Déli Hírlap, 1995. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-23 / 46. szám

A Bökik elnökségi ülésén meghatározták a kamarai tagdíjakat Az elvégzendő feladatok számbavételét követően a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Kereskedelmi és Ipar­kamara (Bökik) elnöksége a február 21-i ülésen megha­tározta az idei tagdíjak mértékét. A testület a ré­gió helyzetének figyelembe vételével az országos kül­döttgyűlés által javasoltak­nál alacsonyabb mértéket tartott helyesnek. A kama­ra idei tervei között szere­pel az is, hogy év végére átfogó megyei gazdaságfej­lesztési stratégiát dolgoznak ki. Tisztában vagyunk a tér­ség gazdasági állapotával — mondta Bihall Tamás elnök, s igyekeztünk ennek meg­felelően megtalálni a meg­felelő tagdíjtételeket. Ám azt is tudomásul kell ven­ni, hogy a kamarának fel­adatai vannak — többek kö­zött a szakképzésben, állami alapok kezelésében —, ame­lyek ellátásához pénzre van szükség és a legfőbb bevé­teli forrása a tagdíj. A Bö­kik azt szeretné, ha a ta­gok nem valami hatalmi szervezetként értékelnék a kamarát, hanem partner­ként jönnének el tanácsért, szolgáltatásokért. A felada­tok között szerepel az is, hogy összegyűjtik és a ta­gokhoz továbbítják a gaz­dasági, jogi, műszaki infor­mációkat, segítséget nyújta­nak az iparjogvédelem, szabványosítás, minőségügy kérdéseiben, rendszeres ta­nácsadást vezetnek be. A tagdíjbevétel egy részét a gazdasági élet infrastruktú­rájának fejlesztésére, a mű­szaki fejlesztés, az innová­ció, a kutatás-fejlesztés felté­teleinek javítására szánják. Végül is a döntés szerint a 10 millió forintnál na­gyobb nettó árbevételű vál­lalkozások a javasolt 1 ez­relékkel szemben iparvállal­kozások esetében csak 0,5 ezreléket, egyéb vállalkozók esetében pedig 0,75 ezrelé­ket fizetnek Borsodban. A Bökik elnöksége azt is el­döntötte, hogy a tagdíjat egymillió forintban maxi­málja. A díjat egyébként két részletben kell fizetni, az alaptagdíjat és a kiegé­szítő tagdíj felét március 15-ig, a maradékot pedig szeptember 15-ig. A törvény szerint a be nem fizetett tag­díj adók módjára hajtható be, de bíznak abban, hogy erre nem lesz szükség Bor­sodban. Sz. B. FÓRUM A MISKOLCI IPARI PARKRÓL Küzdeni kell a preferenciákért A Miskolci Ipari Parkról rendeztek fórumot tegnap a Miskolci Egyetem Közpon­ti Könyvtárának olvasóter­mében, amelyen részt vett Kobold Tamás miskolci pol­gármester is. Szó került a beruházás eddigi előkészüle­teiről, a város és az egye­tem részvételéről, elképzelé­seiről. Mint Kobold Tamás pol­gármester elmondta, a ter­vet még 1991 végén kezdték szorgalmazni a régió problé­máit látva a helyi politikai tényezők, s a későbbiekben szakmai körök is bekapcso­lódtak a munkába, hogy megvalósítsák a Nyugat- Európában már jól bevált létesítményt, amellyel kön­­­nyíthetőek a nehézipar, a vegyipar, a kohászat gond­jai. 1992-ben egy kormány­­határozat is a létrehozás mellett döntött, és 1994-ben elkészült az a megvalósítási tanulmány, amelynek kidol­gozásában a Miskolci Egye­tem szakemberei is részt vettek. Nagyon fontos — hangsúlyozta a polgármes­ter —, hogy a jelenlegi kor­mányzat is áldását adta a tervre, tehát az ország egé­szének is fontos ugyanaz, ami ennek a nehéz helyzetű térségnek. A kohászati reorganizáció kapcsán 1993 februárjában olyan kormányhatározat szü­letett, melynek értelmében az érintettek munkahelyeit csak akkor szüntetik meg, ha már újak állnak készen befogadásukra. Az Ipari Park tökéletesen beleillik ebbe az elképzelésbe, ám a tavaly őszi, ugyanezzel fog­lalkozó határozatból ez az egy passzus már kimaradt, ezért rá kell venni a kor­mányzatot az újrafoglalkoz­­tatási feltételek megterem­tésére. Miskolc, a társadalmi és a politikai mozgalmak térségi preferenciákat szor­galmaznak a befektetők ide­­áramlásának elősegítésére, ám a kormányzat a jelek szerint ezt egyelőre nem tart­ja kivitelezhetőnek. Ugyan­olyan megítélés alá kíván­ják helyezni a Miskolci Ipa­ri Parkot, mint például a győrit, ami lemaradásunkat tekintve hátrányosan érinte­ne bennünket. Ezt meg kell akadályozni, ami bizony ko­moly küzdelmet jelent majd. A polgármester után dr. Cselényi József egyetemi dé­kán szólt a meghívottakhoz. Elmondta: már a ’80-as évek középső táján azt tapasztal­ták külföldi intézményekben tett útjaikon, hogy az ipari s­arkok működésében hang­súlyozott szerepet játszanak az egyetemek. Az ijjari struk­túraváltás egyik lehetséges iránya az, amikor nagy, vi­lágméretű cégek telepítenek egy-egy területre leányvál­lalatokat, amelyeknek igen komoly beszállítói rétegre van szükségük, s ezek le­köthetik az egykori nagy, ám egyre nehezebb helyzet­ben lévő gyárak kapacitását. Ezek után Sashalmi László, a SEM Rt. elnök-vezérigaz­gatója szólt a megvalósítás­ról. Mint elmondta, a leg­fontosabb propagandaanya­gok előkészületeinél tartanak. Arculat-, illetve logotervek­re írtak ki pályázatot, so­káig nem találtak megfele­lőt, ám nemrégiben készült egy olyan, amit talán már mindenki el tud majd fo­gadni. A március végén el­készülő reklámanyagot a ré­gióban működő cégekkel hozatják létre. A videofil­men kívül három prospek­tusról lesz szó, az egyik magát az Ipari Parkot, a másik a környezetet, Mis­kolcot, s annak például kul­turális életét, a harmadik pedig a helyi gazdasági vi­szonyokat ismerteti magyar, angol, német és francia nyelven. Remélt siker a microCAD-en zésre utal. A jelentésnél is fontosabb azonban a micro­CAD jelentősége, hiszen több száz előadó — köztük szép számmal külföldi számítás­­technikai szakemberek — konferenciája és versenyek teszik még rangosabbá a Miskolci Egyetem díszaulá­jában megrendezett kiállí­tást. Közel 30 cég képviselteti itt magát, bemutatva számí­tástechnikai, illetve infor­matikai újdonságait, négy napon át, délelőtt tíztől este hatig várva az érdeklődő­ket. Az érdeklődőket, akik­ből idén sincs hiány az ese­ményen, ami azt is jelenti, hogy az immáron kilence­dik alkalommal megrende­zett microCAD semmit sem­­veszített népszerűségéből az eltelt évek során. Nemcsak a laikus nagyközönségnek tud újat mutatni, hanem a szakmabelieknek is. Az egye­tem rektora kétnapos szüne­tet rendelt el az esemény idejére, hogy a diákok is megcsodálhassák a sok-sok technikai különlegességet. De nemcsak egyetemisták, hanem a partnercégek kép­viselői és középiskolások is ellátogatnak a díszaulába. Pénteken délután 6-ig vár­ják az érdeklődőket. A be­­lejtés díjtalan. Hogy mi a microCAD je­lentése? A micro-t talán nem kell magyarázni, a CAD pedig a számítógépes terve­ A KINCSEM DŰLŐ KINCSE A szőlő 120 évig is elél A METSZŐ A SZÜRETET KÉSZÍTI ELŐ Báró Walbod Kelemen bi­zonyára elsírná magát, ha meglátná, mivé is lett az a kis kúria a tokaj-hegyaljai Kincsem hegyen. Az épület nem is oly rég még a bor­kombinátot szolgálta, illető­leg két oszlop között ott maradt egy hatalmas tábla, mely azt hirdeti, hogy haj­danán Kincsem ifjúsági tá­bor működött itt. Érthetően, hiszen a táj csodálatos, a szőlő pedig Tokaj-Hegyalja egyik legjobb termője. A borház tetejéről — ez egy kis melléképület — bi­zony már lelopdosták a cse­repeket, s ha nem sikerül megtalálni a valós tulajdo­nost, aki védelmébe veheti a pusztuló épületeket, bizony itt minden ebek harmincad­­jára juthat. Csorna Károly és fia, Zol­tán nagy munkában vannak, metszik a hagyományos sző­lőjüket. — Az önök szőlője miért nincs felkordonozva? — Isten őrizz! — mondja az idősebb Csorna. — Így adja ki igazán magát a sző­lő. Az ősi hagyományos mű­velésnél legalább két fokkal melegebb a tőke, mint a fel­kötött drótosnál. — S ez a hőfokkülönbség ekkora különbséget jelent a minőségben? — Ó, hogyne. Hinné, hogy ez a szőlő már 90—100 éves? — Ezek a tőkék? — Bizony, bizony. Fur­mint és hárslevelű. Ezek a tőkék már több generációt kiszolgáltak. Nekünk 800 ölünk van, a fiammal ketten műveljük. — Nem bízzák másra? — Nem, nem — tiltakozik a fiatalember. — A metszés­nél dől el minden, azt én nem bízom másra, mert tönkreteheti nekem a szüre­tet. Hagyományosan kapál­juk, egy kicsit műtrágyáz­zuk, de legjobb az istálló­trágya. Ebben minden van, ló, disznó ürüléke, leghasz­nosabb a tyúké és a juhé. — Mennyi műtrágyát tesz­nek egy tőkére? — Nem sokat. A kombi­nált szájferfoszfátot használ­juk. 10 dekát rakunk tőkén­ként. — És a permetezés, azt is önök csinálják? — Természetesen! — vág­ja rá Csor­a Károly. — Ezek a szőlők lisztharmat-veszé­­lyesek. Ha mi nem kapjuk el időben, a fertőzés pilla­natok alatt elterjedhet. — A laikus számára ne­hezen követhető, miért pont így metszik ezt a szőlőt... — Ez is egy tudomány. Apáról fiúra száll, mégjjedig úgy, hogy gyerekkorában már ot­t botladozik az ember a tőkék között. Egyébként nincs ebben semmi ördön­gösség — nevet a fiatalabb Csorna —, ugyanis a tőkés szőlőt mindig lefelé kell szo­rítani. Mutatja az magát, hogy melyik a termőcsap, melyik az ugarcsap, hány szemet kell hagyni. — Mennyi szőlő terem ezen a 800 ölön? — Mi ezt úgy mérjük, hogy van rajta 250—300 kiló aszú, olyan 25—30 hektó must. — Megéri? — Nem könnyű — mond­ják mindketten, szinte egy­szerre. — Minden nagyon drága. Ha a munkánkat nem számítjuk, akkor van egy kis nyereség. — Én mozdonyvezető va­gyok — büszkélkedik a fia­talabb Csorna. — Itt járok ezen a tájon, föllátok a sző­lőbe. — És látott valakit dol­gozni? — kérdem huncut­­kodva. — Hogyne. Azt látom, hogy mi vagyunk benne, s megint görnyedünk a tőkék­nél. — Meddig adják még ezek a tőkék a termést? — A szőlő 120 évig is el­él, ha gondos a gazda. De ide tartozik még egy mon­dás, amit Tokaj-Hegyalján mindenki ismer, hogy a jó borász­­ keze alatt a bor sose romlik meg. (karosi) A tőkés szőlőt lefelé kell szorítani a metszéssel. Tokaj-Hegyalja egyik legértékesebb szőlőjében, a sajátjában dolgozik Csorna Zoltán (balról) és édesapja Csorna Károly. (Krisztián Anett felvételei) Elárvult Walbod báró hajdani kúriája Crossbar telefon Mórán Néhány napot csúszik a mérai automatizált telefon­­központ átadása — tudtuk meg a Miskolci Távközlési Centrum vezetőjétől, Kiss Lászlótól. A február 15-ére tervezett központátadás leg­később február 28-án meg­történik. Az előfizetőket március 15-ig bekapcsolja a Matáv az automatizált há­lózatba. 1995. február 23., csütörtök Déli Hír lan 1 * i­t­i­i

Next