Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-14 / 89. szám
Nyugdíjasok akadémiája Bármennyire is megszoktuk már, hogy Miskolc lakosainak száma még a legutóbbi időkben is nőtt, szinte hihetetlennek tűnik a tény: a városban 35 ezer nyugdíjas él. Fölösleges lenne taglalni, hogy milyen jelentős társadalmi erőt képviselnek, milyen nagy hatással vannak egész életünkre, a tömegek közérzetére. Vajon önmaguk mit és mennyit éreznek ebből? Egyben biztosak lehetünk: a 35 ezerből talán egyetlen ember sincs, aki meg tudna barátkozni a feleslegesség érzésével. Lehetőségükhöz, szellemi és fizikai erejükhöz mérten igyekeznek hasznos tagjai lenni a társadalomnak. Múlhatatlanul nagy szükség van segítségükre. Érdemes lenne legalább hozzávetőleg felmérni, hány nagymama, nagyapa vállára nehezednek még most is családi — főként gyermeknevelési — gondok. Hányan vesznek részt — társadalmi munkásként, vagy díjazás ellenében — különböző felelősségteljes, hasznos munkákban. De azok számát is tudnunk kellene, akik — nehezen barátkozván meg a nyugdíjas léttel — bizonyos értelemben tétlenségre vannak kárhoztatva, keresik, s nem találják helyüket a megváltozott körülmények között. Egyik legnagyobb társadalmi feladatunk, hogy ne csak a megérdemelt pihenést, s az ehhez szükséges anyagiakat biztosítsuk a nyugdíjasoknak, hanem teremtsünk számukra jó közérzetet. Ennek a jó közérzetnek a kialakításához próbál hozájárulni a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Miskolc Városi Szervezete, amikor megszervezi a nyugdíjasok akadémiáját. De hát kell-e tanulni még a nyugdíjasoknak? Úgy érezzük, a kérdés teljesen időszerűtlen. Hiszen mindazok, akik részt kívánnak venni társadalmunk életében, fontos, hogy korszerű ismeretekkel rendelkezzenek, gyarapítsák, frissítsék tudásukat. Enélkül nem nevelhetnek gyermekeket a nagyszülők, nem értethetik meg, s főképp nem alakíthatják egyre nagyobb léptű életünket, nem szólhatnak bele közös dolgainkba. Korszerű ismeretek nélkül a legnagyobb veszély fenyegeti a nyugdíjast: elszigetelődik, kívülreked. Nyugdíjasaink között egy sincs, aki ezt vállalná. Mint tapasztalható, nagy többségük keresi mind a szellemi, mind a fizikai felfrissülés lehetőségeit. Statisztikailag is kimutatható, hogy a társadalom legtöbbet olvasó rétege a nyugdíjasoké. De ott látjuk őket színházi előadásainkon, a kiállításokon, a különböző szórakoztató és ismeretterjesztő fórumokon. Önmaguk is bevallják, hogy sok mindent most akarnak pótolni (a jó könyvektől kezdve az utazásokig), amit korábban valami ok miatt elmulasztottak. A TIT városi szervezete 22 témát tartalmazó válaszlevelet küldött el a nyugdíjasokhoz. Mindegyik téma egy-egy 15—16 előadásból álló sorozatot jelent. A filozófiatörténettől kezdve udvarunk—kertünk—háztájunkig számos hasznos — népszerű formában tárgyalt — ismeretet ígér a TIT. Jó lenne tudni, milyen érzéssel, indulattal fogadják, forgatják majd nyugdíjasaink ezt a válaszlevelet. Mi csupán annyit jegyzünk meg: a TIT nem vágyik újabb babérokra. Amit tesz, a nyugdíjasok érdekében teszi, akikre minden közös tevékenységünkben számítani akarunk. (gyarmati) Hiteles tényekre épül Ivo Toman rendező Fegyverek Prágának című csehszlovák filmje. Az 1945 májusi fegyveres prágai felkelésnek azokat az epizódjait dolgozza fel, amikor a fegyverszállító négy páncélvonat hiába próbál áthatolni a németek gyűrűjén, végül az egyik szerelvénynek sikerül célhoz érni. A Fegyverek Prágának nem dokumentum- és nem kalandfilm, de hűen ábrázol kort és embert. A filmet holnaptól a Kossuth mozi vetíti. SZERDA Kossuth rádió. 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Könyvszemle. — 13.30: Verbunkosok. — 14.00: Ezeregy délután. 14.30: Rahmaninov 1. zongoraverseny. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskolarádió. — 15.50: Cseh polkák. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.10: Magyar muzsika. — 16.40: Nóták. — 17.00: Hírek. — 17.05: Fogyasztók fóruma. — 17.30: Bemutatjuk új felvételeinket. — 17.58: Sárosi Katalin énekel — 18.15: Miért igen, miért nem? Zenéről — tíz percben. — 18.25: Új könyvek. — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Gondolat. A Rádió irodalmi lapja. — 20.00: Giorgio Tozzi énekel. — 20.20: Lakodalmas dalok. — 20.55: Kis magyar néprajz. — 21.00: Hírek. — 21.05: Örökzöld dallamok. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sport. — 22.20: Hanoi tavasszal. Útijegyzet III. — 23.30: Sibelius-művek. — 23.19: Zenés játékokból. — Közben: 24.00: Hírek. — 0.25: Himnusz. Petőfi rádió: 12.00: Fúvósművek. — 12.30: Hírek. — 12.33: Kodály: Gyermektáncok. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.09: Kettőtől ötig... — 17.00: Az Ifjúsági rádió órája. — 38.00: Operettrészletek. — 18.30: Hírek. — 18.33: Rossini összes nyitánya. — 19.16: Jó estét, gyerekek! — 19.21: Bundschuh István stájer citerán játszik. — 39.35: Magnósok, figyelem! — 20.20: Egy kis figyelmet kérek! Jegyzet. — 20.30: Hírek. — 20.33: Szemirámisz szerelme. Hangjátékfantázia. — 22.01: Nóták. — 22.30: Hírek. — ?° 33: Ritmusok Varsóból, Prágából és Berlinből. — 23.20: Mendelssohn műveiből. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Műsorismertetés, hírek. — 17.05: Eredmények, gondok, tervek a borsodi üzemekben. Látogatás az ózdi rúd-dróthengerműben. — 17.15: Énekszóval — hegedűvel... — 17.25: Női dolgok, női gondok. Asszonyok a termelőszövetkezetben. — 17.35: Sanzonok és hangszerszólók. — 17.55: A megye sportéletéből. — 18.00: Borsodi Tükör— a stúdió krónikaműsora. — 18.15: Előadó, a szerző! — 18.25: Hírösszefoglaló. Televízió, 1. műsor: 17.18: Műsorismertetés. — 17.20: Hírek. — 17.30: Lakat. Dokumentumfilm. — 17.45: Postafiók 250. Takács Mari műsora. — 18.00: A Razdan partján. Riportfilm. — 18.15: Döntés születik... — 18.50: Tóth Árpád verseiből. — 19.15: Esti mese. — 39.30: Tv-híradó. — 20.00: Tv-torna. — 20.05: Jogi esetek. — 20.45: Özvegy Coudercne. Francia—olasz film. — 22.10: Tv-híradó 3. — 22.20— 23.10: Családi kör. Szülők, nevelők magazinja. Televízió, 2. műsor: 20.00: Műsorismertetés. — 20.01: Vezetők klubja. Vállalkozzék a vezető! — 20.40: Különleges síverseny. Rövidfilm. — 20.50: Tv-híradó 2. — 21.10—22 10: Hazánkról szóljatok, szép szavak! 3. rész. Szlovák televízió: 14.10: Hírek. — 14.15: Iskolásoknak. — 15.40: Ifjú szemmel. — 16.20: Autómotor revü. — 16 50: Csehszlovákig—Ausztria labdarúgó-mérkőzés. — 19.00: Híradó. — 20.00: Filmek a szovjetunióról. —20.25: Vetélkedő. — 21.15: Híradó. — 22.00: A sirály. Szovjet film. — 23.35: Sajtószemle. Miskolci Nemzeti Színház (7): Három nővér. Radnóti bérlet. Kiállítások: Miskolci Galéria (10—18): Miháltz Pál festőművész kiállítása. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): Látás és alkotás — szitanyomatok. — Miskolci Képtár (10—18) : A XX. század ms^var festéc-rete. — KondorBéla-emlékk^látás. — Miskolci művészek kitiltása. — Aba Novák Vilmos és kortársai — kiállítás. —Terr«f Attila Kiskönyvtár (12—: László Ogni" Tróportrék. — Herman Ottó Múzeum (10—18): Ember és munka. — Herman Ottó-emlékíváz (10— 18): Herman Ottó élete és munkássága. — Diósgyőri Vár (9— 17): A diósgyőri vár története. — Déryné-ház (9—17): Déryné- és Lévay József-emlékszobák. filmszínházak BÉKE: A stadion őrültjei Mb. szí. francia film Kezdés: f4, hn6 és 8 órakor KOSSUTH: A stadion őrültjei Mb. szí. francia film Kezdés: f3, hn5 és 7 órakor SAGVARI: Jutalomutazás Szí. magyar film Kezdés: 7 órakor SZIRMA: Keserű csokoládé Mb. olasz film Kezdés: 17 órakor CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.20: A nap kulturális programjából. — 827: Kórusmuzsika. — 8.50: Harsan a kürtszó! — 9.20: Zenekari muzsika. — Közben 30.00: Hírek. — 10.05—10 35: Egy édeshangú kismadár. Üzbég nénmese. — 11.24: Adok pénzt, adjál árut! Riport. — 11.89: Rákóczi. Epizódok Laczkó Géza regényéből Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Zongoramuzsika. — 8.20: Hanoi tavasszal. Útijegyzet. — 8.30: Hírek. — 8.33: Népdalok. — 9.23: Délelőtti torna. — 9.30: Hírek. — 9.33. ..Az élet rövid, a művészet örök’*. Szemelvények Horváth Zsóka kisregényéből. — 9.50: Sugár Rezső: Rondó zongorára és vonós zenekarra. — 1000: A zene hullámhosszán — Közben 10.30: és 1130: Hírek. — U 55: Ifjúsági könyvespolc. Televízió: 8 53: Műsorismertetés. — 8.55: Tv-téma. — 9 00: Énekeljünk együtt! — 9.05: Körriv esetismeret. — 9.80: Piros, sárga, zöld . . . Közlekedési vetélkedő gyerekeknek. — 10.30— 10.50: Tévé-ovi. iskolaelőkészítő tanfolyam. Marie-José Billard és Julien A7ais felléptével Kétzongorás-est Az ideális hangzást valósították meg a francia művészek. A kamarazene egyik legfontosabb alapfeltételét mondhatják magukénak, azt a művészi egységet, melyben az egyéniség még szabad kifejezést nyerhet. Azais technikája egy fokkal biztosabbnak tűnik, viszont Billard költőisége mélyebb. Egymást kiegészítve rendkívül rokonszenvesen, a szó mindennapi értelmében is előadják a műveket, megsokszorozva ezáltal a művészi hatást. Csak az elismerés hangján lehet szólni elhivatottságukról, hogy csaknem két évtizede ezért a műfajért élnek, tevékenykednek. A hétfő esti Bartók-termi hangverseny első felében egy mű kivételével magyar, második részében francia műsort hallhattunk. Elsőként hat darab hangzott el Bartók Mikrokozmoszából (Bolgár ritmus, Akkord tanulmány, Perpetuum mobile, Staccato és legato, Új magyar népdal, Ostinato). Ezt Dvorák Három ./.sáv tánca, majd Liszt Patetikus koncertje követte. Szünet után Poulenc, Saint- Saëns, Debussy és Milhaud művei szólaltak meg. Változatosság és igényeség jellemezte műsorválaszásukat és előadásukat. A népszerű fogadtatásra számot tartó Szláv táncok, vagy Milhaud dzsesszes műve, a Scaramouche a felszabadult vidámságot jelentette. Liszt koncertje és különösen Saint- Saëns variációi egy Beethoven-témára (Op. 35) az igényes, virtuóz, művészi szintet tükrözték. Poulenc Elégiája, Debussy Lindájára című, spanyolos koloritot tükröző alkotása ugyancsak atmoszférateremtő erővel valósult meg. A franciák anyagtudása, játékuk összeszokottsága, alkalmazkodása mintaszerű. És nem lehet elhallgatni, hogy csak honi előadók tudják a francia zenét ilyen szellemesen és eleganciával megszólaltatni. BARTA PÉTER Érteni a színészt: megérteni az embert Ceruzavázlat fiatal színésznő arcképéhez Tudja mi az én magánéletem, mióta itt játszom. Miskolcon? Az, hogy bejövök a színházba a színészházból, s visszamegyek a színészházba a színházból. Az, hogy előadás után fáradtan felmegyek a negyedikre a klubba, összeülünk négyen-öten, s „tépjük a szánkat” a művészetről. Aztán, hogy jóízűen eldiskurálunk az Augusztus 20. strandon a kabinossal, mikor egy-egy órára úszni megyek, „kikapcsolódni”, mint mondani szokták, hogy van néhány barátom a műszak, ügyelők, kellékesek közt, s nagyon megszerettem Zsani nénit a portáról, és néha üldögélek kicsit egyedül, vagy a többiekkel a „Gömbösben” (Drink bár) ... Hát ez! Akárhogy erőltetném az agyam, más aligha jutna eszembe. A többi már a munka. Ez a második évada a Miskolci Nemzeti Színháznál. S a pálya? Kilenc év összesen. A Nemzeti Színház Stúdiójában az érettségi után eltöltött két, s a főiskolai négy évvel együtt. Aztán volt egy lelkes és tanulságos esztendő még a 25. Színházban. Onnan szerződött hirtelen váratlan Miskolcra, 1974-ben. Indulásként, az évadnyitó Kakuk Marciban emlékezetes sikert aratott, mint Pattanó Rozi kültelki lápvirág, szabad utat nyitva színészi karaktere legvonzóbb tulajdonságainak, áradó temperamentumának, harsány komédiázó kedvének, eredeti bájának, s humorának. Az indulás sikere ellenére a pesti kollegák, barátok és pályatársak meglepődtek akkor a döntésén. Hiszen 161 érezte magát a „Huszonötödik’ fiatalokból verbuválódott, minden újra fogékony és vállalkozó közösségében. Hirtelen jött el, igaz. Mégsem váratlanul. Könnyen jövök-megyek, ez az igazság. Magam vagyok, nem kötöm, nem kötöttem a sorsomat senkihez, így vagyok magam. „Sem utóda, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse.Kinek tartoznék bármiről is számot adni? Az a döntés is. Pesten. Volt barátom, aki megsértődött, mert előzőleg nem beszéltem, vitattam meg vele a dolgot, nem kérdeztem a véleményét róla. De hát ha egyszer csak én tudom igazán, miért kell „lelépnem”, eljönnöm, s újat kezdenem, esetleg újra is kezdenem! Miskolcnak hálás lehetek mindenképpen. Mindjárt az „indulásért”. A kollegák némelyike kicsit sóváran, kicsit irigyen nyilván, azt mondta: ziccerszerep volt. A kritikusok meg arról beszéltek, hogy „testemre-alkatomra szabott” szerepet kaptam, „hálás” volt a feladatom, satöbbi. Hát nézze! Én nem tudom, nem is akarom tudni, hogy van-e ziccerszerep, meg van-e hálás feladat. Lehet, hogy a magánéletemet ..elkapkodom”, de a munkámat, a színházat komolyan veszem. Ezt tanultam, ezt tanultuk a Nemzeti Stúdióban Majortól és másoktól, ezt a főiskolán, s aztán a 25. Színházban. Csak aki komolyan veszi a hivatást és magát mint színészt, az volt képes alázattal, a műnek és a játéknak alárendelve önmagát végigküzdeni, verejtékezve, a fizikai fáradtságtól rogyadozva végigdolgozni egy-egy produkciót az első próbáktól a „temetésig”, az utolsó előadásig. Akkor jöttem el ide. Megérti ? ... A „parádés belépő” után szép, emlékezetes volt a folytatás. A Hamis pofonok kamarajáték-lehetősége a stúdiószínpadon, s megérdemelt siker a kozmetikusnő szerepének intellektuálisan értelmezett-visszafogott alakításáért, a kiküzdött győzelem Lorca drámájában, a Yermában, évad végén az Amphytrionban nyújtott érett, kitűnő alakítás vastapsos élménye-emléke, az új évadban pedig mindjárt a Csapodár madárka... S mintha kialakulóban lett volna egy, a 25. Színházéhoz hasonló lelkesedés, jó értelmű „amatőr buzgalom”. Fiatal rendezők friss szemű, rutintól még nem fásult képzelete, irányítása fénykörében pályakezdő színészek tehetsége vetette le a bátortalanság, elfogódottság nyűgeit, s megfiatalodtak az idősebbek közül az igazán tehetségesek, félredobták a könnyű megoldások, a bevált gégék és gépies manírok lomtárát, újat próbáltak, s újak próbáltak lenni. Szerettem Nagy András Lászlóval dolgozni. S ha néha magam is vitatkoztam — össze is ugrottunk — Csiszár Imrével ezen-azon, tisztelem és szeretem benne azt a sem mást, sem magát nem kímélő lobogást, elszánt, könyörtelen következetességet, ahogy elképzelései megvalósítására tört. Panaszolták, hogy kizsigereli a színészeket. De ha arra gondolok, hogy olyan produkciókra, mint az Optimista tragédia, vagy a Kaukázusi krétakör, három-négy hete volt egy ensemble kiformálására, egy fegyelmezett játékrend megszervezésére, arra, hogy kikényszerítse a legkényelmesebb legrutinosabb színészből is a művel és az együttessel való azonosulást, én megértem: hát hogyne lett volna ideges, hogyne kiabált volna minden idegen gesztus olcsó ötlet és lapos notabene láttán. « tudja, az is szörnyű a mi szakmánkban, hogy felkészülésből-készületlenségből, tehetségből-dilettantizmusból, lelkesedésből-fásultságból, munkából-kapkodásból végül is összeáll a produkció a bemutatóra, a premier nem marad el, a taps nem marad el, a bankett nem marad el... Az ember menb-1.i. mosolyog, megköszöni a gratulációkat, s nem bukik meg. Holott, ha van lelkismerete, tudnia kell, hogy megbukott... Nem panaszkodom, ne értsen félre! Csak egy tényt akartam rögzíteni, egy jellegzetesen mai színházi állapotot, ami adott esetben oka, magyarázata lehet a színész kétségbeesésének, hosszabb távon pedig a tehetség eltompulásának, tompossá, parlagivá zenyhülésének. Nahát, ez langyos víz, ez nem igazi színház. Lázár Katalin valóban nem panaszkodik. Nincs oka rá? Lenne rá oka? Hiszen féligkudarcként is imponáló volt, s egy-egy pillanatban torkot szorító csendet teremteni képes a komisszár szerepében, s görcsös-remegő izgalomban, félelemben, tőle sosem tapasztalt lámpaláztól gátoltan igazi Gruse mégis a Kaukázusi krétakörben. Mily feledhetetlen a szerelmi vallomás jelente, kevés, halk szavával, a hallgatás mindent elmondó drámaiságával, gyémántkemény pontosságával! Milyen feladata lesz még az évadban? A kérdésre a kissé felvont jobb váll bizonytalansága a válasz: És a jövő évad? Mondtam már, hogy mennyire szerettem Csiszárral, Nagy Andrással dolgozni; hozzáteszem, hogy csodálója vagyok Kovács Mária művészetének és a kollegák közül tőle tanultam itt legtöbbet. Jó pajtás és a színház gyógyíthatatlan fanatikusa Verebes István. Becsülöm Blaskó Péter, Csapó János tehetségét, szakmai tisztességét, igényességét. Velük bárhol, bármelyik színházban, bármikor öröm dolgozni. Sorolhatnék másokat is persze, de hozzám ők kerültek közelebb, velük dolgoztam együtt legtöbbször, őket megismertem. S nézze, miután sohasem adtam arra, hogy „a közönség kedvence” legyek, nem sztárkodtam, nem „népszerűsködtem”, ha esetleg elmennék innen, ki venné észre a barátaimon kívül... A jövő évadot kérdezte, azt felelem, a színésznek csak jelene van, nyomtalanul elmúló „jelenekből" rakódik egybe az élete, s pályája egyetlen bére az a néhány pillanat, amikor a nézőtéren rezzentelen, mélységes-mély csönd támad, és ebben a csöndben őrá figyelnek PAPP LAJOS ★ A Hamis pofonok asszonya (Kerényi felv.)