Déli Hírlap, 1979. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1979-05-18 / 115. szám

Nem a kéz kevés... Munka és munkahely Emlékszem­­ a drukkra, az érettségimre. Sikerült, bár­mennyire is izgultam. A fel­vételim nem. Dolgozni kel­lett mennem. Kellett?! S ugye, ilyenkor az első: a munkakönyv. Megszereztem. Azóta már a negyedik be­jegyzésnél tartok... Slágerek és hiányok U J Idézet az Alkotmány VII. fejezetéből: A Magyar Nép­­köztársaság biztosítja az ál­lampolgárainak a munkához való jogot, valamint a vég­zett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díja­zást. Kicsi helyiség, az ember ide csak akkor tér be, ha már nagyon muszáj. Sokan betér­nek, sokaknak muszáj bejön­niük a városi tanács mun­kaközvetítő irodájába. Emberek név nélkül, mert aki ide betér, az többnyire restellkedik (olyan is akad, aki büszke!). — Szülésznő voltam, a vas­gyári kórházban. Ez a szak­mám. Szerződéssel vettek fel, de szültem, így nem hosszab­bították meg a munkaviszo­nyomat. Most, hogy a gyere­ket már el tudtam helyezni, máshová kell mennem dol­gozni, a vasútnál talán meg­találom a számításomat. Vo­­natfelire teszek, de azt mond­ták, főiskolára is mehetek ... A fiatalember a börtönből jött. .. — Gépkocsivezetői állást ker­esek. C-vizsgám van ... Az ablak túloldalán ülő ta­nácsi dolgozó kénytelen azt mondani:­ nem tud ajánlani semmit. — C-vizsgával nem keresnek sofőrt... Vannak slágerszakmák, s vannak hiányszakmák, ahová az embereket lasszóval kell fogni. .. Kedveznek a vándorlóknak? Kereslet és kínálat. Két el­lentétes értelmű szó, de még­is valahogy összekapcsolódik. Nézzük a tényeket! Miskolc több mint 200 ezer lelket számlál. S ez a város naponta, és átlagosan 25­00 ember’f tudna élné!vetíti az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban. Tudna, s maradjunk is a feltételes módnál . . . Jó három esztendővel ez­előtt született az a rendelet, hogy az a munkás, aki egy esztendőben háromszor, vagy annál többször változtat munkahelyet, avagy munka­könyvében „kilépett” bejegy­zés díszeleg, kategóriájának legalacsonyabb fizetését kap­ja, kaphatja. Mit mondanak erről a ta­nácson ? — Születtek jó kezdemé­nyezések is, például a Volán az MKV-tól, a BÁÉV az ÉÁÉV-től, a DIGÉP az LKM- től, s viszont, nem fogad, s nem vesz fel új munkásokat, bármennyire is kellene ne­kik lakatos, kőműves, forgá­csoló ... Ezáltal talán csök­ken a vándorlás ... — Ám akad nem egy vál­lalat, amely kijátssza a ren­deletet: — Ha betartanánk, nem kapnánk munkaerőt — érvelnek ... — S ha első hal­lásra elfogadhatónak tűnik is az érv, ez nem magyarázat arra, hogy megszegjék a jog­szabályokat ... Lovat adnak a vándormadarak alá ... Nem mindenkinek jut íróasztal A nyár az új, a friss mun­kaerők évszaka. Ekkor végez­nek a gimnazisták, a szak­középiskolások, s teszik le a szakmunkásvizsgát a szak­munkástanulók. —• Most több mint négyezer munkakönyvet állítottunk ki — mondják a tanács munka­ügyi osztályán . . A megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnél így fo­galmaznak: — Ebben az esztendőben több mint 2200 szakközépis­kolás, 2000 gimnazista, s mintegy 5000 szakmunkás­jelölt végez. Nekik kell mun­kát adni, őket kell elhelyez­ni .... A munkalehetőség — az el­múlt évhez képest — több, ám a munkavállaló kevesebb. Elhelyezkedni most könnyebb, hisz sok az ajánlat, ám sok gimnazista — érettségi ide, érettségi oda — nem kap író­asztalt. Fizikai munkásnak elmehetnek, avagy szakmát szerezhetnek — ez a jobb! —, például kozmetikus pá­lyán, a MÁV-nál, vagy elekt­roműszerészek lehetnek .­­ A legtöbb új munkaerőt — mint minden évben — ez­úttal is a két diósgyőri mam­­mutvállalat, a kohászat és a gépgyár keresi. Az LKM már most, naponta mintegy 80 vasast tudna munkába állíta­ni, s még nem beszéltünk az építőiparosokról (készül a kombinált acélmű), a műsza­kiakról . .. Munka, munkalehetőség, munkahely tehát van. Mun­kaerő is van, illetve lesz. Nem a kéz kevés, úgy tűnik, az elosztás rossz. (illés?) # Szakmunkásnak lenni ma rangot jelent... (Kerényi felv.) Már ketten vannak... Nincs tolongás a Herbáriában Nem kis drukkal vártuk május 14-én a Herbária meg­nyitását. Megyénk egyetlen gyógy­növényüzlete ugyanis hosszabb szünet és leltározás miatt zárva volt, s attól tar­tottunk­, hogy a türelmetlen vásárlók rohamai miatt szer­kesztőségünkbe is többféle panasz érkezik. Most öröm­mel közölhetjük, hogy az el­múlt napokban semmiféle pa­naszt, rossz hírt nem kap­tunk. A Bánfi-féle hajszeszre várók bizonyára lecsillapod­tak. Tegnap például kifeje­zetten csendességet, nyugodt vásárlói forgalmat figyelhet­tünk meg a Tiszai pályaud­var melletti boltban. A bősé­ges árukészlet biztosításán kívül, nyilván hozzájárul eh­hez a Herbária jó munka­­szervezése, már két eladó gondoskodik a vevők gyors és udvarias kiszolgálásáról. Ki az okosabb? Kép és gép Szkeptikus futurológusok szerint a XXI. század az okos gépek és buta emberek szá­zada lesz. Néhány megszál­lott tudóst, kutatót leszámít­va senki nem tud lépést tar­tani a tudománnyal és a tech­nikával, s félő, hogy a buta embert kiszolgáló okos gép előbb-utóbb fölébe kerekedik használójának, kitalálójának. Képünket egy meglehető­sen egyszerű számítógép raj­zolta. Művészet ez? Marad­junk abban, hogy érdekes, legalább annyira, mint az emberszabású majmok festette csendélet. (Nemrég éppen ha­zánkban rendeztek kiállítást a híres Böbe majom olajké­peiből.) Tudunk arról is, hogy egy számítógép vezérelte be­szélő masina elmondta a ,,Lenni vagy nem lenni...” kezdetű Hamlet-monológot, s láttuk az Űrodisszea című filmet is, amelyben egy szu­perintelligens komputer ala­posan kibabrál az asztronau­tákkal; egyszerűen azért, mert ..."­ az okosabb. Századunk technikai cso­dákkal van teli. Ezek ismere­te nemcsak a tudósok privi­légiuma. A Diósgyőri Gép­gyárban számítógép-vezérelte esztergagépek működnek. A kohászat hengerészei felejtik a hákot és a fogót; kapcso­lókkal, fogantyúkkal teli kor­­mánypadon ülnek. És nem isznak és nem izzadnak. A régi hengerdében a műszak alatti vízfogyasztás 6—8 li­tert tett ki. Most nem ned­ves az ing, nem hasogat an­­­nyira a derék, de — s ezt dunaújvárosi vizsgálódások derítették ki — a vitathatat­lanul könnyebb fizikai körül­mények fokozott idegi terhe­lést rónak a hengerészekre. A tudományos-technikai forradalom napjait éljük, szenvedjük és szokjuk. Nem könnyű tudomásul venni azt, hogy az utóbbi húsz év mi­nőségi változásokkal van és lesz teli. A gyárakból nem­csak a munkaerőhiány miatt fogynak az emberek. A gyor­suló idő új követelményeket teremtett, új mértékrendszert alakított ki. Ha tetszik, ha nem, nekünk kell alkalmaz­kodni az általunk kinyitott palack szelleméhez: türelem­mel, hozzáértéssel és a ko­rábbinál nagyobb fogékony­sággal . .. B. I. # Az ember­ tervezte gép rajza... Tapolcaiak a rendezési tervről I. A „vihar” előzményei Nem irigyeltem a két tapolcai tanácstagot: dr. lamas El­virát és Valisek Mártát, kora tavaszi beszámolójukon. Vá­lasztóik többsége ugyanis keményen kritizálta az üdülőhely rendezési tervét, vagy — és még ez volt a jobbik eset! — olyan részletes válaszokat próbált kicsikarni tőlük egy-egy utca, telek vagy ház jövőjéről, amilyet még nem adhattak. Igaz, hogy a tanácstagi be­számolót megelőzően, kint Tapolcán és a Technika Há­zában ismertették a tervet a tanács munkatársai, ám e tá­jékoztatókon nem mindenki vett részt, a jelenlevők kö­zül pedig sokan, sok mindent félreértettek Mendemondák keltek szárnyra útépítés­­ mi­att szétszabdalt telkekről, le­bontásra ítélt házakról. A vagyonkájukat féltő tapolcai­ak valóságos panaszáradatot zúdítottak a tanácsra és más szervekre. Kiemelt ü­dülőközpon­t Szerdán délután, a tapol­cai pártszervezet helyiségé­ben, őszinte hangú beszélge­tésen sikerült tisztázni a vi­tás kérdések nagy részét. Pá­réi János, a városi tanács építési osztályának vezetője, dr. Horváth Béla főépítész és a már említett két tanácstag találkozott a pártszervezet vezetőségével, népfront-akti­vistákkal, valamint azok­kal, akikben a legtöbb ag­godalom gyűlt össze az el­múlt hetekben. Mielőtt azonban a vitában kialakult — merem remélni, hogy közös — álláspontokat ismertetném, szólnom kell a vihart kavaró terv előzmé­nyeiről. Tapolcát országos jelentőségű, kiemelt üdülő­­központtá nyilvánították. E szép címre feljogosítják ki­vételes természeti adottságai és azok a fejlesztések, ame­lyek az utóbbi években le­zajlottak : a strand bővítése, korszerűsítése, a tavifürdő, a Janó-szálló, az Éden kem­ping, az új üzletház, s az épülő motel —, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Eddig spontán módon De mindezt figyelembe vé­ve is azt kell mondanunk, hogy Tapolca spontán módon fejlődött eddig. Hogy betölt­hesse a neki szánt szerep­kört, átgondolt, tervszerű munkára, sok beruházásra és hosszú évekre lesz szükség. Született ugyan néhány ren­dezési terv, ám ezek elavul­tak, még mielőtt hozzáláttak volna a megvalósításukhoz. Miért? Főleg azért, mert a városnak nem volt elegendő pénze. A spontán jellegű fejlődés egyre nagyobb károkat oko­zott. A huszonnegyedik órá­ban megszületett a terv, mely végre határozott irányt szab a fejlesztésnek. Nem véletle­nül fogalmaztam így: „irányt szab”, hiszen a részletes ren­dezési terv hosszú távú prog­ram, melyet menet közben még tovább finomítanak. A megvalósítás apró lépésekben megy majd végbe, ma még senki meg nem tudja monda­ni, mennyi idő alatt. Az or­szág és a város anyagi kilá­tásait tekintve, a következő, ötéves tervben nem várha­tók lényeges változások, nagy beruházások Tapolcán. De ha el is húzódik a terv végrehajtása, szellemének máris érvényesülnie kell. Ta­polcán semmi sem történhet, ami a koncepcióval ellenté­tes. Ez a város, tágabb érte­lemben az ország érdeke. Kérdés: hogyan sikerül ös­­­szeegyeztetni a közösségi ér­deket azokéval, akiknek tel­ke, üdülője, családi háza van itt. (Folytatjuk) (békés) . Tapolca eddig spontánul fejlődött... (Ágotha felv.)

Next