Déli Hírlap, 1985. november (17. évfolyam, 257-280. szám)
1985-11-19 / 270. szám
Nagy luxuszárva tartani... Játékvásár a Tungsram boltban Hónapok óta zárva tart a Széchenyi úton, a Pátriaházzal szemközt található Tungsram bolt, amely jó ideje nem hivatott erre a névre, hiszen megszűnt a közös üzemeltetés, az egyedüli gazda immáron csak a Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat. A vállalat áruforgalmi igazgatóhelyettesét arról kérdeztük: miért van zárva az üzlet, s egyáltalán kinyit-e még valaha? — Először is: a zárva tartás oka az, hogy a szerződéses üzletvezetőtől visszavettük a boltot, s bár újból meghirdettük, nem akadt rá pályázó. Közben nem akartuk megnyitni, mert hiszen, ha jelentkezne érte valaki, s ha neki nem felel meg a készlet, akkor az többletmunkával, többletköltséggel jár számunkra ... (Ide kívánkozik egy megjegyzés: Miskolc főutcáján, tehát nem a periférián, zárva tartani egy boltot, bármi legyen is annak a profilja, luxus. Még akkor is az, ha egyébként veszteséges, mert nincs annál nagyobb ráfizetés, mint csukott redőnyök mögött várni egy szerződéses vezetőre!) — Egyébiránt ezen a héten megnyílik a bolt — folytatja a BIK illetékese. — Igaz, nem világítástechnikai cikkeket árul majd — ilyen termékeket a főutcán több helyen kínálunk, s tervünk, hogy ezekben a boltokban tovább bővítjük a választékot —, hanem játékokat. Karácsonyi játékvásár lesz itt, ezzel is mentesíteni kívánjuk a Széchenyi út két játékboltját az ünnepek előtti rohamtól. Hogy később mit árulunk majd itt, azt egyelőre még nem tudom megmondani. A főutca rekonstrukciós munkálatainak ütemétől függ; amelyik üzletünket ideiglenesen be kell zárni, azt költöztetjük ide... I. S. Tanpálya az autósoknak? Közeledik az igazi tél, nem árt, ha felkészülnek az autósok a csúszós, jeges utakon való közlekedésre. Budapesten az ATI külön pályát épített, ahol a síkos úttesten történő vezetést gyakorolhatják a gépkocsitulajdonosok. A miskolci autósoknak ugyan nem készült ilyen tanpálya, mégsem kell emiatt a fővárosba utazniuk. Elég, ha elmennek a Szabó Lajos utcába, ahol az 51. számú ház előtt napok óta folydogál a víz, s a néhány napja beköszöntött hidegben ráfagy az útra. Alaposan meglepve az erre gépjárművel közlekedőket. A figyelmetlenebbek már piruettet jártak tegnap reggel... Ha nem lenne ilyen forgalmas ez az útszakasz, akár köszönettel is tartoznánk a vízművek szakembereinek, hogy „természetes tanpályát” készítettek a miskolciak számára, így azonban inkább azt kérjük tőlük, ne engedjék tovább csordogálni a drága vizet, s mielőbb szüntessék meg a balesetveszélyt előidéző csőtörést... (tóth) Borsodi bányászfiatalok az országos vetélkedőn Pécsett, a Mecseki Szénbányáknál rendezték meg a szénbányavállalatok országos vájárvetélkedőjét. A borsodiakat négy elővájár és két „frontos” képviselte a miskolci, a mákvölgyi, a bükkaljai és a szuhavölgyi üzemektől. Bár az országos döntő előtt a Mákvölgyi Bányaüzemnél 2« fiatalt készítettek fel gyakorlati, illetve elméleti, biztonságtechnikai, politikai ismeretekből, s közülük a legjobbak kerültek a döntőbe, a borsodiak nem szerepeltek a legjobban. Ennek oka az, hogy a mecseki szénmedencében a borsoditól eltérő technikával és technológiával folyik a bányaművelés. Így az elővárosi versenyben a nyolc csapat közül a borsodiak a hetedik helyen végeztek, a frontfejtési csapatok között a harmadik helyezést érték el. Egyéniben Fodor Dániel lyukóbányai vájár az ötödik helyen, Gulyás István bükkaljai vájár pedig a hatodik helyen végzett. Cukrászsiker Mezőtúron nagy érdeklődés közepette rendezték meg a „Mezőtúri ősz” című gasztronómiai rendezvénysorozatot. A fél ország megyéinek legjobb cukrászai és hidegkonyhás szakácsai vetélkedtek, köztük a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat dolgozói. A cukrászok versenye nagy miskolci sikerrel zárult, hiszen az első helyen Ferkó Mónika, a vállalat Szeles utcai cukrászüzemének tehetséges szakembere végzett. Tanácstagi fogadóóra Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Máger Ágnes, a Derkovits utca 10. szám alatt, 17 és 19 óra között. A MISKOLCI VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETE 3. A város szélén, ahol a hóhér is ivott A 18. századi miskolci korcsmák nemcsak cégéreikről, hanem földrajzi elhelyezkedésükről is ismertté váltak. A század kezdetén a felsővárosi, az újvárosi és a tetemvári korcsmák tettek szert „híres” és „hírhedt” megbecsülésre. A felsővárosi korcsma a Nagy-Hunyad utcától északra működött, a város egykori serházával szemben. A Serház-korcsma elnevezéssel szemben azonban általánosabb volt a fantáziadús népnyelvi megjelölés: Hóhér korcsma. A hagyomány szerint a nem nagy távolságra eső városi kivégzőhely, a Hóhér bástya „mestere” itt volt törzsvendég. Miskolc, városi fejlődése során igen korán, a 15. században kapott pallosjogot, amelynek gyakorlására azonban csak igen ritkán került sor. A hóhér, mint „megbecsült” és „mélységesen tisztelt” városi tisztviselő így sokszor hosszú évekig munka nélkül volt. A török korszak kezdetétől — vagyis miután 1544-ben Mehmed pasa Miskolcot feldúlta — a 17. század végéig kevés adat szerepel a városi jegyzőkönyvekben a hóhér alkalmazásáról. Tevékenységének egyik késői momentuma volt a város főbírájának, Kondai Kiss Mihálynak a lefejezése. Erről az eseményről krónikaszerűen Tompa Mihály is megemlékezett egyik költeményében. A hóhérmesterség „megbecsültsége” ellenére is kivetettséget jelentett, amely abban is megnyilvánult, hogy a város peremén szinte kitaszítottan kerestek szállást és lakást maguknak. E különleges társadalmi helyzet ad magyarázatot arra, hogy a hóhér törzshelyének elnevezése a hivatalos mellett is hosszú évtizedeken keresztül tovább élt. Így említik a 19. század eleji krónikások a Serház vagy Felsővárosi korcsmár is. 1832-ben jegyzik fel erről az épületről, hogy ivóhelyiségébe a „Diósgyőr felől vezető útról lehet betérni. Udvarába pedig egy kis mellékutcából vezet a bejárat.” Napjaink embere számára azonosítási pontul szolgál az, hogy épületünk a Vologda lakótelep házai előtt kialakított téren állott, amelyet az 1878. évi miskolci nagy árvíz lerombolt, s ezután már nem építették újjá. Az Újvárosi korcsma az előbbiekhez hasonlóan saroképület volt, csak éppen a város túlsó, keleti oldalán. Az egykori Újvárosi utca (ma: Horváth Lajos utca) déli oldalán állt ez az épület, közel a Búzavásártér közeihez, a mai Beloiannisz-sarokhoz. A korcsma nyugati oldalán gyalogosköz vezetett délre a Vereshidi Pece, a Régiposta utcáig. Az épületet 18. századi előfordulásától többször átalakították. 1843- ban a miskolci nagy tűzvész, majd alig negyedszázados működés után az 1878. évi árvíz döntötte véglegesen romba. A telken újra felépített korcsma formája, térkialakítása már a századvégi Miskolc hangulatába illeszkedett. Csak remélni lehet, hogy e sorokat olvasva valahonnan, valakitől eddig nem ismert dokumentumok, történetek bukkannak elő. A 18. századi alapítású Tetemvári korcsma vagy Mulató-ház a 20. század első évtizedeiben szűnt meg. Helyét a mai Petőfi tér mögött, részben a napjainkban is meglevő meredek utak elágazásánál rögzíthetjük. Állapotára, felszereltségének változásaira különböző időszakok összeírásai utalnak. A 19. század elején „sötét állapotú épület”-nek nevezik, s ez a leírásból érzékelhetően nemcsak az épület állagának szólhat. Méreteire jellemző, hogy pincéjében a 18. század első harmadában 22 gönci hordó bort tudtak tárolni. Az ivóban pedig ekkor egy hosszú, hatalmas asztal állt, amelyet három, rögzített lábú lóca vett körbe. A lócák rögzítésére praktikus okok miatt volt szükség, így nem lehetett elmozdítani, felemelni ezeket az ülőalkalmatosságokat, és természetesen nem lehetett segédeszközül használni őket esetleges — mint a „sötét” jelzőből is következtethető — afféroknál. Már nem ezek a „biztonságvédelmi berendezések” élhettek a 19. század végén, legalábbis azoknak a régi miskolciaknak az emlékezetében, akiktől az 1950-es évek elején egy muzeológus megtudhatta, hogy itt is belefagyott a béka a miskolci kocsonyába. Dobrossy István (Sorozatunk következő cikke, egy hét múlva.) A portálokról, még egy szír Várospolitikai fórumunkban nemrég a miskolci üzletek portáljaival foglalkoztunk. Elsősorban az késztetett minket erre, hogy az utóbbi időben néhány díszes homlokzatú öreg épületünket felújították, kicsinosították az építők. Ezért különösen kitűnik, hogy sok esetben mennyire szegényesek az üzletek portáljai, bejáratai, különösen ha azt is vizsgáljuk, hogy stílusuk, formaviláguk mennyire illeszkedik a házakéhoz. A várospolitikai fórumban említettünk — fényképpel is illusztrálva — néhány rossz példát, de szerencsére tudtunk jót is felsorakoztatni. Most néhány újabb portált szeretnénk bemutatni olvasóinknak, válogatva innen is, onnan is a példák közül. Sokszor mondogatjuk, hogy nem mindig a drága, a bonyolult a jó, s ez a portálok esetében is igaz. Bizonyítékként szolgáljon erre a Tanácsház téri képünk, amelyen a minőségi szabóság egyik üzlete látható. A műemlék épület homlokzatához nagyszerűen illenek a biztonságot szolgáló rácsok, és megmaradt a kirakatok fölött a díszítő keret. Ízléses a cégér, és külön felhívnánk a figyelmet a betűkre. Így lehet szépen, egyszerűen helyettesíteni a 60-as évek divatját idéző hajlított neonfeliratokat, vagy a még annál is rosszabb, kocka alakú, műanyag burákból álló betűszörnyetegeket. A szabóság ellentétpárja az egyik, Széchenyi úti kötöttáru-fehérneműüzlet, melynek alumíniumlemezből készített portálja olyan, mintha egy hűtőházba vagy gépszerelő műhelybe vezetne az ajtó. Érthetetlen, hogy ezt a puszta területet miért nem használják fel legalább valamiféle díszítésre? Sokan ismerik a Hollóházi Porcelángyár mintaüzletét, és mellette a szomszédos butikot. Ez a két üzlet jó példa arra, hogy apró díszítéssel — napernyővel, kerámiaráccsal — hogyan lehet az egyébként teljesen dísztelen acélportált hangulatosabbá varázsolni. Ha másra nincs pénz, ez is sokat számít. S végül idézzünk egy elrettentő példát. Nézzük csak meg a papír-írószerüzlet kirakatát — példánk a Tanácsház térről való —, amely nemcsak jellegében nem illik a szép, eklektikus homlokzathoz. Még azt a minimális követelményt sem vették figyelembe a beépítésekor, hogy a portál mérete valamihez igazodjon az épület homlokzatán: vagy a kapuhoz, vagy a kialakított díszítés tagolásához, ritmusához. Jóllehet, ilyen alaposan nem elemezzük a hasonló látványt mindennap arra járván, ösztönösen érezzük, hogy nem stimmel valami. Pedig stimmelhetne! (kiss) + Néha apróságokkal is szebbé lehet tenni azt, ami nem sikerült túl esztétikusra. •is. Ez a kirakat bizony méretében, arányaiban nem alkalmazkodik az ég egy világon semmihez sem az öreg épületén. Mesejáték A diósgyőri Ady Művelődési Házban zenés mesejátékot láthatnak csütörtökön a gyerekek. Délelőtt 10 és délután 2 órától mutatja be a Népszínház társulata Az ezernevű lány című darabot