Déli Hírlap, 1997. december (29. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-15 / 292. szám
1997. december 15., hétfő DÉLI HÍRLAP SAJÓSZENTPÉTER ÉS KÖRNYÉKE 27 év a közigazgatásban SIKERÉLMÉNY IS KELL Fiatal pályakezdőként Múcsonyban lett köztisztviselő dr. Szemán Ilona, majd következett Sajószentpéter, a kis falu után a fejlődő bányászváros, ahol ma is él, az előző ciklusban önkormányzati képviselő volt, de elege lett a politikából, a számok világában jobban otthon érzi magát. Egy évtizede a megyei önkormányzaton dolgozik, a közigazgatási főosztály vezetője. Munkássága elismeréseképpen a közelmúltban a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével tüntették ki. Azt a kifejezést nagyjából mindenki tudja, hogy mit takar a pénzügy, mennyiben tér el ettől a közigazgatási főosztály? - kérdeztük ráhangolásképpen két költségvetési tárgyalás közötti szünetben dr. Szemán Ilonát. - Az előző időszakhoz képest kibővült a tevékenységünk. Az intézményfinanszírozást felváltotta a feladatfinanszírozás, s az idei év elején jött a kincstár, s a közbeszerzések lebonyolítása is a mi feladatunk. Az idén hosszú szünet után 1,7 milliárd forint értékű beruházásra nyílt lehetőségünk, s a közbeszerzés keretében az árak leszorítása érdekében versenyeztettük a cégeket. Lassúbb, körülményesebb lett a munka, de sokat nyertünk rajta anyagilag. - Megyénk egyik legnagyobb gazdálkodó szervezeteként több mint 10 milliárd forint megy át egy év alatt a kezükön. Most készül a jövő évi költségvetés. Mások számára is érdekes lehet a technikája. Amióta kialakult az önkormányzatiság, a középszint-szabályozás és forrásoldalról nincs igazán a helyén. Nem feladatot finanszíroz az állam, hanem hozzájárul a költségekhez. Mivel az illetéken kívül gyakorlatilag nincs helyi bevételünk, így nincs miből kiegészíteni a normatívát. A mostani finanszírozás hátrányosan érint minket -jelentette ki dr. Szemán Ilona. - Valamikor 21 intézményünk volt, de a leadási hullámot követően 53-ról kell gondoskodnunk. A feladat nőtt, a forrás olyan, amilyen. A tervezés napjai a legnehezebbek. Először felmérjük az igényeket, amely a működéshez feltétlenül kell, illetve a szakmai programokból áll össze. Felhalmozásra, felújításra évekig gondolni is alig mertünk, a fűteni, világítani, etetni elv érvényesült. Majd a kvázi igényeket összehasonlítjuk a forrásokkal, s ezt követően jön a tételenkénti egyeztetés, az alkudozás. A közgyűlés kimondja az alapelveket, amelyeket nekünk kell aprópénzre váltani. - Hogyan zajlik az alku? - Valahol mindenkinek igaza van. Nagy baj lenne, ha nem lennének igényesek az intézmények, viszont nekünk a forrásokhoz kell igazodni. Az érvekkel meggyőzésre, s nem a hatalmi szó érvényesítésére törekszem. A költségvetés elfogadását követően jön a végrehajtás. A kincstárnak köszönhetően most már naprakészen tudjuk, hol tartunk, még a ciklikusságot is látjuk. A tapasztalatokat majd a következő évben lehet igazán felhasználni. - Közgazdászként sokkal többet kereshetne a magánszektorban, mi tartja a közszolgálatban ? - Teljesen véletlenül kerültem 1970-ben a közigazgatásba, s azóta megragadtam. Nem könnyű, de mindig volt szép része. Múcsony, a kis falu után, nagy kihívást jelentett az akkor éppen dinamikusan fejlődő Sajószentpéter, ahol kitanultam a beruházásokat, az intézmények működtetését. Amikor végigmegyek a városon, ma is bevillan, hogy ezt is „én építettem”. Egy évtizede dolgozom a megyén, vagyis betartottam a szamárlétrát. .Számtalanszor hívtak a gazdaságba, de maradtam. Már 27 éve vagyok a közigazgatásban, s itt is kell valami sikerélmény a hétköznapok során. A közszolgálatban is szükség van sikerekre. Nyolc bányában 40 év Már csak sétálgat Hajdanán életerős férfi volt a sajólászlófalvai Bencs Ferenc (65), ma azonban már bottal is csak nehézkesen, lassan jár. Mint mondja, a három évvel ezelőtti infarktus óta már csak sétálgat, mert fél oldala lebénult, pedig egykoron a hegyet is elhordta volna. Bányász-földműves családból származott, így nem okozott annak idején gondot a pályaválasztás, azt csinálta amit az apja: 13 évesen beállt a bányába. Berentétől Lyukóig hosszú utat járt be, 40 év alatt nyolc bányában dolgozott a föld alatt, vájárként. A körülményekhez képest jól keresett - erősítette meg, a megbecsüléssel sem volt gond, ám nem kapott semmit érdemtelenül, mert közben megette a bánya az egészségét, mire korengedményes nyugdíjba mehetett. Az elmúlt évtizedekben nem csak Bencs Ferenc változott, hanem a falu is. Annak idején szinte mindenki kétlaki életet élt: dolgozott az iparban, s mellette otthon is művelte a földet, állatot tenyésztett. Disznóröfögéstől, a marháktól voltak hangosak a hátsó udvarok. Korábban 200 tehén is volt Sajólászlófalván, most meg talán tízet ha tenyésztenek. A legelő is elvadult már a falu közelében. A mai fiatalok már nem olyanok, mint mi voltunk - vonja meg vállát Bencs Ferenc. - Akkor legalább munkája volt az embereknek, aki mégsem dolgozott, azt megbüntették, most viszont fordítva van... Bencs Ferenc (jobbról) és Miklós Gusztáv is gyermekkorától dolgozott az iparban. 7 Kelendő a helyi Mint emlékezetes, az idén egy kazincbarcikai vállalkozással alapított közös cégen keresztül, a megyében elsőként saját kezébe vette a helyi buszközlekedést Sajószentpéter városa. Két járatot indítottak, az egyik Dusnokpusztát köti össze a belvárossal, a másik pedig a 2-es aknát kapcsolja a centrumhoz. A kezdeményezés elnyerte a lakosság tetszését, amit az is jelez, hogy felvetették: a város más részére is ki kellene terjeszteni a helyi buszközlekedést. A legtöbben műr szakváltáskor, illetve iskolakezdéskor és a tanítás befejezését követően veszik igénybe a kék buszokat. Ilyenkor néha még a lépcsőn is utaznak, igaz, napközben sokkal kisebb a buszok kihasznált buszjárat Parasznya és Radostyán körjegyzősége külön-külön többe kerül Az éppen érvényben lévő közigazgatási koncepciók egyik sarokpontja, hogy támogatja-e a kistelepülések önállósulását vagy éppen a centralizálást részesíti előnyben. A tanácsrendszer keretében a második változat érvényesült, a rendszerváltással megszülető önkormányzatiság keretében sok egykori településrész lett újra független, most pedig valahol a kettő között járunk. Ennek egyik megnyilvánulása a körjegyzőségekbe tömörülő önkéntes társulások támogatása. Megyénkben is jó pár ilyen települések közötti házasság van, például a Pitypalatty-völgyben található Parasznya és Radostyán között. Parasznyán van a körjegyzőség, amely tevékenységéről Székely Lászlóné körjegyzőt kérdeztük. Mint mondja, saját munkáját nem kívánja minősíteni, ezt tegyék meg inkább a polgármesterek. Korábban Sajókápolna és Sajólászlófalva is ide tartozott, de ennek a településfüzérnek az összehangolása rengeteg gondot okozott, mert sok tevékenység (például az új jogszabályok bevezetése vagy a költségvetések készítése) időben egybe esett. A korábbiakhoz képest most ideális az állapot - vélekedett Székely Lászlóné. Miért is éri meg a településeknek a körjegyzőség intézménye? - tettük fel a kérdést. - Mert külön-külön sokba kerülne a hivatali apparátus a községeknek, ráadásul a körjegyzőségre mintegy 1,5 millió forintos állami támogatást is kap pluszba a két település. Mint említettük, a körjegyzőség központja Parasznyán van, itt zajlik a konkrét ügyintézés. Azonban ez nem jelenti azt, hogy minden ügyes-bajos dolguk miatt útra kellene kelniük a radostyániaknak. Náluk is van egy önkormányzati alkalmazott, akinek az a dolga, hogy ellássa az ügyfélszolgálati feladatokat. Ezen túlmenően általában csütörtökönként Radostyánban tart félfogadást a közjegyző. Ha véletlenül valamiért elmaradna a megszokott időben, akkor pótolja. Az ügyintézőn keresztül folyik a postázás, s a helyben intézendő feladatokat is el tudja látni. Ha valamit nem tud, akkor felhív engem, vagy az ügyintézőt a körjegyzőségen. A lényeg, hogy ne kelljen utaznia az ügyfélnek - szögezte le Székely Lászlóné Gázpénz karácsonyra Számfejtik a visszajárót Az ötlettől a megvalósulásig nyomon követtük a sajószentpéteri úgynevezett gázpénz ügyet, amely lényege, hogy az egykoron döntően lakossági hozzájárulásból épített gázközművek után járó TIGÁZ Rt. részvények értékesítését követően visszafizetik a lakosságot arányosan megillető részt. Miután az APEH-től kedvező állásfoglalást kaptak, vagyis az egyszer adózott jövedelemből finanszírozott beruházás után járó jövedelem után nem kell SZJA-t, s forrásadót fizetni, a képviselő-testület zöld utat adott. A pénz kiosztásával kapcsolatos tudnivalókról dr. Botos László jegyzőtől érdeklődtünk. Utcára bontva kiszámoltuk, hogy mennyit fizetett annak idején a lakosság a csatlakozás fejében, ennek megfelelően osztottuk le a rendelkezésre álló pénzt. Az utólagos rácsatlakozókkal együtt mintegy 31,5 millió forintot kap a gázrészvények árából az önkormányzattól a lakosság. A legkevesebbre a Bükkalja utcában számíthatnak, ami 9 653 forint, míg a legtöbbet a Bors vezér úton fizetünk, egészen pontosan 21 700 forintot. Az átlag pedig valahol 13-14 ezer forint között mozoghat- sorolta az adatokat dr. Botos László.- Folyamatosan utalványozza a pénzügy a kifizetéseket, postára viszont csak akkor adjuk, ha egy-egy utca számfejtése már befejeződött, de az is elképzelhető, hogy az egész városnak egyszerre adjuk fel a pénzét. Külön történet a Sajón túli terület, ahol annak idején állami támogatással valósult meg a gázberuházás, s az előírások miatt ezt a hálózatot nem lehetett magánosítani, így értelemszerűen részvény sem járt érte. Ha pedig nincs részvény, akkor pénz sincs, amit ki lehetne fizetni. Az itt élők viszont csak azt tapasztalnák, hogy annak idején ők is fizettek hozzájárulást, most mégsem kapnak pénzt. Ennek elkerülése érdekében a képviselőtestület úgy döntött, hogy kivásárolja a lakossági részt, s ha egyszer eladják a hálózatot, akkor a teljes pénz a városi kasszát illeti majd. Ez most mintegy 1,5 millió forintos többletköltséget jelent az önkormányzatnak. Összesen mintegy 2000 család, vagyis megközelítőleg a város fele jut pénzhez a részvényakciót követően. Egy érdekességre is felhívta a figyelmünket dr. Botos László. Nevezetesen, hogy mióta bejelentették, hogy fizetnek, többen is azzal a problémával keresték meg, hogy eladta, elcserélte lakását, s arra kíváncsiak, most kinek jár a pénz? A testületi döntés értelmében a jelenlegi tulajdonosnak fizetnek. Ezt azzal indokolta a jegyző, hogy a gáz bevezetését követően nyilvánvalóan növekedett az ingatlan értéke, vagyis a beruházó tulajdonos az értékesítéskor vagy a lakáscsere keretében egyszer már érvényesítette az értéknövekedést. Borsodiak Csehországban Immár ötödik alkalommal rendezték meg a közelmúltban a csehországi Prágában és Brünnben a Magyar Napokat, amelyen megyénket a kazincbarcikai székhelyű Prosperitás Vállalkozásfejlesztési Alapítvány szervezésében több cég is bemutatkozott. A rendezvény bebizonyította, hogy a csehországi cégek egyre inkább érdeklődnek a magyar piaci partnerek iránt. A régi kapcsolatok, a hasonló mentalitás megkönnyíti a közeledést. A bankszektor is felfedezte az üzleti lehetőséget-jelentette ki Hartha Árpád, az alapítvány ügyvezetője. A cégek mellett természetesen Kazincbarcika városát, az alapítványt, s megyénket is népszerűsítették a különbözet kiadványokon keresztül és a cseh sajtóban. Beindult egy folyamat, amelyet a CEETA keretében igénybe vehető vámkedvezmények is segítenek, azt azonban el kell ismerni, hogy mindkét ország vállalkozói kevés információval rendelkeznek a másik piaci lehetőségeiről, a szervezetekről. Az oldalt írta: Csontos László Fotó: Fojtán László Holnapi számunkban Szendrőről, Bódvaszilasról, Gagyvendégiről, Egervölgyről és Aggtelekről olvashatnak. Szerdán Mezőcsátról, Hejőpapiról és Tiszakesziről írunk. Csütörtökön pedig Miskolcról, Gesztelyről, Bőcsről és Alsózsolcáról található összeállítás.