Déli Hírlap, 1980. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-19 / 297. szám

A Dunántúlról érkezik Lesz elég fenyőfa Érdeklődésünkre a Zöldért­nél elmondták, hogy lesz elég fenyőfa Miskolcon. A Zöldérten kívül áfészek, er­­dőgazdaságok, szövetkezetek, maszekok is foglalkoznak fe­nyőf­aárusítással. Miskolcra a dunántúli er­dőgazdaságból szállít fenyő­ket a Zöldért, összesen 18 000 darabot. A forgalomba ho­zott fának több mint a fele 1 méter 60 centiméter és 2 méter között van, körülbelül 30 százaléka 1—1,5 méter, 15 százaléka 2—2,6 méter kö­zött. Egy méternél kisebb fe­nyőfákat nem forgalmaznak, az ilyenek kivágására az er­dőgazdaságok nem szívesen hajlandók. Az elmúlt évben hasonló volt a Zöldért miskolci ren­delése, körülbelül 4,5 ezer fo­­lyóméternyi a „nyakukon ma­radt”, így tehát több mint biztos, hogy az idén is elég lesz a kínált mennyiség luc­fenyőből. A tévesen ezüstfe­nyőnek nevezett cuklászt nem forgalmazzák. Nagybani fenyőárusításra rendezkedett be a Zöldért a Búza téren, a Gyöngy cukrászda mellett, a vasgyári csarnokban, a Ka­towice étterem közelében és a Kilián-északon. Már csak azért is elegen­dőnek kell lennie a megren­delt mennyiségnek, mert a panelházak lakói egyre in­kább előnyben részesítik a műfenyőket. A lucfenyő fo­lyómétere 28 forint — tavaly 29 volt —, a méret a vágás és a felső ágörv (ahonnan a csúcs kezdődik) között érten­dő. A fizetendő összeg ellen­őrzése céljából az elárusító­­helyeken a centiméter-beosz­tás mellé 10 centis határon­ként forintbeosztást csináltak. A tó Most még fenyő, nemsokára karácsonyfa lesz. (Agotha Tibor felvétele) A Parlament folyosóján Az eszmecsere nem zárul le (Munkatársunk jelenti) Jóllehet, tegnap délelőtt 10 órakor kezdődött az ország­­gyűlés téli ülésszakának má­­­sodik napja, már 9 óra után gyülekeztek a képviselők a Parlament folyosóin. A bor­sodiak legfrissebbje volt Ko­vács Ibolya, aki a T. Ház egyik legfiatalabb országgyű­lési képviselője, őt kérdez­tük arról: milyen gondolato­kat ébresztett benne, e nagy horderejű, a hatodik ötéves tervi törvényjavaslat? — Most kezdem igazán át­érezni, milyen felelősségtel­jes a mi feladatunk, hiszen az én szavazatom is hozzájá­rul majd e törvényjavaslat törvényre emeléséhez. Több­ször áttanulmányoztam már a törvényjavaslatot. Biztos, hogy sokan és sokat fogunk még beszélni róla, hiszen az­zal, hogy megszavazzuk, nem zárul, nem zárulhat le az eszmecsere. A mindenkori kérdésekről naponta szó esik ’ majd ... A napirendnek megfelelő­en, második pontként került az országgyűlés elé az 1981. évi költségvetésről és a ta­nácsok 1981—85. évi pénzügyi tervezetéről szóló törvényja­vaslat. Ehhez a terv- és költ­ségvetési bizottság nevében dr. Havasi Béla, a Borsod megyei Pártbizottság titkára fűzött kiegészítőt, egyebek között a következőket ki­emelve: “ A feladat rendkívül ke­mény, ugyanis lényegében szinten maradó reálbérek mellett, versenyképes terme­lési szerkezet kialakításával, a gazdaságos export fokozá­sával számottevő hatékony­ságjavulást kell elérni. Külö­nösen az eszközök kihaszná­lásában van szükség jelentős előrelépésre. A szemléletvál­tozásnak — a vállalatokon belül és az őket körülvevő környezetben egyaránt — ab­ban is meg kell nyilvánulnia, hogy a minőségi jellemzőket az azonos nagyságú, de ki­emelkedő hatékonyságú ter­melést a mennyiségi növeke­désnél többre becsüli. A sza­bályozás adta lehetőségeken belül, elő kell segíteni a he­lyi összefogás kibontakozását. Nagyobb rangot, tervezettebb formát és jobb irányítást kell adni a társadalmi munkának. Czinege Lajos hadseregtá­bornok, honvédelmi minisz­ter a törvényjavaslat beter­jesztése során egyebek kö­zött bejelentette: 18 hónapra csökkenti a Magyar Néphad­seregben a fiatalok tényleges katonai szolgálatának idejét. Az interpellációk elhang­zása előtt a képviselők írás­ban kapták meg dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter válaszát, dr. Sándor Dezső borsodi képviselőnek még az őszi ülésszakon elhangzott interpellációjára. A képvise­lő az alacsony összegű nyug­díjjal rendelkező régi bányá­szok és alapító termelőszö­vetkezeti tagok nyugdíjren­dezése ügyében intézett kér­dést a miniszterhez. A válasz egyértelmű: az állami költ­ségvetés jelentős összegeket fordít a nyugellátásra. Az idén várhatóan 55 milliárd forintot fizetnek ki, ami azt is jelenti, hogy míg a nem­zeti jövedelem egy évtized alatt 50 százalékkal nőtt, az állami nyugdíjterhek meg­négyszereződtek. S jóllehet, jogos a felvetés, az érintet­tek teljes körére kiterjedően kívánnak intézkedéseket hoz­ni, amely természetesen vo­natkozik majd az alacsony összegű bányász- és termelő­szövetkezeti nyugdíjasokra is. Az interpellációkra adott válaszokkal befejezte ülését az országgyűlés. A képviselők egymásnak kellemes ünnepe­ket és az elfogadott törvé­nyek­­ megvalósításához sike­res új évet kívánva búcsúz­tak. TÓTH ZOLTÁN Ma­ est Kocsis Iván váci fotómű­vész önálló diaporáma-estjét tekinthetik meg hétfőn az ér­deklődők a Molnár Béla­ If­júsági és Úttörőházban. A hanggal aláfestett „úszóké­pes” műfaj kedvelőit este fél 8-ra várják. Új tanácsi rendeletek Hogy nyugodtan éljünk egymás mellett (Folytatás az 1. oldalról) „Rossz szomszédság török átok" — tartja a régi köz­mondás. Pedig abban az idő­ben, amikor ezt bölcsen meg­fogalmazták, még elképzelni sem tudták, milyen lehet az élet egy isten tudja hány la­kásos, sokemeletes házgyári épületben, melynek falai át­engedik a szomszéd lakásból a kiadós tüsszentés hangját is. A társadalmi együttélés­nek, ezen belül a lakótársi együttélésnek is megvannak a belülről fakadó, íratlan szabályai, melyek hiányát nem pótolhatja semmiféle írott paragrafus. Ám nem va­gyunk egyformák, más-más elképzelés él bennünk példá­ul arról, mekkora zaj visel­hető el. És azt sem árt tisz­tázni, ki, hogyan használhat­ja a közös helyiségeket: a mosókonyhát, szárítót, gyer­mekkocsi-tárolót stb. Az új házirend szenvedé­lyes vitát váltott ki például a Hazafias Népfront városi bizottsága által rendezett vi­tafórumon. Egyben azonban ott is és a tanács ülésén is mindenki megegyezett: a házirend megsértőit sújtsa*­­ pénzbírsággal ! Az egyik tanácstag — egyetértve a csend érdekében született paragrafussal — nem értette, miért engedik meg a családi rendezvénye­ket a bér­házakban. Ezt a vá­laszt kapta: nem­ a rendezvényt, azaz a lagzit, baráti találkozót kell tiltani, hanem azt, hogy kirúgják a ház oldalát és kórusban éne­keljenek ki világos kivirrad­­tig a vendégek. A­­ rendelet természetesen nemcsak a lakó kötelességeit tartalmazza, hanem az in­gatlankezelő vállalatét, illet­ve a házfelügyelőkét is. A házfelügyelőkön nem kis mértékben múlik, hogy élni, hatni fog-e majd a nagy kö­rültekintéssel, okosan megfo­galmazott új házirend. Jó lenne, ha nem azzal kezde­nék, hogyan kell megrend­­szabályozni a lakókat, hanem azzal, mi is az ő teendőjük tulajdonképpen. Mert úgy tet­szik, sokan már régen elfe­lejtették a ,,kötelmeket”. Miskolc tisztább város lesz, ha komolyan veszik, követ­kezetesen végrehajtják a közterületek rendjét óvó ren­deletet mind a város lakói, mind az érdekelt vállalatok, tanácsi szervek. Az elmúlt hetek sok rossz tapasztalattal szolgáltak a ta­nácstagoknak. Bizony nem árt az eddiginél szigorúbban számonkérni a vállalt és megfizetett munkát, például a köztisztaság őreitől. Velük együtt mindazoktól — bele­értve a főutcai boltok keres­kedőit, a házfelügyelőket, a magánházak tulajdonosait —, akiknek eddig is kötelességük lett volna megtisztítani portá­jukat a hótól, jégtől. Ezzel szemben hóban, la­tyakban jártunk, amíg csak el nem olvadt a hó. A sár viszont maradt. Nem elég siránkozni — hallottam a vitában — a köz­tisztaságért a város minden lakójának van mit tennie! És, hogy erről véletlenül se fe­ledkezzünk meg, félreérthe­tetlenül megfogalmazódik a rendeletben az is, milyen kö­vetkezményekkel — szabály­sértési eljárás, helyszíni bír­ság — jár például az a ha­nyag mozdulat, amivel sokan a járda kövére vetik a te­jeszacskót, flakont, használt villamosjegyet,­ csikket, egye­bet. B D. Azoknak áll a világ, akikben mocorog valami­­ • Gyári szívdobbanások Sietve jön, mentegetődzik, pedig csak egy percet ké­sett. A műanyag fejfedőt, a „kobakot” gyors mozdulattal a székre dobja, a pufajka még pillanatra fennmarad egy kemény kézszorítás ide­jére. Neve: Sípos István. Foglal­kozása: főmérnök az öntöde gyáregységben. Fiatalember, a zömök, szívós fajtából, szür­külő haja, a fáradtságról árulkodó sötét­ árnyékok sze­me alatt koránál többnek mutatják. • • Pályafutása egyszerű és bonyolult. Egyszerű, hiszen egyetemről rögtön a gyárba vezetett az út, s tizenhárom éve csak ez az egy bejegyzés van a munkakönyben. Bo­nyolult, mert a tucatnyinál eggyel több év rengeteg munkát, sok posztot, felada­tot sorakoztat fel. — Technológiai osztályon kezdtem — meséli —, aztán a kutatási osztály, s legutóbb, nem egészen egy esztendeje, itt, az öntödében. Közben: KISZ-titkárság, FMKT-tit­­kárság, szakszervezeti, párt­feladatok. Az elmúlt évtizedből a KISZ-ben töltött­­ időre gon­dolok vissza legszívesebben. Jó iskola volt. Ha valaki fi­atal mérnökként kerül a ko­hászatba, akkor nemcsak a szakmát kell tudnia. Kötőd­nie kell a kollektívához, s nem könnyű megtanulni együtt dolgozni, vezetni: ku­darccal és sikerélménnyel együtt, agitálva és vitatkoz­va. A főmérnök harminchét éves. Fizetése nem több, mint egy jó martinászé, de két­ségkívül övé a hosszabb munkaidő. Az irodájával ne­héz lenne reprezentálni, de a gyárkapun belül nem ezzel mérik a vezető súlyát, tekin­télyét. Amúgy sem sokat ül itt. Azt mondják: nyugha­tatlan, járkálós ember. — Minden fiatal bizonyí­tani szeretne. Én sem vol­tam kivétel. Talán szeren­csém is volt. Olyan nemze­dékhez tartozom, amelyik sok mindent tett a hetvenes években. Hogy a „fiatalság” kategória értelme, súlya, mennyit változott ebben az időben, csak az tudná le­mérni, aki visszatérve, újra kezdőként léphetne be ide. Nem hiszem, hogy a beillesz­kedést tervezni, irányítani le­hetne. Mélyvíz kell! Munka, megbízatás, ahol meg lehet mutatni magunkat. S ez a le­hetőség ma, itt, mindenki előtt nyitva áll. . . Az asztalra hajolva nyug­talan, gyors mozdulatokkal, de kereken fogalmazva beszél a gyárról, az itt dolgozó fia­tal mérnökökről, munkások­ról. Csak akkor akad meg, ha saját magáról kell szót ejteni. Úgy kell kihúzni be­lőle, hogy FMKT-titkársága előtt ő is sokat újított, ta­nulmányokat, ötleteket nyúj­tott be. — Nyolcvan szakdolgozat, legalább száz ember munká­ja — magyarázza —, me­gyei elsőség, kézzel fogható eredményei az „Alkotó Ifjú­ság" mozgalomnak. Ehhez az is hozzájárul, hogy most azoknak áll a világ, akik­ben mocorog valami: a nyug­talanoknak. Termékszerke­zet-váltás, korszerűsítés, új technológiák: minden kezde­ményezést­­ támogatnak, s ami nem lényegtelen, az anyagi megbecsülés sem ma­rad el . . . Fiatalos lendület, tenni vá­gyás, az öntöde pedig a gyár­egységek öregapja. Nehéz, emberpróbálóan kemény munka, magas fokú szakér­telemmel párosulva: nem na­gyon vonzza ma az embere­ket. Aki itt dolgozik, túlnyo­mórészt idősebb, a számuk : egyre fogy ... — Idős? Fiatal? Aki fia­tal, attól sokkal többet kö­vetelek. Óriási feladat vár az öntöde gárdájára: fiatalítani kell addig, amíg itt vannak azok, akik négy nemzedék tapasztalatát átadhatják. Hi­szek abban, hogy sikerülni fog! A főmérnök csak egy a hatezerből, egy a bejáró gyá­riak közül. Felsővadászra együtt visz az út a többiek­kel, vonaton, buszon, együtt a gondokkal, örömökkel. Nem akar kocsit venni ... A busszal mindig itt van hát­ra, nincs defekt, motorhiba. Kezén jegygyűrű csillan, vőlegény.­­ Magánéletre nem sok idő jutott eddig. Az iro­da, ahol beszélgettünk, fo­lyamatosan remeg. Ö nem is hallja, érzi, olyan ez, mint a szívdobbanás. Sípos I­stván egy hónapja a KISZ KB Ifjúságért Ér­demérem kitüntetésben ré­szesült. Meglepetéssel fogad­ta. A munkatársai, barátai osztoztak a siker örömében. KISS LÁSZLÓ Hogyan lehetne egyszerűbben? Ülést tartott a megyei biztosítási tanács Dr. Pusztai Béla, a me­gyei tanács általános elnök­helyettese vezetésével tegnap ülést tartott a Borsod me­gyei Biztosítási Tanács. Részt vett a testület munkájában Tar Jenő, az Állami Bizto­sító vezérigazgató-helyettese, valamint dr. Fövenyessy Jó­zsef, az ÁB megyei igazga­­ tója. A biztosítási tanács megvi­tatta az épület- és lakásbiz­tosítások legfontosabb kérdé­seit, az új biztosítási módo­zatra való áttérés lehetősé­geit. A továbbiakban szó volt arról, miképpen lehetne megoldani, hogy a dolgozók olyan biztosítási díjait, mint a CSÉB, a vállalatoknál, az intézményeknél, a szövetke­zeteknél vonják le a fizeté­sekből, csökkentve ezzel az adminisztrációt. Ugyanakkor a károk kifizetése a biztosí­tások nyilvántartásának terü­letén, azaz sok esetben a vál­lalatnál, szövetkezetnél tör­ténne. Végül megtárgyalta a biztosítási tanács a nyugdí­jasok biztosítási díjbefizeté­sének lehetőségeit, a tényle­ges katonai szolgálatra be­vonultak, valamint a gyesen levők korábbi biztosításai fenntartásának lehetőségeit. A napirendi pontok vitájában tízen szólaltak fel. Elfogadta a testület 1981. évi munkatervét is.

Next