Déli Hírlap, 1981. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-17 / 13. szám
\ Túra vagy tortára Bánkútra csak Borovnyák felé! Lapunk hétfői számában tapasztalataink alapján szóltunk azokról a gondokról, amelyekkel a Bánkútra igyekvőknek, illetve onnan hazatérőknek meg kell birkózniuk. Miután a hétvégén síkarnevált rendeznek a síparadicsomban, meglehetősen nagy forgalomra lehet számítani. Ezért is érdeklődtünk az illetékeseknél: milyen útviszonyok várják a Bánkútra igyekvőket? A Lillafüredi Állami Erdei Vasútüzemnél Rusz Béla az erdészeti kezelésben levő utak karbantartásának felelőse. Tőle tudjuk, hogy pénteken két nyomsávon járható volt a vorovnyáki út Bánkáiig. Gondot okozott nekik, hogy gréderük csütörtökön egy fatuskónál tengelytörést szenvedett, s csak abban az esetben tudják megjavítani, ha anyagbeszerzőjük a fővárosban megkapja a szükséges alkatrészt. Így persze lényegesen nehezebb az út karbantartása, letakarítása. Ezt jelenleg egy kölcsönkapott S—100 típusú munkagép végzi. A kölcsöngéppel két nyomsávosra szélesítették a borovnyáki utat, helyet készítenek a parkoló kocsiknak is. Ugyanakkor bérelt szórókocsival dolomitzúzalékot terítenek szét a Bánkútra vezető út teljes hosszában, a borovnyáki elágazástól. A legnagyobb gondot azonban nem is ez, sokkal inkább a hófúvás okozza. Ezért — no meg a gréder hiányában — nem tudták megtisztítani a Bánkút és Jávorkút közötti utat, ahol félméteres és ennél magasabb hóátfúvások is találhatók. Ezért Jávorkút felé ez az út járhatatlan. Jávorkút egyébként mind Miskolc, mind Szilvásvárad felől megközelíthető, ezt az utat ugyanis szintén kétsávosra szélesítették, s szórták is. Rusz Béla elmondta azt is, hogy amennyiben a grédert sikerül megjavítani, elképzelhető, hogy vasárnap már felszabadítják a Bánkút és Jávorkút közötti utat, s akkor megosztódhat a forgalom. Ám amíg erről nem adnak tájékoztatást, kérik az autósokat, hogy Bánkútra, illetve onnan Miskolc felé csak a borovnyáki úton közlekedjenek! * A fentiek is csak igazolják korábban tett megállapításunkat, amely szerint elhibázott döntés volt az erdészetiektől. magukra vállalni ezen útszakaszok tisztítását, téli karbantartását. A KPM Miskolci Közúti Igazgatósága a korábbi években mindig megbirkózott a gondokkal, sőt javaslatukra vezették be a hétvégi egyirányú forgalmat is. Most azonban erről szó sem lehet a körülmények miatt. Mit tehetünk? Rendkívül óvatos, körültekintő és udvarias vezetést kérhetünk mindazoktól, akik a hétvégén Bánkútra autóznak! (tóth) Villantó Egy horgász mesélte Egyenletes, monoton hangon zúg a ZIL motorja, a vezetőfülkében kellemes meleg fogja körül a vezetőt és a mellette ülőt. Hosszú az út, kimerülnek a szokványos beszélgetési témák, ám egyszerre felélénkül a párbeszéd. A pilóta, Demeter Miklós szenvedélyes horgász. Nincs is jobb egy valósg halászlénél ! De tudja csuda, olyan igazit ritkán lehet csak kanalazni. Tudja, én hogy készítem el? Választ nem vár, csak egy rövidet mozog, mert úgy előzött az 1600-as Lada, hogy keményen meg kellett zabolázni a ZIL-t. Sok múlik a hagymán, no meg az apróhalakon, de én belereszelek egy-két főtt krumplit is, ami sűrít, és valami más ízt ad. Az FR 00—12-es ZIL vezetője Sátoraljaújhelyen lakik, és a sárospataki téglagyári tavon fogja rekordjait. Tíz éve a horgászbot szerelmese, és szinte a vezetés után ez varázsolja újjá. Képzeletbeli rekordkönyvében bizonyára előkelő helyet foglal el az a bizonyos 104 centiméteres és pontosan 29 kilogrammot nyomó harcsa, ami igen megizzasztotta még az utolsó pillanatokban is. Szívesen emlékszik ötkilónyolcvandekás pontyára, és ötkilós csukájára. Kedvenc területe az a bizonyos pataki téglagyári tó, de Skodájával gyakorta ellátogat a Tisza általa ismert jobb helyeire is, a nagyobb fogás reményében. Ez vagy bejön, vagy sem. Nem kimondottan a halért, a horgászatért horgászik. S. L. Ingyen... Miskolci véradók Már a kisgyermek is ismeri a szlogent, amely szerint a vér életet ment. A Vöröskereszt hívó szavára évente ezrek nyújtják karjukat, hogy segítsenek a rászorulóknak. Így van ez Miskolcon is. Az elmúlt esztendőben a Miskolci Vérellátó Állomás 8350 liter vér vételét tervezte. Mint dr. Mády Jánostól, az állomás főorvosától megtudtuk, terveiket jelentősen túlteljesítették, hiszen összességében 9562 liter vért gyűjtöttek össze. A 28 067 véradásból alig 3000 történt az állomáson, a többi esetben a vállalatoknál, üzemekben, intézményekben szervezett véradónapokon került a palackokba az életmentő vér. Az állomáson jobbára csak a különleges vércsoporttal rendelkezőktől, illetve az itt jelentkező háziasszonyoktól, nyugdíjasoktól vettek vért. Az idei tervek ismét 8350 liter vér levételéről szólnak, ám csökkentik a kiszállásos véradások számát, s azok egyenletességére, s a véradás előtti szűrővizsgálat hatékonyságának növelésére helyezik a hangsúlyt. Az elmúlt esztendőben Miskolcon már nem volt térítéses vérvétel, megvalósult tehát a teljes térítésmentes véradás. Az állomáson mégis tartalékolnak bizonyos pénzösszeget erre a célra, mert előfordulhat, hogy olyan különleges, ritka vércsoportú vérre van sürgősen szükség, amiből nincs tartalék. Ez esetben akár térítés ellenében is leveszik a szükséges mennyiséget a jelentkező donoroktól. Róluk ugyanis megfelelő nyilvántartást vezetnek, s így nemcsak a készenléti véradók, de a ritka vércsoporttal rendelkezők adatai is a birtokukban vannak. Emlékőrző SZTK A minap a szakszervezeti székház, meg a pártbizottság épülete közötti kis téren jövet láttam, hogy vagy húsz lépéssel előttem egy idősebb férfi megszólít egy fiatalembert, aki széttárt karral adja tudtára: nem tud választ adni a kérdésre. Utána engem szólított meg a bácsika. Sötét ruhában volt, ünnepre öltözve, látszott rajta, hogy vidékről jött be valami hivatalos dolgot intézni, és miután a Zöldfa utcát kereste, azonnal láttam, nyugdíj-ügyben jár. Azaz a megyei társadalombiztosítási igazgatóságot, népszerű nevén az SZTK-t keresi. Megmutattam az ajtót, hogy éppen a kereseti intézmény előtt állunk. Utánanéztem, láttam, megy felfelé a lépcsőn. Kicsit megálltam nézelődni. A tér közepén üreg gesztenyefa áll. A tér építői gondosan életben hagyták, szépen kiképezték a környékét. Ez a gesztenyefa az egyetlen biztos pont múltba néző tájékozódásomhoz. Barnára festett, magas deszkakerítés mögött állt ,ez a fa lombsátra kihajolt a Zöldfa utca járdájára. A ház, amelyhez tartozott az udvar, a Zöldfa utca páratlan, déli oldalának második háza volt. Az elsőt, amely a Szemere utca sarkán állott, alig pár méterre a Csupros Mária-szobortól, elsodorta a háború. Korábban ott volt Piva Carlo híres olasz cukrászdája, amely a háborút követően a mai Napsugár helyén működött. Az utca túlsó oldalán, a mai szakszervezeti székház helyén rossz emlékű kaszárnya. A katonai elhárító osztály működött itt valaha. Zöldfa utcai nagykapuján pedig a lovas rendőrök jártak ki,ott volt az istállójuk, onnan indultak parádékra, meg erőfitogtatásra. Itt kezdődött valaha a Zöldfa utca, és nekiszaladt az egykori Bagolyvárnak. Ott, mintha megijedt volna, hirtelen balra fordult. Pedig itt már érintette a Vörösmarty utcát. A sarkon volt az Aczél-féle csemegebolt, meg a Meleghék kocsmája, beljebb egy cipész hirdette remekeit a kapura akasztott vitrinben. Innen már a Vörösmarty utcával párhuzamosan haladt a Zöldfa. Balra nyílt belőle a Kölcsey utca, amely lejött az Arany János utcáig és a mostani tizenhármas számmal szemben torkollt abba, jobbra névtelen, rövid körök kötötték össze a Vörösmartyval. Két-háromszáz méter után a Szirma, később Munkácsy utcánál ért véget, azaz a Kispiacnál, valósággal beleszaladva Blau Dezső fűszer- és csemegeboltjába, meg egy patikába, no meg Magyar Mátyás hentesüzletébe. A nagy Csemege ABC-áruház állhat most ezen a helyen. Hangulatos nevű utcácska volt. Bár épületeinek sorában különösebb értéket nem lehetett találni, a régi, történelmi Miskolchoz tartozott, már a múlt században is így hívták, a századforduló utcanév-változásainak jegyzéke már a régi nevét is Zöldfaként említi. Északra tőle az Arany János utcáig sűrűn lakott, zegzugos terület. Most bontják az utolsó házakat, eltűnik a harminchét év előtti gettó talán utolsó épületemléke is. Az új településen talán mód lesz e szomorú emléket megörökíteni. Zöldfa utca... Eltűnt. Már csak az SZTK őrzi az emlékét, mert hivatalosan a Zöldfa utca kettő alatt van. A bácsi még mindig az ajtóban áll, bizonyára nem érti, miért nézek olyan hosszan és olyan elgondolkozva utána. Aztán visszasétálok arra és látom, hogy az egykori Zöldfa utcához tartozó zománc kettes szám meg ott van az ajtónál, de mellette, a cégtáblán már az olvasható: „Magyar—Szovjet Barátság tér 3.” Lassan már a házszám sem őrzi a Zöldfa utca emlékét, csak az SZTK cégjeles nyomtatványai, amíg azokat is ki nem cserélik. BENEDEK MIKLÓS Elégedett-e a munkahelyével? Hárman esták Az AFIT két tűz között őrlődik. Akik vele dolgoztatnak — főleg a magánosok — általában elégedetlenek. Akik itt dolgoznak, dicsérik a céget. A személygépkocsikat most hagyjuk. A főmérnöktől, Jakó Józseftől, a teherautók után érdeklődtünk. Ők úgy mondják, haszonjárművek. A népgazdaságnak hasznot hoznak. _ — Évente — meséli a főmérnök — több mint 200 ezer gépjárművet javítunk. Ebből körülbelül 25 ezer a teherautó. Az AFIT-nál az a szokás, hogy minden vállalat egy típusra specializálódik. Itt, a XVI-os számú vállalatnál a Roburt reparáljuk, no és az Ikarust, amelyet egyébként minden AFIT-telephely javít. A nagycsarnokban alvázra szedett teherautók, Robur buszok. Se ajtaja, se ablaka, se motorja a kocsiknak. Hogy mikor lesz ezekből menő autó? — Negyvenöt nap az átfutási idő — mondja Górász András üzemvezető. — De általában hamarabb megvagyunk vele. Jó gárda dolgozik itt... A jó gárdából három embert kerestünk meg, kis túlzással: három generáció képviselőjét. m A legfiatalabbak közé tartozik Győrffy András. Autóvillamossági szerelő. — Még nincs egy éve, hogy itt vagyok — mondja. — A 101-esben végeztem, itt töltöttem a szakmai gyakorlatokat, innen kaptam ösztöndíjat, és júliustól dolgozom. A vártnál jobb a munka ... —1. Miért, mit várt? — Ha....?: Nem is tudom... Az órabére.»* 14 forint. Egész jó pénz ... Segítenek a kollégák, a főnökökkel sírás baj. Dolgozni kell keményen. Néha túlórázni is... Esdemben sincs itthagyni az AFIT-ot. — Ilyen jó minden? — Azért nem minden leányálom. Hideg van. A szabadban is kell dolgoznunk, aztán ha bejövünk a csarnokba, lázunk. Rossz a fűtés. Villanyszerelő a szakmám, saválló munkaruha kellene nekem. Az meg 680 forint. Én csak 500 forint értékű munkaruha-utalványt kapok ... — Nincs itt semmi probléma. Ha kell, vitatkozunk, nehallgatják a főnökségen a mi véleményünket is. E nélkül nincs végleges döntés. Takács János tizennyolcadik éve AFIT-dolgozó, autószerelő. Első munkahelye ez, és elégedett ember. A pénzzel kezdi ő is, mint sokan mások. — Összejön havonta 5500 —5700 forint; 22,80-at adnak óránként. Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptam, megbecsülnek itt. Igaz, szerencsés helyzetben vagyok, hisz a csoportvezető véleményét kikérik majd’ mindenben. — Ha 2—3 forinttal többet ajánlana egy cég, elmenne? — Meggondolnám. Ideköt minden .. . Régi üzem ez, igaz, a korszerűsítés elkelne már. A munkaruha-kihordási idővel is bajok vannak, lehetne rövidebb is. Nem ..., maradnék... Tulajdonképpen csak a jól ismert vázról állapítható meg, hogy ez a jármű valamikor egy Ikarus 260-as busz volt. A kormányon és a sok elektromos vezetéken kívül nincs is más a járgányban. Bóta Imre karosszérialakatos itt szerel. — Immár 1950 óta. Tavaly ünnepeltem harmincéves ittlétemet. Volt vihar, volt csend, hívtak máshová, kecsegtettek jobb pénzzel, maradtam. Nem bántam meg... Csoportvezető lettem, fiatalokkal is foglalkozhatom, amit nagyon szeretek. Kaptam Munka Érdemrendet, kiváló újítói kitüntetést. Aki becsületesen dolgozik, azt meg is becsülik. Én innen már csak nyugdíjba megyek... * Hárman egy cégről, s végül is jut. — Évente 380 millió forintot produkálunk — mondja a főmérnök. — Dolgozik nálunk 1800—1900 ember, s egy munkásra ezek szerint legkevesebb 200 ezer forint jut... Már csak ezért is meg kell becsülnünk őket... I. S. -e Gyurffy András autóvillamossági szerelő: ... „Azért nem minden leányálom ...” (Sólymos László felvételei) * A Rabur motorjában Takács János: „Ha kell, vitatkozunk ...” 2 * ..Nem bántam meg, hogy AFIT-os lettem...'' Bóta Imre 31. éve szerel.