Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-13 / 266. szám

ízlés és közművelődés is. A mai ízlésállapotok megnyilvánulási területe széles és sokrétű. Köztudottak a felháborodások, amikor a környezet lakossága értékes köztéri szobrokat ellenérzéssel fogad, mert a szobornak „nincs arca” vagy „elfogadható” ruházata, „ki­csi” vagy „nagy” a figurák feje, vagy „érthetetlen” a kom­pozíciója. (Zárójelben megjegyezve: a Horthy-korszakban nagyon sokan hozzászoktak a naturalista első világháborús emlékművekhez, amelyeket máig is normának tekintenek, és amelyek a zászlót emelő vagy a halálos sebet kapva össze­­­­rogyó figuráikat hatásvadászó „dramatizálással”, ugyanak­kor szinte fényképszerű másolással ábrázolják.) Ízlésellentéteket — és az ízlés határain túljuttató ténye­zőket — jól tetten érhetünk például a magyar filmművészet alkotásainak fogadtatásán is. A Hideg napok annak idején — bár igen sok nézője volt a mozikban — nem elsősorban az ízlésállapotok miatt váltott ki sokakban ellenérzést, ha­nem azért, mert egy megszépített nemzeti önismerettel és történelemszemlélettel vállalta a kenyértörlést és sokakban a nem szocialista nemzettudatot sértette! Ugyanebből a kor­szakból merítette életanyagát a Tűzoltó utca 25. című film­­, amely viszont azért vonzott kisebb közönséget, mert szaggatott, gyors és váltakozó filmritmusa, csak képekben gondolkodtató stílusa szokatlan volt, a moziba járók több­ségének az ízlésével is ellenkezett. Nem egy Jancsó-film fogadtatásánál ismét más a képlet: egyesek csak a szokásos, cselekményes ábrázolás hiányát érzékelik, mások világnézeti­leg, filozófiailag szállnak vitába e filmek mondanivalójával. Merőben más közönségfogadtatásra találtak a Jókai regé­nyeit megfilmesítő vállalkozások. Ahogyan a romantikus, cselekményben, kalandban gazdag eredeti művek képileg is kibontakoznak, úgy a Jókai-irodalom — abszolút számokban is első helyet elfoglaló — közönsége filmnézővé is válik: ilyenkor a hagyományos ízlés válik uralkodóvá, mert az ere­deti mű kiváltotta élményt szeretné viszontlátni, érezni a filmben. Előfordul az is, hogy a hagyományos ízlés — más­más módon és okból — szinte átlépi saját korlátait, és ke­gyeibe fogad egy jelképekben gazdag művet is: ez történt A tizedes és a többiek című film esetében, amelyben az ön­irónia megértését kitűnően szolgálták a hagyományos víg­játéki helyzetek, és végül is uralkodóvá tudott válni az ere­deti alkotói szándék és mondanivaló. Az eddigi példázatokhoz ellenpontként nem kevés kaland­filmre és „krimire” is hivatkozhatunk, amelyek semmi több­re nem vállalkoznak, mint a „művi” eszközökkel kiváltott izgalomra.­­ Az országban folyó nevelési kísérletek okkal táplálják azt a reményt, hogy az iskolai nevelés korszerűsítése valóban a művészetet értő, szerető és igénylő, fejlett ízlésű fiatalokat fog a következő években, évtizedekben kibocsátani. Iskolába mindenki hosszabb vagy rövidebb ideig jár. Ám televíziót — tartósan, folyamatosan — iskoláskorban és utá­na is majd mindenki néz. Jogos tehát a következtetés, hogy az ízlésnevelésben a televíziónak az iskolával legalább egyenrangú szerepe van. Hallatlanul nagy jelentősége van annak, hogy a televízió műsoraiban tudatos, határozott íz­lésnevelő koncepció érvényesül-e, amely számol azzal a ne­hézséggel, hogy csúcsidőben rendkívül vegyes összetételű, íz­lésű nézőtömeg ül a készülék elé — zenei nyelven fogalmaz­va a Csárdáskirálynő és a magyarnóta kedvelőitől egészen Beethovenig, Bartókig. _ A Központi Bizottság közművelődési határozata más vo­natkozásban is jó feltételeket teremt az ízlésfejlesztéshez. Elegendő arra emlékeztetni, hogy javulni fog a közoktatás és a közművelődés kapcsolata; hogy értékeinek megfelelő elbírálást kap a százezreket érintő amatőr művészeti mozga­lom; hogy végre méltó helyre kerül a szórakoztatás. Ugyan­is ne feledjük: a tartalmas, színvonalas szórakoztatás az íz­lésformálás leghatásosabb eszköze! Vagyis: kiteljesedik az a több mint másfél évtizedes művelődéspolitikai törekvés, mely szerint minden, amit a kultúrában, művészetben te­szünk, az nem a kevesek, hanem a többség, a tömegek ér­dekében történik. FÜLÉRT JÓZSEF Örkény István azonos című kisregényé­ből készült a hét új magyar filmje, a Macs­kajáték. A rendező Makk Károly, a két fő­szerepet, a Szkalla nővérek immár világ­híres alakját ezúttal Dayka Margit és Bulla Elma keltik életre. Azért jó tudni mindezt elöljáróban, mert ha nem fogadnánk nagy érdeklődéssel enélkül is a művet, a film ki­tűnő alkotója és a két nagyszerű színésznő vonzerejének nehéz lenne ellenállni. Ör­kény István színművei közül eddig a Tóték az, amely színpadon és filmen egyaránt világsiker. A Macskajáték színpadi karrier­jéről ugyanezt mondhatjuk, az igényesen, finom eszközökkel, igazi alkotói átéléssel készített film majd ezután bizonyít. A két főszereplő mellett a mű jól ismert alakjait Balázs Samu, Makay Margit és Törőcsik Mari formálja meg, de jeles színészeket lát­hatunk a kisebb szerepekben is. A filmet holnaptól a Béke mozi vetíti. II Csokonai Színház Álarcosbália A népszerű olasz zene­szerző az 1850-es évek vé­gén komponálta az Álarcos­bált. Cselekménye: két nap története. Sok más operájá­hoz hasonlóan, Verdi ebben a művében is az emberi szabadság legyőzhetetlensé­ge mellett foglal állást. A kormányzót megölik az ál­arcosbálon — talán ártatla­nul —, gyilkosai is siratják. A korabeli néző azonban joggal gondolhatta: a hata­lom ártó képviselőit el le­het, sőt el is kell pusztí­tani. Az Álarcosbál kortól füg­getlen népszerűségét az ér­dekes cselekményszál és a gyönyörű dallamok jelentik. A debreceniek előadása ezúttal nem nyújtott egyen­letes művészi élményt. Ri­­chárd grófot, Boston kor­mányzóját Csongor József személyesítette meg. Szép, lírai tenorhangja a szerelmi jelenetnél meggyőző erővel, érzelemdúsan szárnyalt, de a záró jelentben olyannyira erőtlenné vált, hogy az már a korrektség rovására ment. Titkárát, Renét Berczelly István énekelte az első két felvonásban tartózkodókban, a III. felvonásban, ahol a hűséges alattvalóból a bos­­­szúálló, hatalmát gyakorló férfivá válik, hibátlanul, kérlelhetetlen drámaisággal. Améliát, René feleségét sze­gedi vendégművész, Harmati­ Éva játszotta. Hanganyaga szép, a szerep adta lehető­séggel azonban nem mindig élt. Leginkább a szerelmi jelenetben tetszett. Ulrika néger jósnőt Varga Magda énekelte érzékletesen, ze­neileg és a szerepformálást illetően egyaránt magas mű­vészi mércével. Pallos Gyön­gyi játszotta Oszkárt, az ap­­ródot. A III. felvonásbeli áriájára szívesen emléke­zünk. Samuel és Tom ös­­­szeesküvők (Tréfás György, Tóth József) erőteljes, szép hangjukkal hívták fel ma­gukra a figyelmet. Az előadás rendezője, Ker­tész Gyula végig ferde szín­padon játszotta az öt jele­netet. Ami egy dombnál vagy barlangjelenetnél indokolt lehet, pilótában, lakásban természetellenes. Korsze­rűbb, dinamikusabb rende­zéssel nagyobb hatást lehet elérni. A Debreceni MÁV Fil­harmonikus Zenekart Ko­­váts Zoltán vezényelte. A muzsikusokat a Csokonai Színház énekkarával együtt kiemelt dicséret illeti. BARTA PÉTER Népművelők családi köre Tegnap ünnepelték Miskolcon a mű­velődési otthonok és a közművelődési könyvtárak 25 éves jubileumát. „Talán észre sem vették, hogy eltelt egy negyedszázad...” A mondat az emelvényről hangzott el, abban a „csa­ládi körben”, ahol a legfiatalabbak is 25 esztendeje szolgálják népművelési, közművelődési célkitűzéseinket. Akik a teremben ülnek, szinte vala­mennyien ismerik egymást. Hányszor találkoztak az elmúlt évtizedek folya­mán, s milyen körülmények között? Az idegeneknek büszkén mutogatott új me­gyei könyvtár épülete még távoli terv formájában sem élt a tudatban, mikor ezek az emberek felbontották a minisz­térium első könyvcsomagjait, őrizték a viharvert barna faládákat — egy-egy ilyen láda volt akkor a könyvtár —, s toborozták az olvasókat, beszélve nekik a könyvekről, melyeknek tanulságait mint legszemélyesebb élményüket tálal­ták a művelődni vágyó emberek elé. „A könyvtáros az ügy lelke” — mondta Krupszkaja. Micsoda ügy szolgálatába kellett állni két és fél évtizeddel ez­előtt? A cél világos volt. A legszélesebb tömegek könyv iránti éhségét, kulturá­­lis igényeit kellett kielégíteni, egy új eszmeiség magvait elhinteni. A közsé­gekben még nem villany világított, az örökség sok helyen — akár a tárgyi, akár a szellemi hagyatékra gondolunk — a semminél is kevesebb volt. Az ünnepség emlékbeszédei vissza­vezetnek bennünket a távoli múltba, az előző századba, amikor ezen a tájon — főleg az ipari centrumokban — olvasó­­egyletek, dal- és önképzőkörök alakul­tak. De a haladónak ítélt hagyományok mellett felelevenednek a két háború kö­zötti „művelődési” lehetőségek is. A levente-otthonok irredenta uszító szel­leme, a sekélyes versek és dalok, az olcsó színművek... Nézem az idős népművelőket — könyvtárosokat —, amint sorra (szám szerint 63-an) az elnökségi asztalhoz vonulnak, hogy átvegyék a Kulturális Minisztérium emlékplakettjét, valamint a megyei tanács és az SZMT oklevelét. Többségük nem jár már könnyen, für­gén. Ki tudná megmondani, hogy men­­nyit kellett — sokszor úgy tűnt, hogy mindenki ellenére — járni, talpalni, könyvvel a kézben. Hányszor kellett nyitott teherautóra vagy vontató kocsi­jára kapaszkodni, hogy elvigyenek vala­mit valahová (az isten háta mögé) az új élet szellemi termékeiből, s megis­mertessék a régi korok értékeit. Hallgatjuk az egymásra sorjázó sta­tisztika­i adatokat. Hogy csaknem két és fél száz a művelődési otthonaink száma ebben a megyében, hogy a la­kosságnak negyedrésze rendszeres ol­vasó (a beiratkozottak száma: 175 ezer), hogy ezer lakosra 2767 kötet jut. Jó hallani, pedig már nem először halljuk, hogy Miskolcon 25 fiók-, illetve letéti könyvtár működik. Aztán a művelődési házak, otthonok adatai következnek; ötezer ifjúsági klub, a művészeti cso­portok taglétszáma tízezer és kilenc­ezren dolgoznak különböző szakkörök­ben. Az adatokat csodálkozás nélkül ves­­­szük tudomásul. Megszoktuk a nagy számokat, a folytonos fejlődést, növe­kedést bizonyító tényeket. De hányszor szembesítjük az ered­ményeket az emberrel? Az emberrel, aki csak néhány egységet tesz hozzá — de következetes szorgalommal! — a végül örvendetesen nagy mennyiséghez. S a számokkal nem mérhető eredmé­nyek! A szükségtermek, vándormozik, „láda-könyvtárak” időszakának — sok mindent megélt — népművelői vajon hány embert „fertőztek” meg hitük és mesterségük vírusaival? Mennyien lép­nek nyomukba és hányan vállalják ne­héz munkájukat? Utódok lesznek, lehet, hogy nagyobb­­léptű, magabiztosabb emberek. Az első nagy — történelmi — lépés azonban azokra fog mindig emlékeztetni ben­nünket, akik a fizetség iránt­ nem ér­deklődve, elismerést nem várva tették, amit kell. Amit az ország kívánt, s amit a lelkiismeretük parancsolt. (gyarmati) — 1---­ Sebőék Miskolcon A Sebő—Halmos—Koltay trió­­ délután hat óra­kor a Gárdonyi Géza Műve­lődési Házban szerepel. Mű­soruk után táncházzá alakul a koncertterem és mindenki beállhat a körbe, a közös táncolásba... * Nívódíj Máthé Évának A napokban adta át dr. Molnár Ferenc államtitkár a Kulturális Minisztérium idei nívódíjait azoknak a színé­szeknek, akik az „érdemes művész” cím birtokosai. A díjat ezúttal tizen kapták meg, közöttük Máthé Éva, a Miskolci Nemzeti Színház művésze. A kiemelkedő szí­nészi munkáért adott díj és az elismerés értékét növeli, hogy a tíz művész közül egyedül Máthé Éva dolgozik vidéki színházban. Hangverseny, matiné, ötórai tánc Mint már arról korábban lapunkban hírt adtunk, az Ady Endre Művelődési Ház­­­ban vízbetörés miatt elma­radtak a szakköri foglalko­zások és rendezvények. A javításokat elvégezték, s ezen a héten már újra tel­jes programmal várják a lá­togatókat, a hét végén pe­dig már a rendezvényeket is megtartják. Folytatódik a hangversenysorozat, a va­sárnap délelőtti filmmatiné, vasárnap délután pedig a népszerű ötórai táncra vár­ják a fiatalokat. SZERDA Kossuth rádió. 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Népi zene. — 13.50: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.05: Rokon­látogató testvérek. II. rész: Elő­ször finn földön. — 14.30: Nők­ről nőknek. Riportműsor. — 15.00: Hírek. — 15.10: Mestersé­günk címere. Pályaválasztási vetélkedő. — 15.00: A világgaz­daság hírei. — 16.05: Kóruspó­dium. Sárbogárd vegyeskara énekel. — 16.19: Amit szabad Jupiternek . . . Em­őd Pál riport­ja. — 16.39: Aldemaro Romero együttese játszik. — 17.00: Hí­rek. — 17.05: Külpolitikai fi­gyelő. — 17.20: Magyar ze­neművek. — 18.20: Hos­­szú gyeplő, rövid gyeplő... Gazdaságpolitikai műsor. — 18.35: Népdalok. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Feltámadás. Tolsztoj regényének rádióválto­zata. I. rész. — 19.59: Egy csepp olaj kincstára. Gerencsér Fe­renc műsora. — 20.19: Örökzöld dallamok. — 20.59: Hírek. — 21.02: Adottságok, lehetőségek. Beszélgetés az MSZMP Csong­­rád megyei Bizottságának első titkárával és a megyei tanács elnökével. — 21.22: Bartók: He­gedűverseny — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Kodály: Himfy-dal. — 22.35: Népdalok. — 23.15: Rip van Winkle. Részletek Planqu­­ette operettjéből. — 24.00: Hí­rek. — 0.10—0.25: Régi katalán kórusmuzsika. Petőfi rádió: 12.00: Részletek Wagner operáiból. — 12.40: Há­zunk tája. A Falurádió műsora. — 13.00: Hírek. — 13.03: Olasz kamaramuzsika. — 13.40: A fo­gak védelméről. — 13.45: Idő­járás- és vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai fi­gyelő. — 18.20: Ím, itt áll előt­tünk az ékes menyasszony. Do­kumentumjáték. — 19.15: Liszt­dalok. — 19.22: Kis magyar néprajz. — 19.27: Új könyvek. — 19.30: Jó estét, gyerekek! — 19.35: Zempléni Kornél zongo­raestje. — Közben kb. 20.25: Esti Krónika II. — 21.25: Műte­rem a tetőn. Kovács Júlia mű­sora. — 21.55: Táncdalainkból. — 22.40: Alekszandr Pirogov énekel. — 23.00: Hírek. — 23.15: Szimfonikus zene. — 24.00: Hí­rek. Miskolci rádió: 17.30: Műsoris­mertetés — hírek. — 17.35: A borsodi üzemekben — eredmé­nyek, gondok, tervek. Hol tart a Tiszai Erőmű építése? — Szí­vesen hallgattuk. — 18.00: Bor­sodi tükör, (őszi munkák Bor­sodban; Megnyitották az idei politikai könyvnapokat; Pest megyei példa . . .). — 18.15: San­zonok. — Női gondok, női dol­gok. A Centrum Áruház nődol­gozói között. — A megye sport­életéből. — Előadók a szerzői Televízió. 17.13: Műsorismer­tetés. — 17.15: Hírek. — 17.20: Nyugdíjasok műsora. — 17.50: Kuckó. 18.20: Postafiók 250. Ta­kács Mária műsora. — 18.35: Döntések a gép mellett. Ri­portfilm. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A napsugár nyomában. Ismeret­­terjesztő filmsorozat. VII. rész: Gazdag-e az őserdő? — 20.30: Nyitott könyv. Vészi Endre: Tériszony. — 21.30: Csehszlová­kia—Svédország jégkorongmér­kőzés közvetítése. — Közben: Tv-híradó 3. Szlovák­­ televízió: 14.10: Hírek. — 14.15: Középiskolásoknak. — 15.25: ifjú szemmel. — 16.05: Kerületeink hangja. — 16.20: Csehszlovákia—Lengyelország labdarúgó-mérkőzés közvetítése. — 18.20: Fernandel. Filmössze­állítás. — 19.00: Tv-híradó. — 19.55: Csehszlovákia—Svédország jégkorongmérkőzés közvetítése. — 22.20: Híradó, sajtószemle. Miskolci Nemzeti Színház (7): Yerma. Shakespeare bérlet. Kiállítások: Miskolci Képtár (10—18): Magyar festészet a XX. században. — Műtárgyak meg­mentése. — Fiatal művészek Csokonairól. Grafikai kiállítás. — Miskolci Galéria (10—18): Máger Ágnes festőművész és Marosits István szobrászmű­vész kiállítása. — Kohász-ga­léria : Miskolci grafikusok ki­állítása. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): Battonyától Ne­­mesmedvesig. Bélyegkiállítás. — Herman Ottó Múzeum (10—18): Ember és munka. — Szlovákia népművészete. — Herman Ottó emlékház (10—18): Herman Ot­tó élete és munkássága. Filmszínházak: Béke (f4, hn6 8): Nagyezsda (mb. szí. szov­jet). — Kossuth (f 3, hn5, 7): Halló, itt Iván cár! (mb. szí. szovjet). — Hevesy Iván Film­klub (hn3): Egészségügyi rö­vidfilmek vetítése. — Ságvári (7): Merénylők (mb. szí. fran­cia—olasz). CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Örökzöld dallamok. — 9.02: A XX. század útvesztői. V. rész: A lázadás útvesztői. — 9.27: Szőnyi Olga és Bartha Alfonz énekel. — 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolará­dió. Világnézetünk alapjai. Orosz nyelvlecke. — 10 30: Ba­rokk muzsika. — 11.14: Gondo­­lat. A Rádió irodalmi lapja. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Keringők. — 8.15: Magyar előadóművészek felvételeiből. — 9.00: Hírek. — 9.03: Könnyűze­ne Ránki György szerzeményei­ből. — 9.40: Kommunista szom­bat. Nagy Izabella riportja. ■—­ 10.00: a zene hullámhosszán. Közben 10.39: Néhány szó zene közben. — 11.00: Hírek.

Next