Déli Hírlap, 1980. november (12. évfolyam, 257-280. szám)

1980-11-18 / 270. szám

Nyitott hetek Mostantól december 20-ig — a korábbi évekhez hason­lóan — „nyitott hetek” lesz­nek a fővárosi egyeteme­ken, főiskolákon. Újdonság, hogy az ország más felsőok­tatási intézményei is bekap­csolódtak az akcióba. No­vember 25-én a Kőbányai Élelmiszeripari Szakközépis­kolában a Szegedi Élelmi­­szeripari Főiskola tanárai vá­lasztóinak a fiatalok kérdé­seire. Másnap Angyalföldön, a Dózsa György út 51. szám alatt a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskola tart .,fogadónapot”, ad tájékoztatást a főiskolai képzésről. A Budapesti Mű­szaki Egyetem — ahol no­vember 26. és december 2. között valamennyi karon megtartják a ,,nyitott hetet" — november 26-án otthont ad a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamér­nöki, biológus és gépészmér­nöki karán oktató tanárok­nak, KISZ-eseknek is, hogy találkozzanak, beszélgesse­nek a középiskolásokkal. Új aszfaltburkolatot kapott a Tiszai pályaudvar előtti ,,körforgó". A Miskolci Mélyépítő Vállalat dolgozói két héttel ezelőtt kezdtél­ az aszfaltszőnyeg leterítését az alaposan elhasz­nálódott úttestre, s a munkával tegnap délutánra végezték. (Sólymos László felvétele) ­Viert őszinték... Nyugdíjba vonult a doktor bácsi A pöttöm páciensek sem­mit sem vettek észre abból, hogy a doktor bácsi tegnap délelőtt hivatalos rendelési idejének utolsó óráit töltöt­te. A maga megszokott stí­lusában, tréfálkozva szerelte le a vizsgálat ellen tiltakozó­kat. A szülőknek, akik teg­nap idejöttek, legnagyobb gondjuk volt gyerekük be­tegsége. S talán kevesen tud­ják, hogy körzetük kedves, közismert doktor bácsija nyugdíjba megy. A doktor bácsinak sem volt ideje morfondírozni azon, hogy ebben a rendelőben már utoljára használja a fo­­nendoszkópot, s az utolsó re­cepteket írja. Minden ment a hétköznapok sodrásában, amíg a rendelési idő le nem telt, s a munkatársai — vé­dőnők és asszisztensek — ha­talmas szegfűcsokorral, s egy Éljen Feri bácsi! Feliratú kis minitortával nem köszöntöt­ték. Ezen a kis ceremónián, az elérzékenyülést palásto­landó, jobb volt mindjárt túl lenni, a marcipánokat meg a tortaszeleteket szétosztani. Dr. Földes Ferencet nagyon sokan ismerik és nagyon so­kan szeretik Miskolcon. Az utóbbi években már zömmel azok az anyukák hozzák vissza hozzá gyermekeiket, akiket ő csecsemőként ke­zelt. Több mint 40 éves or­vosi pályafutás áll mögötte... Munkásságának kezdete akár példázata lehetne a mai egyetemistáknak. Budapesten született, ott végezte tanul­mányait. De a fővárosba csak tanulni járt vissza. Praxisá­nak első, meghatározó állo­mása a zirci kórház volt. Mint másodorvos, egy főor­vossal kettesben egy 60 ágyas kórház betegeit gyógyították. Ez volt számára a hihetetle­nül nagy gyakorlati iskola. Itt a gyógyító munka min­den ágával — a szülészettől kezdve a sebészeten és a tü­dőgyógyászaton át a belgyó­gyászatig — meg kellett is­merkedni, ha kellett, operál­ni. A háborús évek alatt, amikor éppen nem volt ka­tona, a bakonyi falusi kör­zeti orvosok életét élte. Volt olyan éve, amikor 15 hegyvi­déki kistelepülés lakói vár­ták. S ő ment, ha hívták, lovas kocsival, kerékpárral, s ha kellett, sítalpat kötött. A gyermekgyógyászattal már Miskolcon jegyezte el magát. Amikor idekerült fe­lülvizsgáló főorvosnak. Dr. Kostyál László neves orvos­gondolkodó volt a tanítómes­tere, mellette szerezte szak­képesítését. Munkássága leg­javát áldozta a paralízises gyerekekre, mivel a légzés élettanával már korábban is foglalkozott. A budapesti László-kórházban e félelme­tes betegség gépi gyógymód­jait tanulva, őt bízták meg a miskolci 400 ágyas gyer­­mekbénulási osztály vezetésé­vel. Amint a gyerekeknek megváltó volt a Sabin-csepp, neki is megváltás volt újból legszeretetteb hivatásának él­ni, körzeti orvosnak lenni. Közben nyolc éven át ta­nított az egészségügyi szak­iskolában. Tőle tanulta a szakmát Fajcsák Andrásné, Zsóka is, aki mint asszisz­tens, 1963 óta a munkatársa. Most humorral palástolja, hogy ennek a jó munkatársi kapcsolatnak vége szakad. Mi tartotta Miskolcon év­tizedekig dr. Földes Feren­cet? Még emlékszik, amikor az egy szál villamosvonalon a kitérőkkel egy óráig tartott az út Diósgyőrbe... A vá­ros fejlődése őt is magával ragadta. Éppen a dinamika hozta magával az egészség­ügy napi problémáit. Egy percig sem unatkozhatott. A lakótelepek orvosi ellátásá­nak megszervezésében szinte úttörőként vett részt, s ez az életforma a gyógyító és a megelőző munka új felada­tait adta. A város urbanizá­ciós ártalmai, a városi leve­gő a gyerekeket is károsít­ják. Mondja: ragyogó műté­teket publikálunk, de egész­ségügyünknek csak igen szűk keresztmetszete foglalkozik a mindennapi élet problémái­val. Indíttatásánál fogva szak­mája számtalan ágát választ­hatta volna. Egyszavas a vá­lasza, hogy miért a gyere­kekhez húzott a szíve: mert őszinték. Érteni kell a nyel­vükön, s akkor még a fáj­dalmas beavatkozások miatti tiltakozás is elmarad. E jól bevált taktikával nyugdíjas­­évei alatt is minden bizon­­nyal talpra állít, majd jó né­hány gyengélkedő nebulót. Mert mint mondja, nem olyan hivatás ez, hogy egyik napról a másikra szekrénybe zárhatná az orvosi táskát. OLÁH ERZSI : Őket kell majd megtanítani szépen és okosan élni..­. (Herényi László felvétele) Előadás az MTESZ-ben Az MTESZ-székház 5-ös számú előadójában ma dél­után fél háromkor az MTESZ megyei szervezetének kom­munális bizottsága és az Épí­tőipari Tudományos Egyesü­let szervezésében előadásra kerül sor, a kommunális és városgazdasági szervezetek szabályozórendszere és annak korszerűsítése címmel. Ezután a HVDSZ VIII. kongresszu­sa utáni feladatokról lesz szó. ­­ilággazdaság és világpolitika A Tudományos Ismeret­terjesztő Társ­ulat (TIT)­­me­gyei szervezete rendezésében holnap délután két órakor az MSZMP Tízes honvéd utcai oktatási igazgatóságán lesz előadás. Ezúttal dr. Kádár Béla: A világgazdaság és a világpolitika kilátásai cím­mel tart értekezést. Sorházak pótlóiból Azt még nem tudni, hogy a miskolci és a Borsod me­gyei lakásépítők mikor kap­hatnak, vásárolhatnak a nyékládházi Mezőpanel sor­házas paneljeiből, de Buda­pesten a közeljövőben már elkezdik építeni az ilyen technológiával készülő háza­kat. A vállalat 75 és 120 négyzetméteres lakásokhoz gyárt panelt, egyelőre kísér­leti jelleggel ám minden bi­zonnyal — ha beválik — megyénkbe is jut belőle. Vizsga és vizsgálat Divatosak manapság a tesztek. Azokra a raffinált, többe­kévé­­, de tudományos, de gyakran vitatható eredményű minő­sítő módszerekre és eljárásokra gondolok, amelyek össze­hasonlítanak és rangsorolnak. A sommás ítéletek szerint ez jobb, mint a másik, amaz viszont valamely rejtett értékénél fogva praktikusabb. Könnyen belátható, hogy a viszonylagos árubőség és az új, egymást helyettesítő cikkek dömpingszerű megjelenésé­­t nett időszakában a termékminősítő leírásoknak nagy a nép­szerűsége és orientáló hatása. A fogyasztónak aligha van oka keletkezni a vizsgálati eredményeiben, hiszen nálunk tör­vény a tisztesség. Ám a jószándék dacára is előfordulhatnak fordítva elsülő teszt­eredmények. Egy évekkel ezelőtti szi­gorúan tudományos felmérés például egyenlőségjelet tett egy , a fogyasztói vélemény szerint nagyon is gyengécske a hazai fogkrém, s egy világmárkaként jegyzett és tisztelt fog­paszta közé. Én nem is a honi iparral szembeni kritikátlan elfogultságra gyanakszom ebben az esetben, hanem a vizs­gálati módszerek és eljárások helytelenségére. Azaz: a rossz teszt rossz eredményt hozott, s helytelen következtetések le­vonására adott lehetőséget. Ám nemcsak a tárgyakat, használati eszközöket tesztelik ma már, hanem az embereket is. Teljesítmény-orientált tár­sadalmunkban ez nem is meglepő. S egyre inkább nem lesz szokatlan. A téma egyik jeles ismerője, egy pszichológus mondotta, hogy nem engedhetjük meg magunknak az utóla­gos bölcsességet. Gyerekeknél, de felnőtt korban is nagy biztonsággal megállapítható, hogy az illető alkalmas-e bizo­nyos feladatok elvégzésére. Így — állítja a pszichológus tel­jes joggal — a társadalmat felesleges kiadásoktól, az egyént kínos kudarcoktól óvhatjuk meg. A szándék helyessége vitathatatlan, de az úgynevezett in­telligencia-mérés eredményei nagyon is vitathatók. Egyik­ folyóiratunk között nemrég egy önvizsgálatra ingerlő, hatvan kérdést tartalmazó listát. Megtudhatom a végeredményből, hogy mennyi az intelligencia-hányadosom, sőt azt is, hogy a felnőtt lakosság hány százaléka rendelkezik az enyémnél ala­csonyabb mutatóval. (Az előbbi adat örömmel tölthet el vagy elkeseríthet, az utóbbi mindenképpen vigasztal: nem én va­gyok a legbutább ebben az országban.) A sok kérdés közül néhány, találomra. A következő szavak közül melyik illik legkevésbé a többi közé? Szputynik, Nap, bolygó, üstökös, csillag. Aztán: melyik szám illik bele leginkább a következő analógiába: „12 — 21 , 28 — . . .” ? A számsor pedig: 23, 41, 49, 67, 95. Vannak huncutabb feladványok is. A sportkörnek 600 tagja van. A tagok 80 százaléka férfi. A tagok 70 szá­zaléka úszik, 60 százaléka teniszezik. A teljes taglétszám­nak mennyi az a minimálisan lehetséges százaléka, mely te­niszezik és egyben terfiúszó is? Lehet találgatni, de nem a végeredmény a fontos. Sok­­szabályú — egyesek szerint agyonszabályozott — világunk­­­ban az ilyesfajta minősítő eljárásoknak nem lehet perdöntő szerepe. Jó játék ez semmi más. Ilyen alapon föltételezhető, hogy mondjuk a legötletesebb, legképzettebb gyakorló vagy kutató, mérnökb­ől a­ legjobb (munkást, gépet, anyagot és technológiát legracionálisabban egymáshoz rendelő) főmérnök lesz. Föltételezhető, hogy a vállalat kiváló dolgozója a válla­­­latot is kiválóan igazgathatná. Föltételezhető, hogy a sprin­ter-bajnok helytállna a maratoni futásban is. Tudjuk, hogy ez nem így van. Az persze nyilvánvaló, hogy aki nem tud úszni, az megbukna azon a felvételi vizsgán, ahol az úszó­mestereket minősítik. (Bár ismert az immár klasszikus Hofi­­szöveg . .. Nem tudok úszni ... — És ha megfizetem?!) Szám­tantanárnak sem alkalmas az, aki a kétszer kettőt ötnek véli. És nem feltétlen jó orvos az, aki minden vizsgának eleget tett ugyan, s diplomáján a Summa cum laude díszeleg. Más, észérvekkel nehezebben alátámasztható indokok is vannak, hogy ki mire alkalmas és mire képes. Ez már nem fér bele egy pontokba foglalt tesztbe. Több is, mert túllép a ráción, kevesebb is, mert nélkülözi a sarkos előírások sza­bályainak sémarendszerét. Könnyű és boldog állapot lenne kizárólag egy új embert felvenni; művezetőt, igazgatót, mi­nisztert választani, hogy a jelentkezők és a jelöltek közül az nyerné el a „hivatalt”, aki a leghelyesebben tölti ki a külön erre az alkalomra tudományos igénnyel összeállított tesztlapot. Hány érv, indok, a későbbiekben kamatozó erény vagy rosszfajta indulat maradna rejtve, ha a döntés csak így születne meg? Félreértés ne essék; nem a személytelen minősítési módszerek alkalmi hasznát, döntéskiegészítő voltát becsülöm le. Sokkal inkább az embert teljes mivoltában, ár­nyaival és erényeivel együtt mérlegelő értékelés mellett szál­lok síkra. És ne tessék most valami világtól elrugaszkodott, rózsaszín ködökben rejlő idealista elképzelésekre, megmásít­­hatatlanul egyetemes szándékra gondolni.. . Az elmúlt héten pályaválasztási kiállítás nyílt Miskolcon; azért, hogy a diákok megismerkedjenek a különböző szak­mákkal, s azért, hogy a „mi leszek, ha nagy leszek?” dilem­mája a társadalmi igényekkel egybeeső mederben oldódjon meg. A gyerekek láttak üllőt, hallottak kalapácscsattogást. Idősebb iskolatársak, a vasas szakmák tanulói voltak a kísé­rők. Az ő munkát, szerszámot becsülő félmondataik többet értek, jobban mozgósítottak minden hivatalos toborzónál, á jobban tesztelték leendő kollégáikat, mint a kézügyességet, a megfigyelőkészséget regisztráló okos, de szenvtelen mű­szerek. BRACKÓ ISTVÁN Biztonságtechnikai kiállítás Leninvárosban A vegyipar az egyik leg­veszélyesebb, tűz- és robba­násveszélyes iparág. Emlé­kezzünk csak a több mint tíz ember életét követelő sa­­jóbábonyi robbanásra, vagy a kazincbarcikaira, ahol csal^ sérültek voltak. Talán épp ezért is fontos felhívni a dol­gozók és a kívülállók figyel­mét a veszélyre. Leninvárosban, a Tiszai Vegyikombinátban ma nyílik, és szombaton zárul az a biz­tonságtechnikai kiállítás, amelyen tizenkilenc vegyipari vállalat vesz részt. A kiállí­tás mottójának a „gazdasá­gos, biztonságos termelésért, a korszerű munkavédelmi, tűzvédelmi újításokkal” cí­met adták, s nem véletlenül, rablókon, maketteken, fotó­­kon láthatunk újításokat, s­erveket, azt, hogy ezek be­vezetése, használata mennyi­vel segíti a termelést, a biz­­tonságos munkát. Az ötnapos zárlattal, (amely­et egyébként Szénási Tibor, a TVK vezér­igazgató-helyettese nyit meg) újítók ankétja is kezdődik. Holnap: népfrontülés A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága holnap dél­előtt ülést tart. Amrcskó Gusztáv, a HNF megyei tit­kára tart előadást a népfront VI. kongresszusa óta érzett munkáról, majd a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke, dr. Fövenyessy József számol be a bizottság ugyanezen idő alatt végzett tevékenységé­ről. Végül dr. Zádor Jenő, a megyei tanács osztályvezető­je tart értekezést a lakóbi­­zottságokról.

Next