Déli Hírlap, 1976. június (8. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-15 / 140. szám
Moszkvai rádiósok lakkbányáit Magyar—szovjet baráti talkozót rendeztek tegnap atabányán, a Komárom megei József Attila Könyvtáron. A Moszkvai Rádió mayar nyelvű adásának képiselőit látta vendégül a ráió Komárom megyei hallatóinak baráti köre. A tailkozón tájékoztató hangáit el a Szovjetunió idegenirgalmáról, történelmi nevzetességeiről, majd a Szövetunió életét bemutató filmet vetítettek. Ij tanácsi rendeletek Miskolc megyei város Tanácsa z 1 1976. sz. rendeletével szabályzta a közműves vízellátás és özműves csatornázás egyes kéréseit. Az 1976. sz. rendeletével edig módosította a szervezeti és működési szabályzatát. A rendelteket — melyek a mai napon hatályba lépnek — a városi tanács és a kerületi hivatalok titkárságain lehet megtekinteni. A December 4. Drótművek keresett újdonságainak egyike, a fülecselt drótkötél, (Kerényi felv.) A következő: szeptember elején Börze az építők székházában Budapesten, az építők székházában tegnap kezdődött az iei második INTERRER- börze második hete. Az első emeleti folyosórész most is árgyalótermek sokaságává alakult át. — Ez a forma nagyszerűen bevált — mondja Morvai Jenő, az Országos Piackutató Intézet képviselője — a tsöre szervezője és rendezője, aki a „parancsnoki” tárgyalóteremben fogadja munkatársaival a látogatókat, érdeklődőket. — Úgy tűnik, még mindig sok az elfekvő és felesleges anyag, mert egyre nagyobb számban jelentkeznek a vállalatok, szövetkezetek. A tavalyi első anyagbörzénkre 17, a másodikra 38, a harmadikra 64, s a mostani negyedikre 94 vállalat és szövetkezet jelentkezett. Ennél is többet mond, hogy az első börzén még csak 200 millió forint, a mostanin már több mint 1 milliárd forint értékű felesleges anyagot ajánlottak, illetve ajánlanak eladásra a vállalatok. Most az első héten ebből mintegy 100 milió forint értékű cserélt gazdát, s hasonló eredményt várunk ezen a héten is. Az INTERKER anyagbörze népgazdasági és vállalati hasznát hamar felismerték a borsodi—miskolci vállalatok is, noha korántsem olyan mértékben, mint ahogyan azt a mi hatalmas ipari potenciálunk megkívánná... — Most is itt van a BÁÉV, itt vannak a sajóbábonyiak, az BÁÉV, az ÓKÜ — mondta Morvai Jenő. — Az elmúlt héten pedig a felsőzsolcai és miskolci MEZŐGÉP Vállalat, s a BVK is szerepelt börzénkén. A felsőzsolcaiak mintegy 8 millió forint értékű felesleges készletükből 1,5 millió forint értékűt adtak el néhány nap alatt. A 23 ezer forintos részvételi díjhoz képest, azt hiszem, ez szép teljesítmény. Annál meglepőbb, hogy az augusztus 30-tól két hétig tartó idei harmadik börzénkre eddig csak egyetlen borsodi vállalat jelentkezett... A távolabbi jövőről a Piackutató Intézet munkatársa ezeket mondotta: — Tárgyalások folynak a KGST-országok szakemberei között arról, hogyan lehetne a felesleges anyagokat a tagországok között is forgalomba hozni. Úgy tűnik, nem könnyű az érdekek, időterminusok egyeztetése, sok nehézség adódik a szabványok miatt is, ám szinte bizonyos, hogy rövid időn belül létrejön a nemzetközi börze, amelybe — talán információk közvetítésével — mi is szeretnénk bekapcsolódni. Addig is megrendezzük azonban a saját anyagbörzéinket. Hogy meddig? Amíg elfogy a felesleges anyag a vállalatoknál. Ez az idő azonban, úgy tűnik, egyelőre még messze van ... (nyifccs) Jelen és jövő az útépítésben Kerék és aszfalt Arthur Clarke futurológus jövőt körvonalazó könyvének egyik megállapításával felvértezve vettem részt azon a tegnapi tanácskozáson, amelyen hozzáértő szakemberek az útépítés és az energiatakarékosság, valamint a környezetvédelem kapcsolatát elemezték. A jövőt idéző prognózis szerint az utakra fordított költségeken milliárdokat lehetne nyerni, ha egyszer felszámolnánk a kereket, ha a különösebb gondozást és felújítást nem igénylő utakon, illetve az utak fölött elektromos meghajtású, zajtalan és környezetet nem szennyező légpárnás járművek száguldanának. B mutatók helyett Ez persze még a jövő zenéje. A világhírű tudós szerint az 1990-es évektől várható az ilyen útjelzés megjelenése : Ezen az úton kerekes járművek forgalma tilos! Addig is marad a kerék, a benzin- és olajfüst, a beton és az aszfalt... A KPM Miskolci Közúti Igazgatóságának gépparkja meghaladja a 80 millió forintos értéket. A gépekhez hajtóanyag kell. A megnövekedett feladatokat tavaly a vállalat úgy látta el, hogy csaknem kétmillió forintot tett ki az energia-megtakarítás. Egy ZIL 131-es 40 litert fogyaszt 100 kilométerenként. (Nem véletlenül hívják benzinfalónak.) A nagy erejű gépkocsit csak hóekézésre használták. Szállításra nem, mert nagyon gazdaságtalan. Benzines gépkocsijaikat kiselejtezték és diesel-motoros gépeket állítottak a helyükbe. kémfBV és [wrlenKt] Árvay Sándor osztályvezető a műszaki intézkedések ismertetésén túl joggal mondhatta azt az általános érvényű igazságot, hogy a megtakarítás is döntően az emberen múlik, hiszen egy hozzáértő, a géppel mint sajátjával bánó kezelő, vagy vezető 20—80 százalékkal csökkentheti a fajlagos energiafelhasználást. A Közúti Építő Vállalatnak Borsodban három aszfaltgyára van. A legfontosabb útépítő anyagot szállításnál és felhasználásnál melegíteni kell. A fajlagos olajfelhasználás 1972-ben 16,06 volt, azaz egy tonna aszfalt melegítéséhez és keveréséhez 16 liter olaj kellett. Az elmúlt évre ez a szám 10,8-re mérséklődött a takarékosságot célzó műszaki intézkedések nyomán. Mivel mindhárom keverőtelep (a nyékládházi, a sátoraljaújhelyi, a szalonnai) védett területen dolgozik, nem elhanyagolható a környezetre gyakorolt hatása. A KÉV osztályvezetője, Perényi Lajos elmondotta, hogy a nyéki üzem például óránként 24 kilogramm kéndioxidot bocsát ki. A megengedett szennyezés 0,2—0,3 kilogramm. A különbség nagy. Két megoldás kínálkozik. Vagy a mostani, 12 méter magas kéményt kell 27 méteresre növelni, vagy a kísérteti jelleggel működtetett porleválasztók használatát kell általánossá tenni. Külön gondot jelent a felmelegített zúzalék agyagporának elhelyezése. Az alkalmi portemetők már egy közepes szél hatására is „élni" kezdenek... Hová folyik a fáradtolaj ? A két vállalat közös gondja a fáradtolaj elhelyezése. Igaz, a környezetvédelmi és hasznosítási szempontból problémát jelentő olaj mennyisége csak néhány ezer literre rúg, de a jelenlegi gyakorlat az, hogy sokszor és sokan — jobb híján — az útmenti árokba eresztik. A gazda, az ÁFOR, literenként 25 fillért fizet az olajért. Ez az összeg éppen hogy fedezi a szállítási költséget ... Néha persze az is megtörtént, hogy ez a költség egyértelműen kidobott pénznek bizonyult: az ÁFOR nem vette át a helyszínre szállított olajat.; ■. B I. # „Magasfeszültség” (Solymos felv.) Mentesítő vonaton Pénteken délben szinte az orrom elöl húzott ki a Keleti pályaudvarról a gyorsvonat. De talán fel se fértem volna rá, hiszen szabad szombatot megelőző nap volt, s ez a vonat szürke hétköznapokon is zsúfolt. A menetrendből kiokoskodtam, hogy a kora délutáni személyvonatot megelőzően megy egy mentesítő vonat is Miskolcon át Nyíregyházára. Csak pénteki napokon jár. Már a vonat külseje sem volt biztató. Különböző típusú, többségben mosószerszámot régen látott kocsikból állították össze a szerelvényt, s mintha az állomásfőnökség is szégyellte volna, messze az üvegcsarnoktól, az egyik külső vágányra állította. Az indulás előtt 1 óra 18 perccel minden ablakban ott álltak a literes borosüvegek, mint máshol a muskátlik. Még sikerült helyet szorítanom magamnak. Negyven perccel a vonat indulása előtt már állóhelyhez sem lehetett jutni. Szerencsére az ablakokat mindkét oldalon lehúzták. Sűrű cigarettafüst takarta el a dohányzási tilalmat jelző táblát. Erős cigaretták füstje, gyenge minőségű rizlingek savanykás szaga és a meleg vízből kihalászott kolbászok mellé kent kanálnyi mustár csípős illata keveredett az egyéb szagokkal. A velem szemben ülő férfi két papírtálcát is tartott a kezében, cigarettapapír nagyságú papírszalvétafoszlánnyal takarva a rajta levő főtt kolbászdarabot, meg a mustárt, amely előbb köröskörül csöpögött a papírtálcáról, majd teljesen átáztatta azt. Mindenki ijedten húzta félre a lábát, hiszen a mustárfolt nehezen jön ki a ruhából. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy a közelmúltban mennyi szép nyilatkozatot, tájékoztatást olvastam az utasellátás kulturáltságának emeléséről. Egy álló utas úgy Gödöllő körül tiltakozni kezdett a füst miatt. Azt mondta, ő direkt azért szállt nem dohányzó kocsiba, hogy elkerülje a füstöt. Többen hangosan kinevették. Ki veszi komolyan az effajta tilalmat a hétvégi mentesítő vonaton?! Egy fiatalember még azt is hozzátette, hogy biztosítson a MÁV az ő számára megfelelő helyet, ahol dohányozhat. Akinek meg nem tetszik, az szálljon le. Szenvedélyes vita kerekedett, de amikor a kalauz megjelent, a parázsló cigaretták valahova eltűntek, csak a füst terjengett, a kalauz viszont igyekezett azt nem észrevenni. Ő is ember. Az ablakokba plántált borospalackok elég gyorsan kiürültek. Az ülés alól, meg a táskákból újabbak kerültek elő. Az üres üvegek nagyokat csörrentek a szomszéd vágányon. Daloló jókedv ülte meg a kocsit. Helyenként trágár tréfálkozás, máshol oktalan vita. Ahogy fogytak a palackok, úgy emelkedett a zajszint, nőtt a nyugtalanság. Az addig békésen álldogáló, üldögélő emberek mozgékonyabbak lettek, mind többen furakodtak keresztül a peron felé, akik ültek és többet nyújtózkodtak, gyakoribb lett az egymás lábára taposás, először még bocsánatkérés követte, később már csak annyi, hogy vegye odébb, s ha nem tetszik, utazzon taxin, meg hasonló. Viiipartnereket kerestek sokan, hangosan kiáltozva, mások részeg dicsekvéssel arról beszéltek, milyen hőstetteket hajtanak végre otthon, ha hazaérnek, mert hisz csak hetenként egyszer, mások meg kéthetenként kerülnek otthoni ágyba. Az egyik négyüléses kis boxban snóbliztak. Először kétforintos alapon. Ahogy nőttek a tétek, úgy nőtt a lárma, annál keményebbek lettek az elharapott félszavak, míg végül csaknem dulakodásba váltott a játék. De akkorra már tetemes összegek cseréltek gazdát. Igen kevesen olvastak újságot vagy könyvet. Ebben a zajos, száguldó heringeshordóban nem is igen lehetett olvasni. Egyik-másik felhevült férfiutas barátkozni próbált, véletlenül odakerült másnemű utasokkal, akik mindenféle helycserékkel próbáltak a hirtelen adódott udvarlóktól szabadulni. Egyre szélesebbek lettek a gesztusok, egyre féktelenebbek az indulatok, értelmetlenebbek a mondatok. Már senki sem törődött a másik hangulatával, férőhelyével, ruhájával. Utólag azt hittem, csak álom volt ez az utazás. A régi fekete vonatokról írt riportok visszahatása. De a nadrágom térdrészén éktelenkedő égési lyuk, a szemközt ülő cigarettájának nyoma meggyőzött: így volt, ahogy elmondtam. BENEDEK MIKLÓS Hírünk az országban Tallózás lapokban, folyóiratokban Magyarország nyílt gazdaság, vagyis ipari termeléséhez nagy mennyiségű nyersanyagot és energiát kell beszereznie külföldről. Ezt ismerve, könnyen belátható: minden százaléknyi megtakarítás, amelyet az anyag- vagy energiagazdálkodásban érünk el, tíz- és százmilliókkal gazdagíthatja az országot. Ezzel a gondolatsorral indítja a Népszava június 10-i száma Hatékonyabb az anyag- és energiatakarékosság című összeállítását, rögtön az első oldalán. S a példaként élen ismertetett üzem a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, SZERVEZÉS, ÚJÍTÁSOK „a gyáregységek, üzemek az idén 32,2 millió forint értékű energia megtakarítását vállalták. Szándékuk komolyságát tanúsítja: az év első négy hónapjában körültekintő szervezéssel és több újítással már 17,5 millió forint értékű energiát megtakarítottak. A Siemens acélműben például 1 tonna acél előállításához 5 köbméterrel kevesebb földgázt használnak fel, mint korábban, a nemesacél hengerműben pedig 14 köbméterrel kevesebb gáz kell egy tonna kész termék hengerléséhez. A szakszervezetek napilapja ugyan a hét szerdai számában a másik diósgyőri üzem, a DIGÉP jó eredményeiről ad hírt. A nagyüzem melegalakító és vasúti kerékpár részlegében 1973-ban vezették be a Dolgozz Hibátlanul munkarendszert. Itt három év alatt a dolgozók 640 újítási, ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be a termelékenység növelésére, a munkafeltételek javítására, az anyagtakarékosságra. „A melegalakitó gyáregységben például —, ahol forgattyús tengelyek és mellső tengelyek készülnek — a munkarendszer bevezetése óta több mint tíz százalékkal nőtt a termelékenység, javult a gépek kihasználtsága, és csaknem 50 százalékkal csökkent a selejt. Eddig a DIGÉP négy gyáregységében honosodott meg a DH, jövőre pedig minden üzemrész a Dolgozz Hiblanul munkarendszerben termel majd.” AKTATOLOGATÁS Okkal kerültek azonban miskolci, borsodi vállalatok a bürokratikus packázás iskolapéldái közé is. A Népszabadság múlt keddi számának 6. oldalán, egymás mellett két cikk is a mi szűkebb portánkat érinti. Az Egy kabát az útvesztőben című írás szenvedő alanyának harmadik esztendeje tartó kálváriája a miskolci Patyolat Vállalatnál kezdődött, s e vállalat és a Május 1. Ruhagyár közötti huzavonával folytatódott. S bár mér a Központi Népi Ellenőrző Bizottság is közbelépett, hogy a károsult panaszos kapjon új kabátot a tisztíthatatlan selejt helyett — még mindig csak ígérgetéssel áltatják — s a méltatlan bürokratikus huzavona tovább folyik. Még elrettentőbb a másik szóvá tett ügy: a Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat egyik vidéki áruháza dolgozójának meghurcoltatása. Azzal az indokkal vonták meg tőle egész évi nyereségrészesedését, hogy tavaly szeptemberben hat napot igazolatlanul hiányzott munkahelyéről. Az önkényes büntetés kétszeresen is igazságtalan. „Egyszer azért, mert az asszony egyetlen napot sem hiányzott igazolatlanul, másrészt mert kisgyermekes anya, aki veszélyeztetett terhesség miatt több mint fél esztendeig volt betegállományban.” Csak a szerkesztőségnek küldött panaszos levele nyomán derülhetett ki, hogy ,.tévedésből” kapott ilyen szigorú büntetést. Joggal rója fel a cikk: „Nem csupán egy adminisztrációs hibáról, tévedésről van szó . . Marosné jogosan panaszkodik, hogy betegállománya alatt a vállalat részéről semmi figyelmességet nem tapasztalt . . . Marosné tíz éve dolgozik a vállalatnál. A vállalat vezetőinek feltétlenül meg kellet volna nézniük, kiről van szó... A vállalat központjában, valamint a boltban levő papírok összehasonlítása alig tíz percet vett igénybe, s a tévedés mindjárt kiderült. Kár volt sajnálni azt a tíz percet. Tíz perces hanyagságért hónapokra megkeserítették egy kisgyermekes anya napjait. Nagyon meggondolatlanul jártak el a *« <• r*n«láz vezetői.” BERECZ JÓZSEF