Déli Hírlap, 1981. december (13. évfolyam, 280-303. szám)
1981-12-05 / 284. szám
Hogy együtt legyen a család « • Ötnapos iskolahét Hétfőre tanulni kell! Az országban kétszáznál több oktatási intézményben vezették be szeptembertől — kísérteti jelleggel —, az ötnapos munkahetet. Ez az év a tapasztalatok feldolgozásáé, jövőre minden óvodában, iskolában szabadok lesznek a szombatok. Az Országos Pedagógiai Intézet a több mint kétszázból harminc oktatási intézményt jelölt ki az ötnapos hetek részletes tanulmányozására. Miskolcon egy általános iskolában folyik ilyen rendszerű oktatás, a vasgyári 18-as számúban. Ez az iskola — a Kabar utcai — is rendszeresen küld jelentéseket az OPI-nak. Az eddigi tapasztalatokról Leszó Józsefné iskolaigazgatóval beszélgettünk. — Hogyan esett erre az iskolára a választás? — Talán az az oka, hogy a szomszédos LKM már a nyáron áttért az ötnapos munkahétre, a DTGÉP január 1- től fog. Tehát a szülők nagy része minden héten szabad szombatos. Megnőtt a papírmunka — Milyen nehézségeket jelentett a váltás? — Zökkenőmentesen sikerült, a legszembetűnőbb jele egyelőre az, hogy sűrűbben látogatnak iskolánkba olyanok, akik hivatalból érdeklődnek, illetve amúgy sem csekély papírmunkánk megnőtt a jelentések készítésével. Adminisztrátor hiányában mi magunk gépieljük az OPI- nak küldött jelentéseinket is. — Mire kiváncsi az Országos Pedagógiai Intézet? — Egyebek mellett a tanulók iskolai munkaórán kívüli tevékenységére, az elmaradt órák számára, a helyettesítések eredményességére, az igazolt és igazolatlan mulasztásokra, a nevelők munkamennyiségére, arra, hogy az ötnapos hét segíti-e a tanulást, hogy a hétvégeken mivel töltik szabad idejüket a gyerekek. Kikérik a véleményünket: milyen jogszabálymódosításokat tartunk célszerűnek, mik a módszertani javaslataink, az óratervi tapasztalataink. Hosszabb a tanév — Milyenek az eddigi tapasztalataik? — Iskolánkba 395 gyerek jár, 16 iskolai csoportunk és 4 napközis csoportunk van. Váltott műszakban tanítunk, 26 pedagógus oktatja tanulóinkat. Minden évfolyamon van egy úgynevezett normál és egy ének-zene tagozatos osztályunk. Nem nőtt meg a tanulók napi óraszáma, annak ellenére, hogy a tananyag változatlan. Ezt úgy értük el, hogy hamarabb kezdődik és később végződik a tanév, mint más iskoláknál. Sőt, az évközi szünetek is rövidebbek. A normál osztályok általában napi öt, a tagozatosok esetenként hat órát töltenek az iskolában Nincs se nulladik, se hetedik óránk. Egyetlen szülő sem kérte, hogy gyermekét szombaton helyezzük el a napköziben. Így az ötnapos iskolahét egyik alapvető célja, — hogy a családok együtt lehessenek a hét végén —, megvalósulni látszik. Ezt bizonyítják felméréseink is. A gyerekeket rendszeresen megkérdezzük, hogy mennyi időt fordítottak szombaton és vasárnap játékra, tanulásra, tévénézésre, közös családi kirándulásra, egyéb szabadidős programra. Kipihentek, fogékonyak — A tanulás, a tudás nem sínyli-e meg a rövidített hetet? — Nem tudom, hogy a kísérletben részt vevő többi iskolában hogy van, de úgy tűnik, hogy nem. Szemben a korábbi gyakorlattal, az ötnapos munkahét megköveteli a gyerekektől, hogy hétfőre is tanuljanak, örömmel tapasztaljuk, hogy kevesebb a hiányzás, a szülők nem kérik el hét közben gyermekeiket. Kipihentek, frissek, fogékonyak a tanulók hétfőre. — Hogyan érinti a rövidített hét és a meghosszabbodott iskolaév a pedagógusokat? — Több időt kell az öt napon az iskolában tölteni, mint eddig. Ugyanakkor, mivel gyakorlatilag megszűntek a túlórák, ez nem kis keresetkiesést okoz az amúgy sem túlfizetett pedagógusoknál. Ígéretet kaptunk arra, hogy a kiesést jutalom formájában pótolják, de úgy véljük, ez nem lehet a végleges megoldás. SZABADOS GÁBOR ik Szobor- és festménykiállítás nyílt Szikszón, a Petőfi Sándor Művelődési Központ kisgalériájában. A 700 éves község felszabadulásának 37. évfordulóján állították ki Kelemen Kristóf budapesti szobrászművész portréit és Máté Ottilia, Szegeden élő festőművész képeit. A tárlatot december 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (Kerényi felv.) Miskolc—Párizs Francia film ősbemutatója a Tokajban Pierre Kast francia író és filmrendező, aki részt vett az ellenállásban a háború alatt, tevékenyen segítette a Francia Kommunista Párt ifjúsági szervezetének létrejöttét annak idején, most túl a hatodik ikszen — személyesen is eljött Miskolcra. A Tokaj étteremben tartották meg idén elkészült filmjének még nem szinkronizált ősbemutatóját. „A nap felé” lehetne a film magyar címe; egy rákbeteg férfi utolsó napjait ábrázolja. Olyan ember utolsó napjai ezek, aki szókratészi módon, felesége barátai, barátnői, azaz hívei társaságában üríti ki a méregpoharat (egy pohár italt modern módra, amit egy bájos fiatal barátnője szervíroz számára.) La Rochefoucauld egy maximáját írja a falra, és a görög materialisták, Démokritosz, Herakleitosz, Epikurosz és Lucretius műveit olvastatja fel barátaival. Mindezt szinte zenei aláfestést éreztető képszimfóniákkal ábrázolja a rendező. Nyilvánvalóan filozofáló mű ez, amelyet J. P. Kassel, Stephan Audran, Alexandra Steward és Pierre van Eyck játéka tesz elevenen élővé. A francia nyelvű estek tavaly kezdődtek, az idén folytatódnak. Öröm, hogy sokan jönnek el ilyenkor, sokan értik a nyelvet, érdeklődnek a francia kultúra iránt. (máié) Mikor kezdődik a vakáció? Két és fél hét van még hátra a diákok téli vakációjáig: december 21-én kezdődik a téli szünet az általános és a középiskolákban. A tanítás — a tanévnyitó utasítás szerint — január 3-ig szünetel, először 4-én ülnek ismét padba a diákok. Azokban az iskolákban viszont, amelyek már az idén kísérletképpen áttértek az ötnapos tanítási hétre, a szünet két nappal megrövidül: december 23-án tartanak utoljára órákat. Ám ezek az intézmények olyan megoldást is választhatnak, hogy 23-át megelőzően valamelyik szombaton is tanítanak, hogy a karácsonyi ünnepek előtt a tanulók és az oktatók már családjuk körében lehessenek. A Művelődési Minisztérium elsősorban az ötnapos munkarendre áttért diákotthonos iskoláknak ajánlja ezt a megoldást, hiszen így a fiatalok idejében hazautazhatnak. Az első félév egyébként ezúttal sem a szünet végeztével, hanem január 30-án fejeződik be. A félévi értesítőket február 5-én kapják kézhez a diákok. A hónak a gyerekek örültek legjobban, most már csak abban kell reménykedniük, hogy kitart — legalább a hegyoldalakon — a téli szünidőig. A Dzsesszpincében Folk Mikulás lesz a Dzsesszpincében holnap este 7 órától. A műsorban fellép a közkedvelt Vujicsics és a Pallas együttes. Álomváros, álomülnek Seregnyi, világhírre is szert tevő rajzfilmfigura atyja, a rajzfilmkészítés koronázatlan királya volt Walt Disney. A legtöbben a Miki egér és a Hófehérke alkotójaként ismerik, de nevéhez sok nagyszerű természettudományos filmalkotás is fűződik. Nevét nemcsak a celluloid szalagok, hanem az USA- ban felépített álomváros, Disneyland is őrzi. Az ide látogató turisták a város utcáin találkozhatnak a megelevenedett rajzfilmhősökkel, s megtörténhet velük mindazon csoda, amit csak filmről ismertek eddig. A kiváló művész és üzletember ma lenne 80 éves. Tádé mesekosara A gyerekek ünnepén, Mikulás napján Váradi Hédi ad műsort a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban. A Tádé mesekosara című előadás vasárnap délelőtt tíz és délután fél 3 órakor kezdődik. Szabás-varrás, torna Szabó-varró kezdő és haladó, valamint női kondicionáló tornatanfolyamokat indít januárban a Vörösmarty Mihály Művelődési Ház. Jelentkezni a Lenke u. 14. sz. alatt, vagy telefonon lehet. fi decemberi spian Bán János tokaji internacionalista visszaemlékezéseiből közöl újabb részletet — Dobrossy István tollából — a Napjaink most megjelent, decemberi száma. A második rész címe: Jekatyerinburgban őriztem a cárt. És egy másik folytatás: Krunák Emese Gondolatok a grafikáról című tanulmányának második része az Egy műfaj önismerete a 80-as években alcímet viseli. Ezt az írást D. Szabó Ede három kiállításról szóló kritikája követi; Mazsaroff Miklós, a Varga Miklós —Nagy Gy. Margit házaspár és Kunt Ernő tárlatáról ír a szerző. Az Értelmiség és társadalom interjúsorozatban ez alkalommal dr. Bodnár Ödönnel, a megyei bíróság tanácsvezető bírájával beszélgetett Szendrei Lőrinc. Ugyancsak interjúformában mutatja be Géczi János költőt Magyar József. Elbeszélést Serfőző Simontól, Czakó Gábortól, Takács Józseftől, Oravec Jánostól olvashatunk a lapban. Évfordulóhoz kapcsolódik Deák Gábor írása: „A nemzet hálájára érdemes ...”; a százhúsz éve elhunyt Palóczy Lászlóra emlékezik. Csorba Csaba cikke, A végek lantosa a 425 éve meghalt Tinódi Sebestyénnek állít emléket. Csanády Jánostól, Csák Gézától, Csorba Piroskától, Fecske Csabától, Halász Imrétől, Juhász Józseftől, Káldi Jánostól, Kerék Imrétől, Magyar Józseftől, Nászta Katalintól, Nyilassy Balázstól, Papp Lajostól, Pátkai Tivadartól, Rózsa Endrétől, Sárándi Józseftől, Vasadi Pétertől és Villányi Lászlótól olvashatunk verseket a decemberi Napjainkban, melynek rajzait Reich Károly készítette. László Gyula grafikai Őseink élete László Gyula nevét mindenki ismeri, akit érdekel a régészet, a magyar nép őstörténete. Elmélete a kettős honfoglalásról mindmáig izgalomban tartja a szakmai köröket, az 1944-ben megjelent, A honfoglaló magyar nép élete című munkája alapműnek számít. Művészeti körökben a kritikust, a kortárs XX. századi magyar szobrászat (kitűnő könyvet írt Medgyessy Ferencről), festészet szakemberét és művelőjét ismerik jobban. 1928-tól 1933-ig két diplomát szerzett. Egyet a képzőművészeti főiskolán, egyet (régészetből) a bölcsészkaron. A maga nemében ritka és páratlan karrier az övé, hiszen művészként és tudósként is az első vonalban van. Ha szabad így mondani, mindkét minőségével megismerkedhetett a héten a miskolci közönség, ötven grafikáját állították ki az egyetemi könyvtár előterében, s ezek a míves rajzok, mint egy képregény mondják el a magyarság eredetét Emese álmától a honfoglalásig és a földművelés megtanulásáig. László Gyula (a rajzain) tényként kezeli a folklórt és a mondákban, regékben, valamint a gesztákban, krónikákban feljegyzett hagyományt. Aki eddig nem ismerte volna az őstörténetünket, az tíz perc alatt, miközben az ötven élethű rajzot átnézi, képet alkothat őseink életmódjáról, szokásairól. Az első tíz rajz a vérszerződést, költözést és a kalandozások korát mutatja be (Lehel kürtje, A fehér ló mondája, Botond, A hadrend, Közelharc, A hét gyász magyar stb). láthatjuk azt a harcmodort, amely néhány évtizeden keresztül rettegésben tartotta Európát, amikor úgy imádkoztak, hogy: „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket”. A harcképeit a vadászat, a halászat, a mindennapok derűsebb képei váltják fel. Láthatjuk, hogyan játszottak a kisfiúk (nyíllal), a kislányok (babával), hogyan tevékenykedtek az asszonyok (például ők arattak), hogyan szántottak, fejték a lovat a férfiak. Felvonulnak mesteremberek : a fazekas, az ötvös és a kardcsiszár, az íjasmester, láthatjuk a kereskedők portékáit. Izgalmas és érdekes rajz, A koponyalékelés című állítja meg a nézőt. Két idős férfi (feltehetően sámán, vagy táltos) operál egy beteg férfit. Az utolsó rajzokon a családi élet jeleneteit látjuk, a leánykéréstől és leányrablástól a születési szokásokon át a halotti torig. Az utolsó rajz a jövőt, a történelmet idézi, előlegzi meg; egy pufók arcú kis magyart szoptat az édesanyja. László Gyula rajzainak az értéke — a realisztikus, a részleteket is kidolgozó élethűség mellett — az a néprajzi és történelmi hitel, amelyre csak a tudós képes. Szívesen látnánk ezeket a rajzokat külön albumban is; igen nagy hasznára lenne történelemoktatásunknak. (horpácsi)