Déli Hírlap, 1981. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1981-02-03 / 27. szám

Erkélyek, rácsok, kapuk Mikrokörnyezetünk tárgyai Olvasóinknak bemutattuk már­­ — fényképek segítségével — azokat a szép, régi cégéreket, melyeket a Herman Ottó Mú­zeumban őriznek. A kecske­méti sétálóutca példájára hi­vatkozva javasoltuk, hogy ha nem is az eredeti példányo­kat, de legalább a másolatai­kat érdemes lenne kitenni a régi helyükre, különösen, ha ott mindmáig olyan bolt, pati­ka vagy vendéglő működik, mint amilyet annak idején a Zöld Citrom, a Vörösrák, az Aranyszarvas és a többi cégér díszített. Bár büszkén valla­­nán­k magunkénak az ötletet, töredelmesen be kell ismer­nünk, hogy szüleit nem szer­kesztőségünkben, hanem a vá­rosi tanácsnál és az ÉSZAK­­TERV-nél kell keresni. Mint ahogy az sem az alulírott szer­ző agyából pattant ki, hogy a Széchenyi út házait díszítő sok, apró tárgyat — vasrács, díszes erkély, faragott kapu stb. — érdemes lenne megőrizni az Utókor számára. A közölt képeket az ÉSZAKTERV bocsátotta ren­delkezésünkre, de válogat­hattunk volna a városi ta­nács építési osztályának, konkrétabban a főépítésznek a hasonló kollekciójából is. A tervező vállalat szakembe­rei tervet készítenek a Szé­chenyi út villamosvágányai­nak, közműveinek felújításá­hoz, és ennek kapcsán — ahogy ők fogalmaztak — megvizsgálták azt az építé­szeti környezetet is, mely ke­retbe foglalja a­­ jelenlegi tervidőszakban kezdődő fel­újítási munkát. De számba vettek minden arra érdemes épületet, épületdíszt akkor is, amikor a belváros nagy lakótömbjének a rehabilitá­ciójához végeztek vizsgálato­kat. Sokszor leírtuk, de talán e téma kapcsán is érdemes megemlíteni, hogy Miskol­con kevés a műemlék, sőt, a műemlék jellegű épület is. Eleink — itt nem részlete­zendő okok miatt — nem hagytak ránk annyi szép épí­tészeti alkotást, mint amen­­­nyivel Győr, Sopron, Kőszeg, Eger, Szeged, Debrecen és sok más vidéki város dicseked­het. Annál nagyobb becsben kell tartanunk mindent, ami a régi Miskolc hangulatát őrzi. Igaz, hogy egy-egy kapu vagy erkélyrács önmagában nem sokat mond. Ám. a ..sok kicsi sokra megy"’ mondás a városképre is érvényes: a díszítőelemek együttesen már meghatározóvá válnak. Kar­bantartva, felújítva díszítik, de elhanyagolt állapotban, rozsdamartán, rogyadozva csúfítják a főutcát. Úgy tűnhet, hogy nyitott kapukat döngetünk, hiszen — az országos irányelveknek megfelelően — tekintélyes summát költött az utóbbi években a városi tanács a Széchenyi úti házak tataro­zására, és ez a munka — nem csökkenő lendülettel — a VI. ötéves terv időszaká­ban is folytatódik. Kétségkí­vül így van, ám a „mikro­­környezet” elemei mintha nem kaptak volna annyi fi­gyelmet eddig, mint amen­­­nyit megiérdemelnek. Az eg­riek büszkék a Fazola Mű­helyben készült Gulyás kapu­ra. Mert kiállítási tárgyként is szép egy művészien ková­csolt vaskapu, de több örö­met okozna eredeti környe­zetében, mint az utcán. Szá­mos olyan kapu- és erkély­rács van a Széchenyi úton, mely stílusában őrzi a Fazo­­láék teremtette iskolát. De a díszes fakapukért is kár len­ne! Hogy milyen konzerválási eljárást kellene alkalmazni, azt nálunk jobban tudják a szakemberek. E cikk mon­dandója csupán annyi, hogy a számbavétel után­ most már remélhetőleg a tettek következnek. Tudjuk, hogy nem olcsó az ilyen apró, részletekre kiterjedő rehabi­litáció, de ki vitathatja, hogy megéri, hisz’ a Széchenyi út előbb vagy utóbb a város sétálóutcája lesz. B. D. sjr A Széchenyi út a századforduló táján * a felújítás Erre a kapura is ráférne Fe­lú­jítva, ga­ra­nt elá­nt ! Alkatrész az autóba Mivel hazánkban csak au­tóbuszt gyártanak, a sze­mélygépkocsik és a teherau­tók alkatrészeit importálni kell. A szállítás azonban gyakran akadozik, s előfor­dul, hogy emiatt hónapokig is üzemképt­elen a gépjármű,­ ­ au e*ír új ren­delet... A megoldás pofon egysze­rűnek tűnik: nem kell mást tenni, mint a hibás alkat­részt felújítani. Az AFIT Au­tójavító Tröszt vállalatai már évek óta foglalkoznak ezzel. Jakó József, a XVI. sz. AFIT főmérnöke mondotta: Az alkatrészek egy ré­sze állandó hiánycikk, ezért érdemes egy kis munkával újra használhatóvá tenni őket. Míg 1979-ben több mint tízmillió forint értékben újí­tottunk fel tehergépkocsi- és autóbusz-alkatrészeket, idei terveinkben már tizenhétmil­lió forint értéket szerepel­tetünk. A jelentős növeke­dés elsősorban abból adódik, hogy növelni kívánjuk a személygépkocsikba­ beszerel­hető felújított alkatrészek körét. Korábban csak a felújítási­­ időt, a felhasznált anyagot és a minimális hasznot számít­hatták fel, s gyakran ked­vezőtlen áron értékesíthették a felújított alkatrészeket. Most rendelet szabályozza, hogy az újhoz viszonyított műszaki állapotnak megfele­lően, maximálisan akár az új ár 80 százalékát is elkérhe­tik, így már érdemes — na­gyobb anyagi ráfordítással is — megteremteni a felújítás műszaki hátterét. A miskol­ciak már törik a fejüket a forgattyastengelyek és a kü­lönféle, kopásnak kitett fe­lületek hegesztéses rendszer­rel történő felújításának módján. Ehhez persze, tőkés importból származó, különle­ges gépekre is szükség van. Ám megéri a befektetést, hiszen egy-két éven belül megtérül. Ki mit vállal ? A személygépkocsi-al­katrészek felújításával már második éve foglalkozunk —­ folytatja a főmérnök. — Az érdekeltségi rendszer válto­zása oda hat, hogy idővel a személygépkocsik hiányaikat, részeit is pótolni tudjuk majd. Tavaly felmértük a karbantartóüzemek techni­kai feltételeit, s meghatároz­tuk, hol, mivel érdemes fog­lalkozni. Hatvanban például olyan tengelykapcsolók ké­szülnek, amelyeket a laikus­ az újtól sem igen tud megkü­lönböztetni. Sikeresen túl va­­gyunk a fényszórók felújítá­sának próbáján is, ehhez megoldottuk a fényszóró üve­gének ki- és beszerelését, s a betét foncsorozását. A fel­újított alkatrészekkel azután a saját költségünkön több kísérletet végzünk, külön­böző körülmények között üzemelő gépkocsikon, hogy lássuk, mihez értünk legjob­ban. Az AFIT vállalatai koope­rálnak. Kétévenként adják ki füzet alakban az alkatrész­­felújítási választékot, amely­ben megtalálható, hogy pél­dául a pécsi AFIT melyik személygépkocsihoz, milyen alkatrész felújítását vállalja, s így, erre a célra már nem kell gépet beszerezniük a miskolciaknak. Ma már ott tartanak, hogy szinte minden felújítható alkatrészt újjá le­het varázsolni hazánkban. De sokan továbbra is ide­genkednek — főleg a magán­­gépjármű-tulajdonosok — az ilyen alkatrészek beszerelésé­től. Ismét a főmérnöké a szó: Jóval olcsóbb — Mindezt bizonnyal ben­nünk van a hiba. Nemigen propagáltuk ugyanis, hogy ugyanolyan garanciát válla­lunk ezekre az alkatrészek­re, mint az újakra. Az áruk viszont mindenképpen ol­csóbb. Hogy példát is em­lítsek: egy Lada generátor új ára 1306 forint, felújítva csak 1044 forintba kerül. A Polski FIAT kuplunktárcsá­­ját 417 forintért vehetik meg a boltban, felújítva 185 forin­tért kapják tőlünk. Ma már 118-féle alkatrész felújítását végezzük vállalatunknál, ám országos méretekben ez a szám már az ezerhez közelít. S a jövőben mindenképpen azon leszünk, hogy tovább bővítsük a kört. T. 7. : Még a műszeres vizsgálat sem mutatja ki, hogy új, vagy felújított alkatrész van-e a gépkocsiban. Tekernénk, ha vehetnénk Hétfőn újabb hírt kaptunk a bűvös kocka világhódító út­járól. Rubik Ernő szellemes találmányának hívei Japánban egyesületbe tömörültek, sőt megrendezték az első országos versenyt is. A kockázók népes mezőnyéből egy 16 esztendős diák került ki győztesen, aki jutalmul személygépkocsit nyert. A nagy sikerű vetélkedő után figyelemre méltó ja­vaslat született: rendezzék meg az első bűvöskocka-világbaj­­nokságot, mégpedig a találmány hazájában, Magyarországon. A magam részéről lelkesen támogatom a szigetországiak ötletét, sőt elhatároztam, hogy — az old boy kategóriában — magam is benevezek, hátha nyerek egy gépkocsit. No, persze nem Nissan Sunny típusút —­ mint a japán diák —­ megteszi nekem a Trabant is. Szándékom indoklására azt tudom felhozni, hogy érzek magamban képességet a kocka bűvöléséhez. Érzek — mon­dom —, mert a bennem szunnyadó tehetség kipróbálására eddig nem volt módom. Bűvös kocka ugyanis — mint ez köz­­tudott — hazánkban csak elvétve is alig, pult alól kapható. Mielőtt tehát igent mondanánk a világbajnokság megren­dezésére, kívánatos lenne megteremteni azt a — sokak szá­mára lényegtelennek tűnő — feltételt, hogy hazánkban is árusítsák az elmét és kezet egyaránt próbára tevő játék­szert. Ha pedig a gyártókapacitás szűkös volta miatt ez el­képzelhetetlen, akkor nincs más hátra, mint importálni. Mondjuk Japánból. Ellenkező esetben ugyanis nem azok képviselik majd színeinket a világbajnokságon, akik a kocka tekergetésében, hanem, akik a beszerzésében tanúsítanak rendkívüli találékonyságot. fheken) Mit kell tudni az egycsöves fűtésekről? Elsősorban a témával fog­lalkozó szakembereket várják az Építőipari Tudományos Egyesület miskolci csoportjá­nak sz­erdán délután fél 3 óra­kor kezdődő rendezvényére, melyen az egycsöves fűtések tervezéséről, kivitelezéséről lesz szó. Az MTESZ Szemere u. 4. sz. alatti 1. számú elő­adótermében az átkötőszaka­szos egycsöves fűtés bevezeté­sét elrendelő ME 109—80 mű­szaki előírást kidolgozó szak­emberek tartanak tájékozta­tást. Az előadók: Botár And­rás, a TTI számítástechnikai szakosztályvezetője, Antal Péter, a Csőszer műszaki fej­lesztési csoportvezetője és Talpag József, a Csőszer hő­technikai laboratóriumának vezetője. több fat exportra is Csaknem 2000 négyzetméter alapterületű üzemcsarnokot helyeztek üzembe — még de­cemberben — a Ládi Fűrész­üzemben. Korszerű, szocialis­ta országokból származó gé­peket szereltek fel, a beruhá­zás 35 millió forint volt. En­nek eredményeként évente 20 000 köbméterrel több fát tudnak feldolgozni, az 1981-es terv 120 000 köbméter. Ebből 5000 köbmétert tőkés export­ra szánnak. Tervezik egy új szárítótelep létesítését.

Next