Déli Hírlap, 1980. július (12. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-12 / 162. szám
A 92. szezonra készül a Szerencsi Cukorgyár • • Öreg, de nem van Ha egy gyár 92 éves, elmondhatjuk rá: öreg gyár. Fél esztendeje már, hogy a Szerencsi Cukorgyár területéről eltűnt az utolsó tonnányi cukorrépa is, s leálltak a gépek. Január 10-én befejeződött a gyár történetének 91. cukorrépa-fedolgozási kampánya. Azóta a karbantartóké, az építőké a szó . .. Az elmúlt, 114 napos idény alatt 384,5 ezer tonna répát öntöttek fel a garatra, s ebből 42 373 tonna cukrot gyártottak. A répa minősége sokkal jobb volt, mint a megelőző esztendőkben: az átlag cukorfok megközelítette a 17 százalékot. A gyár ebben az idényben vette át a termelőktől először minőség szerint a termést, s ennek alapján fizetett. Bizonyára — az időjáráson kívül — ez is közrejátszott abban, hogy édesebb volt a répa. A 92 éves gyár valóban öreg — ám csak a falai. A pár évvel ezelőtt megkezdett félmilliárd forintos rekonstrukció a gépek, feldolgozósorok megifjodását is hozta, illetve még hozza is. Hisz az idei karbantartás mellett jelentős összeget, mintegy 74 millió forintot fordítanak a rekonstrukcióra. Az egykori Roráriusz helyén felvő építkezésen dolgozó piros színű hatalmas daru testvére most Szerencsen, a cukorgyári munkálatoknál segédkezik. A kivitelezők felújítják és korszerűsítik a répafogadó, -ürítő és -mosó berendezéseket. Szeptember végére, október elejére (a kampány kezdetekor) minden a helyén lesz, s megkezdődhet a 92. cukorrépafeldolgozási szezon ... r. Cukor, zsákokban... A tavalyiból van még raktáron... (Sólymos felv.) Még lehet jelentkezni kerékpárosok randevúra A kerékpáros túrázók országos találkozóját augusztus 2-án és 3-án Balatonakalin, a természetbarátok táborában rendezi meg a Magyar Természetbarátok Szövetsége A kerékpáros fórummal, KRESZ-vetélkedővel fűszerezett randevúra július 15-ig lehet jelentkezni a szövetség Kerékpáros Túra Bizottságánál. Minden bizonnyal sok miskolci is ellátogat augusztus első szombatján és vasárnapién a Balaton partiéra, épp ezért közöljük a szövetség címét is, ahol felvilágosítással is szolgálnak: Budapest 5. Postafiók 614. Az irányítószám pedig 1374. > Érdemes megfogadni A Szovjetunióba való beutazáskor minden 16. életévet betöltött személy köteles írásbeli vámáru-nyilatkozatot kitölteni. A vámnál be kell mutatni a sajtótermékeket, kéziratokat, mozgófilmeket, hangfelvételeket, az állati eredetű nyers termékeket és vágott baromfit. A személyes útiholmin felül a 16 évnél idősebbek vámmentesen vihetnek be 1 liter szeszes italt, 2 liter bort és 250 szivarkát vagy egyéb dohányterméket. Ajándéktárgyakat vám- és engedélymentesen 100 rubel összértékig lehet bevinni és kihozni azoknak az utasoknak, akik személyes ügyben utaznak a Szovjetunióba. A szervezett turistaúton részt vevők kisebb értékű emléktárgyakat vihetnek magukkal, ésszerű mennyiségben. A legálisan kapott szovjet valutáért vásárolt nemesfém-tárgyból 2 darabot, ezüstből 400 grammnyit lehet kihozni. Kiviteli tilalom alá esnek a fegyverek és lőszerek, műkincsek és régiségek, szarvasagancs és -bor. A szocialista országok állampolgárai személyenként legfeljebb 60 rubelt vihetnek be az országba, természetesen igazolás mellett. Szikvíz helyett Tapolcai víz Csaknem két éve, hogy megszűnt a Kisvárdai Szeszipari Vállalat miskolci gyárában a szikvíz-, vagy közismertebb nevén a szódavíz- gyártás. A vállalat most eladásra kínálja fel a ballonokat, üvegeket, rekeszeket, amit természetesen már nem használ. A megyében és Miskolcon maszek sziki ízesek vásárolják fel a kellékeket, mert állami cég nem foglalkozik szikvízgyártással. A miskolci gyárban már évek óta Tapolcai vizet palackoznak, ám ebből jóval többre lenne szükség. Vasárnapi mezőgazdák Nem kell ’ kapálni... Aki hétvégi telkét, háztáji földjét kisgépekkel műveli, annak valóban nem kell kaszálni, kapálni — az ismert népdal szerint —, de nem elegendő csak a lányok után járni. Fontosabban nem a lányok után járni, hanem a kisgépek után: először, míg sikerül megvenni, majd hamar megvan, az ügyes kis pöfögő masinák nyomában, hiszen maguktól nem végzik el a munkát, csak megkönnyítik ... A másfél évtizeddel ezelőtt szinte ismeretlen hobbi — a kiskert — ma már nemcsak soha nem sejten mértékben terjedt el, hanem minőségi változáson ment át: sok családban a kellemes időtöltés afféle keresetkiegészítésse változott. Nem eladásra termelnek, de a családi költségvetésben előkelő és fontos rovatot képvisel a gyümölcs, zöldség, amit nem kell megvenni . . . S ekkora termelési kedvhez már gépek is kellenek. A hétközben íróasztal mögött ülő kiskert-tulajdonosok hétvégén, szabad délutánokon át vedlenek szakképzett mezőgazdákká. Jól tudják — saját kárukon tanulták meg —, mennyire fontos és mennyire nehéz munka a jó talajelőkészítés. Szántás, ásás, kapálás nélkül nincs termés, ráadásul ezeknek a munkálatoknak pontos éves menetrendje van, melytől eltérni büntetlenül nemigen lehet. A kereskedelem — ha nem is elég gyorsan — megpróbálta követni a „vasárnapi mezőgazdák" jelentkező igényeit. A jelenleg kapható kisgépek típusait ismerteti a N^yjtó. jjjtpij^si szánja.A választék nem túl széles, de egyre bővülő: az ismertetés öt típusra terjed ki. Változott a helyzet az idén megjelent új rendelettel is: most már 30 LE 22 kW/ a felső teljesítményhatára a magánszemélyek által üzemeltethető kerti gépeknek. Az RK—01 típusú magyar gyártmányú forgókaput leszámítva, a gépek közös jellemzője a különféle speciális feladatok ellátására konstruált kiegészítő adapterek nagy száma. Ezeket külön lehet megvásárolni, s alkalmanként az alapgépre felszerelni. Szerencsére, mert kérdéses, hogy egy pár száz négyszögöles hétvégi telken mennyire lehet kihasználni mondjuk az MF—70 típusú gép hómaró adapterét, mely potom tizenhárom ezer forintba kerül... Nem kell tehát a magyar Rk—01-esnek különösebben szégyenkeznie ,.adaptertelensége” miatt, mint forgókapa a legjobbak közé tartozik, a vele végezhető munka mélysége és minősége alapján. Ráadásul az ára is szerény: tizenkétezer fonna, olcsóbb az olasz MPM—2-esnél is, mely valóban csak hobbigépnek alkalmas, az elérhető 10 centiméteres talajművelési mélység miatt. • A kisgépeknek sok közös vonásuk van az autókkal: azonos a motor működési elve, azonos az üzemanyag, és karbantartásuk is hozzáértést kíván. A rokonságnak van egy kellemetlen vonatrVs is: csak előjegyzésre kapható tök . Jóval több eszkimó lévén, mint fóka. előbb a Búza téri Kertész Áruház listájára kell felkerülnie annak, aki kisgéptulajdonos akar lenni, s hosszú hónapokat várni, míg sorra kerül Kölcsön venni sem lehet: tárolási és beszerzési gondok miatt meghiúsult — remélhetőleg ideiglenesen — az Iparcikk Kölcsönző Vállalat terve is, hogy kerti gépeket tartsanak, bár — mint elmondták — az érdeklődés igen nagy. A jószomszédi kapcsolatok megoldhatják a gondot:az AGROKER már az idén jó pár darab szovjet gyártmányú kistraktort hoz forgalomba. A T—25K négy-ötholdnyi területtel is elbír, s bár nem éppen olcsó, jobban megéri Kiskertközösségeknek megvenni, mint külön-külön más típust beszerezni. KISS JÓZSEF : A forgalomban levő kisgépek gyakran szerepelnek kiállításokon, bár népszerűsítésükre aligha van szükség ... Döntés öt perc alatt Vettem egy színest Régóta szerettünk volna egy színes televíziót vásárolni. De milyet? Az egyetlen kapható típust, a Color Star-t, a maga 55 kilogrammjával, az elavult csöves felépítésével, régi rendszerű képcsövel, hatalmas fogyasztással, ráadásul majd’ 20 ezer forintért? Inkább nem. De akkor milyet? Azt tudjuk, hogy az Orion évek óta szállít a nyugatnémeteknek korszerű színes televíziót, de ezzel csak a Kék fény egyik adásában, mint ellopott tárggyal találkozhattunk. Vagy válasszuk a Bizományi Áruház által kínált valamelyik nyugati típust 80 ezerért? Akkor inkább moziba járok. • • Január végén megtudtuk, hogy az egyik üzletben előjegyezhető egy új Orion típus Azonnal feliratkoztunk a listára. (Két nap múlva derült ki, hogy Videotonról van szó.) De sebaj, ez is jó lesz. Június végén végre elérkezett a nagy nap. Mi következtünk a listán. Akkor még semmit sem tudtunk a készülékről, sem a típusát sem a küllemét, az elektromos felépítésről nem is beszélve. A raktárban álló dobozokat csak a tulajdonosnak volt szabad kinyitni, mert természetesen mindenki originál csomagolást akar. Videotonék viszont elfelejtettek legalább egy prospektust küldeni, hogy a jövendő vásárlók előzetesen megbarátkozhassanak a Super Colorral. Szóval, elénk tették a készüléket, bekapcsolták, és öt perc alatt döntenünk kellett, hogy visszük, vagy nem. Az ára — 27900 forint — hallatán mindig az a televízióban látott kabaréjelenet jut az eszembe, amiben Márkus László éjnek idején darabokra szed egy nemrég vásárolt fotelt, számolgatva, vajon miért került ennyibe. Ezt — bár én meg nem szedtem szét — én is kérdezem. Az árát nyilván nem a luxusadó viszi fel, mert ez nem luxuscikk, hiszen részletre is kapható. (Nem így az automata mosógépek, a sokgyermekesek nagy bánatára.) Vagy a beépített 17 integrált áramkör lenne ilyen drága? Bár valamennyi nyugati típus, viszont ezek a világpiacon egyre olcsóbbak. Vagy a korszerű in-line rendszerű, Hitachi képcső ára lenne ilyen borsos? Netán a készülék kifejlesztése került sokba ? Persze akármitől is drága, azt el kell ismerni hogy sokkal korszerűbb, mint az elődje. Az in-line rendszerű képcső nagy tenyerejű, a színei csodálatosak. A képcsőátmérő 51 centiméter, ami nálunk középképernyőnek számít. Itthon 61 centiméter jelenti a nagy képernyőt, külföldön 67 centiméterrel készülnek a nagy színesek. Még egy-két tényt az új típus előnyeiről. A Color Star 55 kilogrammja mellett a 22 és fél kilogrammos Super Color szinte pehelykönnyűnek tűnik. A legfontosabb különbség azonban a hálózati fogyasztásban van. A Super Color félvezetős, modulrendszerű, 85 wattot fogyaszt, a Color Star majdnem 300 wattal pörgeti a villanyórát. • • Kár, hogy az olimpiát kevesen nézhetik ilyen televízión, mert mint megtudtuk, még nagyon kevés került ebből az üzletekbe. Mi a vásárlás öt perce alatt úgy döntöttünk, hogy hazavisszük. Azóta kifogástalanul működik. (Azért e kijelentés után a három koppantás nem maradt el.) Meg kell mondanom, mióta színesünk van, sok olyan műsort is megnézek, amit eddig eszem ágában sem volt (kerényi) i Toll és fakanál Alig tizenöt oldalas az a gasztronómiai ajánló füzet, amely a burgonya elkészítéséhez ad tippeket. Van ennél reprezentatívabb, drágább, rafináltabb étkeket kínáló szakácskönyv is, de jobb szó aligha akad. Olvastán nemcsak főzni, enni támadt kedvünk... Elismeréssel esettinthetünk az ízes, választékosan megírt, már-már irodalmi magasságba emelkedő szöveg miatt is. Gruidel Imre írja, himnikusan szép sorokban megénekelve a burgonyát. ..Aki a krumplit szereti, rossz ember nem lehet. Aki soha kétszer ugyanúgy nem készíti, a gasztronómia nagy mestere. Nevükben hódolunk Előtted, óh kedves Pityóka, a zöldségek oly demokratikus fejedelme előtt . . .” Burgonya, krumpli, pityóka, kolomper krumpély. Amilyen sokféle neve van, olyan sokoldalú, és — e kis füzet a tanulság rá — kevesen tudják, hogy biológiailag milyen értékes. Néptáplálkozási szempontból az egyik legfontosabb termény Európában, mégis amolyan sokak által lenézett mostohagyerek. A szerző Tömörkény Istvánt idézi, aki azon tűnődik: miként is lehetséges, hogy vannak szegedi tanyásgazdák, akik úgy főzik a krumplipaprikást, hogy aki kanalazza, azt hiszi, halpaprikást eszik, pedig nincs abban egy fiatal sem... Szóval — ha egy Gundel állítja, akkor vita sem lehet —, de ezt már én teszem hozzá, éppen Gundel Imrére hivatkozva — szerencsés csillagzat alatt született az, aki egyforma tökéllyel kezeli fakanalat és a tollat. B. L