Déli Hírlap, 1980. november (12. évfolyam, 257-280. szám)

1980-11-20 / 272. szám

Volna egy csodaszivattyú, de... Gépgyári változatok A víz életünk egyik leg­fontosabb alkotórésze. Ahhoz viszont, hogy fel tudjuk hasz­nálni, el kell szállítani a for­rástól a rendeltetési helyére. Ez azonban magától nem­ megy, legtöbb esetben szük­séges hozzá egy rafinált be­rendezés, a szivattyú. A Diósgyőri Gépgyárban a szivattyúk a fő termékek kö­zött szerepelnek. Sokféle va­riációt készítenek belőlük. Szinte hihetetlen, 12 szi­­vattyúcsaládban 560 féle vál­tozatot. A gyártmánylistán szerepelnek tiszta hideg vi­zet szállító, meleg- és forró­vizet áramoltató egy- és több fokozatú típusok. Meg sem kell említeni, hogy mennyi­re fontosak a mezőgazdasági öntözőberendezések, az ér­es belvízvédelemnél nélkü­lözhetetlen átemelő aggregá­­tok és a tűzoltószivattyúk. Kis széria, emellett renge­teg típus; fordítva bizony gazdaságosabb lenne. A fej­lesztés igyekszik is segíteni ezen. Már elkészült a proto­típusa egy, a nemzetközi szabványhoz (ISO 2858) iga­zodó szivattyúnak, amellyel a 12 család egyfokozatú vál­tozatainak 80 százalékát le­hetne behelyettesíteni. Mégis, magától érthetődő gyárt­mányszerkezet-módosítás egyelőre lehetetlennek lát­szik. Hogy miért? A Diósgyőri Gépgyárnak sajnos nincs ön­tödéje, emiatt az országban 17 helyen önteti le a szivat­­­tyúk alkatrészeit. Az új tí­pus elkészítésének legna­gyobb akadálya pedig az, hogy hallatlan precíz öntést kíván, amit eddig egyetlen öntöde sem vállalt. A digé­­pesek így hiába számítgat­­ják, mennyi energiát taka­ríthatnánk meg ezzel a jó hatásfokú, mindent tudó kis géppel ... (kerényi) * Az új ISO 285H-US két példánya A társadalmi tisztségviselők továbbképzése Tanácskozott az SZVIT elnöksége A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának elnöksé­ge tegnap ülést tartott. A többi között megtárgyalta a megye szakszervezeti társa­dalmi tisztségviselőinek kép­zéséről szóló tájékoztatót, majd a tisztségvezetők öt év­re szóló képzési tervét. Papp József, az SZMT Ok­tatási Központjának vezetője szóbeli kiegészítőjében egye­bek között elmondotta: Bor­sodban 30—85 ezer társadal­mi tisztségviselő végzi mun­káját, közülük évente 1000— 1500-an vesznek részt az SZMT képző, illetve tovább­képző tanfolyamain. Ezenkí­vül természetesen képzik és továbbképzik őket a válla­lati tanfolyamokon is. Az elmúlt öt évben Bor­sodban növekedett a képzés tartalmi és módszertani szín­vonala — állapítottak meg a mintegy kétórás vitában, amelynek során heten kértek szót. Több mint hétezer tit­kár, közgazdasági felelős, T­T- elnök, munkavédelmi, nő- és ifjúságfelelős, illetve más tisztségviselő vett részt az oktatásban. Sokat javultak — állapította meg az elnökség — az oktatás feltételei. Kü­lönösen az idén, hiszen Ta­polcán átadták az új oktatási központot, amelyben egy idő­ben 50 bentlakásos és 50 be­járó hallgatót oktathatnak jó körülmények között. Ám — vitték hozzá a vitázók — Mégsem lehetünk elégedettek az oktatás feltételeivel, hi­szen a szemléltetőeszközök használata még korántsem annyira elterjedt, amennyire szükséges lenne. Mások vi­szont arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy jobban elő kell készíteni a hallgatókat. Meg­engedhetetlen — mondotta például Szűcs Ferencn­­é SZMT-titkár —, hogy a vál­lalatok olyanokat küldjenek a tanfolyamokra, akik azt üdülésnek tekintik, és érdek­telenül ülik végig az órákat. Szó esett arról is, hogy mi­képpen lehetne egyes, egy hónapra tervezett tanfolya­mok idejét lerövidíteni, hi­szen a hallgatók távolléte nem kis gondot jelent a vál­lalatoknak, intézményeknek. Ami a most következő öt esztendőt illeti, a tanfolya­mok több ezer résztvevője megvitatja majd a XII. párt­­kongresszus és az előttünk álló XXIV. szakszervezeti kongresszus határozataiból adódó feladatokat, a megol­dásukat szolgáló módszere­ket, a népgazdaság helyzetét, a gazdaságpolitikai céljain­kat, a VI. ötéves terv célki­tűzéseit, a szakszervezetek nevelő tevékenységét, a szo­cialista közgondolkodásra ne­velés tennivalóit is. Az elnökség a továbbiak­ban tájékoztatót hallgatott meg az SZMT 1980. évi költ­ségvetési tervének megvaló­sulásáról, s megvitatta az 1931. évi költségvetés felada­tait. Ny. I. Fogainkról van szó Tovább tart a fogászati Vezetőképző tanfolyam az­ egyetemen, amely október végén kezdődött, és december elején ér véget. A megye fo­gászati szakellátásában dol­gozó orvosok, asszisztensek, laboratóriumi vezetők érte­keznek arról, hogyan javít­sák a szakmai vezetés mun­kájának színvonalát,­­hogyan alakul az úgynevezett ipari háttér a fogtechnikai tevé­kenységben. öt mázsát nyomott, de elvitték Vandálok az erdőkben A miskolciak okkal, vagy ok nélkül — nemigen büszkék városuk szépségeire. Annál inkább büszkék —­ teljes joggal — a város kör­nyezetének különösen szeren­csés adottságaira. Autóval, kisvonattal vagy autóbusszal alig félórányi út, s máris a Bükk szépségeiben gyönyör­ködhet a felüdülésre áhítozó. Egy-egy fárasztó, de szép tú­ra után mindenki maradan­dó emlékkel gyarapodik. Vannak azonban, akik a ma­radandó emlékek fogalmát kissé szabadon értelmezik ... Ki­vá ml ufók kedvére A várost övező erdők gaz­dája a Borsodi Erdő- és Fa­feldolgozó Gazdaság. A 122 ezer hektáros erdőterület el­sődleges funkciója a fater­mesztés, de ma már az er­dők közjóléti szerepe sem másodlagos. Erre a célra eddig is jelen­tős összegeket fordítottak­: a MÉM erdészeti hivatala az elmúlt ötéves tervidőszakban 8,8 millió forintot biztosított az erdőgazdaság számára a célcsoportos, állami beruhá­zási keretből. Ez a pénz, ha mindenre nem is elegendő, , mégis megváltoztatta a ki­­rándulóerdők arculatát. Meg­épült hat erdei autóspihenő, tíz kilométernyi erdei sétaút, tizenhat forrást foglaltak új­ra, felépült 15 esőházikó, száz erdei bútorgarnitúrát telepí­tettek, hetven rönkpadot he­lyeztek el, negyven tűzrakó­­hely várja a szalonnasütőket, és félszáznál is több szemét­­gyűjtő áll a forgalmasabb tájakon. Drága mulatság A rönkpadok, faasztalok, szalonnasütők, a hirtelen jött zivatarok elöl menedéket nyújtó házikók természete­sen nem az örökkévalóság szándékával épültek, de nem is néhány hetes használat­ra. . . Az erdőt járók, s ma­guk az­ erdészek is nap mint nap találkoznak a vandál pusztítás nyomaival: nemcsak összefirkálják,­­faragják a fából készült erdei bútoro­kat, de el is viszik; jó né­hány példány pár nappal ki­helyezése után szőröstül-bő­­röstül el is tűnt. Ami a „gyűjtőket” illeti, műszaki felkészültségük irigylésre méltó: arra is volt már pél­da, hogy terméskő Szalonna­sütőt — nyomdát vagy öt mázsát — egyben elvittek ... Ugyancsak hatalmas össze­get emészt fel a létesítmé­nyek karbantartása: évente átlagosan egymillió forintba kerül a hiányok pótlása. Az arány elszomorító: a legóva­tosabb becslések szerint két­százezerből meg lehetne úsz­ni, ha csak a korhadt, el­öregedett részeket kellene pótolni, egyszóval természetes avulásról lenne szó. A kár tehát évente 800 ezer forint, de lehetne akár a duplája is a helyreállításra szánt összeg. A helyzet Kőmíves Kelemen balladájára emlékeztet, amit­­ egyik héten megjavítottak, pár nap múltán újra hiá­nyos, használhatatlan ... Ha a szép szó nem használ... Sokéves tapasztalat alap­ján világos: a jelenlegi mód­szerekkel nem lehet megvé­deni a nagy területen, szét­szórtan elhelyezkedő létesít­ményeket. Nem lehet min­denhová őrt, felvigyázót ál­lítani, a kerületvezető erdé­szek sem lehetnek egy idő­ben több helyen... A tár­sadalmi összefogás sokat se­gíthet, ám nem nyújt teljes megoldást: az erdei szolgálat önkénteseinek nincs bírságo­lási joguk, jóindulatú fi­gyelmeztetésük sokszor pusz­tába kiáltott szó csupán. Ha nem hasznái a szép szó, ak­kor szigorra van szükség: a jövő év elejétől 38 fővel bő­vül azoknak a száma, akik háromezer forintig büntethe­tik a rongálókat, szemetelő­­ket. Bírságolási jogkörrel azokat ruházzák majd fel, akik gazdái, illetve fenntar­tói a megvédendő létesítmé­nyeknek, várhatóan a kerté­szeti és köztisztasági vállalat, valamint a Városgondnokság dolgozói közül kapnak néhá­­nyan ilyen jogkört. KISS JÓZSEF sz Egy a sok száz áldozat közül. .. (Kiss József felvétele) t­okaji szőlőoltványok Tokaj-Hegyalja oltvány ter­melő gazdaságaiban meg­kezdték a telepü­lésekhez­ szükséges szőlőoltványok fel­szedését. A legnagyobb ter­melő, a Tokaj-hegyaljai Ál­lami Gazdaság, továbbá a tarcali szakcsoport, a csobaji tsz és a tállyai­­ szakszövet­kezet összesen 800 ezer olt­ványt tárol az őszi, valamint a tavaszi telepítésekhez. A most felszedésre kerülő mennyiség mintegy kétszáz­ötven hektár beültetéséhez elegendő. Ma: az öntözésről A Miskolci Városi Műve­lődési Központban működő Kocsis Pál mezőgazdasági szakkör tagjai későn ősszel sem tétlenkednek. Ma este hat órakor a 24-es számú Ál­talános Iskolában Az öntözés lehetőségei címmel lesz elő­adás. A tagok­ legközelebb egy hét múlva találkoznak, mi­koris az üveg- és fóliahá­zak fűtési lehetőségeiről be­szélgetnek.

Next