Déli Hírlap, 1976. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-12 / 111. szám

A legfőbb cél: az egészséges ember Propagáljuk a testedzés szükségessé­gét! A városi párt-végrehajtó bizottság tegnapi ülésén — ame­lyen részt vett dr. Lovas Lajos, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője és dr. Szatmári István, az OTSH elnökhelyet­tese is — megtárgyalta a Miskolc sportmozgalmának helyze­téről beterjesztett jelentést, majd mintegy háromórás vita és elemző munka után határozatban jelölte meg a mozgalom fellendítésének teendőit. Az alábbi tudósításban néhány ész­revételre hívjuk fel a figyelmet. A végrehajtó bizottság megállapította: az utóbbi években fejlődött ugyan a testnevelési és sportmozga­lom, de a fejlődés elmaradt az igényektől is, a lehetősé­gektől is. Sokan úgy vélik, hogy a tömegsportban, fő­ként a minőségi sportágak egyikében-másikában azzal magyarázható a stagnálás vagy éppen a visszaesés, hogy nincs meg a kellő tár­gyi, illetve anyagi eszköz. Nos, ez csak részben fedi a valóságot. A város testneve­lési­­ és sportmozgalmának eredményeit ahhoz a „léc­hez” mérjük — hogy stílsze­rűek legyünk —, amilyen szintre a lehetőséget állítot­tuk. Ha ehhez mérten ele­mezzük a dolgot, akkor könnyen belátjuk, hogy az anyagi lehetőség üteme lé­nyegesen meghaladja a sport fejlődésének ütemét, mivel az előbbi — tehát az anyagi rá­fordítás — többszöröse az utóbbinak, vagyis a fejlődés ütemének. Ne vegyünk más példát: a DVTK — mint sportegyesület! — országo­san kiemelt egyesület, s még sincs az első tíz között. Nem vitatja senki: sportobjektu­mokra volna szüksége — s lesz is ilyen, ha egyelőre be­érjük a szerényebb igények­kel —, de nem egyedül ez a magyarázata annak, hogy — az OTSH elnökhelyettesének véleménye szerint is — nem éri el azokat az eredménye­ket, amelyeket a pillanatnyi körülmények között is elvár­hatnék tőle. A szemléleten a hangsúly! Hasonló a helyzet a tö­megsporttal. Kevés az uszo­da, a kispálya és így tovább. Mégis azt kell mondani: a szemléleten legalább annyi múlik, mint a lehetőségeken. Ha ez megváltozik, bárki sportolhat, aki akar. Nem megmosolyogni való az, aki esténként a tévé tornászai­nak mozdulatát követi (még ha nem is olyan ügyesen és sikkesen). Nem haszontalan az üzemi testedzés sem. És még sok példát mondhat­nánk. (Zárójelben a tudósító hadd fűzze hozzá még egyet­len példaként — bár helyte­len dolog a lehetőségeket más városokéval hasonlítgat­­ni: Miskolcon kívül hány nagyvárosnak van ilyen tu­risztikai — nyáron is, télen is! — adottsága, mint ne­künk?! Ez is lehet tömeg­sport!) Sajnos, ott még nem tartunk, hogy kinek-kinek kedvére tehessünk: azt a sportot űzze, amit óhajt, ússzon, játssza a labdajáté­kok valamelyikét a fedett csarnokokban, esetleg teni­szezzen. Apropó, tenisz! Megépült a város egyik ré­szében egy teniszpálya. Még jóformán meg se kopott raj­ta a salak, valaki már pa­nasszal ment a városi ta­nácshoz: nincs, aki söpörje... Hát így vagyunk valahogy a tömegsporttal. Mindig van valami kifogás. Nem segít ezen semmi más, csak a szemlélet változása. A tö­megsportban nem a „mit” a lényeges hanem a rendsze­resség. Ehhez meg célszerű propaganda kell. Azt is sokan szóvá teszik, hogy társadalmi munkával sok objektumot építhetné­nek. Igaz. De lássuk be: az ilyen jellegű munkákhoz is pénz kell; nem úgy van az, hogy gyerünk neki a lapát­tal, kapával. Az efféle tár­sadalmi munkákat pénzügyi­leg is „meg kell támogatni!” A gúlát alulról kezdeni! És most kanyarodjunk vissza ismét a minőségi sporthoz, de ezzel az alap­­gondolattal: a gúlát — amelynek a csúcsa jelenti a minőségi sportot — a tö­megsportra kellene építeni. De nem így van. Főleg a fiatalok, az iskolás korúak testkultúrájának ésszerű fej­lesztésével vagyunk adósak. Igényeinket így is jellemez­hetjük: mi mindegyik gye­rekből olimpiai bajnokot akarunk nevelni, nem pedig­len mindegyikből egészséges gyermeket. Pedig ez a fő cél, törődve a jövő generációjá­val, a munkaerővel.­­Erről a témáról a testület tagjai nagy szenvedéllyel és fele­lősségérzettel beszéltek, mel­lette természetesen a felnőtt nemzedékről is, amely nem tud egészségesen élni ebben a motorizált világban. A hét­végi munka a kiskertben s az időközönkénti „sörmeccs’ nem biztosítja egészségét!) Hogy a helyzet megváltoz­zon — őszintén szólva —, erősebbé kell tenni a sport­vezetést is Miskolcon. Lelke­sedésben ma sincs hiány, de a szakszerűséget növelni kell s a szakvezetők továbbkép­zése is megoldandó kérdés. Ez is összefügg a szemlélet­­változással éppúgy, mint a sportegyesületekben tapasz­talt hiányosságok felszámo­lása. A minőségi sportban Miskolc például potenciáli­san többet nyújthatna, ha történetesen az egyesületek hajlandóak volnának a sze­lektálásra. Pontosabban ar­ról van szó: az egyik egye­sület 3-4 sportágban tűzne ki magasabb célt, s ezekre fordítaná erejét és lehetősé­ge javát, a másik pedig más sportágakban. A tehetségek — az ágaknak megfelelően — így jobban megkapnák fej­lődésükhöz azt a maximu­mot, amire szükségük van. Másik példa: helyes-e az, hogy a sportiskolába jófor­mán szemrevételezéssel ke­rülnek be a gyerekek, s nem kizárólag azok, akikben több van „fantáziánál”? Ez az is­kola sok pénzébe kerül az államnak, de vajon — a je­lenlegi helyzetben — megté­rül-e? A kamatról nem is beszélve... A DVTK: egyesület A „rálátóbb” városi sport­vezetéssel egyidejűleg egyik­­másik sportegyesületben is erősíteni kell a vezetést. Mis­kolc legérzékenyebb pontja — Achilles-sarka? — sport tekintetében a nagy múltú DVTK. Azt beszélik, valami nincs rendjén. Igaz ez? Mi tagadás, igaz. Olyannyira, hogy „nyílt titok”. Vigyáz­zunk az egyesületre! Többre képes. De egyet ne feled­jünk: a DVTK nem azonos a csapattal! A csapat csak egyik része — bár néha-né­ha — szinte — viccesen, vagy csakugyan? — termelést be­folyásoló tényező. Szeressük a csapatot, de tartsuk fontos­nak a többi szakágat is! Hi­szen voltak és vannak ott olyan sportolók, akik nem­csak a város színeit vitték már diadalra, hanem a nem­zeti színeket is. Csak talán túlontúl szerények, kevesebb körülöttük a propaganda. A dicsőséget — miként Szűcs Lajos — nagyon kemény munkával szerezték meg ... A sportmorál igazodjék a „hétköznapi” erkölcshöz! Hosszú és szenvedélyes volt a végrehajtó bizottság vitája. A feladatokat tárgyi­lagosan, reálisan — a lehe­tőségekhez mérten! — hatá­rozta meg. A végső konklú­zió: minden lehető erővel támogatni a minőségi spor­tot, de a leglényegesebb az ifjúsági és tömegsport, a test edzése, az egészséges ember. A minőségi sport bá­zisa a tömegsport, amely ki­válóságokat adhat a maga­sabb szintű sportnak. Minél kimutathatatlanabb a tö­megsport statisztikailag, an­nál jobb. Mindehhez pedig­len a sportvezetés Miskol­con ne csupán számszerű­leg legyen biztosított, ha­nem színvonalban, hozzáér­tésben is ... cs. 1. Mindentudó szolg­áltatóház Új típusú szolgáltatóházak nyíltak Berlinben, amelyek mintájára az új lakótelepe­ken hasonlókat létesítenek. A kétemeletes, üvegfelüle­tű épület hasznos területe 1700 négyzetméter. Hat egy­ségben összesen húsz külön­féle szolgáltatást vehetnek igénybe a vendégek. Van itt posta, gyorstisztító, felvevő­helyek ágyneműmosásra, vegytisztításra, ing-, füg­gönymosásra, cipőjavító, er­nyőjavító, vasalószolgálat, hímzőműhely, fényképész­műterem, elektromos ház­tartási gépek javítórészlege és így tovább. Kedves ki­egészítője a szolgáltatóház­nak az ifjúsági klub, amely­nek három, kényelmesen be­rendezett helyiségében 140 személynek van hely. . A közművesítés előtti földmunkákat végzik a mélyépítő vállalat gépei a Vörösmarty utcában. (Ágotha Tibor felvétele) „Szájok bortól gőzölt Rákóczi-emlékek a hegyaljai szőlőkben Tokaj-Hegyalja nektárter­mő földjeinek túlnyomó többsége annak idején a Rákócziak birtoka volt, s ré­gi írások tanúsítják, hogy maga a vezérlő fejedelem a borokból származó bevételeit is felhasználta a szabadság­­harc kiadásainak fedezésér­e. Sőt az aszúval teli hordók nemegyszer fontos „diplomá­ciai” feladatokat is teljesí­tettek. Zemplén a Rákóczi­ak földjeként él ma is a köz­tudatban, s a nevüket sok­­sok írásos és tárgyi emlék őrzi a történelmi borvidé­ken. Most csupán a szőlő­műveléssel kapcsolatosan említünk meg néhányat. Sá­toraljaújhelyről kiindulva, mindjárt a Vár-hegy neve­zetes szőlőjének, az Oremus­­nak a nevével kell kezde­nünk. Kazinczy Ferenc fel­jegyzése szerint ugyanis itt készítette 1650-ben Szepsi Laczkó Máté prédikátor. Lo­­rántffy Zsuzsanna szőlőins­­pektora az első hordó aszú­bort. A szőlőhegy később kapta mai nevét arról a ká­polnáról, amelyet Lorántffy Zsuzsanna halála, tehát 1660 után a menye, a katolikus vallásra visszatért Báthory Zsófia építtetett ide, talán hálából, hogy fiának, a Wes­selényi-féle összeesküvésben részt vett I. Rákóczi Ferenc­nek az életét sikerült meg­mentenie a hóhér pallosá­tól. A kápolna homlokzatán ugyanis a római katolikus liturgiának ezt a latin igé­jét lehetett olvasni: Oremus, azaz „imádkozzunk ...” Lorántffy Zsuzsanna em­lékét őrzi a sárospataki ki­rály-hegyi szőlőben az úgy­nevezett „Lorántffy-pihenő”. Ezt a tábla­szőlőt a fejede­lemasszony végrendeletében a pataki kollégiumra testál­ta. A szőlő ma már korsze­rű, kordonos művelésű, de fent a legtetőn a borkom­binát vezetői — a fejede­lemasszony emlékére — egy darabon meghagyták „karós” művelésűnek a szőlőt És helyreállították az öreg bor­házat is, mert az idősebbek közül élnek még Patakon, akik látták annak a kan­dallónak a maradványait, amelynél — késő őszbe nyúló szüretek idején — Lorántffy Zsuzsanna fütö­­zött. Tolcsván a borkombinát tulajdonában van egy Rá­­kóczi-kastély, benne szőlőmű­veléssel kapcsolatos felszere­lésekkel, szerszámokkal gaz­dagon berendezett múzeum. Több tárgy is emlékeztet itt a Rákócziak korára, első­sorban az a címeres „bál­ványsajtó”, amellyel az er­­dőbényei Rákóczi-szőlők édes levét csurgatták kádakba. Sátoraljaújhelytől Abaúj­­szántóig több pince is viseli a Rákóczi nevet. Sárospata­kon az egykori trinitárius kolostor szomszédságában le­vő pince homlokzatán lati­nul ez olvasható: Cellari­um Rákóczianum, aedifica­tum anno MDCLXXXIV. Magyarul: Rákóczi-pince, épült 1684-ben. Maga a vezérlő fejedelem emlékirataiban szintén fog­lalkozik a tokaj-hegyaljai szőlőivel. Az egyik helyen megemlíti például, hogy a szabadságharc idején a toka­ji must- és borivás jól is­mert hatását még hadi „tak­tikának" is felhasználta Ra­­butin császári generális la­bancai ellen. „Békével en­gedtem szüretelni az ellen­séget a tokaji szőlőkben — írja —, mert az új bor, az édes szőlő, a hideg éjjelek és a Tisza vize jobban meg­viselték hadait, mint az én portyáim.” Egy másik he­lyen ezt olvashatjuk. ..Szá­jok bortól gőzölt, generáli­suknak pedig a sok bor ki­nézett mind a két pofá­ján ...” HEGYI JÓZSEF A Vörösmarty utca új nyomvonalán Még hátravan a tervegyeztető tárgyalás, ezért csak hozzá­vetőlegesen lehet megbecsülni az útépítés befejezésének idő­pontját. Az eddigiek szerint valószínűnek látszik, hogy a jö­vő év végéig elkészül az új nyomvonalon vezetett Vörös­marty utca, egészen a Szemere utcáig. Megszűnik a Zöldfa utca Jelenleg a mélyépítő vál­lalat földgépei dolgoznak, az úttest elkészülte előtt ugyan­is el kell helyezni a köz­műveket, köztük a főgyűjtő csatornát. Teljes elkészülte után 2x10 méteres lesz az út­test, de az első ütemben csak 10 méter szélesség­ben építik meg. Az M3-as út szervizútja és a Beloiannisz utca közötti szakasz építését valószínűleg az idei év vé­gére befejezik. Jövőre ma­rad a Beloiannisz és a Sze­mere utca közötti rész. A tervek szerint megszű­nik a Zöldfa utca — itt te­ret alakítanak ki — és a Vörösmarty utca torkolata a Szemere utca 9—13. szám alatti házaknál lesz. (Ezeket az épületeket lebontják.) A Vörösmarty utca a maj­dan kiépítendő déli teher­mentesítő út igen fontos ré­sze lesz. Hogyan, milyen irányban folytatják majd út­jukat a Szemere utcai torko­lattól a járművek? A Mis­kolci Beruházási Vállalat il­letékes osztályán megtudtuk, hogy a déli tehermentesítő út építése a távolabbi évek feladata. Ebben az ötéves tervidőszakban minden ener­giát az északi tehermentesí­tő út első szakaszának az építésére kell fordítani. Ad­dig tehát, amíg elkészül a folytatás — tudomásunk sze­rint még a nyomvonal sincs tisztázva —, a járművek kis ívben fordulhatnak a „vil­lanyrendőr” felé, vagy nagy ívben, ha Tapolca vagy a Papszer utca felé akarnak haladni. Forgalomirányító lámpákkal kell felszerelni a kereszteződést. Kérdés, ho­gyan befolyásolja majd a közlekedést, ha viszonylag közel a Szemeréhez, egy újabb kereszteződésen kell átvergődni a járműveknek. Egy újabb kereszteződés Igaz, bizonyos fokig csök­kenti a Szemerére nehezedő terheket az újjáépülő Belo­iannisz utca. A Felszabadítók útjától a Szeles utcáig épí­tik újjá a Beloiannisz ut­cát. Végső formájában 2x8 méteres lesz a pálya széles­sége, most azonban csak 8 méter szélességben készül el. A Centrum Áruházig tel­jesen újjáépítik az utat. Az áruháztól a Madarász Viktor utcáig csak felújítják, innen tovább a Szeles­ utcáig — a szükséges szanálások után — ismét teljesen új úttest ké­szül. A terv szerint a mun­ka befejeződik az idén. A Centrum Áruháznál ter­mészetesen forgalomirányító lámpákat szerelnek fel. Ez­zel a kereszteződéssel kap­csolatban is van némi fenn­tartásunk. Az M3-as út az Ady-hídnál keresztezi majd a Bajcsy-Zsilinszky utat, és megy tovább a Búza téri cso­mópont felé. Megmarad — belátható ideig — a Szemere utca és Széchenyi út talál­kozásánál levő csomópont is. És most a kettő közé egy újabb kereszteződést ékelünk. Nos, nem vagyunk szakér­tők, de ... A kérdés persze — még ha indokolt is — ma már csak egyetlen választ kaphat, hiszen a szóban for­gó utak, forgalmi csomópon­tok megépítése tény. li. DL

Next