Déli Hírlap, 1994. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-05 / 207. szám
az olvasóké a szó • Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501, Pf.: 39. — Telefon: 411-600 • Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8-14 óra között keressenek fel bennünket. Harmincmillió a levegőben Nem hagy nyugodni az a tény, hogy a szó szoros értelmében a levegőbe repült 30 millió! Ugyanis az ünnep előtt azon folyt a vita: legyen, ne legyen az évek óta már szokásossá vált tűzijáték. Aztán született egy döntés: nem lesz! Nincs rá anyagi fedezet. Sajnálattal ugyan, de tudomásul vettük. Annál is inkább, mert a törvény által kötelezően előírt nyugdíjemelés körül is voltak viták. Megjegyzem, ez nemcsak pár napig tartott. Legyen, ne legyen, mennyi legyen? Mikortól? Stb. Illetékesek játszottak az idegeinkkel, miközben a magyar forint 8 százalékkal „leértékelődött”! (Egyelőre.) Végre aztán megszületett a döntés: lesz tűzijáték és lesz nyugdíjemelés is. Rövid idő alatt összejött a 30 millió a tűzijátékra, ami röpke fél óra alatt hamuvá vált a fővárosi, no meg a tehetősebb vidéki állampolgárok szeme láttára, szórakozásukra. Mi jutott ebből nekünk, vidéki embereknek, akik a napi megélhetésért próbálunk küzdeni? (Elég, ha csak a rendhagyó, rendkívüli polgármesteri fogadóórákba betekintünk.) Nem vagyok ellene a szép, látványos hagyományoknak. Csak azt kívánom megjegyezni, ha ez a potom 30 milliócska ilyen gyorsan összejött, miért kellett nekünk oly’ sokat idegeskedni, megkapjuk-e a törvény szerint jogosan járó kevéske összeget, amiért 30—40 éven át becsülettel, keményen megdolgoztunk, (fizettük a nyugdíjjárulékot is)? Azt hiszem, az oly’ sokat emlegetett, megérdemelt pihenést csak megfelelő anyagi háttér biztosíthatja számunkra. Nos, ezért bátorkodom , szót emelni nyugdíjastársaim és a magam nevében (remélem nem veszik zokon), mert fáj, hogy egy-egy esemény vagy rendezvény érdekében megnyílnak a pénz forrásai, de ha emberi sorsokról kell dönteni, kiszáradó mederről beszélnek honatyáink. Az én véleményem az, jobb lett volna nyilvánosságra sem hozni, hány millió vált hamuvá akkor, amikor mi, édesanyák azon töprengünk, hogy miből is állítsuk ki az ünnepi ebédet, vacsorát augusztus 30-án. Hát csak ennyit szerettem volna elmondani, s nem csak a nyugdíjasokra gondoltam, de a család évében minden családra, a jövő nemzedékére, mert a költő szavaival élve — „Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt!”... Szakácsnő Szinyéri Katalin, ny. pedagógus, Miskolc Büszkék lehetünk Kazincbarcikára! A Déli Hírlap augusztus 18-i számában olvasói levélként F. L.-né aláírással megjelent írás ismét a „mi” megfogalmazás mögé bújva bírálja a város vezetését. Én is régóta élek Kazincbarcikán, s mivel időm is engedi, rendszeresen olvasom a helyi újságot, a közéletet, valamint nyitott szemmel és elfogulatlanul járok a városban. Ha a levélíró olvasná a helyi lapot, a cikkben feltett kérdésre választ kapott volna már. Talán a levélíró az Ifjúmunkás téren lakik, lehet, hogy az ő gyermeke, unokája törte ki a tavaly ültetett facsemetéket, rongálta meg a park padjait és hintáit. Vagy esetleg a Kertvárosban él, ahol az önkormányzat évente többször kell, hogy felszámolja az illegális szemétlerakóhelyeket — esetleg ő is odahordja a szemetet. Valószínűleg azt is rossz döntésnek tartja, hogy az önkormányzat új utakat épít, tetőiket szigetel és épít az intézményeken, több száz család számára vezeti be a gázt és a központi fűtést. Bántja a „régi kazincbarcikai” szemét, hogy a város fejlődik? Ellentétben más városok vezetéseivel, itt nem pocskondiázták az elmúlt évtizedeket. A város alapításának 40. évfordulója alkalmából a polgármester úr többször megemlékezett a város első építőiről, elismerve szólt elődeiről. Vagy talán a levélíró arra az alpolgármesterre gondol, aki tavaly október 23-i beszédében elfelejtette, hogy már lezajlott a rendszerváltás? Az ő személyét nem szabad azonosítani a városvezetéssel. Mindezeken túl egyetértek azzal és bízom benne, hogy a következő választásokon a jelenlegi képviselők jelentős része kicserélődik és olyan emberek kapnak bizalmat, akik a megkezdett úton viszik tovább az általunk mégis szeretett, büszkén vállat városunkat. K. Z.-né Kazincbarcika * Az augusztus 18-i rovatösszeállításunkban F. L.-né aláírással megjelent olvasói levélhez levélírónk nevét és címét is adta mondandójához, tehát nem burkolózott a „mi” megfogalmazás mögé. Az illetékesekkel természetesen bármikor közölhetjük pontos nevét és címét. Kulcscsomó gazdát keres Kulcscsomót találtak augusztus 26-án, pénteken este 9 óra tájban a Soltész Nagy Kálmán utcai villamosmegállóban. Jogos tulajdonosa szerkesztőségünk titkárságán átveheti. Csak félhavi bérlet van! Abban a reményben írom ezt a levelet, hogy panaszommal nem állok egyedül. Bár ez a nyár már vége felé közeledik, a jövőben talán figyelembe lehet venni észrevételemet. Családommal egy hetet Miskolcon töltöttünk. Érkezéskor szerettem volna beszerezni az MVK Rt.-jegyeket. Úgy gondoltam, kifizetődőbb bérletet venni, mivel mindennap szerettünk volna strandra, illetve kirándulni menni. Kérdésemre, hogy hetes bérletet lehet-e vásárolni, nemmel válaszoltak. Csak félhavi bérlet van — diákoknak és nyugdíjasoknak még az sem — ami 16-ától érvényes. Ha tehát én mondjuk 13-án érkezem, és 20-ig vagyok a városban, kénytelen vagyok teljes havi bérletet vásárolni. Európa több városában jártunk már, ahol mind napi, mind heti bérletet lehetett venni. Mi az akadálya annak, hogy ezt nálunk is bevezessék? A 16-tól érvényes bérletet nem lehet megvenni 15-én, tehát 16-án plusz egy-két buszjegybe kerül elutazni a bérletárusító helyre. Miért ez a megkötés? Tudtommal az egész hónapra szólót már előző hónap végén árusítják. Bármelyik esetet nézve, véleményem szerint csakis az MVK Rt. járt jól. Úgy tűnik, hogy az az elv érvényesül: ha nyaralásra futja, fussa fölösleges közlekedési költségekre is. H. Lászlóné, Abaújszántó Elképesztő állapotban Olvasóink hívták fel a figyelmet arra, hogy Miskolcon kevés a nyilvános illemhely. Sajnos ami megvan, azoknak az állapota is sok kívánnivalót hagy maga után. A képünkön látható, WC-nek épített helyiséget már jelzővel sem lehet illetni, egyszerűen használhatatlan. Talán még rendbe lehetne hozatni, hiszen szükség lenne rá, mondják az Eszperantó téren lakók, de hasonlóan vélekednek azok is, akik csupán járókelők. Úgy gondoljuk, különösebb kommentár nem is szükséges a látottakhoz. (Szobán Gabriella felvétele) Domaházán épül A szobor helye marad, az „ötszöget" bontják Amint sokan várós- és megyeszerte az aláírásgyűjtési akciónkhoz csatlakoztak, reménnyel töltött el: nemcsak a miskolci Városház tér marad meg a kerekesszéket használók számára, hanem a város közgyűlése is megismerheti a közvéleményt. A június elejéig összegyűlt csaknem 340 tiltakozó aláíráson kívül többen levélben fejezték ki tiltakozásukat. A levelek írói egyértelműen fogalmaztak. Egyikőjük kérte: a véleményét továbbítsam „a város vezetőihez, annál is inkább módosítsák a közzétett döntésüket, mert a jelek szerint a polgárság nemtetszést kinyilvánító demonstrációja is kész." Egy másik aláírási íven tömörebben fogalmaztak: „Akik ilyen szobrot fogadtak el, fizessék ki az értékét!" Ismét egy írásban foglalt vélemény (a levél terjedelmének töredéke): „A szobor a polgárok többségének véleménye szerint elfogadhatatlan ... Tehát Rendkívüli továbbképzés Nem ritka eset, hogy azonos érdeklődésű és foglalkozású emberek kisebb-nagyobb kiránduláson vesznek részt csoportosan. De az ritka, ha valaki idejét és energiáját kollégái szolgálatába állítja. Papné Veres Ildikó ezt tette. A Passport Utazási Iroda idegenvezetőjeként idén ismét külföldre szervezett rendkívüli továbbképzést kollégái számára, kedvezményes áron. Így tette lehetővé a vékony pénztárcájú pedagógusoknak, hogy a négyezer éves Itália kultúráját megtapasztalják. — Semmi sincs meg az értelemben, ami nincs meg az érzékekben — mondja Locke, a nagy angol pedagógus. Egészen más olvasni és hallgatni egy-egy országról, városról és más érezni az ottani atmoszférát. Talán sehol máshol nem érzi annyira az ember, hogy a vén Európa ütőerejét tapintja, mint Rómában. Másként is lehet továbbadni a diákoknak az így átélt élményt. Papné Veres Ildikó nemcsak a múltban való kalandozásainknak volt széles körű, avatott kalauza, hanem hétköznapi apró-cseprő gondjainknak figyelmes szolgálóleánya. Köszönet neki és a Passport Utazási Irodának, hogy lehetővé tették ezt az utat. Menner Magdolna, az utazó pedagógusok megbízásából nem az a kérdés, hol legyen felállítva az a „Jókai-regénybeli szégyenkaloda,” mert ezt a szobrot sehol nem lehet felállítani." Hogy lássa Melocco úr, ha ez az írásom a kezébe kerül, az előbbi levélíró rá vonatkozó véleményét, ismét idézek a levélből: „Na jó, rendben van, fogadjuk el egyes szakértők állítását: a polgárok nem értenek a művészethez. De akkor ne értsenek a mű kifizetéséhez sem! Mert egy művész, ha valóban művész, képes arra, hogy szép szobrot is alkosson, művészi legyen, no meg a polgárok is megelégedéssel nézzék és főleg fizessék meg a keze munkáját. Melocco úr van ilyen művész! Öt mindenki, még azok is, akiknek nem tetszik a műve, nagy művésznek tartják! De ez a szobra, Isten bocsássa meg, nem sikerült. Előfordult ez már mással is.” Az aláírásokat és leveleket egy indítvány kíséretében előterjesztettem Miskolc város V. Közgyűlésének két határozati javaslattal: maradjon meg így, ahogy van a Városház terem és nevezzék el a Hunyadi utcai parkocskát — ami a teoretikusok szerint csak terület és nem tér-, Széchenyi térnek! Járuljon hozzá a közgyűlés, hogy a melocco emlékművet oda állítsák fel. Noha határozatot a közgyűlési döntésről a mai napig is várom, annak érdemi vonatkozásáról a városunk polgármesterétől és főépítészétől is kaptam levelet. Ezek lényege: a szobrász ragaszkodik a Városház téri helyhez, mert a néhai polgármesterünkkel kötött szerződése arra a helyszínre jelölte a szobor helyét. A másik értesítés szerint, amely a mozgássérültek szempontjából kedvező, „a jelengi ötszög alakú emelvény a szobor építése során megszűnik, az új burkolat az utca jelenlegi síkjában kerül kiépítésre." Az „ügyünk” így felemásra sikerült. A felajánlott kompromisszumot a közgyűlés nem fogadta el, viszont elbontják a csaknem négy esztendeje létesített lépcsőzetes „ötszögű emelvényt”, amely az ép járókelőknek is útjában van. Sorstársaim nevében megköszönöm a szíves támogatást és a Déli Hírlap által nyújtott nyilvánosságot, az 1994. április 19- én megjelent cikk nyílt állásfoglalását. Úriés Gyula, a Mozgássérültek és Barátaik Miskolc városi Egyesületének elnöke Első és második világháborús emlékművet építenek Domaházán a templom előtti parkban. (Kerékgyártó felvétele) 1994. szeptember 5., hétfő ■ Köszönöm doktor úr, mondhatná Tappancs Vasárnap este már sötétedett. Kihalt volt az utca, amikor spániel kutyánkkal az állatorvoshoz siettünk. Kutyusunk vidáman ficánkolt a pórázon, kérdezhette volna, hová a csudába visztek, hiszen én ilyenkor vacsorázni szoktam. Még szerencse, hogy nem ragadt rá zaklatottságunk, mert mi tudtuk, ha nem is nagy, de műtét előtt állt. Szerencsénk volt, hiszen az orvos egész napos ügyelete után is elvállalta. Nem lett volna kötelessége, hiszen hivatkozhatott volna arra, várjunk holnapig. De úgy látszik, orvosi esküje és embersége azt diktálta, nem mondhat nemet. Lehet, hogy van, aki azt mondja, minek ez a felhajtás, de akinek kutyája van, vagy jó szívvel viseltetik az állatok Iránt, az tudja, az ember aggódik és nem bírja elviselni, ha kukájának, vagy bármely jószágnak baja van, szenved. Amikor megkapta Tappancs az altató injekciót és ernyedten csuklótt össze, az orvos tekintete segített furcsa érzésünk leküzdésében. Műtét közben is beszélgetett, igyekezett oldani félelmünket. Majd amikor karunkra vettük a még kómában levő állatot, további tanácsokkal látott el. Nem sietett, pedig őt is várta kisfia az esti meséhez. Mit is lehet ilyenkor mondani? Azt, hogy az orvos, gyógyításra esküdött, fia mégis. Úgy érezzük, köszönet illeti a vasáramp esti munkájáért, amit ezúton szeretnénk megtenni. S azt is hozzátennénk, hogy sok ilyen lelkiismeretes állatorvosra van szükség, mint amilyen dr. Lengyel Béla Miskolcon. Kutyusunk már rég feledte a vele történteket, de mi hálásan gondolunk a lelkiismeretes orvosra. H. A. Miskolc Dél# Hír lan 5