Déli Hírlap, 1981. szeptember (13. évfolyam, 203-228. szám)

1981-09-29 / 227. szám

A csökkent munkaképességűek foglalkoztatása Rehabilitációs munkahelyek és érdekek A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága tegnap első íz­ben tekintette át önálló té­maként a csökkent munkaké­pességű dolgozók foglalkoz­tatását. A rehabilitáció a születésüknél fogva fogyaté­kos, illetve baleset vagy egészségromlás folytán csök­kent munkaképességűvé vált emberek társadalmi beillesz­kedésének komplex folyama­ta, amelyhez szorosan kapcso­lódik az orvosi, pedagógiai, munkaügyi és szociális tevé­kenység. A baleset vagy az egészség­­károsodás miatt csökkent munkaképességűek foglalkoz­tatása a vállalatok és a ta­nácsi munkaügyi szervek feladata, elsősorban az erede­ti munkáltatónál. A hatékony munkaerő-gazdálkodás köve­telményeivel összhangban ál­ló, tartalmas foglalkoztatási rehabilitációt nem sikerült széles körben megvalósítani, szükség van tehát az eddi­gi rendszer továbbfejlesz­tésére. A Miminisztertanács egyik tavalyi határozata alapján a közeljövőben lépnek hatály­ba a korszerűsített központi rendelkezések. Megyénk vállalatainál ez év elején hétezer csökkent munkaképességű dolgozót tartottak nyilván. Számuk az elmúlt öt évben 20 százalék­kal csökkent, s ez a hatékonyabb baleset­megelőzésnek, illetve a munkakörülmények javu­lásának tudható be. A vállalati munkaköri jegyzékekben több mint 16 ezer olyan munkahelyet tar­tanak nyilván, amelyek al­kalmasak a csökkent munka­képességűeknek is.­­Csakhogy a dolgozók képzettsége kere­seti igénye és érdekeltsége nem mindig esik egybe ezek­kel. Megfelelő munkakörök hiá­nyában, sajnos, évről évre növekszik a szociális segé­lyezettek száma. A megyében 1971-ben 134- en, 1976-ban 540-en, s 1980- ban már 947-en részesültek átmeneti segélyben, vagy rendszeres szociális járadék­ban. Az utóbbi két évben nőtt a munkaviszonyban nem álló, csökkent munkaképességű dolgozók, illetve a testi vagy szellemi fogyatékos fiatalok száma. Sajnos, a vállalatok több­sége elzárkózik felvételük­­­től. A rehabilitációs tevékenység elsősorban azoknál a nagyobb ipari vállalatoknál folyik szervezetten, ah­ol a csökkent munkaképességűek száma vi­szonylag jelentős. Ilyen pél­dául az LKM, az ÓKÜ, a Bor­sodi Szénbányák, a TVK, a BVK. Az elmúlt években vi­szont kevés vállalat hozott létre rehabilitációs céllal speciá­lis műhelyeket, külön üzemrészeket. A pozi­tív kivételek a BVK és a TVK, a Szerencsi Édesipari Vállalat külön üzemrésze, az ÉPFU kis súlyú alkatrészeket javító műhelye, és az LKM hiánycikkek megszüntetésére hivatott üzeme. Az e célra biztosított pénz­ügyi kedvezményeket a vállalatok nem vették igénybe. A VI. ötéves tervidőszakban, is csak egy-két vállalat és szövetkezet jelezte, hogy sze­retne élni a központi szervek által meghirdetett pályázati lehetőséggel. O. E. ★ Jelenleg kétszázan dolgoznak a szociális foglalkoztató keretében. Vidéki, bedolgozói lehe­tőségekkel a VI. ötéves tervben duplájára szeretnék emelni munkavállalóik számát. Kiss József felvételei) jk .4 Szentpéteri kapui szociális foglalkoztatóban szabó-varró műhely, könyvkötészet és egy kis szerelőműhely is működik Íj Patyolat-szolgáltatások A Miskolci Patyolat Vál­lalat lakossági szolgáltatásai között már eddig is szere­pelt a nappa-, velúr-, irha­kabátok tisztítása és festése. Az ezekhez tartozó hasonló anyagú, más ruházati cikkek, a sapkák, kesztyűk, divat­­övek és ráma nélküli tás­kák viszont nem szerepeltek a listán. Alkalmazkodva a la­kossági igényekhez, most már e cikkek tisztítását is vál­lalják nyolc kijelölt helyen. A tanácskozási központok fél éve Nem sikkadnak el a javaslatok Ez év június harmincadi­­kával létrehozták városunk­ban a lakóterületi tanácsko­zási központok rendszerét. Tizennyolc központot alakí­tottak ki, ahol a városlakók fórum keretében vitathatják meg a még jóvá nem hagyott tanácsrendeleteket, rendezési terveket az illetékes tanácsi vezetőkkel. Az eltelt majd fél év elég idő arra, hogy az első tapasztalatokat összegezzük. Eddig nyolc központban vitattak meg tanácsrendelet­módosítást, az állattartásról szóló rendeletet, illetve a la­kásigénylések gépi rangsoro­lásának pontrendszerét. Még az idén további két központ­ban kerül sor találkozóra a tanácsi vezetőkkel: a hejőcsa­­bai és a perecesi részletes rendezési tervet fogják is­mertetni a lakossággal, kérve véleményüket, javaslataikat. Noha a tanácskozási köz­pontok rendszere újdonság városunkban, mégis szép számmal vett részt a lakos­ság a fórumokon. A tanács területpolitikai csoportja, együttműködve a helyi, terü­leti tömegszervezetekkel, igyekszik időben értesíteni mindenkit egy-egy tanácsko­zásról. Ezer-ezerötszáz meg­hívót nyomtatnak ki egy-egy alkalomra, s az újságban is rendszeresen megjelenik az értesítés. Természetesen nem várnak ezreket a találkozókra. Első­sorban azokat hívják, akik­nek kérdésük, problémájuk van a témával kapcsolatban, vagy javasolni szeretnének valamit. A vélemények, fel­szólalások nem sikkadnak el: a tanácsi testület elé kerülő anyag mellett — a jobb dön­tés elősegítésére — az előter­jesztő tanácsi vezető hivat­kozik a lakosság véleményé­re is. A jövő évi programot a ta­nácsi testületek munkatervei­vel összhangban alakítják ki. Természetesen nemcsak a ta­nács éves munkaterve a meghatározó: a lakosság is javasolhat, kérhet témákat, amelyek felkerülnek majd a tanácskozások napirendjére. Például a hejőcsabai részle­tes rendezési terv kapcsán meg fogják vitatni a szemét­telep ügyét is. (k—ó) törvényes kötelesség! Rendezik a Csorba-telepi tavat Az elhagyott homok- és kőbányák, a külszíni fejté­sek nemegyszer holdbéli tájjá változtatták a város körüli vidéket. Korábban a bányák bezárása után a te­rület művelőit csupán a kül­színi fejtések balesetveszélyes helyeinek megszüntetésére kötelezték. A közelmúltban hatályba lépett bányaműve­lési törvény nagyon ésszerű­en már a természet teljes rekultivációját követeli meg. A rendelkezés érzékenyen érinti a bányaművelőket, köztük a Kavicsbánya Válla­latot is, amely az elmúlt év­tizedekben tavakká kotorta Miskolc határának egy ré­szét. A korábban eladott ka­vics árába — közgazdasági nyelven szólva — még nem építették be­ azt a hatalmas költséget, amelyet most a természeti környezet vissza­állítására fordítanak. Szoj­ka András, a Kavics-, bánya Vállalat Sajó-parti üzemének vezetője elmondta, hogy a három miskolci üze­mük közül a Sajó-partiban már tavaly megszűnt a ka­vicstermelés. Partra vontat­ták a csehszlovák gyártmá­nyú, KDB típusú, hatalmas úszó-kotróhajót, s megkezd­ték a felújítását. A nagyja­vítás után szétszerelik és el­szállítják a Csorba-telepről. Közben a másik szárazföldi kotrógép teljes erővel dolgo­zik, hogy — a rekultivációs tervnek megfelelően — a már egybevágott egyes és kettes tavat összekössék a hármassal. A rekultivációs munkák zömét még ebben az esztendőben elvégzik. A városi tanács és az Észak­magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság kérésére jövőre foly­tatják a majdani kajak-kenu versenypálya környékének rendezését. A Sajó felől öv­gátat építenek, a szomszédos mezőgazdasági terület pangó vizeinek elvezetéséra pedig övárkot ásnak. Az üzemve­zető nem titkolta, hogy ezek a kényszerberuházások nem szerepeltek a Kavicsbánya Vállalat hosszú távú tervei­ben. Ezért még nem tudják, hogy miből és milyen áron képesek teljesíteni kötelessé­geiket. Egy azonban bizonyos, hogy mindenáron eleget tesz­nek az elvárásoknak. (szántó) I Van mit védenünk! Irta: Naményi Pál, nyugalmazott vezérőrnagy Hazánk, a Magyar Népköztársaság népe szeretettel emlé­kezik meg a fegyveres erők napján fegyveres testületeiben, köztük a Magyar Néphadseregben szolgáló fiairól, akik fegy­verrel, vagy éppen munkaeszközzel a kezükben védelmezik, építik országunkban a szocializmust, és öntudatosan vallják, tetteikkel bizonyítják, hogy népünk nemzeti léte, független­sége és szabadsága elképzelhetetlen hazánk fegyveres védel­me nélkül. A fegyveres erők napján kegyelettel hajtjuk meg zászlóin­kat, hős elődeink — az 1848—49-es függetlenségi harcokban életüket és vérüket ontó honvédeink, a Magyar Tanácsköz­társaság Vörös Hadserege és a Szovjet-Oroszországért küzdő magyar internacionalista csapatok bátor katonái, valamint a fasizmus elleni világméretű harcban részt vevő fegyveres ma­gyar ellenállók előtt. Ma már van mit védenünk: népünk leggazdagabb korsza­kát, a leghosszabb békét, szocialista építőmunkánk eredmé­nyeit, hazánk jelenét és jövőjét! Szocialista­­ társadalmunk fejlődésével együtt erősödött, iz­mosodott néphadseregünk is. Különösen felgyorsult ez a fo­lyamat 1959 után amikor pártunk VII. kongresszusa jelentős határozatokat hozott a Magyar Néphadsereg fejlesztése érde­kében. Pártunk XI. kongresszusa kifejezésre juttatta, hogy: „Hazánk védelmi képességének erősítése érdekében folytatjuk fegyveres erő­nk és testületeink fejlesztését, harckészültségé­nek növelését, a személyi állomány erkölcsi-politikai színvo­nalának további emelését, és életkörülményeinek javítását.” Néphadseregünk megtisztelő hivatását becsülettel betölti, és egyre magasabb szinten tesz eleget alaprendeltetésének, amely az agresszió elhárítására való készenlétben, a hadse­reg harckészültségében valósul meg. Néphadseregünk részt vesz a népgazdasági munkákban és az erem­i csapások elhárításában is. Ez az önfeláldozó munka — gazdasági jelentőségén túlmenően — mindenekelőtt erősí­ti a nép és a hadsereg kapcsolatát, bizonyítja, hogy hadsere­günk nemcsak nevében, hanem a szó igaz értelmében is nép­hadsereg. Hadseregünk szocialista hadsereg. Feladatát csak akkor tudja megoldani, ha személyi állománya szilárd politikai egy­ségben a szocializmus ügye iránti magas fokú elkötelezett­séggel teljesíti szolgálatát. Az elmúlt évek tapasztalatai vilá­gosan mutatják, hogy társadalmunk, s benne a Magyar Nép­hadsereg egyre többet tesz annak érdekében, hogy a fiatalo­kat sokoldalú, művelt, szocialista jellemvonásokkal és célok­kal rendelkező emberekké formálja. Pártunk, kormányunk és katonai vezetésünk együttes erő­feszítéseinek eredményeként, létrejöttek néphadseregünk to­vábbfejlesztésének leglényegesebb előfeltételei. A legfelsőbb párt- és állam­vezetés reális és világos feladatokat határo­zott meg néphadseregünk számára, amely rendelkezik az ezek végrehajtásához szükséges alapvető személyi, anyagi és tár­gyi feltételekkel. Az eredményes végrehajtás legfőbb biztosí­téka a hivatásos állomány ideológiai edzettsége és egysége, a kommunisták és a KISZ-tagok nevelő-mozgósító munkája és példamutatása, valamint az egész személyi állomány áldozat­­készsége, helytállása és fegyelmezett, szakszerű tevékenysége. Célkitűzések eléréséhez kedvező feltételeket jelent az, hogy hazánk belpolitikai helyzete szilárd, fejlődése kiegyensúlyo­zott. Az elmúlt években a szocializmus pozíciói világmére­tekben is növekedtek és erősödtek, s tovább mélyült a kapita­lizmus általános válsága. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a nemzetközi reakció meg akarja állítani, vagy visszafordítani a történelem mene­tét. Az imperialista hatalmak — mindenekelőtt az Egyesült Államok uralkodó körei — egyre nagyobb akadályokat gör­dítenek az enyhülés útjába. A „szovjet fenyegetésről” való régi koholmányok felelevenítésével és az „eurorakéták” tele­pítésével új fegyverkezési versenyt akarnak provokálni, ve­szélyeztetve ezzel a világ békéjét. Erősítik propagandájukat a szocialista országok ellen, és minden eszközzel igyekeznek megakadályozni a haladó afrikai, ázsiai rendszerek társadal­mi-gazdasági felemelkedését A szocialista közösség és a haladás erői azonban mindent megtesznek a békés egymás mellett élés továbbfejlesztése, s a politikai és katonai enyhülés érvényesülése érdekében. Min­den zsarolás, fenyegetés, beavatkozási kísérlet amely a szo­cializmus erői ellen irányul — kudarcra van ítélve. A Magyar Néphadsereg katonái, a Határőrség, a Rendőr­ség, a Munkásőrség tagjai szolgálati feladataik megoldásában és szolgálaton kívül is, a dolgozó nép nyilvánossága előtt bi­zonyítják, hogy egységesek a társadalom céljainak vállalásá­ban és eredményeinek oltalmazásában. A fegyveres erők napján jogos büszkeséggel és megelége­dettséggel állapíthatjuk meg, hogy a felszabadulásunk óta eltelt évtizedek alatt olyan új típusú, szocialista jellegű fegy­veres erőt teremtettünk meg, amely méltó örököse és folyta­tója legszebb történelmi hagyományaink, köztük a szabadság­­harc honvédserege, s az 1919-es magyar Vörös Hadsereg ha­gyományainak, és megbízható védelmezője hazánknak. Ott volt a miskolci Centrum is rzŐszi vásár Kassán Északi testvérvárosunkban, Kassán már hagyomány, hogy az ősz beköszöntével nagy­szabású vásárt rendeznek. Az elmúlt hét végén a kas­sai új stadion hatalmas park­jában, több mint kétszáz sá­torban kínálták cikkeiket a kereskedelmi vállalatok, a szövetkezetek, a népi ipar­művészek és a bazárosok. A hatalmas kosá­r­la­bdacsarnok­­ban árusított a Prior Áruház, s vendégükként több cikkel képviseltette magát a Skála, a miskolci Centrum Áruház és a nyíregyházi Kelet Szö­vetkezet is. A két nap alatt — szombaton és vasárnap —, mintegy 100 ezren tekintet­ték meg a bemutatót, s több­ségük nemcsak nézelődött, de vásárolt is. Nagy volt a ke­letje a magyar termékek­nek is.

Next