Déli Hírlap, 1982. július (14. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-22 / 172. szám

Rovatvezetői Nyikos Imre — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-225 a miskolciaké a szó Több fa kell a lakótelepekre Megfigyeltem: a lakótelepekkel kapcsolatos, leghevesebb viták tárgya mindig a legújabb, az éppen épülő városrész. Mert ott az építés szakaszában valóban minden sivár, és kicsit olyan, mintha nem lenne gazdája. De halljuk-e például mostanában a Kilián-délt megrovóan emlegetni? Pedig bizony szidtuk valamikor. Semmivel sem kevésbé a maga idejében, mint a maiak az Avas-délt. Mi történt közben? Megszokták az ott lakók a lakótelepü­ket? Bizonyára közrejátszott ez is. De történt más is: eltelt húsz év, és felnőttek a fák, üde, zöld ligetek közé kerültek a sivár kőkockák, ahol mindenki kezdi jól vagy­ jobban érezni magát. Valóban ez a legkézenfekvőbb és az egyetlen megoldás. Fá­sítani, parkosítani. Ezzel kapcsolatban lenne egy kérésem és egy javaslatom. Már az Avas-déli lakótelepen is örvendetesen sok fát telepített a kertészeti vállalat. Ezeknek egy része úgy 13—20 százaléka, az átültetés és a gyerekek rongálása követ­keztében máris elpusztult. Kérnénk tehát ezek pótlását. Javas­latom pedig az lenne: ültessenek igaz, értéktelenebb, de gyor­san növő fafajokat, úgymint akác- és nyárfaféléket, amelyeket, ha az értékesebb parkfák felnőnek, mondjuk 15 év múlva, ki lehet vágni. De hiányolom az ültetett fák közül a hársakat, vadgesztenyéket, vadcseresznyéket, fenyőféléket is. Tudomásom szerint arról is szó volt, hogy futtassunk a há­zak falára borostyánt, vadszőlőt. A házakat körülfutó beton­­szegélyen ki is hagyták a borostyántövek helyét. Aztán az ül­tetés elmaradt, de bízom benne, hogy nem véglegesen. Hiszen magunknak szépítjük lakókörnyezetünket. Békés Gábor Miskolc Esetünk az Annában A minap váratlan vendé­gem érkezett az ország másik végéből. Népes családom lé­vén, a vacsorára való nem volt elegendő. Sebaj, úgyis Tapolcára készülünk, gondol­tam, kellemes környezetben kedélyesen megvacsorázunk. De ember tervez, vendéglá­tó végez. A vacsora kellemet­len incidenssel kezdődött, a jókedély elszállt. Már a terí­tésnél kiderült, hogy a tányé­ron enyhén szólva nem a leg­tisztábbak. Vendégem, s csa­ládom többi tagja, megtöröl­te szalvétával, de az enyém olyan állapotban volt, hogy kénytelen voltam kicseréltet­ni a pincérrel. Ez volt a kezdet. A megren­delt párizsi szeletek szervíro­­zásakor kiderült, hogy a pin­cér fogyókúrára ítélt bennün­ket, mivel öt személy részé­re h három felnőtt, két gyerek­ kihozott egy tálcán néhány kanál rizst és öt kis darab húst Ezt látva, dühbe jöttem, de mivel a szomszéd asztal­nál külföldi vendégek ültek, nem akartam feltűnést kel­teni azzal, hogy visszaküldöm, ily módon rossz hírét keltve Miskolc-Tapolcának ... Azt ugyan mondtam, hogy ide sem jövünk többet vacsorázni, de ez talán nem számít. A na­gyobb baj az, ha ugyanezt egy külföldi vendég mondja. Piszkos tányér, figyelmetlen pincér — a turistaidény kel­lős közepén. Ahelyett, hogy az ellenkezőjével öregbítenék városunk, s nem utolsósorban Tapolca jó hírét. Történt pedig mindez az Anna-szálló kerthelyiségében. Oláhné P. Zsóka Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 22. sz. .. .Miskolc város tömegköz­lekedése és ezen belül is az autóbusz üzemág a 70-es évek elejétől kezdve robbanássze­rűen fejlődött. Az utazási igé­nyek kielégítése érdekében az MKV folyamatosan növelte gépjárműparkját, ugyanakkor az egyéb feltételek biztosítá­sa — többek között az autó­busz-végállomások kapacitá­sa — nem követte az igénye­ket. A Tiszai pályaudvari au­tóbusz-végállomás jelenleg egy érkeztető, egy indító, és­­ hat tároló álláshelyet biztosít az 1-es vonal (1, 101, 1/D-s) autóbuszai számára, ami a mi­nimális követelményeket sem elégíti ki. A forgalom csak az állandó baleseti veszély, gyakori szabálytalanságok el­nézése mellett bonyolítható le. Elsősorban ez az oka, hogy a végállomási forgalmi tech­nológiát nem lehet betartani. Az említett kettős megálló hátsó álláshelyét a Volán 3. sz. Vállalat használja, és így gyakori, hogy más lehetőség hiányában ténylegesen az út­ra kénytelenek leszállni a vo­nathoz siető és ezért a sza­bályszerű leszállóhely kiürí­tésére várni nem tudó utasok. A vállalat igyekszik a mosto­ha feltételek között is sza­bályosan üzemeltetni a vég­állomást (ennek ellenőrzését a továbbiakban megszigorít­ja), de a Zala tér rendezéséig, az autóbusz-végállomás kiépí­téséig ez csak minimálisan csökkenti a balesetveszélyt. (A választ a lapunk június 21-i számában ésszerűbb forga­l­mi rendet a Tiszainál!” cím­mel megjelent olvasói levélre kaptuk a Miskolci Közlekedé­si Vállalat forgalmi osztály­­vezetőjétől, Szilágyi István­tól.) Ne a más körere... A Fényes-völgyi ut­ca lakóinak nevében teszem szóvá az aláb­biakat: Az utcában építkez­­­­nek. Ez természetes do­log. Az már viszont ke­vésbé, ahogyan! A kü­lönböző gépeket éjjel üzemeltetik, az aludni, pihenni vágyók legna­gyobb bosszúságára. Nappal viszont a gépek állnak, akkor végzik a „kézi munkát". Nem le­hetne fordítva? Valószínű, hogy anya­gi háttere van a dolog­nak; az éjszakai áram­­fogyasztás kevesebbe kerül. De még ez sem indokolja, hogy mások fáradtan, kialvatlanul kezdjenek minden reg­gel a munkájukhoz. Szép, szép a takaré­kosság, de nem minden­áron! Farkas Ferdinand Miskolc, Fényes-völgyi u. 18. Hanyag lakók A környezetvédelemről sok szó esik mostanában. Mi, ál­lampolgárok is hozzájárul­hatnánk ahhoz, hogy környe­zetünk tisztább legyen. Igen gyakoriak a lakásokban a dugulások, s ilyenkor a pin­céket elönti a szennyvíz, ami nagy kárt okoz. Emellett fel­jön a bűz a lépcsőházba, s környezetünket fertőzi. Gyakran kell hívni a MIK gyors hibaelhárító részlegét, akik ki is jönnek, s akkor látszik, mi mindennel van eltömítve a cső. Van abban minden, ami a W. C.-kagylón lemegy. Akadnak lakók, akik nem törődnek azzal, hogy ez milyen következményekkel jár, nem beszélve arról, hogy kárt is okoznak vele. Ne okozzunk bosszúságot a közösségnek, mert az embe­rek többsége szereti a tiszta­ságot, a rendet! S ha valaki ezt jószántából nem érti meg, akár szigorral kell rá­szoktatni arra. Magyar Ferenc Miskolc, Augusztus 20. u. 18. SZ'. volt... Hajdan tó ste A Bükköt járók ismerik azt a helyet Ómassa fölött, ahol a turistaút kettéágazik Szentlélek, illetve Bánkút fe­lé. Nos, valamikor ott egy gyönyörű kis tó bűvölte el a természet szerelmeseit. És most? Mocsár, szemét, eldobott régi szék, lavór, és még sok minden csúfítja a hajdani tó medrét. Pedig valahová ez is tartozik... Ki a gazda? A tanács, vagy Bükki Nemzeti Park? Kár az enyészetnek át­engedni a Bükk eme kis gyöngyszemét! S. L. Bokaficamító 1 K. L. jjc A Zsolcai kapu 13. szám előtt található ez a bokaficamító lyuk. Egy ismeretlen tehergépkocsi hetekkel ezelőtt a járdán összetörte az aknatetőt, ami azóta is ott éktelenkedik, veszé­lyeztetve a járókelők testi épségét. Valószínű, hogy kábelek húzódnak a mélyben, ami talán nem is veszélytelen ilyen meg­rongált tetőszerkezettel. A szomszédos, hasonló aknatetőn a Vilati felirat olvasható. Ha övék a helyreállítás kötelessége, jó volna azt mielőbb elvégezni. Ha nem az övék, akkor az illetékesek figyelmébe ajánljuk a szeméttartónak előléptetett, hibás tetőt. Városunkban mostohagyerek az úszósport A Déli Hírlap július 12-i számában „Úszni akarok, nem versenyt nézni” címmel meg­jelent olvasói levélhez sze­retnék néhány kiegészítést tenni. Az­ új fedett uszoda június óta zárva van. Egyébként sem a DVTK-é, így azzal nem rendelkezik. Talán nem ér­dektelen megemlíteni, hogy komolyabb versenyeket 50 m-es uszodában lehet ren­dezni, és a városi uszoda csak 25 m-es. A Szabadság fürdő uszodája pedig 25 yar­­dos. Mindkét fedett uszoda méreteinél fogva vízilabda­mérkőzésekre alkalmatlan. Ennyi szakmai tájékoztatást az olvasói levél azon kérdé­sére, hogy miért nem a fe­dett uszodában bonyolítják le a versenyeket. Az olvasói levél hosszabb — bevezető — fejtegetései­vel kapcsolatosan a követ­kezőket kívánom megjegyez­ni: sajnos, városunkban nem megszokott, hogy a tapolcai strandon vasárnaponként úszóversenyt rendeznek. Az idén ezen a strandon még egyetlen úszóverseny sem volt, ami a korábbi évekhez viszonyítva komoly vissza­esést jelent. Úgy érzem, hogy a versenyek elmaradása hát­ráltatja városunk úszósport­jának fejlődését. A vízilab­da-mérkőzések sem rendsze­resek, pedig más városokban tömegeket vonzanak, és még némi anyagi bevételt is je­lentenek. A tapolcai strand helyzetével kapcsolatosan még annyit szeretnék megjegyez­ni, hogy az 50 méteres me­dence méreteinél fogva, pon­tosan versenyek­ rendezésére létesült. Ezenkívül még két medence üzemel. Ha zsúfolt a strand — amint az olvasói levél is megállapítja —, az úszás egyre reménytelenebb. Ajánlatos volna, hogy a ver­senymedencében csak a fo­lyamatos úszást engedjék meg — esetleg a kötelek ál­­­­landó kihúzásával —, és a lubickolni vágyók a másik két medencét használják, ne­tán tömegsportversenyeket is rendezzenek itt a strando­­lóknak. S akik mindezek­től távol kívánják tartani magukat, azoknak egyéb szó­rakozást biztosítsanak az esetleges versenyek idejére. Miskolc úszósportja sem elég propagandát nem kap, sem a kellő tárgyi feltétele­ket nem biztosítják. Leg­alább annyi uszoda kellene, mint amennyi a fejlett úszó­sporttal rendelkező városok­ban van. Dr. Fázold Ádám Miskolc, Hunyadi u. 8. sz. iféént én­ Ambrus Péter. Miskolc, Szé­chenyi út 115. sz.: Beküldött levelét ilyen formá­ban — általánosítva — nem tud­juk közölni. Egyetértünk azzal, hogy gyakorta találkozunk vá­sárlásaink során azokkal a je­lenségekkel, amiről ír. Nem mennek húsbolti eladóink a szomszédba egy kis — enyhén szólva — rafinériáért. De mó­dunkban áll ott, a helyszínen meggyőződni erről, és szóvá ten­ni kifogásunkat, esetleg igénybe venni a vásárlók könyvét is. N. M. Miskolc, Hoffmann Ottó utca: Bizonyára elkerülte figyelmét, hogy lapunk július 13-i, keddi számában írtunk észrevételéről, miért nem lehet kapni autoszi­­fon-patront. A cikkből röviden: 1983-ban fejlesztik a patronok ólomhüvelyének a gyártását. Ad­dig pedig kérik a lakosságot — főleg most a nagy nyári me­legben —, hogy ne tároljanak otthon dobozszámra patronokat, hanem gyors cserével biztosítsák azok újratöltését, mert csak így tudják a megnövekedett igénye­ket kielégíteni. A téma az utcán hever... Mármint a Vologda utcá­ban, a 18. számú bérház mel­lett ... Egy jelzőtábláról van szó, amely az itt levő álta­lános iskolára hívja fel a fi­gyelmet. Illetve: csak hívta. Mert néhány hete a fémrúdon álló jelzőtáblát kidöntötték ismeretlen „Toldi Miklósok”. Azóta pedig a fekvő tábla csu­pán arra figyelmeztet, hogy ezen a lakótelepen is vannak garázdálkodók, ugyanakkor nincsenek illetékesek, akik helyreállítanák a táblát. Leg­alábbis eddig senki sem tö­rődött vele. Pedig bizonyára nem a senki földje ez az út­szakasz, ahol a járművezetők­­nek jó tudni, hogy itt iskola van, s gyerekek szaladhatnak ki az úttestre. Igaz, hogy még tart a szünet — bár a nap­közisek most is benépesítik az iskolaudvart —, de mi attól tartunk, hogy „témánk” még esetleg szeptemberben is az utcán hever. R. A. Miskolc (Lapzártakor észleltük, hogy a kidöntött oszlopnak már csak a helye éktelenkedik a betonon — egy kb. 10 cen­tis átmérőjű lyuk. Az oszlopot és a jelzőtáblát az ismeretlen tettesek eltüntették.­ Minden­esetre most már még csak le­döntve sem jelzi, hogy itt is­kola van.) Szögekkel a törzsében * A vágnivaló csirke fontos eledel, az ésszerű hirdetés pedig manapság szinte nélkülözhetetlen. De hogy ez a DOMUS Áru­ház mellett álldogáló fa mit szólna a reklám eme formájához, négy szöggel a törzsében, az már más kérdés. A hegyeinkben már évek óta megtiltották a turistajelzések fára szögezését, inkább festik azokat. Úgy tűnik, egy kis időnek el kell még telni, míg Miskolcon is tudatosodik az, hogy a fáknak ez árt. Törvény is védi a fákat, ezt persze érvényesíteni is kellene... S. L.

Next