Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)
1981-11-24 / 274. szám
Tetszetős, új reklám Színes diákat vetít Egy csinos kis pavilonra figyelhetnek fel a járókelők az Ady utcában, a Gyöngy cukrászda előtti téren. Annyit mindenki megállapíthat, hogy nem árusításra szolgál, és leginkább egy tetővel ellátott, óriási méretű tévékészülékre hasonlít. Nem véletlenül. Ez a berendezés ugyanis színes diákat sugároz már e héttől kezdve. Bizonyára van, aki emlékszik rá olvasóink közül, hogy néhány héttel ezelőtt hírt adtunk a diavetítőről. Az Interpress Lapkiadó Vállalat kötött megállapodást a városi tanáccsal, melynek értesülésben — Győr után másodikként — Miskolcon is hódító útjára indulhat a vizuális reklám. A szakemberek azt állítják: ez a jövő útja. A pavilonban automata berendezés rejlik, mely önműködően cseréli a diákot. Mint az Interpress igazgatója miskolci tájékoztatóján elmondta, ugyanezek a felvételek megjelennek majd a megyeszékhely filmszínházainak vásznán is. Könnyű megjósolni, hogy sikere lesz a városképet is javító új látványosságnak. B. D. Kevés a nyúl, sok a fácán Készülődnek a vadászok Az elmúlt hét végén továbbképzést tartottak megyénk hivatásos vadászmestereinek. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette az új vadászszezon. Mire számítanak megyénk nimródai? — kérdeztük Kiss Lászlótól, a MAVOSZ megyei titkárától, Borsod fővadászától. A csapadékos időjárás miatt gyengébb volt a szarvasbőgés ősszel, s ennek következtében az ilyenkor szokásos vadleltár is gyengébbre sikerült — tudtuk meg. A mostani szezonban 1000—1200 vaddisznó, 600 szarvas, 1700 őz és 26 000 fácán kilövésére számítanak. Nyúlvadászat kevés helyen lesz. Sok fácán található Mezőcsát környékén, mivel arrafelé sok a búvóhely, szaknyelven szólva „a fácán csenderes’. Vadkacsára leginkább a Bodrog- és a Tisza-közben, Kenézlő, Vaskod környékén, valamint a Taktaközben lehet számítani. Mostanában kezdődött a selejtbika-vadászat, amely január végéig tart. Ez alkalommal azokat a bikákat lövik ki, amelyeknek a továbbtenyésztése nem ajánlatos. Ezt elsősorban az agancsuk méreteiből és minőségéből döntik el. Ezután következik a golyóérett bikák vadászata. Golyóérett bikának nevezik azokat az állatokat, amelyeknek már nem nő a jelenleginél nagyobb és szebb agancsa. Manapság már nem sok helyen látni ilyen őrbódét, népies nevén „fakabátot”. Helyettük csaknem mindenütt fűthető portásfülkét, kapusszobát építettek. Ami megmaradt, azt őrizzük az utókornak, hogy megmutathassuk unokáinknak: így nézett ki a „fakabát”, amelyet a hidegben posztoló kapuőrök könnyűszerrel ide-oda mozgathattak. Miskolc belvárosában, a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat parkolójának őrzéséhez is felállítottak egy ilyen fabódét. Erről jutott eszünkbe, hogy milyen pompás lenne, ha az újságárusító pavilonokat a „fakabátok” mintájára terveznék. A Tanácsköztársaság lakótelepen felállítandó újságospavilont ugyanis hónapokig tartó engedélyezési huzavona előzte meg. A „fakabáthoz” pedig semmilyen engedély sem kell, ha nem tetszik valakinek, legfeljebb egy utcával arrébb sétálnak vele. (Kiss József felvétele) Miskolci beruházások 2. flz acélmű a mérce Kissé túlzónak látszó, de a dolgokat folyamatában tekintő megítélés szerint egy beruházás soha nincs kész. Más kérdés, hogy a számbavétel miatt szakaszolni kell. Az építő, a beruházó, a pénzügyi felelős akkor mondja egy beruházásra, hogy elkészült, amikor egyre csökkenő pompájú ünnepség keretében átvágják a szalagot). Városunkban a legjelentősebb beruházás az LKM kombinált acélművének építése. A 9,5 milliárd forintra módosított költségű beruházásból az elmúlt év végéig 6,1 milliárd forint, ez év I—III. negyedévében további 1,3 milliárd forint valósult meg, ami a teljes előirányzat 78 százaléka. 1981-ben a népgazdasági tervben a beruházás 1,9 milliárd forinttal szerepel, melyet a próbaüzem 4 hónapos előbbrehozása érdekében a vállalat 150 millió forinttal magasabbra ütemezett. A munkálatok megfelelően haladnak, így várhatóan a folyamatos acélöntőműnél 1982 áprilisában, az eredeti tervnél 3 hónappal előbb, az elektroacélműnél 1982 júniusában, az előirányzottnál 4 hónappal korábban kezdhetik el a melegüzemi próbákat. Patyolat és malom A December 4. Drótművekben a saját forrású fejlesztések a magasabb feldolgozottsági fokú sodratok (sodronykötél, betonpászma) fejlesztésére irányulnak. A nagyfesztávú huzalmas csarnok építése 1977-ben kezdődött, vállalati erőből, 74 millió forint költséggel, 1981. december 31-i befejezéssel. Ismerve a jelenlegi készültségi fokot, a befejezése csak 1982 végére várható. A Mezőgép Vállalat a hidraulikus munkahenger és búvárszivattyú gyártásfejlesztésének céljára két évre konvertálható exportárualap-bővítő beruházási hitelt kapott. A költség 96 millió forint. Megvalósítása a tervezett ütemben halad. A miskolci 120 tonna/24 óra teljesítményű malom és járulékos létesítményei a szocialista szerződésben vállalt határidőknek megfelelően készülnek. A BÁÉV teljesítette feladatait, a technológiai szerelés tavasszal megkezdődött. Reális lehetőség van arra, hogy az 1982 szeptemberére tervezett próbaüzem egy hónappal korábban megkezdődjön. A miskolci Patyolat Vállalat új telephelyének fejlesztési előirányzata 187,2 millió forint, tervezett befejezése pedig 1982 december. A kivitelezés a nem megfelelő előkészítés és a gyakori módosítások miatt pillanatnyilag a vártnál lassúbb ütemben halad, így a befejezési határidő előbbrehozásának, megítélésünk szerint, jelenleg nincs realitása. Olajat spórol A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat 1977-ben kezdte meg a központi telephely építését, 92 millió forintos költséggel. Kivitelezési problémák miatt a munka elhúzódott, várhatóan csak a jövő év végén kerül befejezésre. A Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat 70 millió forintos új telephelye kielégítő ütemben készül. A befejezése 1982-ben várható. Az LKM LD-konvertere füstgáz-hőhasznosítására 32,2 millió forint áll rendelkezésre. A beruházás ez év tavaszán megkezdődött, a tervek szerint 1982 decemberében befejeződik. Így lehetővé válik a füstgáz hőtartalmának hasznosítása a városi távfűtőrendszerben, s ezáltal 4953 tonna/év fűtőolaj megtakarítása. A Miskolci Hűtőházban 8 millió forintos költséggel bővítik a mélyhűtőtárolót, a nemzetközi egyezményekben előírt exportfeltételek biztosítása érdekében. A beruházás még ebben az évben befejeződik. A Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában a hulladékfeldolgozó üzem kialakítása megfelelő ütemben halad. A döntően gépi fejlesztés költsége eléri a 150 millió forintot. Az új létesítmény 1982 I. negyedévében elkészül. A világszínvonalon álló berendezésekkel körülbelül 1000 tonna hulladék feldolgozását biztosítják, emellett mintegy 800 tonna többlet feldolgozását is megoldják. Telefon9 kap, víz A VI. ötéves terv időszakában a városban tervezett beruházások a szintentartáson túl csak mérsékelt fejlesztéseket tesznek lehetővé. Az előirányzott, tervezett beruházási—fejlesztési összegek felhasználásának konkretizálása a nagyfokú bizonytalanság miatt többnyire csak a tervidőszak első éveire történt meg. Előtérbe került az energiaracionalizálás. 1983 végéig ilyen célra mintegy 230 millió forintot fordítanak. Az export-árualapokat bővítő fejlesztésekre 430 millió forintot szánnak. Importkiváltó beruházásokra pedig 425 millió forintot terveznek. Vállalati lebonyolításban, de állami forrásokból a VI. ötéves terv időszakában jelentős infrastrukturális beruházások valósulnak meg, az összeg meghaladja az 1,1 milliárd forintot. Ezek közé tartoznak a TIGÁZ, ÉMÁSZ, MÁV, vízmű, posta, ÉVIZIG vállalatok munkái, melynek keretében bővül a város gázhálózata, a Miskolc-dél 120/10 kV-os transzformátorállomás megépítése, a MÁV-pályaudvarokon tervezett beruházások kivitelezése, a vízellátás (30 000 köbméter/nap) növelése, az avasi új posta műszaki és forgalmi létesítményének megépítése. NYESTE GÁSPÁR, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának politikai munkatársa MISKOLC TÖRTÉNETE 3. Bársonyházi 1891-ben Bársony János, miskolci ügyvéd furcsa lelettel kopogtatott be Herman Ottóhoz: három nagy, lapos követ hozott, melyeket házának alapozása közben, a Rákóczi utcában talált. Herman Ottó így emlékezik később vissza: „Csak egy pillantásomba került, hogy a kezemben levő, rendkívül jellemző darabokban egy Magyarország őskorára nézve, mondhatni, korszakalkotó történelem előtti régiségtípust ismerjek föl." A három kő közül az egyik lapos, mandula alakú, szélein elkeskenyitett, a másik háromszögletű, vaskosabb. Abból az ún. üveges kvarcporfirból készültek, amelyet a Szeleta-barlang emberei használtak lándzsahegy készítésére, és amelyet nem messze Miskolctól, Bükkszentlászló határában ma is nagy tömbökben találhatunk. A harmadik darab inkább egy babérlevélre hasonlít: alul lekerekített, felül hegyes, mindkét szélén éles. Herman Ottó hivatalosan 1893-ban mutatta be a darabokat, amelyeket franciaországi példák alapján „chellesi"-nek határozott meg, azaz körülbelül 40 000 évesnek ítélte meg a kőszerszámokat. Ezzel a merész állításával csaknem két évtizedig tartó heves vitát indított meg. A vita legfőbb tétje nem is annyira a „paleolitok" pontos kora volt, mint inkább hitelességük, és ezen keresztül az, hogy valóban élt-e ősember Magyarország területén. Furcsa módon ugyanis, annak ellenére, hogy Franciaországban, Angliában, Németországban, Spanyolországban és Olaszországban már elfogadott tény volt az ősember léte, kultúrája, sokan úgy gondolták, hogy a Kárpát-medencére mindez nem érvényes. Egyesek a patriotizmusáról ismert Herman Ottót még azzal is megvádolták, hogy eszközöket hamisított a magyarországi ősember létezésének bizonyítására. Herman Ottó geológusokat és kőzettanosokat kért fel a pontos lelőhely megvizsgálására, és a kőeszközök anyagának meghatározására, ám a kőzetanyag meghatározása nem bizonyított semmit, és a geológusok sem tudtak egyetérteni a leleteket tartalmazó rétegek korát illetően. Természetesen a bejelentés a régészek körében váltotta ki a legnagyobb visszhangot. A nemzetközi vitában nem kisebb személyiségek vettek részt, mint például André Breuil abbé, a franciaországi és egyben az egyetemes őskőkorkutatás egyik atyja. A hazai és nemzetközi lapokban folyó vita hol megerősíteni, hol teljességgel megsemmisíteni látszott Herman Ottó véleményét, míg végül a Szeleta-barlangban, 1906-ban megkezdett ásatások eredményei egyértelműen bizonyították az ősember létét Magyarországon. Ez azonban nem vetett véget a bársonyházi kőeszközök körül folyó vitának. Nem tisztázódott, hogyan kerültek az eszközök a Szinva medre alá, és nem sikerült meghatározni korukat sem. Az sem egyértelmű, hogy mire használták ezeket a szokatlanul nagy eszközöket, amelyekhez hasonlót Magyarország területén mindössze két helyen találtak: a Herman Ottó barlangban és a Háromkúti barlangban, a Bükk hegység területén. A leletek megtalálása óta eltelt csaknem egy évszázad alatt minden, őskőkorral foglalkozó kutató újra és újra kísérletet tett a leletek korának meghatározására — nem sok sikerrel. Annyit talán már elmondhatunk, hogy feltehetően Herman Ottó intuíciója állt a legközelebb az igazsághoz, az eszközök valóban csaknem 40 000 évesek. Ezt igazolni azonban nem lehet, hiszen az egykori lelőkörülményeket már nem tudjuk rekonstruálni, a rétegtani viszonyokat pedig a megtalálás idejében sem sikerült meghatározni. A magyar paleolitikum történetének groteszk vonása, hogy annak a három kőeszköznek a megtalálásával indult el, amelynek egykori szerepét, helyét az akkori iparok, kultúrák közt még ma sem tudjuk tisztázni. SIMÁN KATALIN arc A miskolci paleolit lelet egyik szakócája Repülőjegyek vidéken A MALÉV járataira repülőjegyek nemcsak Budapesten, hanem vidéken is válthatók. Egyebek között a Borsod Tourist miskolci irodájában, valamint a Volán 3. sz. Vállalatnál, Miskolcon.