Déli Hírlap, 1976. június (8. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-15 / 140. szám

Moszkvai rádiósok lakkbányáit Magyar—szovjet baráti ta­­­l­kozót rendeztek tegnap atabányán, a Komárom me­gei József Attila Könyvtár­on. A Moszkvai Rádió ma­­yar nyelvű adásának kép­­iselőit látta vendégül a rá­­ió Komárom megyei hall­­atóinak baráti köre. A ta­­ilkozón tájékoztató hang­áit el a Szovjetunió idegen­­irgalmáról, történelmi nevz­­etességeiről, majd a Szöv­et­unió életét bemutató fil­met vetítettek. Ij tanácsi rendeletek Miskolc megyei város Tanácsa z 1 1976. sz. rendeletével szabá­­lyzta a közműves vízellátás és özműves csatornázás egyes kér­éseit. A­z 1976. sz. rendeletével edig módosította a szervezeti és működési szabályzatát. A rende­lteket — melyek a mai napon hatályba lépnek — a városi ta­­nács és a kerületi hivatalok tit­­kárságain lehet megtekinteni. A December 4. Drótművek keresett újdonságainak egyike, a fülecselt drótkötél, (Kerényi felv.) A következő: szeptember elején Börze az építők székházában Budapesten, az építők szék­­házában tegnap kezdődött az iei második INTERRER- börze második hete. Az első emeleti folyosórész most is árgyalótermek sokaságává alakult át. — Ez a forma nagyszerű­en bevált — mondja Morvai Jenő, az Országos Piackutató Intézet képviselője — a tsör­­­e szervezője és rendezője, aki a „parancsnoki” tárgyalóte­remben fogadja munkatár­saival a látogatókat, érdek­lődőket. — Úgy tűnik, még mindig sok az elfekvő és fe­lesleges anyag, mert egyre nagyobb számban jelentkez­nek a vállalatok, szövetke­zetek. A tavalyi első anyag­börzénkre 17, a másodikra 38, a harmadikra 64, s a mosta­ni negyedikre 94 vállalat és szövetkezet jelentkezett. En­nél is többet mond, hogy az első börzén még csak 200 millió forint, a mostanin már több mint 1 milliárd forint értékű felesleges anyagot ajánlottak, illetve ajánlanak eladásra a vállalatok. Most az első héten ebből mintegy 100 milió forint értékű cse­rélt gazdát, s hasonló ered­ményt várunk ezen a héten is. Az INTERKER anyagbörze népgazdasági és vállalati hasznát hamar felismerték a borsodi—miskolci vállalatok is, noha korántsem olyan mértékben, mint ahogyan azt a mi hatalmas ipari poten­ciálunk megkívánná... — Most is itt van a BÁÉV, itt vannak a sajóbábonyiak, az BÁÉV, az ÓKÜ — mond­ta Morvai Jenő. — Az el­múlt héten pedig a felsőzsol­­cai és miskolci MEZŐGÉP Vállalat, s a BVK is szere­pelt börzénkén. A felsőzsol­­caiak mintegy 8 millió fo­rint értékű felesleges készle­tükből 1,5 millió forint érté­kűt adtak el néhány nap alatt. A 23 ezer forintos rész­­­vételi díjhoz képest, azt hi­szem, ez szép teljesítmény. Annál meglepőbb, hogy az augusztus 30-tól két hétig tartó idei harmadik börzénk­re eddig csak egyetlen bor­sodi vállalat jelentkezett... A távolabbi jövőről a Pi­ackutató Intézet munkatársa ezeket mondotta: — Tárgyalások folynak a KGST-országok szakemberei között arról, hogyan lehetne a felesleges anyagokat a tag­országok között is forgalom­ba hozni. Úgy tűnik, nem könnyű az érdekek, időter­minusok egyeztetése, sok ne­hézség adódik a szabványok miatt is, ám szinte bizonyos, hogy rövid időn belül létre­jön a nemzetközi börze, amelybe — talán informáci­ók közvetítésével —­ mi is szeretnénk bekapcsolódni. Addig is megrendezzük azon­ban a saját anyagbörzéinket. Hogy meddig? Amíg elfogy a felesleges anyag a vállala­toknál. Ez az idő azonban, úgy tűnik, egyelőre még messze van ... (nyifccs) Jelen és jövő az útépítésben Kerék és aszfalt Arthur Clarke futurológus jövőt körvonalazó könyvének egyik megállapításával fel­vértezve vettem részt azon a tegnapi tanácskozáson, ame­lyen hozzáértő szakemberek az útépítés és az energiata­karékosság, valamint a kör­nyezetvédelem kapcsolatát elemezték. A jövőt idéző prognózis szerint az utakra fordított költségeken milliárdokat le­hetne nyerni, ha egyszer fel­számolnánk a kereket, ha a különösebb gondozást és fel­újítást nem igénylő utakon, illetve az utak fölött elekt­romos meghajtású, zajtalan és környezetet nem szennye­ző légpárnás járművek szá­­guldanának. B mutatók helyett Ez persze még a jövő ze­néje. A világhírű tudós sze­rint az 1990-es évektől vár­ható az ilyen útjelzés meg­jelenése : Ezen az úton ke­rekes járművek forgalma tilos! Addig is marad a kerék, a benzin- és olajfüst, a beton és az aszfalt... A KPM Miskolci Közúti Igazgatóságának gépparkja meghaladja a 80 millió fo­rintos értéket. A gépekhez hajtóanyag kell. A megnöve­kedett feladatokat tavaly a vállalat úgy látta el, hogy csaknem kétmillió forintot tett ki az energia-megtakarí­tás. Egy ZIL 131-es 40 litert fogyaszt 100 kilométerenként. (Nem véletlenül hívják ben­zinfalónak.) A nagy erejű gépkocsit csak hóekézésre használták. Szállításra nem, mert nagyon gazdaságtalan. Benzines gépkocsijaikat ki­selejtezték és diesel-motoros gépeket állítottak a helyük­be. kémfBV és [wrlenKt] Árvay Sándor osztályveze­tő a műszaki intézkedések is­mertetésén túl joggal mond­hatta azt az általános érvé­nyű igazságot, hogy a meg­takarítás is döntően az em­beren múlik, hiszen egy hozzáértő, a géppel mint sa­játjával bánó kezelő, vagy vezető 20—80 százalékkal csökkentheti a fajlagos ener­giafelhasználást. A Közúti Építő Vállalat­nak Borsodban három asz­faltgyára van. A legfonto­sabb útépítő anyagot szállí­tásnál és felhasználásnál me­legíteni kell. A fajlagos olaj­felhasználás 1972-ben 16,06 volt, azaz egy tonna aszfalt melegítéséhez és keveréséhez 16 liter olaj kellett. Az el­múlt évre ez a szám 10,8-re mérséklődött a takarékossá­got célzó műszaki intézke­dések nyomán. Mivel mindhárom keverő­telep (a nyékládházi, a sá­toraljaújhelyi, a szalonnai) védett területen dolgozik, nem elhanyagolható a kör­nyezetre gyakorolt hatása. A KÉV osztályvezetője, Peré­nyi Lajos elmondotta, hogy a nyéki üzem például órán­ként 24 kilogramm kéndi­oxidot bocsát ki. A megen­gedett szennyezés 0,2—0,3 ki­logramm. A különbség nagy. Két megoldás kínálkozik. Vagy a mostani, 12 méter magas kéményt kell 27 mé­teresre növelni, vagy a kí­sérteti jelleggel működtetett porleválasztók használatát kell általánossá tenni. Külön gondot jelent a fel­melegített zúzalék agyagpo­rának elhelyezése. Az alkal­mi portemetők már egy kö­zepes szél hatására is „élni" kezdenek... Hová folyik a fárad­tolaj ? A két vállalat közös gond­ja a fáradtolaj elhelyezése. Igaz, a környezetvédelmi és hasznosítási szempontból problémát jelentő olaj men­­­nyisége csak néhány ezer li­terre rúg, de a jelenlegi gya­korlat az, hogy sokszor és sokan — jobb híján — az útmenti árokba eresztik. A gazda, az ÁFOR, lite­renként 25 fillért fizet az olajért. Ez az összeg éppen hogy fedezi a szállítási költ­séget ... Néha persze az is megtörtént, hogy ez a költ­ség egyértelműen kidobott pénznek bizonyult: az ÁFOR nem vette át a helyszínre szállított olajat.; ■. B I. # „Magasfeszü­ltség” (Solymos felv.) Mentesítő vonaton Pénteken délben szinte az orrom elöl húzott ki a Keleti pályaudvarról a gyorsvonat. De talán fel se fértem volna rá, hiszen szabad szombatot meg­előző nap volt, s ez a vonat szürke hét­köznapokon­ is zsúfolt. A menetrendből kiokoskodtam, hogy a kora délutáni személyvonatot megelőzően megy egy mentesítő vonat is Miskolcon át Nyír­egyházára. Csak pénteki napokon jár. Már a vonat külseje sem volt biztató.­­ Különböző típusú, többségben mosó­szerszámot régen látott kocsikból állí­tották össze a szerelvényt, s mintha az állomásfőnökség is szégyellte volna, messze az­­ üvegcsarnoktól, az egyik külső vágányra állította. Az indulás előtt 1 óra 18 perccel minden ablakban ott álltak a literes borosüvegek, mint máshol a muskátlik. Még sikerült helyet szorítanom magamnak. Negyven perccel a vonat indulása előtt már állóhelyhez sem lehetett jutni. Szerencsére az abla­kokat mindkét oldalon lehúzták. Sűrű cigarettafüst takarta el a dohányzási tilalmat jelző táblát. Erős cigaretták füstje, gyenge minőségű rizlingek sa­­vanykás szaga és a meleg vízből kiha­lászott kolbászok mellé kent kanálnyi mustár csípős illata keveredett az egyéb szagokkal. A velem szemben ülő férfi két papírtálcát is tartott a kezében, ci­garettapapír nagyságú papírszalvéta­­foszlánnyal takarva a rajta levő főtt kolbászdarabot, meg a mustárt, amely előbb köröskörül csöpögött a papírtál­cáról, majd teljesen átáztatta azt. Min­denki ijedten húzta félre a lábát, hi­szen a mustárfolt nehezen jön ki a ru­hából. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy a közelmúltban mennyi szép nyi­latkozatot, tájékoztatást olvastam az utasellátás kulturáltságának emeléséről. Egy álló utas úgy Gödöllő körül til­takozni kezdett a füst miatt. Azt mondta, ő direkt azért szállt nem do­hányzó kocsiba, hogy elkerülje a füstöt. Többen hangosan kinevették. Ki veszi komolyan az effajta tilalmat a hétvégi mentesítő vonaton?! Egy fiatalember még azt is hozzátette, hogy biztosítson a MÁV az ő számára megfelelő helyet, ahol dohányozhat. Akinek meg nem tet­szik, az szálljon le. Szenvedélyes vita kerekedett, de amikor a kalauz megje­lent, a parázsló cigaretták valahova el­tűntek, csak a füst terjengett, a kalauz viszont igyekezett azt nem észrevenni. Ő is ember. Az ablakokba plántált borospalackok elég gyorsan kiürültek. Az ülés alól, meg a táskákból újabbak kerültek elő. Az üres üvegek nagyokat csörrentek a szomszéd vágányon. Daloló jókedv ülte meg a kocsit. He­lyenként trágár tréfálkozás, máshol ok­talan vita. Ahogy fogytak a palackok, úgy emelkedett a zajszint, nőtt a nyug­talanság. Az addig békésen álldogáló, üldögélő emberek mozgékonyabbak let­tek, mind többen furakodtak keresztül a peron felé, akik ültek és többet nyúj­tózkodtak, gyakoribb lett az egymás lá­bára taposás, először még bocsánatké­rés követte, később már csak annyi, hogy vegye odébb, s ha nem tetszik, utazzon taxin, meg hasonló. Viiipartne­­reket kerestek sokan, hangosan kiál­tozva, mások részeg dicsekvéssel arról beszéltek, milyen hőstetteket hajtanak végre otthon, ha hazaérnek, mert hisz csak hetenként egyszer, mások meg két­hetenként kerülnek otthoni ágyba. Az egyik négyüléses kis boxban snóbliztak. Először kétforintos alapon. Ahogy nőt­tek a tétek, úgy nőtt a lárma, annál ke­ményebbek lettek az elharapott félsza­vak, míg végül csaknem dulakodásba váltott a játék. De akkorra már tetemes összegek cseréltek gazdát. Igen kevesen olvastak újságot vagy könyvet. Ebben a zajos, száguldó herin­geshordóban nem is igen lehetett ol­vasni. Egyik-másik felhevült férfiutas barátkozni próbált, véletlenül odakerült másnemű utasokkal, akik mindenféle helycserékkel próbáltak a hirtelen adó­dott udvarlóktól szabadulni. Egyre szélesebbek lettek a gesztusok, egyre féktelenebbek az indulatok, ér­telmetlenebbek a mondatok. Már senki sem törődött a másik hangulatával, fé­rőhelyével, ruhájával. Utólag azt hittem, csak álom volt ez az utazás. A régi fekete vonatokról írt riportok visszahatása. De a nadrágom térdrészén éktelenkedő égési lyuk, a szemközt ülő cigarettájának nyoma meggyőzött: így volt, ahogy elmondtam. BENEDEK MIKLÓS Hírünk az országban Tallózás lapokban, folyóiratokban Magyarország nyílt gazda­ság, vagyis ipari termeléséhez nagy mennyiségű nyersanya­got és energiát kell beszerez­nie külföldről. Ezt ismerve, könnyen belátható: minden százaléknyi megtakarítás, amelyet az anyag- vagy ener­giagazdálkodásban érünk el, tíz- és százmilliókkal gazda­gíthatja az országot. Ezzel a gondolatsorral indítja a Nép­szava június 10-i száma Ha­tékonyabb az anyag- és ener­giatakarékosság című össze­állítását, rögtön az első olda­lán. S a példaként élen is­mertetett üzem a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, SZERVEZÉS, ÚJÍTÁSOK „a gyáregységek, üzemek az idén 32,2 millió forint értékű energia megtakarítását vállalták. Szándékuk komolyságát tanúsít­ja: az év első négy hónapjában körültekintő szervezéssel és több újítással már 17,5 millió forint értékű energiát megtakarítottak. A Siemens acélműben például 1 tonna acél előállításához 5 köb­méterrel kevesebb földgázt hasz­nálnak fel, mint korábban, a nemesacél hengerműben pedig 14 köbméterrel kevesebb gáz kell egy tonna kész termék henger­léséhez. A szakszervezetek napilap­ja ugyan a hét szerdai számá­ban a másik diósgyőri üzem, a DIGÉP jó eredményeiről ad hírt. A nagyüzem melegala­kító és vasúti kerékpár rész­legében 1973-ban vezették be a Dolgozz Hibátlanul mun­karendszert. Itt három év alatt a dolgozók 640 újítási, ésszerűsítési javaslatot nyúj­tottak be a termelékenység növelésére, a munkafeltételek javítására, az anyagtakaré­kosságra. „A melegalakitó gyáregység­ben például —, ahol forgattyús tengelyek és mellső tengelyek készülnek — a munkarendszer bevezetése óta több mint tíz szá­zalékkal nőtt a termelékenység, javult a gépek kihasználtsága, és csaknem 50 százalékkal csök­kent a selejt. Eddig a DIGÉP négy gyáregységében honoso­dott meg a DH, jövőre pedig minden üzemrész a Dolgozz Hi­­b­­lanul munkarendszerben ter­mel majd.” AKTATOLOGATÁS­ Okkal kerültek azonban miskolci, borsodi vállalatok a bürokratikus packázás isko­lapéldái közé is. A Népsza­badság múlt keddi számának 6. oldalán, egymás mellett két cikk is a mi szűkebb portán­kat érinti. Az Egy kabát az útvesztőben című írás szen­vedő alanyának harmadik esztendeje tartó kálváriája a miskolci Patyolat Vállalatnál kezdődött, s e vállalat és a Május 1. Ruhagyár közötti huzavonával folytatódott. S bár mér a Központi Népi El­lenőrző Bizottság is közbelé­pett, hogy a károsult pana­szos kapjon új kabátot a tisz­­títhatatlan sele­jt helyett — még mindig csak ígérgetéssel áltatják — s a méltatlan bü­rokratikus huzavona tovább folyik. Még elrettentőbb a másik szóvá tett ügy: a Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat egyik vidéki áruháza dolgozójának meghurcoltatá­sa. Azzal az indokkal vonták meg tőle egész évi nyereség­­részesedését, hogy tavaly szeptemberben hat napot iga­zolatlanul hiányzott munka­helyéről. Az önkényes bünte­tés kétszeresen is igazságta­lan. „Egyszer azért, mert az as­­­szony egyetlen napot sem hi­ányzott igazolatlanul, másrészt mert kisgyermekes anya, aki veszélyeztetett terhesség miatt több mint fél esztendeig volt betegállományban.” Csak a szerkesztőségnek küldött panaszos levele nyo­mán derülhetett ki, hogy ,.té­vedésből” kapott ilyen szigo­rú büntetést. Joggal rója fel a cikk: „Nem csupán egy adminiszt­rációs hibáról, tévedésről van szó . . Marosné jogosan­ panasz­kodik, hogy betegállománya alatt a vállalat részéről semmi figyelmességet nem tapasztalt . . . Marosné tíz éve dolgozik a vál­lalatnál. A vállalat vezetőinek feltétlenül meg kellet volna néz­niük, kiről van szó... A vál­lalat központjában, valamint a boltban levő papírok össze­hasonlítása alig tíz percet vett igénybe, s a tévedés mindjárt kiderült. Kár volt sajnálni azt a tíz percet. Tíz perces hanyag­ságért hónapokra megkeserítet­ték egy kisgyermekes anya nap­jait. Nagyon meggondolatlanul jártak el a *« <• r*n«láz vezetői.” BERECZ JÓZSEF

Next