Déli Hírlap, 1980. július (12. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-29 / 176. szám

Szegeden láttuk Kálmán király A szegediek szerint eddig két műfaj „vált be” a dóm előtti hatalmas színpadon: a zenés és a történelmi játék. Az előbbit a kitűnő akusztika, az utóbbit a klasszicizáló stílusban épült templom és oszlopsorok hangu­lata miatt javallják. Tény, hogy ennek, s minden szabadtéri pro­dukciónak lényeges eleme a lát­vány, egyáltalán az ad létjogo­sultságot­ neki. Hogy a dolgok közepébe vágjunk: a szabadtéri színjátszás soha nem a „vájtfü­­lűeknek” szól, nem őket akarja elkápráztatni, lebilincselni, szó­rakoztatni, hanem a szó szóró« értelmében a tömegeket. Egy­szerre hétezer ember tud leül­ni a Dóm téri nézőtéren! Nincs hát­tere, értelme, létjogosultsá­ga semminemű sznob fanyalgás­­nak. Elmondták a „bennszülöt­­tek”, hogy a nyári (szabadtéri) játékoknak — viszonylag — na­gyobb közönsége van, mint a kőszínház egész szezonjának, hi­szen ezt még azok is megnézik, akik különben nem járnak szín­házba. Van tehát a szabad térnek pedagógiai funkciója is. Nem kis célzatossággal mondjuk el ezt éppen Miskolcon, ahol gyakor­latilag megszűntek a szabadtéri színpadok, pedig hajdanán több is — és nem kis sikerrel! — funkcionált. (Miért is tagad­nánk, hogy nosztalgiával sorol­juk fel: a népkertit, a perecesit, a Szabadság kertit?) A Noé bár­kája tavalyi sikere pedig azt bi­zonyította be, hogy a diósgyőri vár több, mint jó lehetőség, ha élni tudunk és akarunk vele. A várudvar lényegesen kisebb ugyan, mint a szegediek Dóm te­re, ugyanakkor intimebb is, ma­ga a tér is szervező erő lehetne, s nem csupán zenei rendezvé­nyeknek. Mindezek után ellentmon­dásnak tűnhet, ha azt írjuk le, hogy a szabadtéri színpad nagy csapda is, mert nagy csáb­ítás. Az idén Páskándi Géza történelmi drámája volt az egyetlen prózai darab a szegedi nyári programban, s alighanem az egyetlen szo­­lid bukás is. A darab 1977- ben megjelent a Tiszatáj­­ban, s ekkor — olvasva — irodalmi szenzáció volt. Az­zá tette a szerző eredeti tör­ténelemszemlélete, s az a gondolatiság, amely minden erőltetés nélkül a mában is , érvényes analógiákat mutat fel a XI. századi történelem­­ben. Maga Páskándi hívta fel a figyelmet erre a beve­zető tanulmányában. Arra — a különben közhely — igaz­ságra utalt, hogy a „Köny­vesnek’’ is nevezett Kálmán uralkodásának ideje (1095— 1116) is „átmeneti korszak” volt, lényegét tekintve a feu­­dális, a királyi hatalom és a kereszténység megszilárdulá­­­sának kora. A két kultúra (keleti és nyugati), a két ha­­talom (pápaság és császár­ság) küzdelmének mintegy metszéspontján Kálmán ki­rály bölcs, de eszközeiben nem mindig finom és válo­gatós reálpolitikájával nem­­csak a rendet szilárdította meg, de annak a törvények­ben keretet is adott. A kró­nikákban és a tankönyvek­ben nem mindig ábrázolták rokonszenvesnek ezt a tö­rekvést. Rokonszenvesebb­nek tüntették fel a „daliás” Lászlót és Álmost, Kálmán öccsét, aki a vélt „szabad­ság” jelszavával szembe akart fordulni a pápasággal. Csak a legújabb történeti kutatás derítette ki, hogy a „hagyomány” és a „haladás” küzdelmében nem is mindig és egyértelműen a ,,pogány­­ság” és a kereszténység el­lentétéről van szó, hanem két­ politikai orientációról. Szabó Magda egyértelműen ennek a küzdelmét írta meg a Me­­ráni fiú című drámájában, illetve a hozzá írt műhelyta­­nulmányában (a Kortársban jelent meg). Mindezt azért tartottuk fontosnak elmon­­dani, hogy jelezzük: Páskán­­di darabjában magát a gon­dolatot tartjuk lényegesnek, azt az oknyomozó-értelmező szemléletet, amely azért fag­gatja a történelmet, hogy a mát jobban neg tudjuk ér­teni. Nos, ez az, ami nem érvé­­n­yesül, mert nem érvénye­sülhetett a hatalmas szabad­­téri színpadon. Hiába volt az elismert, tehetséges Ruszt József minden igyekezete, Kálmán király benső tusako­dását, drámáját nem tudta megeleveníteni. Illetve — s ez a dolog paradoxona — a monumentális téren mozga­tott tömegek látványa inkább elterelte, mintsem felhívta a figyelmet a lényegre. Zavaró volt maga a színpadkép is (Csikós Attila munkája), a befejezetlenséget sugalló vas­traverzekkel, állványokkal. Joggal rótták fel az eddig megjelent kritikák, hogy „nem hagyta élni” a templo­mot, amely tömegével, archi­tektúrájával eleve a közép­korra utal. A jelmezek (We­ber Mariann) dekoratívak voltak, a színek — a vöröstől a hermelinfehérig — jól is éltek a jupiterlámpák kereszttü­zében, csak éppen történeti­­etlenül, funkciótlanul. Ruszt Józsefnek érezhetően az okozta a legnagyobb gondot, hogyan töltse be játékkal, s ha ez nem ment, tömeggel a teret. Jól is mutattak a fák­lyák, az állandóan gomolygó tömeg, de az volt a néző ér­zése, hogy ezek csupán ka­vicsok, amelyekkel teleszór­ták a porondot. Ugyanezt kell mondanunk a romanti­kus művekből (Liszt, Wag­ner) összeállított­ kísérőzené­ről is. Olykor sokkoló hatása volt a hangerő és a modern fegyverek (géppuskaropogás!) bejátszása miatt, de bom­­basztikussága miatt fárasz­tott is. Természetesen értékelni kellene magát a színészi ala­kítást is, de ebben a valósze­rűtlen térben és hangkulis­­­szában ez irreális. Balazso­­vits Lajos végül is megbir­kózott a szereppel, ám a né­­ző inkább megsajnálta, mint­sem megszerette. A taps gyér volt és udvarias.. .■ Trokán Péter — Álmos figu­rájában — jobban alkalmaz­kodott a térhez. A női sze­repek megíratlanok, csupán illusztrálják Kálmán király drámáját (Eufémia királyné — Szakács Eszter; Buzika királyné — Sára Bernadett; Érsekné — Falvay Klára; Nádorné — Máriáss Melin­da; Boszorkány — Tóth Éva). Érdekes színfolt volt Kézdy György (Albericus) és Heté­­nyi Pál (Marcellius), de a részek, szerepek nem tud­tak átforrósodni, nem adtak igazi, katartikus színházél­ményt. Megítélésünk szerint ez a darab — így — nem való ekkora színpadra, s ezért igazságtalan lenne a szerző vagy a rendező kudarcának tekinteni a mérsékelt sikert. HORPÁCSI SÁNDOR + Balázsovits Lajos játszotta a címszerepet, háttal Tro­kán Péter Álmos szerepében. (Enyedi Zoltán felvételi) „Szeretlek, Oroszországom A Pjatnyickij kórus új műsora Az állami, akadémiai orosz dal- és népitánc-karnak, a Pjatnyickij kórusnak meg­adatik az a csodálatos lehe­tőség, hogy népének lelkét fejezze ki. A kórus Valentyin Leva­­sov zeneszerző irányításával, alapítójának, Mitrofan Pjat­nyickij híres orosz muzsi­kusnak és népzenegyűjtőnek nyomdokain halad. Pjatnyic­kij először 1911-ben vezé­nyelte a moszkvai műértők előtt az „orosz parasztkó­rust”, Oroszország első hiva­tásos népi énekkarát. Olyan művészek őszinte csodálatát vívta ki, mint Fjodor Salja­­pin és Szergej Rahrrranyinov. A kórus nemcsak közvetlen­ségével és őszinteségével hó­dította meg hallgatóit, ha­nem hallatlan improvizációs készségével is, mely a fol­klórnak szerves alkotóeleme. A Pjatnyickij kórus most új műsorral mutatkozik be, „Sze­retlek Oroszországot” cím­mel. Az orosz népzenei ha­gyományok legszebb kincseit mutatják be, ugyanakkor szovjet zeneszerzők dalai is felcsendülnek. Az orosz dal­művészet elképzelhetetlen táncbetétek nélkül — ebben a műsorban sincs ez más­képp. Az új koncert premi­erje a XXII. moszkvai nyá­ri olimpiai játékokon lesz. 11 Kiállítás és konferencia Fafaragók rendezik Mint tegnap hírül adtuk, or­szágos amatőr fafaragó-kiállí­tás és -konferencia színhelye lesz Miskolc, pontosabban a Molnár Béla Ifjúsági és Úttörő­­ház. Nézzük részletesebben a programot: A Népművelési Intézet, a városi tanács művelődésügyi osztálya és a Miskolc váro­si Művelődési Központ ren­dezi a II. országos amatőr fafaragó-konferenciát — az elsőnek, js városunk adott­ otthont két éve — és az 1. országos amatőr fafaragó­­kiállítást. Az eseményhez kapcsolódik az Észak-Ma­­gyarország pásztorművésze­­te című kiállítás, ezt az if­jú­sági ház galériájában lát­hatják majd. A pásztormű­­vészeti kiállítást dr. Zólyomi József, a balassagyarmati Pa­lóc Múzeum igazgatója nyit­ja meg csütörtökön, délután 4 órakor. Ugyancsak csütör­tökön — 5 órako­r — nyitja meg Csótai János, városunk tanácselnök-helyettese a fa­faragók kiállítását az ifjúsá­gi ház nagytermében, a meg­nyitón közreműködik a gö­­römbölyi Páva-kör. A kon­ferencia 6 órakor kezdődik, a résztvevők este Gyömrő­­pusztán rendeznek baráti ta­lálkozót. Másnap délelőtt az I. or­szágos amatőr fafaragó-kon­ferencia 1978. évi határoza­tának végrehajtásáról szóló beszámolót hallgatnak meg a vendégek, az úttörőház nagy­termében, délután Vas me­gye, Hajdú megye és Bor­­sod-Abaúj-Zemplén megye küldötteinek képviselői tar­tanak tájékoztatót a megyé­ikben folyó fafaragó mun­káról. Jelrendszerek a nép­művészetben a címe a pén­teken este 8 órakor kezdő­dő előadásnak. A szombati előadások címei, témái: A népművészet művelődéspoli­tikai jelentősége: A népmű­vészet szerepe a XX. század művészetének alakulásában. Este a kiállítás tapasztalata­it vitatják meg a küldöttek, és megfogalmazzák a kon­ferencia határozatát. Vasár­nap zárul a rendezvénysoro­zat, de a két kiállítás még természetesen tovább nyitva áll az érdeklődők­ előtt. d­e Nem röpül, de páva.. Rock-koncert a Gárdonyiban Remélhetőleg elkerülik a mostanában oly gyakori zi­vatarok ma délután a Gár­donyi Rock­ parkot: tél 6-tól négy együttes, az Új Skor­pió, az Edda, a Mini (Zá­­vodi Jánossal) és a Tandem lép a közönség elé. Jegyek a helyszínen, illetve délután 4 óráig a Molnár Béla Ifjúsági Házban válthatók. Kirándulók a kupolában Az Uránia csillagvizsgáló programjai — különösen a távcsöves bemutatók — ed­dig is szép számú érdeklődőt vonzottak, de mióta az első magyar az űrben járt, egyre többen érdeklődnek a csilla­gos ég titkai iránt. Ugyan­csak megnövelte a csillag­vizsgáló forgalmát a kisvasút új végállomásának szomszéd­sága is: sokan — csoportok _is — a kupolában töltik az időt, míg nem indul a kis­vonat. Szavak kurtulása Hizlalt magánhangzók és nyelvünk más rémségei „Nyelvében él a nemzet !** Az Arany Jánosnak tulajdoní­tott szállóige napjaink nyelv­tudósait is­­ foglalkoztatja. A nyelvünk jövőjét firtató leg­frissebb töprengéseket épp az ünnepi könyvhétre megjelent kis könyvecske, az „Új anya­nyelvi kaleidoszkóp” gyűjtötte össze. A végső következtetés nem valami szívderítő a szak­tudomány művelőinek, a szó embereinek, hanem valamen­­­nyiünknek résen kell lennünk, hogy életünk 201­0-ben ne olyan legyen, amilyen következteté­seket a nyelvészek nyelvünk jövőbeli állapotáról — a mai tapasztalatok alapján — levon­tak. Kelecsényi Gábor bár nyíl­tan bevallja, hogy nem csa­pott fel futurológusnak, együtt gondolkodott a jövőt fürkészőkkel. Első súlyos megállapítása­: az ezredfor­­dulóig „európaiul fogunk be­­szélni, összezagyválva külön­­féle nyelveknek a magyartól elütő sajátosságait”. Az egyik ilyen veszélyes változás, hogy a mondatvégi mássalhangzó­ra tesszük a hangsúlyt, fran­cia mintára! Az angolból a szótagrövi­­dítés rossz szokásait ,.mene­kítjük át”. A szakíró néhány hatásos példát is felvillant: ... a szakmai zsargonban • az általános iskola 7 szótagja már 3 szótagú átiska fokra érkezett.. . s hasonlóan kur­­tulnak más szavaink, egyre jobban megközelítvén az egy­­szótagos társaikat: a terme­lőszövetkezetből már napja­inkban is sok helyütt termé­szet, a vállalati szavunkból pedig váti lett. Számolni kell a hosszú mássalhangzók elvékonyodá­­sával is. Ehhez talán az an­golt vagy a nemetet vesszük követendőnek. E jelenség máris nyakon ragadható a foradalom, az uzsona, a komunizmus sza­vaknak De nem mindenben érjük be a sovanyitassal. Míg a hosszú mássalhangzókat kar­­csúsítjuk, addig a magán­hangzók némelyikét hizlal­­juk. így született a kormány, a kör, az öv, a dícsér, a bíz. tat, a hizlal, az iroda, a Ti­bor, a Mónika — ez utóbbi már hivatalosan is hosszú formában az elfogadott. Stílusunk eldurvulásának rémeit vetíti az olvasó elé Ferenczy Géza. Többen pa­naszkodnak, hogy egyre sza­­badosabb az írók szóhaszná­­lata. ..eljasszosodik a magyar nyelv”. Tévedés azonban azt hinni, hogy „nyelvünk bár­­dolatlanná, nyerssé aláásó­dik­’. A kor egyik fő jellem­­zője a nyers őszinteség: en­nek lecsapódása az irodalom­ban, a közízlésben a kevésbé válogatós stílus. „Nyelvünk angyali finomsággal zendül, ízléses választékossággal ké­­nyeskedik — vagy gátlásta­lan szemérmetlenséggel hány­­ja-veti magát, bűzhödt ocs­mánysággal vartyog, asze­rint, hogy kit, s milyen célt szolgál” — nyugtatja meg az aggódók népes táborát a nyelvész. Rohanó napjaink nem ad­­nak időt a kerek, ép mon­datok megfogalmazására? — teszi fel a kérdést Koltói Ádám, aki hüm-hüm nyelv­nek keresztelte a követke­zőkhöz hasonló nyegle be­szédcsonkításokat : K. M. ..— Üdv. — Cső! — Mizujs? — Kösz. — Nej? — Hm. — Meló? — Hát...” És így tovább mintegy bi­zonyságul arra, hogy jogos a kérdés: Hát miben is élünk? KEDD Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Olimpiai híradó. — 12.55: Törvénykönyv. — 13.10: Hervé operettjeiből. — 13.43: Arcképek a német irodalomból. — 14.00: Halló, itt Moszkva! — 15.00: Hírek.. — 15.10: Olimpiai hírek. — 15.15: Grabócz Miklós—Várnai Zseni: Világok mozgatója — kantáta. — 15.28: Sirius kapitány és a Csillaglány. — 16.00: Útköz­ben. — 16.05: Örkény István: Novellák. — 16.15: Népdalfeldol­gozások. — 16.44: Bemutatjuk új felvételeinket. — 17.00: Hírek. Útközben. — 17.07: Fiatalok stú­diója. — 17.37: A herceg farmer-­ nadrágot visel. — 17.45: A Szabó család. — 18.15: Hol­ volt, írói nem volt ... — 18.30: Esti Ma­gazin. — 19.15: Halló, itt Moszk­va! — 21.30: Évszázadok mester­művei. — 22.00: Hírek. — 22.15: Moszkva ’80. — 22.35: Tíz perc külpolitika. — 22.45: A fegyver­kovács. Operarészletek. — 23.29: A Tátrai-vonósnégyes játszik. — 24.00: Hírek. — 0.10: Virágéne­kek. Petőfi rádió: 12.25: Látószög. — 12.30: Hírek. — 12.33: Meló­­diakoktél. — 13.30: Éneklő Ifjú­ság. — 14.00: Kettőtől hatig... — 16.00: Hulló, itt Moszkva! — 19.10: Beszélni » nehéz. — 19.22: Suppe: Reggel, délben, este Bécsben — nyitány. — 19.30: Csak fiataloknak! — 20.30: Hí­rek. — 20.33: Kígyóbűvölő. — 20.58: Tip-top parádé. — 21.28: Parfümök és gyógyszerek — 21.38: Fekete Mária nótákat éne­­­kel, Raduly Árpád gordonká­zik. — 22.00: Zeneközelben 9 hallgató. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — 17.05: Slágermúze­um. Szerkesztő: Regős Zsolt. — 18.00: Észak-magyarországi Kró­nika. (A B.-A.-Z. megyei Ta­nács V­B. a tankötelezettség­ről szóló jogszabályi rendelke­zések végrehajtásáról tárgyalt. — Ár- és belvízvédelmi helyzet Borsodban.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. Televízió, 1. műsor: 14.55: Hí­rek. — 15.00: A XXII. nyári olimpiai játékokról jelentjük. — 19.10: Tévétorna. — 19.15:­­Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Menekülés az arany föld­esről. — 21.00: A XXII. nyári olimpiai játékokról jelentjük.— Kb. 23.00: Tv-híradó 3. Televízió, 2. műsor: 18.20: Wei­ner-verseny. — 18.40: Az arany­­szarv­ú zerge birodalma. — 19.05: A XXII. nyári olimpiai­ játékok­ról jelentjük. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.25: Televíziós mesék fel­nőtteknek. Kiállítások: Miskolci Galéria (10—18): Csomózott indiai, ke­­let-turkesztáni, kínai, tibeti és európai szőnyegek. — Andrej Dobos festményei és grafikái. —­­Turaj Bartusz szobrai. — Vasas Galéria (14—19) : Népművészeti és háziipari kiállítás és vásár. —• Herman Ottó Múzeum (10—18): Ember és mun­k­a. — Pannónia művészete. — Herman Ottó-em­­lékház (10—18): Herman Ottó élete és munkássága. — Miskol­ci Képtár (10—18) : A vizuális nevelés műhelyei II. — Diósgyő­ri vár (9—19): A diósgyőri vár története. — Péntek Diósgyőr életében. — Déryné-ház (9—19): A miskolci színészet története. Kimszín­házak: Beke (f4, hnfi. 8) : Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? (mb. szí. ame­rikai—NSZK film. 14 éven alul nem ajánljuk. II. helyár!). — Kossuth (f3) : Hintó géppuskával (mb. szí. szovjet film). — rhnő. 7): Ulzana (mb. szí. NDK film). — Hevesy Iván Filmklub (f5. l­ T): Picasso kalandjai (szí. svéd film. 14 éven alul nem ajánl­juk!) — Táncsics (5. 7): Egy egészen kicsi kispolgár­ (mb. szí. olasz film. 16 éven felülieknek!). — Táncsics kamaramozi (6): Oni­baba (japán film. 16 éven felü­lieknek!) — Szikra (5): A saska napja I—II. (mb. szí. amerikai film. 16 éven felülieknek, dupla helyár.!). Fáklya (15. 17): Az utolsó vérbosszú (szovjet film). — Petőfi (15. s­7) : Zelengora csú­csai (mb. szí. jugoszláv film). — Tapolca, kertmozi (9) : Halá­los tévedés (mb. szí. NDK film) — Tokaj vendéglátóház (8) : Ro­bert és Robert (mb. szí. francia film. 14 éven alul nem ajánl­juk!) — Vasas kertmozi (19). Ezüstnyereg (szí. olasz film, II. helyár!). SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek — Kb. 8.20: A mai nap kulturális programjából. — 8.25: Fűtől fá­ig. — 8.45: Beszélni nehéz. — 9.06: Szirmai Albert operettjei­ből. — 9.41: Kis magyar nép­­— 9.46: Tarka mese kis mese — 10.00: Hírek. — 10.05: Olimpiai híradó. — 10.20: Fecs­kék és fruskák. — 10.40: Vála­szolunk hallgatóinknak — 10.55: Zenekari muzsika. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Az Altbranner együttes cseh népdalokat játszik. — S.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.33: Idősebbek hul­lámhosszán — 9.28: Bágya And­rás szerzeményeiből. — 10.00: M­ene délelőtt.­­ 11.17: Olimpiai híradó. — 11.27: Orosz nyelvű hírek. — 11.30: A Szabó család. Televízió. 1. műsor: 8.00: Té­vétorna — 8.05: Óvodások film­műsora — 8.25: Idesüss! —9.#: Lehet egy kérdéssel több? — 10.10: A XXII. nyári olimpiai játékokról jelentje. — 11.40: Menekülés az arany földjéről. műsor

Next