit a kemencék mellé. És most gondoljanak arra, hogy mi mindent szoktak elmondani például egy berepülő pilótáról. Megemlítik ugyan, hogy veszélyes foglalkozást űz, de mégis a szárnyalás, a hősiesség motiválja a beszámolót. Mintha egy hangsebességnél gyorsabban repülő gép vezetőfülkéjében nem lenne akkora fizikai fájdalmat okozó megterhelés, mint másutt. Pedig van. Csak erről valahogy nem beszélünk. Mert ez a szakma a „szép és vonzó” címkét viselő skatulyába soroltatott. íróasztal mellett dolgozni, az aztán kényelmes foglalatosság! Parádézni a fehér köpenyben, elnyújtózni a széken. De vajon ha megkérdeznek egy ideggyógyászt arról, milyen szakmák adják a pácienseik zömét, akkor vajon mit válaszol? És kik azok, akik közül sokan gyomorfekélyt szereznek, gerincbántalmakkal kínlódnak? Éppen ideje, hogy leszámoljunk a sok év alatt kialakult és megcsontosodott kategóriákkal. Nem azt ajánlom, hogy elbagatellizáljuk azt, ami valóban nehéz. De ne csak a heroikus, hősies jellegét hangsúlyozzuk az erre kiválasztott szakmának! Mert ha jól utánanézünk — ilyen vagy olyan okok miatt —, minden mesterség nehéz. Ám az is igaz, hogy mindnek megvan a maga szépsége. Mindet lehet önömmel és a megrokkanás veszélye nélkül űzni. Ha vigyázunk magunkra és egymásra. Azt ajánlom tehát, hogy túlbuzgalmunkban ne riasszuk el a fiatalokat, akik — mert unos-untalan ezt bizonygatjuk nekik — hajlandók elhinni, hogy egy vasgyárban, gépgyárban, kohászatban csak verítékes, keserves arcokat láthat, mosolyt soha. Vegyük ki végre a szakmákat a skatulyából! BÉKÉS DEZSŐ Ki mit tud? klub a tévében A múlt hét végén, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház Ki mit tud? klubjának négy tagja: Kazai Katalin és Mazsaroff Mária népdalénekesek, Regős Zsolt zongorista, valamint Nagy József szavaló Budapesten járt. A tea televízió 2-es stúdiójában Ki mit tud? klub című véműsor felvételén vettek részt. A szereplőkről készült filmfelvétel előreláthatóan április végén kerül képernyőre. Film Nagy Péterről Szergej Geraszimov, a jeles szovjet filmrendező, arra készül, hogy megfilmesítse a szovjet irodalom klasszikusának, Alekszej Tolsztojnak Első Péter c. regényét. Ez a híres regénynek már második filmváltozata. Vlagyimir Petrov rendező az 1937—1939-es években kétrészes filmet készített I. Péter címmel, amelyben neves színészek szerepeltek: Nyikolaj Szimonov (I. Péter), Nyikolaj Cserkaszov, Alla Taraszova és Mihail Zsarov. A mű első része az 1937-es páriszi Nemzetközi Kiállítás nagydíját nyerte el. Az új változathoz, az irodalmi ősforráson kívül, sok okmányt és levéltári anyagot is felhasználnak. Miként alakul Oroszország sorsa a XVII. század végén és a XVIII. század elején, milyen módon tette meg az ország azt a történelmi jelentőségű ugrást, amely kivezette a patriarchális létből és a társadalom új erőit az állam javára végzett hasznos tevékenységre ösztönözte — ezt akarja bemutatni a rendező. j jfc A Miskolci Képtárban (Kerényi László felvétele) Szájáról szép Ez a régi falusi szólásunk sok élettani bölcsességet tartalmaz. Szájáról szép a jószág, amelyet gondosan etetnek, itatnak, az a gyermek, vagy felnőtt, aki okosan táplálkozik, annyit eszik és iszik, amennyi egészségére válik. Jelenti egyszersmind azt is, hogy a szépséghez, az élethez, az egészséghez elengedhetetlen a jó táplálás és táplálkozás. Ne fogjunk olyan tervekbe, amelyek eléréséhez meg kell vonni a szánktól a jó falatokat, de annyit se együnk és igyunk, hogy a szólás igazának éppen az ellenkezőjét bizonyítsuk be! Ez tehát a mondás „testi oldala”, de van „lelki” is. Szájáról szép az ember, aki szép beszédű, kerüli a hangoskodást, a durva szavakat, a másokat bántó, cinikus hanghordozást. Továbbmenve: Szájáról szép az, aki igazat mond, nem hízelkedik, nem alakoskodik, akinek szavára építeni lehet. Amit kimondott, azért becsülettel helytáll, akinél a szó és a tett egyet jelent, aki szép beszédét igaz ügy szolgálatába állítja. A tömegméretű szónoklás korszakában — tehát napjainkban — érdemes föleleveníteni ezt a régi szólást. Borsodi Gyula Baráth Lajos tévéjátéka Baráth Lajost nem kell bemutatni a miskolci olvasónak. Itt élt, újságíróskodott, érett íróvá. Történeteinek hősei borsodi bányászok, munkások. Péntek este a képernyőn is láthattuk őket. Érdekes (ám korántsem eredeti) kerettörténetet írt Baráth Lajos. Boccaccio Dekameronja, Navarrai Margit Heptameronja, vagy Dickens Pickwick klubja óta) és még sorolhatnánk a példákat) ismert és kedvelt ez a forma. Végy egy beszélgető társaságot, amelyben mindenki elmond egy-egy történetet. Esetünkben az író (újságíró) és barátai egy országút menti presszóban üldögélnek, s míg a sofőr az elromlott autót javítja, a társaság egyegy rund mellett sztorikkal csapja agyon az időt. Tegyük mindjárt hozzá, hogy jó szemre és életismeretre vall már maga a kerettörténet is. A presszóban üldögélő Magas a börtönben ülő barátja feleségére vigyáz (ő a csinos presszósnő). A menyecske kikapós lenne, Magas eszén azonban nem lehet túljárni. Míg a börtönben van a barátja, addig nem fogja megcsalni az asszony. A férj falopásért ül. Sajátos erkölcsi értékrend ez, ahol is a falopás bocsánatos bűn, ám a barátnak tett ígéretet minden körülmények között meg kell tartani. (Jobban is vigyázzák az asszonyt, mint a fát). Nyers és naiv emberek ezek, akiknek a tudatában a szerelmi-házastársi hűség magasabb értéket képvisel, mint a társadalmi tulajdon. Ugyanakkor a fatolvajok is elnyerik méltó büntetésüket. A tragikus vétség, a hiba, amit még a közösség (és az író) sem tud megbocsátani, az, hogy megverték a fatelep öreg őrét. Ártatlant, gyengébbet bántani olyan gyalázat, amire nincs bocsánat. Kár, hogy nem ebben a világban mozog a többi Baráth-novella is. Mert — valljuk be — Magas, a bányász, sokkal izgalmasabb a figura, mint a mérnök úr, az újságíró, vagy a technikus. A mérnök úr sztorija: a parkban talált lányról, akit vacsorával kínál, majd kidob, mert meggyanúsítja, hogy ellopta a pénzét (egy „ilyen nő, aki felmegy egy ismeretlen férfi lakására, az mindenre képes”?); az újságíróé, akit otthagy a szerelme, mert unatkozik a komolyan dolgozó férfi mellett; a technikusé, aki végül meg meri szólítani a lányt, akit hetek óta figyel — mind afféle férfi történet. Az effélék csattanója általában egyegy közhely: „ilyenek a nők”, „ilyenek a férfiak”, „hja, bonyolult az élet”. „Van ilyen” persze, hogy van, hagyhatja rá a kritikus is. A szerelem, a másik nem alapvető, meghatározó élményünk. Meghatározó, de csak az egyik alapélmény, amely mellett ezer máris hat. Lebecsülnénk Baráth Lajost és a tévé teljesítményét, ha túlzott szigorral lépnénk fel vele szemben. Mert — noha csak közhelyszinten —, de tényleges élethelyzeteket mutatott be, „igazságait”, megfigyeléseit elfogadhatjuk. Mégis kár, hogy Baráth nem ásott le mélyebbre a valóság bemutatásakor, mert akkor nem csupán a valódit, de az igazat is ábrázolni tudná. A tévéprodukció így is kellemes és tanulságos volt. Rangos szereposztásban rendezte Caál Albert. Tomanek Nándor új szerepkörben (Magas, a bányász) is emlékezetes alakítást nyújtott. Páger Antal erősen küzdött a giccses szituációval (ez volt a leggyengébb novella), Bujtor István póztalan volt a magányosan, a munkájának élő mérnök szerepében, de elfogadható volt a többi is. Bármi legyen is azonban a véleményünk a produkcióról, csak üdvözölhetjük a tévé törekvését, amikor vidéki írónak teremt lehetőséget és a mai munkáséletből ad ízelítőt. E témából ugyanis olyan sajnálatosan kevés van, hogy még a mérsékeltebb produkciónak is örülnünk kell... HORPÁCSI SÁNDOR Kamaratánc-fesztivál Zalaegerszegen vasárnap véget ért a hatodik zalai kamaratánc-fesztivál. Az ország 14 legjobb táncegyüttesének részvételével lezajlott találkozón a 20 000 forintos nagydíjat a Vasas Művészegyüttes tánckara nyerte. Az első díjat a HVDSZ Bihari János táncegyüttese, a zsűri különdíját pedig a pécsi Mecsek táncegyüttes kapta. Kelet-magyarországi tárlat A nyírbátori Báthori István Múzeumban vasárnap megnyitották a Képzőművészek Szövetsége kelet-magyarországi területi szervezete tagjainak alkotásaiból rendezett tárlatot. A kollektív kiállításon a kelet-magyarországi megyék 26 művészének több mint negyven munkáját mutatják be. Szegény özvegy Coudercné Hányszor nevethetik ki szegény Coudercnét országszerte, míg műsoron van? Nem is próbálok statisztikai számítgatásokba bonyolódni. Következtetésem kiindulópontja a Béke mozi közönségének egy része (szerencsére csak kis része). Ahogy ülök a moziban, egyszercsak nevetni kezdenek, sőt nyerítenek, meg a túláradó jókedvtől hajtva be-bekiabálnak. Kezdek elbizonytalankodni. Nem vagyok tisztában a műfajokkal? Vagy nincs humorérzékem? Nem. Annyit csak meg tudok állapítani, hogy ez nem vígjáték, hanem filmdráma. És mégis nevetnek, kinevetnek. Kinevetik özvegy Coudercnét, amikor a tanyájára felfogadott fiatal férfi és közötte több mint baráti kapcsolat kezd kialakulni. Kinevetik, mikor ez a férfi a fiatal és kívánatosabb szomszédlánnyal is szerelmeskedik. Kinevetik, mikor az új hálóköntösben tetszeni akar. Kinevetik profilból, hátulról, premierplánból. Kinevetik halála előtt néhány perccel is. Azt hiszem, most kinevetnek engem is, ha szokatlannak találom azt, hogy a moziban ez megesik. Eddig is tapasztaltam már hasonlót, mégis csak most írok erről. Ez a szegény özvegy Coudercné nagyon szimpatikus nekem és megsajnáltam. Mit tehetnénk érte? Ha cinikus lennék, azt mondanám, nevessük ki a kinevetőket. De ez inkább szomorú, mint nevetséges. Csupán az vigasztalhat, hogy nem az egész közönségről van szó, csak a kisebbségről. Szegény özvegy Coudercné... Szegény kisebbség ... (tamás) Kedd Kossuth rádió. 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Melódiákoktól. — 14.06: Mikrobi és a Pantagonit. Fantasztikus rádiójáték. — 14.49: Éneklő ifjúság. — 15.00: Hírek. — 15.10: Rádióiskola. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Elhangzott .. . szatmári Ilona műsorából. — 16.25: Szabó Ferenc: Szonáta klarinétra és zongorára. — 16.41: A magyar nyelv hete. — 17.00: Hírek. — 17.05: A Kaláka-együttes felvételeiből. — 17.24: A fogyasztó tanácsadói. — 17.49: Bemutatjuk új felvételeinket. — 18.30: A Szabó család. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Népdalest. — 20.15: Örökzöld dallamok. — 21.00: Hírek. — 21.03: Kilátó. A Rádió világirodalmi folyóirata. — 22.00: Hírek. — 22.20: Barangolás Délkelet-Ázsiában. n. Malaysiai rugalmasság. — 22.30: Lehotka Gábor Bach-orgonaestje. — 24.00: Hírek. — 0.10: Dzsesszfelvételekből. Petőfi rádió: 12.44: Zsebrádiószínház. A ’ helyzet kulcsa. — 13.00: Hírek. — 13.03: Törvénykönyv. — 13.20: Magyar szerzők kórusműveiből. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig . . . — 18.00: Hírek. — 18.10: Látogatás az ,,Aranyketrec”-ben. — 18.35: Mátyás Mária és Bódy József énekel. — ^9.10: Barney Kessel és együttese játszik. — 19.27: Új könyvek. — 19.30: Jó estét, gyerekek! — 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. — Közben 20.30: Az Esti Krónika különkiadása. Hírek. — 21.35: A rock mesterei. Ungvári Tamás műsora. — 22.05: Kazacsay Tibor: Szimbolikus táncminiatűrök. — 22.24: Gondolatok filmekről. — 22.39: Verbunkos-muzsika. — 23.00: Hírek. — 23.15: Orfeusz az alvilágban. Részletek Offenbach operettjéből. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30—18.00: Hogyan keresik az új utakat a tsz-szövetiség és a tanács kapcsolatában? — Népi kórusmuzsika. — 18.00—18.15: Borsodi Tükör. (Egy éve város Mezőkövesd; Fiatalok a tibolddaróci téeszben). — 18.15—19.00: Miskolci zeneművész a stúdióban. — Az egészségügyi kultúra kérdései — a helyes táplálkozásról. — 1.könnyűzene. Televízió: 17.28: Műsorismertetés. — 17.30: Hírek. — 17.40: Pengető. Lekvárcirkusz bohócai. — 18.00: Postafiók 250. Takács Mária műsora. — 18.15: Rólad van szól Fiatalok önismereti műsora. — 18.45: Játék a betűkkel. — 19.10: Reklámműsor. —19.15: Esti mese. — 19.30: Tvhíradó. — 20.00: ,,És színész benne minden férfi és nő ...” Kalandozás kétezer év színpadán. A forradalom fintorai. Majakovszkij: Poloska. — 20.55: Siktán a Cserhalmi csapattal. Dokumentumfilm. — 21.10: A tv zenei klubja. A tökéletes karmester. — 22.15: Tv-híradó. — 2. kiadás. Szlovák televízió: 18.20: Szórakoztató műsor. — 18.50: A Szövetségi Bűnügyi Központ keresi ... — 19.00: Híradó. — 20.00: Tizenhét tavasz (szovjet film. 4. rész.) — 21.15: Híradó. — 21.40: Orvosi tanácsok. — 21.55: Publicisztika. — 22.45: Sajtószemle. Kiállítás: Kossuth Művelődési Ház (10—18): 77 kép a régi Miskolcról. Filmszínházak: Béke (14, hnO, 8): A törökfejes kop( a magyar). — Kossuth (13): Egy,más csapdájában (szí. bolgár). (5, 7): Egy különös szerelem (mb. szí. olasz). — Hevesy Iván Filmklub (f6, 17): Csillagosok, katonák (16 éven felülieknek! magyar—szovjet). — Fáklya (15): A locsolókocsi (szí. magyar).— (17): Belfagor a pokolból (16 éven felülieknek! szí. olasz). — Petőfi (15, 17): Mr. Tibbs nyomoz (mb. szí. amerikai). — Szikra (5, 7): Mindenki szép, mindenki kedves! (mb. szí. francia). — Táncsics (5, 7): Zabriskie point (16 éven felülieknek szí. amerikai). — Ságvári (Ady Műv. Házban, 5, 7): Csínom Palkó (szí. magyar). Szerda Kossuth rádió: 8.00: Híreik. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: A pikk dáma. Részletek Csajkovszkij operájából. — 9.00: Megjelenés előtt, A főügyész felesége. — 9.25: Juhász Frigyes—Szilágyi György: Az idő parancsa — kantáta a munkásőrség fennállásának 10. évfordulójára. — 9.33: Dixieland-felvételekből. — 10.00: Hírek. — 10.05: A kakukk. — 10.33: Gitárral angolul! Catch the Words. — 10.48: Zenekari muzsika. — 11.30: A Szabó család. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05 : Nótacsokor. — 9.00: Hírek. — 9.03: Kíváncsiak Klubja. — 10.00: A zene hullámhosszán.— 10.30: Felhívjuk figyelmüket! — 11.00: Hírek. — 11.55: Néhány perc tudomány.