Déli Hírlap, 1980. július (12. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-12 / 162. szám

A 92. szezonra készül a Szerencsi Cukorgyár • • Öreg, de nem van Ha egy gyár 92 éves, el­mondhatjuk rá: öreg gyár. Fél esztendeje már, hogy a Szerencsi Cukorgyár terü­letéről eltűnt az utolsó ton­nányi cukorrépa is, s leáll­tak a gépek. Január 10-én befejeződött a gyár történe­tének 91. cukorrépa-fedolgo­­­zási kampánya. Azóta a­ kar­bantartóké, az építőké a szó . .. Az elmúlt, 114 napos idény alatt 384,5 ezer tonna répát öntöttek fel a garatra, s eb­ből 42 373 tonna cukrot gyártottak. A répa minősé­ge sokkal jobb volt, mint a megelőző esztendőkben: az átlag cukorfok megközelítet­te a 17 százalékot. A gyár ebben az idény­ben vette át a termelőktől először minőség szerint a termést, s ennek alapján fi­zetett. Bizonyára — az idő­járáson kívül — ez is köz­rejátszott abban, hogy éde­sebb volt a répa. A 92 éves gyár valóban öreg — ám csak a falai. A pár évvel ezelőtt megkezdett félmilliárd forintos rekonst­rukció a gépek, feldolgozóso­rok megifjodását is hozta, il­letve még hozza is. Hisz az idei karbantartás mellett je­lentős összeget, mintegy 74 millió forintot fordítanak a rekonstrukcióra. A­z egykori Roráriusz he­lyén fel­vő építkezésen dol­gozó piros színű hatalmas daru testvére most Szeren­csen, a cukorgyári munkála­toknál segédkezik. A kivite­lezők felújítják és korszerű­sítik a répafogadó, -ürítő és -mosó berendezéseket. Szep­tember végére, október ele­­jére (a kampány kezdetekor) minden a helyén lesz, s meg­kezdődhet a 92. cukorrépa­­feldolgozási szezon ... r. Cukor, zsákokban... A tavalyiból van még raktáron... (Sólymos felv.) Még lehet jelentkezni kerékpárosok randevúra A kerékpáros túrázók or­szágos találkozóját augusz­tus 2-án és 3-án Balaton­­akalin, a természetbarátok táborában rendezi meg a Magyar Természetbarátok Szövetsége A kerékpáros fó­rummal, KRESZ-vetélkedő­vel fűszerezett randevúra július 15-ig lehet jelentkez­ni a szövetség Kerékpáros Túra Bizottságánál. Minden bizonnyal sok miskolci is el­látogat augusztus első szom­batján és vasárnapién a Ba­laton partiéra, épp ezért kö­zöljük a szövetség címét is, ahol felvilágosítással is szol­gálnak: Budapest 5. Posta­fiók 614. Az irányítószám pedig 1374. > Érdemes megfogadni­­ A Szovjetunióba való be­utazáskor minden 16. élet­évet betöltött személy köte­les írásbeli vámáru-nyilat­kozatot kitölteni. A vámnál be kell mutatni a sajtóter­mékeket, kéziratokat, moz­­gófilmeket, hangfelvételeket, az állati eredetű nyers ter­mékeket és vágott baromfit. A személyes útiholmin fe­lül a 16 évnél idősebbek vámmentesen vihetnek be 1 liter szeszes italt, 2 liter bort és 250 szivarkát vagy egyéb dohányterméket. Ajándéktárgyakat vám- és engedélymentesen 100 rubel összértékig lehet bevinni és kihozni azoknak az utasok­nak, akik személyes ügyben utaznak a Szovjetunióba. A szervezett turistaúton részt vevők kisebb értékű emlék­tárgyakat vihetnek maguk­kal, ésszerű mennyiségben. A legálisan kapott szovjet valutáért vásárolt nemes­­fém-tárgyból 2 darabot, ezüst­ből 400 grammnyit lehet ki­hozni. Kiviteli tilalom alá es­nek a fegyverek és lősze­rek, műkincsek és régiségek, szarvasagancs és -bor. A szocialista országok ál­lampolgárai személyenként legfeljebb 60 rubelt vihetnek be az országba, természete­sen igazolás mellett. Szik­víz helyett Tapolcai víz Csaknem két éve, hogy megszűnt a Kisvárdai Szesz­ipari Vállalat miskolci gyá­rában a szikvíz-, vagy köz­ismertebb nevén a szódavíz-­ gyártás. A vállalat most el­adásra kínálja fel a ballo­nokat, üvegeket, rekeszeket, amit természetesen már nem használ. A megyében és Mis­kolcon maszek sziki ízesek vásárolják fel a kellékeket, mert állami cég nem foglal­kozik szikvízgyártással. A miskolci gyárban már évek óta Tapolcai vizet palackoz­nak, ám ebből jóval többre lenne szükség. Vasárnapi mezőgazdák Nem kell ’ kapálni... Aki hétvégi telkét, háztáji földjét kisgépekkel műveli, an­nak valóban nem kell kaszál­ni, kapálni — az ismert népdal szerint —, de nem elegendő csak a lányok után járni. Fon­­tosabban nem a lányok után járni, hanem a kisgépek után: először, míg sikerül megvenni, majd ha­mar megvan, az ügyes kis pöfögő masinák nyomában, hiszen maguktól nem végzik el a m­unkát, csak megkönnyí­tik ... A másfél évtizeddel ez­előtt szinte ismeretlen hobbi — a kiskert — ma már nem­csak soha nem sejten mérték­ben terjedt el, hanem minősé­gi változáson ment át: sok csa­ládban a kellemes időtöltés afféle keresetkiegészítésse vá­l­­­tozott. Nem eladásra termel­­nek, de a családi költségvetés­ben előkelő és fontos rovatot képvisel a gyümölcs, zöldség, amit nem kell megvenni . . . S ekkora termelési kedvhez már gépek is kellenek. A hétközben íróasztal mö­gött ülő kiskert-tulajdono­sok hétvégén, szabad dél­utánokon át vedlenek szak­képzett mezőgazdákká. Jól tudják — saját kárukon ta­nulták meg —, mennyire fontos és mennyire nehéz munka a jó talajelőkészítés. Szántás, ásás, kapálás nélkül nincs termés, ráadásul ezek­nek a munkálatoknak pon­tos éves menetrendje van, melytől eltérni büntetlenül nemigen lehet. A kereskedelem — ha nem is elég gyorsan — megpró­bálta követni a „vasárnapi mezőgazdák" jelentkező igé­nyeit. A jelenleg kapható kisgépek típusait ismerteti a N^yjtó. jjjtpij^si szánja.­­A vá­­­laszték n­em túl széles, de egyre bővülő: az ismertetés öt típusra­­ terjed ki. Válto­zott a helyzet az idén meg­jelent új rendelettel is: most már 30 LE 22 kW/ a felső teljesítményhatára a magán­­személyek által üzemeltethe­tő kerti gépeknek. Az RK—01 típusú magyar gyártmányú forgókaput le­számítva, a gépek közös jel­lemzője a különféle speciá­lis feladatok ellátására konst­ruált kiegészítő adapterek nagy száma. Ezeket külön lehet megvásárolni, s alkal­manként az alapgépre fel­szerelni. Szerencsére, mert kérdéses, hogy egy pár száz négyszögöles hétvégi telken mennyire lehet kihasználni mondjuk az MF—70 típusú gép hómaró adapterét, mely potom tizenhárom ezer fo­rintba kerül... Nem kell tehát a magyar Rk—01-esnek különöseb­ben szégyenkeznie ,.adapter­­telensége” miatt, mint for­gókapa a legjobbak közé tar­tozik, a vele végezhető mun­ka mélysége és minősége alapján. Ráadásul az ára is szerény: tizenkétezer fonna, olcsóbb az olasz MPM—2-es­­nél is, mely valóban csak hobbigépnek alkalmas, az­­ elérhető 10 centiméteres ta­­lajművelési mélység miatt. • A kisgépeknek sok közös vonásuk van az autókkal: azonos a motor működési el­ve, azonos az üzemanyag, és karbantartásuk is hozzáér­tést kíván. A rokonságnak van egy kellemetlen vonatrVs­­ is: csak­ előjegyzésre kapha­t­ó tök . Jóval több eszkimó lévén, mint fóka. előbb a Búza téri Kertész Áruház listájára kell felkerülnie an­nak, aki kisgéptulajdonos akar lenni, s hosszú hóna­pokat vár­ni, míg sorra ke­rül Kölcsön venni sem lehet: tárolási és beszerzési gon­dok miatt meghiúsult — re­mélhetőleg ideiglenesen — az Iparcikk Kölcsönző Vállalat terve is, hogy kerti gépe­ket tartsanak, bár — mint elmondták — az érdeklődés igen nagy. A jószomszédi kapcsolatok megoldhatják a gondot:­­az AGROKER már az idén jó pár darab szovjet gyártmá­nyú kistraktort hoz forga­lomba. A T—25K négy-öt­­holdnyi területtel is elbír, s bár nem­ éppen olcsó, job­ban megéri Kiskertközössé­­geknek megvenni, mint kü­lön-külön más típust besze­rezni. KISS JÓZSEF : A forgalomban levő kisgépek gyakran szerepelnek kiállításokon, bár népszerűsítésükre aligha van szükség ... Döntés öt perc alatt Vettem egy színest Régóta szerettünk volna egy színes televíziót vásá­rolni. De milyet? Az egyet­len kapható típust, a Color Star-t, a maga 55 kilogramm­­jával, az elavult csöves fel­építésével, régi rendszerű képcsövel, hatalmas fogyasz­tással, ráadásul majd’ 20 ezer forintért? Inkább nem. De akkor milyet? Azt tud­juk, hogy az Orion évek óta szállít a nyugatnémeteknek korszerű színes televíziót, de ezzel csak a Kék fény egyik adásában, mint ellopott tárggyal találkozhattunk.­ Vagy válasszuk a Bizományi Áruház által kínált valame­lyik nyugati típust 80 eze­­­rért? Akkor inkább moziba járok. • • Január végén megtudtuk, hogy az egyik üzletben elő­jegyezhető egy új Orion tí­pus Azonnal feliratkoztunk a listára. (Két nap múlva derült ki, hogy Videotonról van szó.) De sebaj, ez is jó lesz. Június végén végre el­érkezett a nagy nap. Mi kö­vetkeztünk a listán. Akkor még semmit sem tudtunk a készülékről, sem a típusát sem a küllemét, az elektro­mos felépítésről nem is be­szélve. A raktárban álló do­bozokat csak a tulajdonos­nak volt szabad kinyitni, mert természetesen minden­ki originál csomagolás­t akar. Videotonék viszont el­felejtettek legalább egy pros­pektust küldeni, hogy a jö­vendő vásárlók előzetesen megbarátkozhassanak a Super Colorral. Szóval, elénk tet­ték a készüléket, bekapcsol­ták, és öt perc alatt dönte­nünk kellett, hogy visszük, vagy nem. Az ára — 27900 forint — hallatán mindig az a tele­vízióban látott kabaré­jelenet jut az eszembe, amiben Már­kus László éjnek idején da­rabokra szed egy nemrég vásárolt fotelt, számolgatva, vajon miért került ennyibe. Ezt — bár én meg nem szedtem szét — én is kérde­zem. Az árát nyilván nem a luxusadó viszi fel, mert ez nem luxuscikk, hiszen rész­letre is kapható. (Nem így az automata mosógépek, a sokgyermekesek nagy bána­tára.) Vagy a beépített 17 integrált áramkör lenne ilyen drága? Bár valamennyi nyu­gati típus, viszont ezek a vi­lágpiacon egyre olcsóbbak. Vagy a korszerű in-line rend­szerű, Hitachi képcső ára len­ne ilyen borsos? Netán a ké­szülék kifejlesztése került sokba ? Persze akármitől is drága, azt el kell­­ ismerni hogy sokkal korszerűbb, mint az elődje. Az in-line rendszerű képcső nagy tenyere­jű, a színei csodálatosak. A kép­­csőátmérő 51 centiméter, ami nálunk középképernyőnek számít. Itthon 61 centimé­ter jelenti a nagy képernyőt, külföldön 67 centiméterrel készülnek a nagy színesek. Még egy-két tényt az új tí­pus előnyeiről. A Color Star 55 kilogrammja mellett a 22 és fél kilogrammos Super Color szinte pehelykönnyű­nek tűnik. A legfontosabb különbség azonban a hálóza­­­ti fogyasztásban van. A Su­per Color félvezetős, modul­­rendszerű, 85 wattot fogyaszt, a Color Star majdnem 300 wattal pörgeti a villanyórát. • • Kár, hogy az olimpiát ke­vesen nézhetik ilyen televí­zión, mert mint megtudtuk, még nagyon kevés került eb­ből az üzletekbe. Mi a vá­sárlás öt perce alatt úgy döntöttünk, hogy hazavisszük. Azóta kifogástalanul műkö­dik. (Azért e kijelentés után a három koppantás nem ma­radt el.) Meg kell monda­nom, mióta színesünk van, sok olyan műsort is megné­zek, amit eddig eszem ágá­ban sem volt (kerényi) i Toll és fakanál Alig tizenöt oldalas az a gasztronómiai ajánló füzet, amely a burgonya elkészítéséhez ad tippeket. Van ennél rep­rezentatívabb, drágább, rafináltabb étkeket kínáló szakács­könyv is, de jobb szó aligha akad. Olvastán nemcsak főzni, enni támadt kedvünk... Elismeréssel esett­int­hetünk az ízes, választékosan megírt, már-már irodalmi magasságba emel­kedő szöveg miatt is. Gruidel Imre írja, himnikusan szép sorokban megénekelve a burgonyát. ..Aki a krumplit szereti, rossz ember nem lehet. Aki soha kétszer ugyanúgy nem készíti, a gasztronómia nagy mestere. Nevükben hódolunk Előtted, óh kedves Pi­tyóka, a zöldségek oly demokratikus fejedelme előtt . . .” Burgonya, krumpli, pityóka, kolomper krum­pély. Amilyen sokféle neve van, olyan sokoldalú, és — e kis füzet a tanul­ság rá — kevesen tudják, hogy biológiailag milyen értékes. Néptáplálkozási szempontból az egyik legfontosabb termény Európában, mégis amolyan sokak által lenézett mostoha­­gyerek. A szerző Tömörkény Istvánt idézi, aki azon tűnődik: mi­ként is lehetséges, hogy vannak szegedi tanyásgazdák, akik úgy főzik a krumplipaprikást, hogy aki kanalazza, azt hiszi, halpaprikást eszik, pedig nincs abban egy fia­tal sem... Szóval — ha egy Gundel állítja, akkor vita sem lehet —, de ezt már én teszem hozzá, éppen Gundel Imrére hivatkozva — szerencsés csillagzat alatt született az, aki egyforma tökél­­­lyel kezeli fakanalat és a tollat. B. L

Next