Déli Hírlap, 1980. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-03 / 206. szám
A kezdő hisz-e a mesterben? Egy boldog brigádvezető Vannak emberek, akiket mindenfajta változás önbizalmukban kicsit meggyengít. Ilyen megrendítő riportok szép számmal akadtak évekkel ezelőtt, amikor vállalatok szűntek meg, illetve „kötöttek házasságot” másokkal. A válás után új társakat kellett megszokni, s merőben más munkarugásokat tanulni. Lámpással sem kereshetnénk eklatánsabb példát Madarász György esetének Amikor megkérdeztem tőle, hogy a Medicor Művek miskolci gyáregysége előtt hol dolgozott, gyorsan rávágta: — Már huszonhét éve egy helyben. Persze ez a kitétel bővebb magyarázatra szorul. Hiszen az orvosiműszer-gyártás Miskolcon öt évvel ezelőtt született meg. A több mint negyedszázados munkásévei alatt a cégtáblák változtak: kezdetben volt a Faipari, majd a Fém- és Faipari Vállalat, később a VIMELUX, majd ennek egy része adta a magot a Medicor helyi gyáregységéhez. A nyar rangidőse nem véletlenül lett a Mechanika szocialista brigád vezetője. Olyan gyönyörűséggel veszi kézbe a már elkészült munkadarabjaikat, hogy leolvasom az arcáról, micsoda gyönyörűségét leli bennük. — Nézze, valóságos kis bútordarabok — mutat a hallásvizsgáó-készülék, a szívvizsgáló kazettáira. — Jómagam pedig,egy gyomorműtét után kipróbáltam az inhallálónkat. Csodálatos érzés volt, és olyan megnyugvás, hogy nálam is bevált. Még egyet sem köhintettem. Kérdezték is a munkatársak, találkoztam-e vele? Persze, nagy büszkén meséltem a kórházi élményt. Ahogy a brigádvezető megtalálta a számítását ebben a kollektívában, így talált igazi jó közösségre Hódi Istvánné és Duda Istvánné is. Egyikük a XVI-os számú Autójavítóból, a másikuk a December 4. Drótműből került ide, s az újsütetű munkafogásokat igen hamar elsajátították. Brigádjuk életét olyannak tartják, ahogy az a mozgalom nagy könyvében meg van írva. Az egyik legemlékezetesebb élményük egy jól sikerült estéhez kötődik. Vietnami tanulók ismerkedtek a gyárral, őket látták vendégül, nők főzték a vacsorát A négy nőt és nyolc, férfit számláló csapatból kiválasztottam a legfiatalabbak Nagy Zoltán olyan igazi, talpraesett mai fiatalnak látszik. Arra lennék kíváncsi ő miként vélekedik a szocialista brigádmozgalomról? — Tanulóidőben végigjártam minden műhelyt. De egyik társaságban sem éreztem olyan jól magam, mint itt. Azért is kértem nagy lehetőleg köztük dolgozhassak. Szerintem mindegy, hogy minek nevezzük: brgádeletek, vagy pusztán közösséginek, csak a jó munkatársi és baráti kapcsolatok révén lehet közel kerülni egymáshoz. Mi tagadás, korábban abban sem hittem, hogy olyan mesterre találok, aki példakép lehet. Az élet megcáfolt. Mert Madarász György tényleg olyan, aki nem félti a szakmai tudását. Tanulóidőben, ha valami nem úgy sikerült, helyrepofozta. Ma persze komolyabb a játék tétje, önállóan kell dolgoznom, s az importanyagból selejtet csinálni zsebbevágó dolog. — Apropó, importanyag: Ebben az ínséges időben áll-e a munkaanyagra várva? — Végszóra mindig megjön — válaszol a brigádvezető —, ha már apad a készlet, szorítjuk a vezetőket. A csoportvezető ílitter Péter nagyon agilis, s a brigádvezetésben is ő a jobb keze. Két óra elmúlt, s az asztal mellől elszállingóztak a műszerészek. Néhányan pár pillanat múlva piros mezben, fehér nadrágban jelennek meg az ajtóban, hogy jelezzék Nagy Zoltánnak, a csapat készen áll. A brigádvezető is drukkolni megy. A gépműhely csapata ellen focizik a brigádja. Ennél jobban csak annak drukkol, hogy ez a kis közösség ilyen jó egyetértésben, a már megszerzett ezüstérmük mellé újabb babérokat szerezzen. OLÁH ERZSI : Precíz fiataloké ez a gyár (Herényi László felvételei) jfc Aki egy pillanatig sem bánta meg a cserét. j)c A brigádvezető, aki itt írja munkássága legszebb fejezetét A DH várospolitikai fóruma Elő a Teody-hengert! : Őszi lakáskarbantartás ■ Magad uram, ha szólnád nincs? ■ Méregdrága iparosok A mi Lakáskultúránkhoz hasonló, német és francia nyelvű folyóiratokkal megrakodva tért haza nyugati körútjáról az ismerős család. Ha most elárulom, hogy másfél szobás házgyári lakásban élnek, akkor bizonyára azt hiszik, a „gazdag Nyugat” folyóiratai csupán nyálcsordító összehasonlítási alapul szolgálhatnak nekik. Tévedés. Igaz, hogy a szóban forgó lapok háziuszodával ellátott, kacsalábon forgó villákat, víkendházakat is bemutatnak, de legalább ekkora teret szentelnek a barkácsolóknak szóló hasznos tanácsoknak. Mert Nyugaton is kevesen élnek uszodás villában és a lakás berendezése, karbantartása világszerte drága mulatság, különösen, ha ügyetlen, vagy lusta a gazda. Ősz van, a nagytakarítások, lakásfelújítások ideje. Kollégám feláldozta nyári szabadságát és két hete fest, mázol, tapétáz — felesége inaskodása mellett. Életében először vette kézbe a Teddy bear hengert (aki nem tudná: a szőrmével borított henger egyenletesen viszi fel a festéket a falra) és a maga kárán, tanulta meg, hogyan kell szabni, ragasztani a tapétát. Leplezetlen büszkeséggel számolt be a munkák állásáról, hozzátéve, hogy kétheti munkával, legalább 10—15 ezer forintot takarítanak meg. Követendő példa? Nem mernék egyértelmű igennel válaszolni a kérdésre, hiszen vakációra, utazásra, kikapcsolódásra mindenkinek nagy szüksége van. De azért sem merném válogatás nélkül mindenkinek ajánlani a házilagos lakásfelújítást, mert akinek nincs érzéke hozzá, az meg sem tud birkózni a feladattal. De ha nem házilag, akkor hogyan? A tanácsi bérlakásokat a MIK — a legújabb rendelet szerint — 25—30 évenként újítja fel. Aki házgyári otthonban él, tanúsíthatja: ilyen hosszú ideig a szerelvények sem állják a sarat. 3—5 évenként bizony végre kell hajtani azt a munkát, amit ismerősöm magára vállalt, azaz ki kell cserélni a tapétát, újra kell mázolni az ajtókat, ablakokat, falakat, s javításra szorulnak a fürdőszoba, konyha és a W. C. szerelvényei, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A MIK megtéríti bizonyos javítások költségének 50 százalékát. Ez a kedvezmény azonban oly szűk körre terjed ki — bizonyíthatom személyes tapasztalatommal —, hogy szinte elhanyagolható. S ha abból indulunk ki, hogy az erre szánt lakbérhányad a ciklusidő lejárta után bekövetkező nagy felújítást távolról sem fedezi, aligha számíthatunk a kedvezmény kiterjesztésére. Éppen ellenkezőleg! ■ s Működik Miskolcon egy lakáskarbantartó szövetkezet. Aki taperláztatni, festetni akar — mondjuk egy kétszobás lakást —, 20 ezer forint alatt aligha ússza meg a szövetkezet közreműködését. Ha egyéb munkák is vannak, akár 23—25 ezer forintra is rúghat a költség, ennyit pedig 5—6 évente kevesen tudnak áldozni. Arról nem is beszélve, hogy a megrendeléstől a munkák befejezéséig körülbelül két hónap telik el. A szövetkezet termelési értéke évi 70 millió forint. Ebből azonban mindössze 2—3 milliót tesz ki a lakosság közvetlen megrendelésére végzett lakáskarbantartás. Az árakat és az átfutási időt figyelembe véve, nem is csodálkozom ezen. Lehet, hogy túl sokat keresnek a tapétázáson, mázoláson? A válasz meglepő: az idén például ráfizetnek az ilyen lakossági munkákra. (?) Olyan „profilt’ pedig aligha fejleszt, bővít egy szövetkezet, vagy vállalat, amelyik nem hajt hasznot. ■ ■ Maradnak tehát a szövetkezetnél semmivel sem olcsóbb kisiparosok és a kontárok. Az utóbbiak általában jutányos árat számítanak, de aki nem vigyáz, könnyen pórul járhat. Garancia ugyanis nincs! Több anyagi és más természetű segítséget érdemelne a lakását rendben tartó ember! Megtérülne a törődés, támogatás az államnak is. Évente 140—150 milliót költenek Miskolcon a MIK kezelésében levő házak, otthonok felújítására. Vajon mennyivel csökkenhetne az állami kasszából származó ö>sszeg, ha kevesebb gonddal, bajjal járna a bérlő számára a karbantartás? (békés) Ezüstérem az ÉMV-n Az Országos Mezőgazdasági és élelmiszeripari Kiállításon az Északmagyarországi Vegyiművek különféle növényvédőszer-termékeit mutatja be. Jelentős siker a vállalat számára, hogy az SH—234 70 EC gyomirtó permetezőszer ezüstérmet nyert. Az SH—234 70 EC — melynek hatóanyaga a molinate — a tíokarcamát-családhoz tartozik. A termék kiválóan alkalmas a rizskultúrában nehezen irtható gyomnövények (kakaslábfű-félék, pántlikám stb.) nagy hatásfokú irtására. A rizs termesztésén belül az adja meg a jelentőségét, hogy a gyomirtási lehetőségek kevés szerre korlátozódtak és a technológián belül a teljes kémiai védelmet nem lehet biztosítani. A korszerű nagy hatásfokú készítményt többféleképpen lehet kijuttatni a helyi adottságoknak és a technikai színvonalnak megfelelően. A felhasználás módja és sokrétűsége mutatja a termék magas készültségi fokát. A készítmény sikeresen vizsgázott az ország különböző helyein beállított tájjellegű kísérletekben. Hazai előállításával értékes tőkés devizakiadástól mentesült a magyar népgazdaság. Az Északmagyarországi Vegyiművek céljai között jelentős helyet foglal el a termékszerkezet korszerűsítése. A vállalat termékei közül a növényvédő szerek gyártása az átlagosnál nagyobb nyereséghányadot eredményez, ezért termelésük, választékuk növelése célszerű a jövőben is. S. R. Trtffipaxszal is mérték !MHSZ-oktatók sikere a KRESZ-versenyen A Borsod megyei Közlekedésbiztonsági Tanács évek óta megrendezi a hivatásos gépjárművezetők versenyét, hogy ezzel is szolgálja közútjainkon a biztonságos közlekedés ügyét. Az idei versenyt, amelyen külön csoportokban személygépkocsi- és autóbuszvezetők, kis, illetve nagy tehergépkocsik vezetői, valamint szakoktatók — összesen több mint százan — vettek részt, a napokban bonyolították le Miskolcon. (A szakoktatók egyébként először tavaly szerepeltek külön kategóriában, abból a meggondolásból, hogy nem lenne méltányos, ha együtt mérnék össze képességeiket egykori tanítványaikkal.) A vemsény első része a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat kultúrtermében zajlott le. A résztvevőknek tesztlapokon KRESZ- kérdésekre kellett választ adniuk. Ezt a közlekedés szabályai ismeretének a gyakorlatban való bizonyítása követte. A versenyzők városunk több utcáin át, mintegy 20 kilométeres távon, megadott időtartam alatt vezették gépjárművüket, amikor is elrejtőzött ellenőrök figyelték, hogy nem sértik-e meg a KRESZ-t, s Traffipaxok mérték, hogy nem lépik-e túl a megengedett sebességet. Minden kategóriában jó eredmények születtek, a várakozásnak megfelelően a szakoktatókéban is. Az utóbbiak között Falula Miklós győzött, s a második helyre Simon György került. Mindketten az MHSZ Gépjárművezető-képző Iskolájában oktatják a sorköteles és a magán-gépjárművezetőket. Nekik is szerepük van abban, hogy a néphadseregünkbe való bevonulásuk előtt álló fiatal Borsod megyei gépjárművezetők az országos versenyeken évek óta az élvonalban végezetek. Tavaly például a csapatuk második lett 20 együttes között. (Fafula egyébként a miskolci ejtőernyősöknek is egyik erőssége.) A rendezők oklevéllel és értékes tárgyjutalommal honorálták a különböző kategóriák helyezettjeinek teljesítményét, természetesen a két kiváló szakoktatóét is. T. I. Kertészek Lillafüreden A Miskolci Kertészeti Vállalat parképítési részlegének munkásai ezekben a napokban Lillafüreden, a LÁEV-állomás melletti területet rendezik. Díszburkolatot építenek, s kulturáltabb környezetet hoznak létre.