Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-20 / 17. szám

Egy csillag, no meg a „szili Mozdonyon, farmerben Kadét. Régen, az osztrák— magyar monarchiában olyan őrmesteri rangú, de tiszti ál­lományú katona, aki önkén­tes­ évét kitöltötte, és a tisz­ti vizsgát letette. Ihász Kál­mán is kadét. A vasútnál. — A kadét úr? Jól viseli magát, talán a legjobb a ka­détok között, akik nálam ta­nultak — mondja György Tibor, az oktató. — Kicsit lezser, de nagy a szorgalma, borzasztóan szereti a gépet. Mit is csinál egy ilyen régi tiszti ranggal felruházott fia­­tal a vasútnál? MÁV. Vontatási főnökség. Temérdek mozdony, villany, dízel, gőz­ És talán még több sín. Az egyiken átlépünk, s máris ott a következő. Te­kergetjük jobbra-balra a fe­jünket — a vasút veszélyes üzem. Ránk is szólnak a han­goson; mit keresünk a vágá­nyok közt? Egy mozdonyve­zetőt, helyesebben kettőt. Hogy hol vannak, azt még magunk sem tudjuk. — Felsőzsolcán van a ... — mondják a főnökségen, a vé­gén a pontok helyett valami szám, ami vasutasnyelven a vonatot jelenti. — A Tiszáin fesztelenítés van, javítják a felsővezetéket, hát még vár­ni kell egy keveset — teszik még hozzá ... Várunk, s közben érdekes dolgokat tudunk meg. A mozdonyvezetés, ha szabad így fogalmazni, az utóbbi két-három évben divatszak­ma lett. Nem csoda. Tizen­nyolc éves kortól jelentkez­hetnek a fiatalok, s húsz­évesen már önállóan, egyedül vezethetnek mozdonyt. És a fizetés? Jóval több, mint há­romezer forint a kezdők bé­re. Igaz, se vasárnap, se ün­­nepnap... Hosszú, végeláthatatlan te­hervonat húz el mellettünk. Érezhetően lassít, nem a fő­vágányon fut, a rendező pá­lyaudvar a végcélja. A moz­dony száma V 43 1036, „mi” szerelvényünk ... Hosszú, majd vállig érő hajú fiatalember, farmer­­nadrágban, vasutaskabátban. A rangjelzés: kék mezőben egy csillag. Ihász Kálmán műszaki segédtiszt. A kadét. — Nálunk a tanoncokat nevezik így — mondja az oktató, aki már vezér, vagy­is képzett mozdonyvezető. — Három hónapig jár velünk, nem mindig velem, hanem mással is. Meg kell ismerni a mozdony minden csínját-bín­­ját, csak azután vezetheti egyedül... Hogy lesz valaki mozdony­­vezető? Pályaválasztás előtt engem is vonzott a mozdony, aztán visszakoztam. — Én sem ennek készül­tem — mosolyodik el a fia­tal jelölt (egyébként 21 éves). — Mikor leérettségiztem, üt­és vasútépítő képesítést sze­reztem. De nem dolgoztam a szakmámban. Sokan úgy van­nak, hogy már gyerekkoruk­tól a mozdony a szerelmük. Nekem nem. Csak később szerettem belé, de ma már el sem tudnám képzelni a napjaimat a gép nélkül... Keze finom mozdulatára engedelmesen lassul, gyorsul, avagy megáll a hatalmas, 3000 lóerős, egyenirányítós, szilíciumos gép. — Nyíregyházáról jövünk ezzel a „szili”-vel. Hogy mit hozunk? Nem tudom, de itt, a menetpapír: szén, cement... — Kell még a segítség ..? — Nagy ritkán... Azt le­het mondani, hogy már csak én vezetek, Tibi meg vigyáz, hogy jól csinálom-e. Április­ban lesz a vizsga, aztán ... Tibi, a vezér, hét évvel idősebb a tanítványnál. Ébe­ren figyeli minden mozdula­tát, de nem szól. Tehát min­den rendben... Miskolc, rendező pályaud­var. A tehervonat csak idá­ig jön. A mozdony lejár, s rátolat egy másik szerelvény­re. Ezt már nem ők viszik tovább. A szolgálat letelt, ti­zenkét óra munkában. A gé­pen. Már búcsúzkodunk, mi­kor megjön a váltás. Szin­tén egy kadét—oktató páros: Szalóczi Sándor és Vaszily Gyula. Ők is oktatással kez­denek. Aztán irány: Hat­van ... (illésy) ♦ Oktatók és kadétok. György Tibor felügyelete mellett vezeti a mozdonyt Ihász Kálmán, s a váltópáros, Szalóczi Sándor és Vaszily Gyula indulás előtt a mozdonyrajzról ellenőrzik a fontosabb részeket... ★ „Lejárás” a hozott tehervonatról ...A 3000 lóerős villany,­mozdony 2000 tonna súlyú szerelvényt képes vontatni. (Kerényi felv.) A KMP 60. évfordulója tiszteletére A Lenin Kohászati Művek pártbizottságának kibővített ülésén Herendi Rezső felszó­lalásában arra tett javasla­tot, hogy az LKM dolgozói és szocialista brigádjai idei,­­a Láng Gépgyár felhívásához csatlakozó versenyvállalásai­kat a Kommunisták Magyar­országi Pártja megalakulása 60. évfordulója tiszteletére te­gyék meg. A kibővített párt­bizottsági ülés elfogadta és támogatja a javaslatot, így megyénk legnagyobb vállala­tánál az idén a KMP 60. év­fordulója jegyében indul be a szocialista munkaverseny. Számokkal elbeszélve (I­.) Hányan vagyunk, hogyan élünk? A Központi Statisztikai Hivatal könyv alakban köz­zétett adatai érdekes képet rajzolnak megyéink fejlődé­séről (Borsod-Abaúj-Zemp­­lén megye statisztikai év­könyve.) A gyakrabban idé­zett országos tényszámok mellett érdemes odafigyelni ezekre is: mélyebbé, árnyal­tabbá válik így az általuk kirajzolt kép. Pest és Borsod A lakónépesség száma erő­sen függ az egyes megyék területének nagyságától, a népsűrűségtől, a városiaso­dástól, így természetesen je­lentős eltérést mutat. Pest megye lakossága közel jár a millióhoz: 1977 elején 959 000 volt, míg 1971 elején a me­gyében 887 600-an laktak. Félmilliót meghaladó lélek­­s­zám­a Pesten kívül négy megyének van: második he­lyen áll Borsod 794 600 fő­vel, szinte együtt halad Sza­­bolcs-Szatmár és Bács-Kis­­kun 572 700, illetve 570 300 lakossal, s nyomukban jár Hajdú-Bihar 545 400-zal. A négyszázezresek: Baranya, Békés, Csongrád, Fejér, Győr-Sopron, Szolnok Veszp­rém; háromszázezret meg­halad Heves, Komárom, So­mogy; kétszázezer fölött van: Nógrád, Tolna, Vas, Zala lakossága. A fővárosban lakott 1971 elején 2 019 800, 1977 elején pedig 2 081 700 fő. Az ország össznépessége a jelzett két időpontban 10 353 700, illetve 10 625 300 volt. Az ismert szociálpolitikai intézkedések hatására az él­ve születések száma minden megyében és a fővárosban is növekedett. Kiemelkedik Fe­jér megye adata: az 1970-es 15,9-ről 20,1-re emelkedett az ezer lakosra eső élve szü­letések száma. Még maga­sabb volt a születési arány Szabolcsban, ahol 20,5 élve születés esett 1000 lakosra 1976-ban, de ott már 1970- ben is 18,5/1000-nél tartottak. A többi megyében 13—16-ról 16—18-ra emelkedett az élve születések aránya, Budapes­ten pedig 12-ről 15,2-re. Az országos adat: 1970: 14,7, 1976: 17,5! A természetes szaporodás aránya (vagyis az élve szü­letés és a halálozás különb­sége) Szabolcsban és Fejér­ben a legjobb: ezer lakosra számítva 9,5, illetve 9,2. Haj­­dú-Biharban 7,7. Győr-Sop­­ronban 7,4. Veszprémben 7,2, Pest megyében 6,8. Kiugróan gyenge Somogyban az ezer lakosra jutó természetes sza­porulat — bár némi javulás mutatkozik az utóbbi évek­ben —, amely még most is csak 2,6-nál tart. A főváros­ban a természetes szaporo­dás csak 1,5-öt mutat. Vi­szont 1971-től 1976-ig 57 370- en költöztek fel vidékről Budapestre! Pozitív a sta­tisztikusok által vándorlási különbözetnek nevezett mu­tató Pest megyében (35 898!). Beruházási tej-kvóta Többen telepedtek meg, mint ahányan elköltöztek Csongrádból, Fejérből, Győr- Sopronból és Veszprémből. Negatív a vándorlási külön­bözet Szabolcsban, ahol ez a szám 29 115-öt tesz ki a jel­zett években, Borsod 17 512- vel, Békés 12 351-gyel, Szol­nok 9 442-vel szerepel a mí­­nuszos megyék között. Bé­késben a természetes szapo­rulat nem is fedezte az el­vándorlást, s így csökkent a megye lakóinak száma. Az egy lakosra jutó beru­házási összeg 1976-ban a megyék közül — az olefin­­programra való tekintettel — Borsodban volt a legna­gyobb: 19 600 forintot tett ki és 200 forint híján elérte az egy lakosra eső budapesti összeget. Komáromban 17 136, Fejérben 16 750, Tolnában 16 312, Hevesben 15 276 fo­rint ber­uázás esett egy la­kosra. Csak az iparnak: W milliárd Az ipari beruházásokra a legtöbb Borsodban jutott, több mint 10 milliárd forint, s ez csak egy milliárddal maradt el a főváros beruhá­­zási összegétől. A nem anya­gi ágak beruházása terén a megyék közül ugyancsak Borsod vezet 2,5 milliárdot megközelítő összeggel, 1,5 milliárdhoz jár közel Pest megye; egy milliárdot meg­haladó összeget használtak fel Csongrádban, Fejérben, Győr-Sopronban, Hajdú-Bi­­harban is. Az ország kultu­rális életének központjában, Budapesten 12 milliárd fö­lött volt ez a beruházási összeg. A szocialista ipar terme­lésének emelkedését taglaló számok azt mutatják, hogy az utóbbi évben is erőteljes tendencia volt az ipar de­centralizálása. Amíg a fővá­ros ipara az előző évihez arányítva 1976-ban 101,8 százalékot termelt, addig Bácsban 106,4, Békésben 108,4, Borsodban 108,2, Csong­rádban 107,7, Győr-Sopron­ban 108, Hajdú-Biharban 112,3, Hevesben 106,5, Sza­bolcsban 113,8 (!), Szolnok­ban 106,9, Veszprémben 111,6, Zalában 108,3 százalékos emelkedés mutatkozott 1976- ban 1975-höz képest. Egye­dül Baranya ipara stagnált, ott 100,1 volt az index. (Folytatjuk) CSORNA BÉLA B­ányász újítók A Borsodi Szénbányáknál 1977-ben 2693 újítást nyújtot­tak be a dolgozók, zömében fizikai munkát végzők, ipari szakmunkások. A vállalat ve­zetősége 2103-at fogadott el hasznosításra, s tavaly 2179 újítást vezetett be. Ez a szám úgy alakult ki, hogy a ta­valyelőttről „átcsúszott” újí­tásokat is ekkor hasznosítot­ták. Az újítások 11 millió 174 ezer forint megtakarítást hoz­tak a szénbányáknak. E héten be­fejezik Volt fenyőfa, nincs fenyőfa Az ötletet az idő adta, szo­bámban a karácsonyfa utol­só tűlevelei is lehullottak, te­hát ki vele. Hogy ez a „ki vele!” hogyan sikerült, ezt a Miskolci Köztisztasági Válla­lat főmérnökétől tudom. Megkért, hogy dicsérjük meg Miskolc város lakossá­gát, mert a tavalyinál lénye­gesen fegyelmezettebben vál­tak meg a szeretet és az ajándékozás szimbólumától. Példákat is mondott­ a Vo­logda városrészből. Ott a lépcsőházak mellé, szépen sorjába fektették a fákat, úgyhogy könnyű volt össze­szedni. Az akció már a két ünnep között megindult, de nagy­üzembre január első két he­tében álltak, amikor is a vál­lalat két gépkocsija csak ez­zel foglalkozott. Az akciót e héten „lefújják”, befejezik a fenyőfák elszállítását. A jó példák mellett az el­lenpéldákat is érdemes meg­említeni, nehogy azt higgyük mi, miskolciak, hogy minden a legnagyobb rendben: a ka­rácsonyfa nem tud úszni, nem szereti a Szinva vizét és nem tud repülni. Merthogy néhá­­nyan ezekre próbálták meg­tanítani. Nem nagy sikerrel... D. T. B. ♦ Ember a falon. Az Avas-dél lakóházainak átadása előtt a szellőzőberendezések állapotát meg kell vizsgálni, nincs-e du­gulás, nem tömítette-e el a cement. Ezt belülről végezni nem lehet. Ezért van szükség a képünkön is látható „akrobatiká­ra”. Azért megnyugtatunk mindenkit: e kívül haladó liftszerű alkotmányt többszörösen biztosították, lezuhanása szinte lehe­tetlen. (Sólymos felv.) A nyírbátori harangtorony Az idén új „köntösben” fogadja látogatóit Kelet-Ma­­gyarország egyik legérdeke­sebb műemléke, a nyírbátori gótikus református templom szomszédságában álló, fából készült harangtorony, ame­lyet 1640-ben Bethlen Gábor fejedelem öccse, István épít­tetett. A mostani teljes fel­újítás során széles körű tár­sadalmi összefogással és a Országos Műemléki Felügye­lőség anyagi támogatásáv­aicserélik az elkorhadt, e­lvult faszerkezetet.

Next