Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-16 / 13. szám

Piros zászló és sziréna Az életmentők forgószínp­adon Mentősök: orvosok, mentő­­tisztek, ápolók és gépkocsi­­vezetők. Nevüket a legritkább esetben tudják meg a bajba­jutottak, jóllehet tudásukkal, gyorsaságukkal ők segítik vissza az életbe, aki a halál közelébe kerül. December 13. szombat. Kö­dös reggelre ébredtünk. Mun­kába menet a Ságvári utca sarkán találkoztam a piros­zászlós, vijjogó járművel. Egy idősebb férfi szenvedett köz­lekedési balesetet. • Az út mentén, hóban, sárban Az Országos Mentőszolgá­lat miskolci főhadiszállásán dr. Kubassy László főorvos­sal beszélgetünk. Az oktató­teremben tábla függ, amely évekre visszamenőleg a kilo­méter-teljesítményüket szem­lélteti. A múlt esztendőben ötmillió kilométert futottak. Ahogyan nő a gépjárművek száma, fájdalom, úgy szapo­rodik a munkájuk. Az orvosok közül kevesen vállalnak itt főállást. Egészen más fehér ágyban, rendezett körülmények között gyógyíta­ni a betegeket, mint az út men­tén,­­ hóban, sárban ellátni. Akik itt dolgoznak — heten • részállásban — valamikép­pen kötődnek a mentőkhöz: itt kezdték pályájukat még az egyetemi évek fel­ett, vagy a mozgalmasság tartja itt őket. Talán — s ebben re­ménykedik a főorvos is — ha oxyológiából (sürgősségi ellátásból) szakvizsgát tehet­nek, többen választják főhi­vatását. • Évente megártani Itt, házon belül is folyik az egészségügyi szakiskolai kép­zés Csak néhány a tantár­gyak közül, amit az órarend­ről leolvasok: mentéstörté­net, betegszállítás, rádióirá­nyítás, mentéstechnika, légi betegszállítás, szülészet stb De itt mindenkinek tanulnia kell: a gépkocsi­vezetőktől kezdve a mentőtisztekig éven­ként kell megújítani az is­mereteket, s ezt vizsgával bi­zonyítani. Az igazi láz, az aggódás a bajbajutottakért a diszpécser­­szobában engem is magával ragad­ .Lélegzetvisszafojtva hallgatom a rádiójelentése­­ket. Tiszakeszi határában közúti baleset történt. Egy férfinak keresztülment a fején egy Zetor. Esetko­­csit kérnek. Berreg a csen­gő. Boros Zoltán mentőtiszt, Nemcsák­ László szakápoló és Bata Imre gépkocsivezető másodpercek alatt a mentő­kocsiba pattannak. A sarkon már szól a sziréna. Mályiban járhatnak, mikor újra hall­juk őket. Jelentést kérnek a helyszínen volt, de már felé­jük tartó bajtársaktól: látta-e a körzeti orvos, kapott-e gyógyszert, milyen a sérülé­se? A válasz: orvos nem lát­ta, eszméletlen, a füléből fo­lyik a vér. Tóth József irányító szol­gálatvezető a kis mikrofon gombján állandóan készen­létben tartja az ujját. Mel­lette hatalmas megyetérkép. Rajta kis tapadómágnesek jelzik a mozgó mentők hely­zetét. E pillanatban 23 fut a megyében. 9 Miskolcon. Kö­zepes, amolyan 40 százalékos „üzemmenet”, mint szomba­ton általában lenni szokott.­­ • A csengő folyton berreg Tuka Béla főápoló és Vla­­j­dár Csaba fiatal ápoló kezeli­­ a telefonokat.­­ — Bezzeg, ha tegnap jön.­­ Egyszerre csörgött minden telefon. Összesen 220 alka­lommal vonultak ki a men­tők esetekhez, vagy szállítot­tak haza betegeket. Fizetés­nap volt . . Ambulancia. Ide szállítják azokat a betegeket, akiknek csak rövidebb ápolásra, vagy­ csak megfigyelésre van szük­ségük. Most is van páciens­ ittas vezetés gyanúja miatt került ide Egy fiatal doktor­nő éppen a reflexeit vizsgál­ja . Közben állandóan berreg az indulásra szólító csengő , azon másodpercben már ott is terem a soros a szolgálat­­vezető ablakánál. Számomra félelmetes ez az iram. Elgon­dolkodom egy pillanatig: honnan terem elő ez a ren­geteg mentős? Mi lehet ak­­­­kor, ha teljes „kapacitással” mennek? Amilyen idegfeszítő még nézni is ezt az életmentő for­gószínpadot, annyira meg­nyugtató is. Mindenkit érhet baleset. Engem is, téged is, őt is. S több százan vannak éjjel-nappal készenlétben ér­tünk . .. O. E. Mentősök munka közben (Kerényi László felvételei) js. Pénteken minden telefon egyszerre csörgött. Más munka kell... Gazdálkodás, kedvezmények nélkül Napjainkban az iparvállalatoknál sokfelé mondogatják: ránk köszöntött a hét szűk esztendő. Néhány szabályozó módosításával az idén valóban nehezebbé válik a vállalati gazdálkodás. Pontosabban — és ez a lényeg — nehezebb lett a vállalatoknak szükséges eredmény, nyereség és az ebből képezhető alapok előteremtése. Minőségileg teljesen más munka kell ahhoz is, hogy egy vállalat akár csak az ed­digi jövedelmeire szert te­hessen. Emelkedik például (az 1979-es év után számí­tott) nyereségadó. Egyben, széles körben csökken , a nyereségadóból, kedvezmé­nyesen, különféle célokra visszatartható rész. Növeke­dett (már az­ 1978-as évre vonatkozóan is) a tartalék­­alapba helyezendő kötelező rész. Ráadásul ezután a tar­talékalapból tilos az érde­keltségi alapok (részesedési, bérfejlesztési stb. alap) ki­egészítése. Beruházás esetén a vállalat a tervezett fej­lesztési költségek 30 száza­lékát köteles letétbe helyez­ni. (Tehát — egyszerűen szólva­­k­— egy 50 milliós be­ruházás elkezdéséhez 65 mil­­lióra lesz szükség.) ÉVENTE 40-80 MILLIÓS KIESÉS Az iparban megszűnik az eddig évenként központilag biztosított 1,5 százalékos bérfejlesztési lehetőség. A továbbiakban adómentesen csak akkor és ott lehet emelni a béreket, ahol a ha­tékonyság (hozzáadott érték, termelékenység) növekszik. Egy átlagos nagyságú válla­latnál e módosítások, évi 40 —80 millió forint „kiesést” okoznak — a vállalatok egy részénél vállalati és szemé­lyi jövedelemkiesést is. Három évvel ezelőtt ha­sonló pénzügyi szigorítások­ra került sor. Azt azonban akkor a vállalatok viszonylag könnyen ellensúlyozták. Egy­részt, mert a különféle címe­ken, különféle támogatáso­­kat, visszatérítéseket, ked­vezményeket kaptak, illetve jártak­­ ki maguknak. (Az utóbbi 3 évben a vállalati nyereségek évi növekedési üteme 14, a támogatások nö­vekedési üteme 17 százalé­kot tett ki ) Másrészt, szinte korlátlanul­­ növelhették a termelés mennyiségét. Eközben viszont az egyre­­ nagyobb mennyiségben elő­állított termékek jó részéért a világpiacon egyre keveseb­bet fizettek, a gyártásukhoz szükséges árukért pedig egy­re többet kértek. Az ily mó­don keletkezett veszteséget a költségvetés fizette, a válla­latoknak olyan jó módot biztosított, mintha gyártmá­nyaik egyre jobb áron len­nének eladhatók. KEVESEBB ÁRUVAL, TÖBB BEVÉTELT A pénzügyi szigorítások mellé tehát most ezért páro­sul a kedvezmények megvo­nása, visszaszorítása, a támo­gatások csökkentése, illetve­ az ipari termelés növekedé­si ütemének (az eddigi évi 6—7 százalékról) 4 százalék­ra mérséklése. A vállalatok­nak tehát most nem a gyen­ge termékek gyártásának a bővítése, hanem a jó, jöve­delmező, korszerű termékek előállítása — hogy kevesebb áru, több bevételt hozzon — lesz a kifizetődőbb. S abban is nő az érdekeltség, hogy a bevételben több legyen a nyereség, amiért érdemes lesz, igen gyorsan, javítani a munka minőségét, csökken­teni a költségeket. Lényegében erőteljes vá­logatásra lesz­ tehát szükség: a jó és a rossz, a többet és a kevesebbet jövedelmező gyártmányok, a költséges és az olcsóbb gyártási módsze­rek között, illetve a jó és a gyenge személyi és vállalati teljesítmények­­ között is. Ez jelentősen felgyorsítaná a vállalati gazdálkodás minő­ségi átalakulását, amely nél­kül a nemzetközi versenyké­pesség növekedésével nem lehet reálisan számolni. GYÁRAT, SZAKMÁT VÁLTOZTATNI A munkások és vezetők egységes álláspontja, a válla­lati belső intézkedések irá­nyát, jellegét, ütemét illető­en most fontosabb, mint ed­dig bármikor. Nem lesz könnyű megválni, ott, ahol erre lesz szükség, a régi, jól begyakorlott gyártmányoktól, vagy szakítani a régi eljárá­sokkal, s új megoldásokat megtanulni. Nem lesz kön­­­nyű esetleg a hatékonyság érdekében szükséges átszer­vezések miatt új üzemrész­be, gyáregységbe települni, vagy, ha úgy hozza a hely­zet a gyárat változtatni, vagy esetleg még szakmát is. Ezek az átszervezések érint­hetik az eddigi kereseti szinteket is. Megfontolt, in­dokolt lépéseket szabad te­hát csak tenni, s igen körül­tekintően. Ezért a vezetők­nek most mindenütt érde­mes lesz az eddiginél még jobban (vagy végre!) meg­osztani a gondokat a válla­lat valamennyi alkalmazott­jával: megindokolni, előreje­lezni a tervezett intézkedése­ket és javaslatokat kérni egy-egy sokakat érintő lépés előtt, hogy nincs-e más mód a változtatásra, amely eset­leg kevesebb veszteséggel, ..mozgással” jár. Oda kell figyelni, hogy az új teljesít­ménykövetelmények­ ne csak ott­­ szülessenek meg, ahol azokat könnyű megszerkesz­teni, vagy hagyományosak, hanem arra kell törekedni, hogy a vállalat valamennyi posztján egyformán, azonos eszközükkel serkentsék a munkát, hiszen a hatékony­ságnak valamennyi munka­­helyen nagy tartalékai van­nak. Sokféle szokatlan lesz a beruházások nélküli szelek­tív, intenzív fejlesztés útján megtenni az első lépéseket, megfogni az eddig aránylag könnyen szerteguruló forin­tokat, hozzáfogni a termék­skála szűkítéséhez, s azonos (vagy kevesebb) létszámmal, az eddigi (vagy kisebb) anyag-, energia-, időráfordí­tással nagyobb eredményt, nagyobb (tiszta) jövedelmet elérni, vagyis többet fizetni be a költségvetésbe, de úgy, hogy azért a vállalatnál is maradjon annyi, amennyi szükséges a további fejlődés­hez és az emberek életszín­vonalának megtartásához. GERENCSÉR FERENC Dánia mezőgazdasága Az Ady Endre Művelődési Házban január 18-án, csütör­tökön este 6 órai kezdettel Dánia mezőgazdaságáról tart vetítettképes előadást Farkas Gyula tanár. + Narancsszüret ... A Szegedi tem botanikus kertjének pálm­zott a narancsfa. Ágairól több mölcsöt szedhetnek József Attila Tudományegye­­nházában gazdag termést ho­­mint száz illatos, lédús gyi­­­(Tóth Béla felvétele) ( Fórum a miskolci rádióban Bent vagyunk a télben! kérdezzen — az illetékesek válaszolnak! A Magyar Rádió miskolci stúdiójában január 29-én, hétfőn este 17 óra 06 perctől a szolgáltató vállalatok: a Köztisztasági, Ingatlankezelő, Tüzép, Zöldért, Miskolci Köz­lekedési Vállalat és a Volán 3. számú Vállalat illetékesei válaszolnak a hallgatók­ le­vélben vagy telefonon feltett kérdéseire. Milyen területekről kötele­sek a havat a Köztisztasági Vállalat a házfelügyelők, il­letve a háztulajdonosok elta­karítani ? A főútvonalak te­lepüléseken áthaladó szaka­szainak karbantartásáról ki gondoskodik? Mikor szállítja a Tüzép soron kívül házhoz a megrendelt szen­et? Miért nem várja be az 5-ös autó­busz az 1-es járatot a majá­lis-parki autóbuszállomáson? Hogyan biztosítja a Volán 3. számú Vállalat az utasok el­szállítását, ha késik a vonat? A Zöldért milyen zöldség- és gyümölcstartalékokkal ren­delkezik? Ilyen és hasonló kérdése­ket lehet levélben megírni és január 26-ig a Magyar Rádió miskolci stúdiójához eljuttat­ni (cím: 3527 Bajcsy-Zsi­­linszky út 15.), illetve az adás időpontjában a stúdió 16-427-es és 35-510-es ügye­leti telefonján feltenni. Kérdezzen , az illetékesek válaszolnak! A Magyar Rádió miskolci stúdiója :l A tervezettnél lényegesen kevesebb tanulót tudott be­iskolázni az elmúlt két évben a Miskolci Építőipari Válla­lat. Különösen az olyan hi­ányszakmákban, mint az ács, kőműves, tetőfedő. A szak­munkás-utánpótlás biztosítá­sa céljából az üzemi négy­szög a közelmúltban olyan döntést hozott, hogy 1979-tő évente 15 fiatallal tanulmá­nyi ösztöndíjszerződést köt­­nek.

Next