Déli Hírlap, 1983. július (15. évfolyam, 155-180. szám)

1983-07-04 / 157. szám

Rovatvezető: Nyikos Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-225 a miskolciaké a sző Hogyan lehetne tisztább városunk levegője? Nem mostanában kesergünk először Miskolc rossz levegő­je miatt. Sőt, talán azelőtt még többet panaszkodtunk, hi­­szen ma már — hála a központi intézkedéseknek és a vál­lalati erőfeszítéseknek! — korántsem szennyezi olyan mér­tékben levegőnket a cementgyár vagy az LKM, mint az­előtt. Ám az utóbbi időben megint szinte naponta okoz gon­dot és aggodalmat, legalábbis a Tízes honvéd utca környékén, a rossz, olykor már-r­ár elviselhetetlen levegő. Éjjel és haj­nalban gázszagra riadunk fel, s rohanunk a konyhába, meg­nézni, nem ott ömlik-e a gáz. Miután meggyőződtünk róla, hogy nem­ sietünk a nyitott ablakot bezárni. Kintről ugyan­is olyan fojtó levegő áramlik be, amit alig lehet elviselni, megszokni meg végképpen nem. Hangzottak, jelentek meg már nyilatkozatok, amelyek sze­rint nem sokáig lesz így, de kit nyugtat ez meg? Mi az egészségünket féltjük, s meggyőződésünk, hogy századunk sokat emlegetett „nyavalyáiban” feltétlenül szerepe van a szennyezett levegőnek is. Most már nem nyilatkozatokra, megnyugtatásra lenne szükség, hanem az eddiginél­­­ komo­lyabb ellenőrzésre, mérésekre, netán, ha kiderül a vétkes, vagy vétkesek kiléte, fegyelmezésre, büntetésre. Sürgős in­tézkedésekkel lehetne csak elejét venni a miskolci levegő további elszennyeződésének. Ez ügyben az átlagember vajmi keveset tehet, hiszen még a mostanság örvendetesen „divat­­­­tá lett” fásítás haszna is csak legfeljebb évek múlva mutat­kozik meg, s addig is kell lélegeznünk. Még odáig is elme­gyünk, hogy tudomásul vesszük: Miskolc hatalmas ipari ob­jektum, s levegője nem lehet olyan, mint például Debrece­né. Ám lehetne a mostaninál jobb! Csak oda kellene figyel­ni erre az­­ egyre növekvő veszélyre, amely már most sok gondot okoz a város egyes területein. Hogyan lehetne tisztább Miskolc levegője? Csakis úgy, ha még több pénzt költenek környezetvédelmi célokra a „bű­nös” vállalatok, azok pedig, akiknek ez a feladata, még gyak­rabban ellenőrzik őket, s nem riadnak vissza a felelősségre vonástól sem. F. É. Miskolc Olvasónk levelével megkerestük a városi tanács illetékes szakemberét, Jakab András mérnököt, aki egyebek között elmondotta: a Tízes honvéd utcaiak észrevétele­i egyébként nem csupán eme utca lakóinak gondjáról van szó — pilla­natnyilag is sok embert foglalkoztat. Az eddigi vizsgálati anyagok szerint a térség levegőjét az Északmagyarországi Vegyiművek szennyezi. A szennyeződés megszüntetése érde­kében Sajóbábonyban jelenleg mintegy 65 millió forint ér­tékű beruházás folyik, az összegnek majdnem a felét a Me­gyei Környezetvédelmi Alapból fedezik. A beruházás befeje­zésének határideje 1984 vége. Amennyiben a beruházás nem hozza meg a várt eredményt, mód van az állami támogatás visszakérésére. Csakhogy van egy probléma. A szennyező­anyagok kibocsátásának mértékét, valamint ezeknek a leve­gőben megtűrhető mennyiségét normatívák szabályozzák. Az országos közegészségügyi hatóság (KÖJÁL) azonban az ÉMV által felhasznált, szóban forgó anyagot nem sorolja a nor­­matívákkal behatárolt szennyezőanyagok közé... Tovább bonyolítja a helyzetet Miskolc szempontjából, hogy Sajóbá­­bony nem tartozik a város hatáskörébe, s így az egész téma „megyei” jelleget ölt. Mindenesetre most nem lehet mást tenni, mint várni — és sürgetni! — a sajóbábonyi beruházás befejezését. S akkor dől el, hogy az ígéret — miszerint a légszennyeződés megszűnik — valósággá változik-e. Széket kérnek a bizományiba az idős emberek A miskolciak igazán örül­tek, amikor a Bizományi Áru­ház új otthonba költözhetet a Korvin Ottó utcában. Mi, ügyfelek is megnyugvással tapasztaltuk, hogy a korábbi­hoz képest milyen nagy vál­tozások következhettek be a bizományi tevékenységében. Egy dolog viszont, úgy érzem, sokakat jogosan bánt. Annál is inkább tudom ezt, mivel a minap magam is másfél órát kényszerültem várakozni, amíg a Korvin Ottó utcai fel­vételi irodában rám került a sor. Sokan voltunk, köztük idősek és nők. Az egész he­lyiségben viszont egyetlen szék akadt, amit természete­sen csak egy ember vehetett igénybe. Mi, többiek pedig álltunk, köztük jómagam is a 81 évemmel. Javaslom a Bi­zományi Áruháznak, hogy he­lyezzenek el több ülőalkalma­tosságot a felvételi helyen, s akkor a miskolciak még in­kább fogják kedvelni a BÁV miskolci kereskedelmi egysé­gét. Dr. Klétz Andor nyugdíjas Miskolc Hadd fizethessünk 15-én! Korábban — nem­csak mi, mások is — a hónap 15. napján fi­zettük a lakbért, mert akkor kaptunk fize­tést. Most azonban a házfelügyelőnek már 10-e után értesítést kell bedobnia azokhoz a lakókhoz, akik addig nem fizették ki a lakbérüket. Az én fér­jem például az MKV- nál 14-én kap fizetést, s három gyerek mel­lett nehéz megoldani a hónap eleji lakbér­rendezést. Vajon nem lehetne visszatérni a régi rendszerhez? Sok lakótársam is szívesen venné. Révész Józsefné Miskolc, Testvérvárosok u. 36. IT/6. ICszáradt gesztenyefák A Csabai kapuban, a Semmelweis Kórháztól a Népkertig, a zöldben pompázó fák között több, kiszáradt gesztenyefa­­óriás sorakozik. Földmunkák során sérülhettek meg, egy-két évvel ezelőtt. A teljesen kiszáradt fák nem csupán csúnyák, hanem veszélyesek is. Ha jön egy szélvihar, bizony kön­­­nyen letörheti a száradt ágakat, s ha éppen akkor halad el ott valaki — márpedig a kórház környéke nagyforgalmú hely —, ráeshet. Mivel ezeket a fákat megmenteni már úgy­sem lehet, legjobb lenne kivágni valamennyit, s a helyükre újakat ültetni. Cz. G. Miskolc Pavilonház a belvárosban 3­ c Városunk legfiatalabb lakótelepe érdekes színfolttal gyarapodott. A Vörösmarty utcán, az ABC-áruházzal szemközti oldalon épültek ezek az érdekes megoldású pavilonok. Már meg­nyílt a sport- és ajándékbolt, s őszre tervezik a zöldség-, divatáru- és a vadhús- (Miskolcon az egyetlen ilyen jellegű) bolt megnyitását. A sok — helyenként nem a legjobb ízlésre valló — bódé helyére ajánljuk hasonló, ötletes megoldású magánboltok építését. (Szabados György felvétele) „Bár a levélben említett füstszűrös Symphonia ciga­rettáról nem derül ki, hogy a mi termékünk lett volna, a Sophiane pedig egyértel­műen a Pécsi Dohánygyár terméke, úgy érzem, hogy a társ-dohánygyárak nevében is tájékoztathatom önöket a következőkről. A négy do­hánygyár naponta körülbelül 100 tonna dohányanyagot dol­goz fel, az előállított cigaret­ta mennyisége több mint 100 millió. A feldolgozás során semmi olyan anyagot nem használunk fel, ami a ciga­retták robbanásszerű égését előidézné. Ennek ellenkező­jével viszont sajnos elég gyakran találkozunk — ese­tenként az átlagosnál ros­­­szabb égőképességű fermen­tált dohányt vagy cigaretta­­papírt vagyunk kénytelenek felhasználni. Vállalatunk mi­nőségellenőrző osztálya na­ponta ellenőrzi a legyártott késztermék-tételeket, az ér­vényes szabványok szerint. Sem­­ az égőképesség-vizsgá­latnál, sem az érzékszervi (degusztációs) vizsgálatnál az ön által észlelt jelenséggel­­ nem találkoztunk. Észervéte­­lét köszönjük, egyben kérjük, hogy az említett vagy más minőségi probléma észlelése esetén szíveskedjen címünk­re vagy az illetékes dohány­gyár címére a hibás termé­ket megküldeni. (A választ a rovatunkban megjelent olva­sói észrevételre kaptuk Sza­bó Leventétől, a Sátoraljaúj­helyi Dohánygyár termelési osztályvezetőjétől.) „Alaptevékenységünkön kí­vül, szolgáltatási tevékenysé­günkhöz kapcsolódóan, a la­­kosság és közületek jobb el­látása érdekében foglalko­zunk a különböző hulladék­­tároló és -szállító edények értékesítésével is. A cikkben jelzett kukaedények beszer­zése vállalatiunknak is több éve komoly gondot jelent. A nagykereskedelmi vállalatok a megrendeléseinket csak részben, vagy egyáltalán nem elégítik ki. Ehhez társul még az a gondunk is, hogy na­gyobb mennyiségű edényt raktárkapacitás hiányában, valamint korlátozott anyagi lehetőségeink miatt nem tá­rolhatunk. Az év folyamán beszerzett kukaedények érté­kesítését azokon a területe­ken kezdtük meg, ahol a por­mentes szemétszállítás bein­dítását tervezzük. Ezekre a területekre előzetes értesítés után az edényeket kiszállít­juk, és a helyszínen értéke­sítjük. A miskolci Centrum Áruház és az Unió Áfész ve­zetőivel folytatott megbeszé­lés alapján reményünk van rá, hogy kishatármenti for­galomban bizonyos mennyi­ségű kukát beszereznek ré­szünkre.” (A választ a Le­het-e kukát ka­pni? címmel megjelent olvasói levélre kaptuk Farkas Györgytől, a Miskolci Köztisztasági Válla­lat igazgatójától.) Ifj. Stefáni L­ászlóné (Miskolc, Kalapács u. 12.): Az üdítő italokról irt versén jót derültünk. Közölni sajnos nem , tudjuk. Azért hadd idézzünk né­­­­hány sort a sokféle üdítőt felso­roló verséből: „­Elég, elégi­s kiáltanék, de mint a tenger / az üditők árja engem szinte elnyel. / Szomjas voltam, az igaz, de azért ennyire mégsem! / Szabad­na tán egy pohár tiszta VIZET kérnem?!)” P. Sándor (Miskolc): A mi címünket nagyon ponto­san leírták, az önökét viszont nem .. . Kérjük, közöljék azt is, sőt, akkor lenne igazán szép, ha több lakó is aláírná a levelet. Nyolc családnak egy kukája A Gizella u. 11. szám alat­ti házban nyolc család, mintegy negyven ember él, köztük tizenhat kisgyerek. Sajnos, házunknak mindös­­­sze egyetlen kukája van, amiben nem fér el a szemét. Így annak egy része az ud­varra kerül. Kértük már ille­tékes helyen, hadd kaphas­sunk egy szemétgyűjtő konté­nert, abban elférne a ház ös­­­szes szemete. Sajnos, eddig nem sikerült hozzájutni. A ház lakói nevében kérünk se­gítséget az illetékesektől, hogy higiénikus körülmények között tárolhassuk a szeme­tet. (hét aláírás) Miskolc, Gizella u. 11. Későn érkezett a Füles Sok miskolci kedvenc lap­ja a Füles. Elsősorban a ke­resztrejtvényfej­tőké. Sajnos, az utóbbi időben gyakorta késve érkezik a lap váro­sunkba. Ez gondot okoz a megfejtések beküldésekor. Hasonlóképpen bosszanko­dunk sokszor az Útitárs mi­att is. Az újságárusok a megmondhatói, milyen gyak­ran kell azt válaszolniuk a rejtvényekkel teli újságok iránt érdeklődőknek: sajnos, nincs, még nem érkezett meg. Igaz viszont az is, hogy esetenként viszont annyit kapnak, amit el sem tudnak adni. Nincs valami probléma az elosztás körül? Érdemes lenne utánanézniük az ille­tékeseknek, hiszen sok mis­kolci keresztrejtvényfej­tőről van szó. I. Laura Miskolc KI JOGOSULT ROKKANTSÁGI NYUGDÍJRA? A rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki rokkant, a tör­vényben előírt szolgálati időt megszerezte és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényege­sen kevesebb a megrokkanása előtti kereseténél. A törvény szerint rokkant az, aki egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás kö­vetkeztében munkaképességét legalább 67 százalékban elvesz­tette, és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható. Ebben a kérdésben az Országos Orvosszakértői Intézet illetékes orvosi bizottságának a vélemé­nye az irányadó. A rokkantsági nyugdíjra való jogosultság másik előfeltételét képező szolgálati időt illetően a követelmény az igénylő kora és munkaköre szerint eltérő. Az utóbbinak akkor van jelentősé­ge, ha a nyugdíjigénylő korked­vezményre jogosító munkakör­ben vagy abban is dolgozott. A korkedvezményes munkakörben foglalkoztatott dolgozóknál ugyanis a követelmény kisebb. Ezek figyelembevételével a rokkantsági nyugdíjhoz szüksé­ges szolgálati idő a következő: 22 éves életkor betöltése előtt 2 év; 22—24 éves életkorban, 4 év, korkedvezményes munkakörben 3 év; éves életkorban 6 év; korkedvezményes munkakörben 4 év; 35-34 éves életkorban 8 év; korkedvezményes munkakörben 6 év; 35 éves életkor betöltése után 10 év, korkedvezményes munka­körben 8 év. A rokkantsági nyugdíjhoz szük­séges szolgálati időt az elmon­dottak szerint, tehát nemcsak az életkor befolyásolja, hanem az is, hogy a dolgozó milyen kö­rülmények között végzi a mun­káját. A különösen nehéz vagy egész­ségre ártalmas körülmények kö­zött végzett munkát a jogsza­bály külön értékeli, ezért a kor­kedvezményre jogosító munka­körben dolgozók kevesebb szol­gálati idő alapján is jogosultak nyugdjra, mint az egyéb mun­kakörben dolgozók. A fiatal korban megrokkantak érdekében a törvény úgy ren­delkezik, hogy 2 évnél kevesebb szolgálati idő alapján is kaphat rokkantsági nyugdíjat az, aki is­kolai tanulmányainak megszűné­sét követően 180 napon belül szolgálati időt szerzett, és 22 éves kora előtt megrokkant. Abból a szempontból egyéb­ként, hogy az igénylő a rok­kantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte-e, nem az igény bejelentésekor, hanem a megrokkanás időpont­jában betöltött életkor a mérv­adó. Annak vizsgálatakor pedig, hogy az igénylő a megrokkanás idején betöltött életkorára elő­írt szolgálati idővel rendelke­zik-e, a megrokkanást követően szerzett szolgálati időt is figye­lembe kell venni. A megrokkanás időpontjához fűződő ezen kezdvezményes sza­bály csak annál nem alkalmaz­ható, aki szolgálati idejének a kezdetétől, gyakorlatilag az első munkába lépést megelőző időtől rokkant. Ebben az esetben ugyanis nem a megrokkanásko­ri, hanem mindig az igénybeje­lentés időpontjában betöltött életkorra előírt szolgálati idő alapján lehet csak a jogosult­ságot elismerni. Egy másik in­dokolt kedvezmény szerint az a dolgozó, aki az alacsonyabb kor­csoportban a rokkantsági nyug­díjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, és ezt követően szolgálati idejében 30 napnál hosszabb megszakítás nincs, megrokkanása esetén nyugdíjra akkor is jogosult, ha az élet­korának megfelelő korcsoportban megkívánt szolgálati időt még nem szerezte meg. Ilyen esetben tehát a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időn az alacsonyabb korcsoportra előírt szolgálati időt kell érteni. Ha a rokkantsági nyugdíjat igénylő korkedvezményes munkakörben is dolgozott, de az erre előírt szolgálati időt nem szerezte meg, nyugdíjra jogosultságát az álta­lános követelmények alapján kell elbírálni. Ilyen esetben azonban a korkedvezményes munkakörben eltöltött minden év egy és egynegyed évnek számít.

Next