Déli Hírlap, 1997. december (29. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-15 / 292. szám

1997. december 15., hétfő DÉLI HÍRLAP SAJÓSZENTPÉTER ÉS KÖRNYÉKE 27 év a közigazgatásban S­IKERÉLMÉNY IS KELL Fiatal pályakezdőként Mú­­csonyban lett köztisztviselő dr. Szemán Ilona, majd következett Sajószentpéter, a kis falu után a fejlődő­ bányászváros, ahol ma is él, az előző ciklusban önkor­mányzati képviselő volt, de elege lett a politikából, a számok vilá­gában jobban otthon érzi magát. Egy évtizede a megyei önkor­mányzaton dolgozik, a közigaz­gatási főosztály vezetője. Mun­kássága elismeréseképpen a kö­zelmúltban a Magyar Köztársa­ság Ezüst Érdemkeresztjével tüntették ki.­ ­Azt a kifejezést nagyjából min­denki tudja, hogy mit takar a pénz­ügy, mennyiben tér el ettől a közi­gazgatási főosztály? - kérdeztük ráhangolásképpen két költségveté­si tárgyalás közötti szünetben dr. Szemán Ilonát. - Az előző időszakhoz képest kibővült a tevékenységünk. Az in­tézményfinanszírozást felváltotta a feladatfinanszírozás, s az idei év elején jött a kincstár, s a közbeszer­zések lebonyolítása is a mi felada­tunk. Az idén hosszú szünet után 1,7 milliárd forint értékű beruhá­zásra nyílt lehetőségünk, s a köz­­beszerzés keretében az árak leszo­rítása érdekében versenyeztettük a cégeket. Lassúbb, körülménye­sebb lett a munka, de sokat nyer­tünk rajta anyagilag. - Megyénk egyik legnagyobb gazdálkodó szervezeteként több mint 10 milliárd forint megy át egy év alatt a kezükön. Most készül a jövő évi költségvetés. Mások szá­mára is érdekes lehet a technikája.­­ Amióta kialakult az önkor­mányzatiság, a középszint-szabá­lyozás és forrásoldalról nincs iga­zán a helyén. Nem feladatot finan­szíroz az állam, hanem hozzájárul a költségekhez. Mivel az illetéken kívül gyakorlatilag nincs helyi be­vételünk, így nincs miből kiegészí­teni a normatívát. A mostani finan­szírozás hátrányosan érint minket -jelentette ki dr. Szemán Ilona. - Valamikor 21 intézményünk volt, de a leadási hullámot követő­en 53-ról kell gondoskodnunk. A feladat nőtt, a forrás olyan, ami­lyen. A tervezés napjai a legnehe­zebbek. Először felmérjük az igé­nyeket, amely a működéshez feltét­lenül kell, illetve a szakmai progra­mokból áll össze. Felhalmozásra, felújításra évekig gondolni is alig mertünk, a fűteni, világítani, etetni elv érvényesült. Majd a kvázi igé­nyeket összehasonlítjuk a források­kal, s ezt követően jön a tételenkénti egyeztetés, az alkudozás. A közgyű­lés kimondja az alapelveket, amely­eket nekünk kell aprópénzre vál­tani. - Hogyan zajlik az alku? - Valahol mindenkinek igaza van. Nagy baj lenne, ha nem lenné­nek igényesek az intézmények, vi­szont nekünk a forrásokhoz kell iga­zodni. Az érvekkel meggyőzésre, s nem a hatalmi szó érvényesítésére törekszem. A költségvetés elfogadá­sát követően jön a végrehajtás. A kincstárnak köszönhetően most már naprakészen tudjuk, hol tartunk, még a ciklikusságot is látjuk. A ta­pasztalatokat majd a következő évben lehet igazán felhasználni. - Közgazdászként sokkal többet kereshetne a magánszektorban, mi tartja a közszolgálatban ? - Teljesen véletlenül kerültem 1970-ben a közigazgatásba, s azóta megragadtam. Nem könnyű, de mindig volt szép része. Múcsony, a kis falu után, nagy kihívást jelentett az akkor éppen dinamikusan fejlődő Sajószentpéter, ahol kitanultam a be­ruházásokat, az intézmények mű­ködtetését. Amikor végigmegyek a városon, ma is bevillan, hogy ezt is „én építettem”. Egy évtizede dolgo­zom a megyén, vagyis betartottam a szamárlétrát. .Számtalanszor hívtak a gazdaságba, de maradtam. Már 27 éve vagyok a közigazgatásban, s itt is kell valami sikerélmény a hét­köznapok során. A közszolgálatban is szük­ség van sikerekre. Nyolc bányában 40 év Már csak sétálgat Hajdanán élet­erős férfi volt a sa­­jólászlófalvai Bencs Ferenc (65), ma azonban már bottal is csak ne­hézkesen, lassan jár. Mint mondja, a három évvel ezelőt­ti infarktus óta már csak sétálgat, mert fél oldala lebénult, pedig egykoron a hegyet is elhordta volna. Bányász-földmű­ves családból szár­mazott, így nem okozott annak idején gondot a pályavá­lasztás, azt csinálta amit az apja: 13 éve­sen beállt a bányába. Berentétől Lyukóig hosszú utat járt be, 40 év alatt nyolc bá­nyában dolgozott a föld alatt, vájárként. A körülményekhez képest jól keresett - erősítette meg, a megbecsüléssel sem volt gond, ám nem kapott semmit érdemtele­nül, mert közben megette a bánya az egészségét, mire korengedmé­nyes nyugdíjba mehetett. Az elmúlt évtizedekben nem csak Bencs Ferenc­ változott, hanem a falu is. Annak idején szin­te mindenki kétlaki életet élt: dol­gozott az iparban, s mellette otthon is művelte a földet, állatot tenyész­tett. Disznóröfögéstől, a marháktól voltak hangosak a hátsó udvarok. Korábban 200 tehén is volt Sajó­­lászlófalván, most meg talán tízet ha tenyésztenek. A legelő is elva­dult már a falu közelében. A mai fiatalok már nem olyanok, mint mi voltunk - vonja meg vállát Bencs Ferenc. - Akkor legalább munkája volt az embereknek, aki mégsem dolgozott, azt megbüntették, most viszont fordítva van... Bencs Ferenc (jobbról) és Miklós Gusztáv is gyermekkorától dolgozott az iparban. 7 Kelendő a helyi Mint emlékezetes, az idén egy kazincbarcikai vállalkozással ala­pított közös cégen keresztül, a me­gyében elsőként saját kezébe vette a helyi buszközlekedést Sajószent­­péter városa. Két járatot indítottak, az egyik Dusnokpusztát köti össze a belvárossal, a másik pedig a 2-es aknát kapcsolja a centrumhoz. A kezdeményezés elnyerte a la­kosság tetszését, amit az is jelez, hogy felvetették: a város más ré­szére is ki kellene terjeszteni a helyi buszközlekedést. A legtöb­ben műr szakváltáskor, illetve isko­lakezdéskor és a tanítás befejezését követően veszik igénybe a kék bu­szokat. Ilyenkor néha még a lép­csőn is utaznak, igaz, napközben sokkal kisebb a buszok kihasznált­ buszjárat Parasznya és Radostyán körjegyzősége külön-külön többe kerül Az éppen érvényben lévő köz­­igazgatási koncepciók egyik sa­rokpontja, hogy támogatja-e a kistelepülések önállósulását vagy éppen a centralizálást ré­szesíti előnyben. A tanácsrend­szer keretében a második válto­zat érvényesült, a rendszervál­tással megszülető önkormány­zatiság keretében sok egykori településrész lett újra független, most pedig valahol a kettő kö­zött járunk. Ennek egyik megnyilvánulása a körjegyzőségekbe tömörülő önkén­tes társulások támogatása. Me­gyénkben is jó pár ilyen települések közötti házasság van, például a Pity­­palatty-völgyben található Parasz­­nya és Radostyán között. Parasznyán van a körjegyzőség, amely tevékenységéről Székely Lászlóné körjegyzőt kérdeztük. Mint mondja, saját munkáját nem kívánja minősíteni, ezt tegyék meg inkább a polgármesterek. Korábban Sajókápolna és Sajólászlófalva is ide tartozott, de ennek a településfüzér­nek az összehangolása rengeteg gondot okozott, mert sok tevé­­­­kenység (például az új jogszabá­lyok bevezetése vagy a költségve­tések készítése) időben egybe esett. A korábbiakhoz képest most ide­ális az állapot - vélekedett Székely Lászlóné. Miért is éri meg a településeknek a körjegyzőség intézménye? - tettük­­ fel a kérdést. - Mert külön-külön sokba kerülne a hivatali apparátus a községeknek, ráadásul a körjegyző­ségre mintegy 1,5 millió forintos ál­lami támogatást is kap pluszba a két település. Mint említettük, a körjegyzőség központja Parasznyán van, itt zajlik a konkrét ügyintézés. Azonban ez nem jelenti azt, hogy minden­­ ügyes-bajos dolguk miatt útra kel­lene kelniük a radostyániaknak. Náluk is van egy önkormányzati alkalmazott, akinek az a dolga, hogy ellássa az ügyfélszolgálati feladatokat. Ezen túlmenően általában csütör­tökönként Radostyánban tart félfo­gadást a közjegyző. Ha véletlenül valamiért elmaradna a megszokott időben, akkor pótolja. Az ügyinté­zőn keresztül folyik a postázás, s a helyben intézendő feladatokat is el tudja látni. Ha valamit nem tud, akkor felhív engem, vagy az ügyintézőt a körjegyzőségen. A lényeg, hogy ne kelljen utaznia az ügyfélnek - szögezte le Székely Lászlóné Gázpénz karácsonyra Számfejtik a visszajárót Az ötlettől a megvalósulásig nyomon követtük a sajószentpéte­­ri úgynevezett gázpénz ügyet, amely lényege, hogy az egykoron döntően lakossági hozzájárulás­ból épített gázközművek után járó TIGÁZ Rt. részvények értékesíté­sét követően visszafizetik a lakos­ságot arányosan megillető részt. Miután az APEH-től kedvező ál­lásfoglalást kaptak, vagyis az egy­szer adózott jövedelemből finan­szírozott beruházás után járó jö­vedelem után nem kell SZJA-t, s forrásadót fizetni, a képviselő-tes­tület zöld utat adott. A pénz kiosztásával kapcsolatos tudnivalókról dr. Botos László jegyzőtől érdeklődtünk.­­ Utcára bontva kiszámoltuk, hogy mennyit fizetett annak idején a lakosság a csatlakozás fejében, ennek megfelelően osztottuk le a rendelkezésre álló pénzt. Az utóla­gos rácsatlakozókkal együtt mint­egy 31,5 millió forintot kap a gáz­részvények árából az önkormány­zattól a lakosság. A legkevesebbre a Bü­kkalja utcában számíthatnak, ami 9 653 forint, míg a legtöbbet a Bors vezér úton fizetünk, egészen ponto­san 21 700 forintot. Az átlag pedig valahol 13-14 ezer forint között mo­zoghat- sorolta az adatokat dr. Botos László.- Folyamatosan utalványoz­za a pénzügy a kifizetéseket, postára viszont csak akkor adjuk, ha egy-egy utca számfejtése már befejeződött, de az is elképzelhető, hogy az egész vá­rosnak egyszerre adjuk fel a pénzét. Külön történet a Sajón túli terü­let, ahol annak idején állami támo­gatással valósult meg a gázberuhá­zás, s az előírások miatt ezt a háló­zatot nem lehetett magánosítani, így értelemszerűen részvény sem járt érte. Ha pedig nincs részvény, akkor pénz sincs, amit ki lehetne fizetni. Az itt élők viszont csak azt tapasztalnák, hogy annak idején ők is fizettek hozzájárulást, most mégsem kapnak pénzt. Ennek el­kerülése érdekében a képviselő­testület úgy döntött, hogy kivásá­­­­rolja a lakossági részt, s ha egyszer eladják a hálózatot, akkor a teljes pénz a városi kasszát illeti majd. Ez most mintegy 1,5 millió forintos többletköltséget jelent az önkor­mányzatnak. Összesen mintegy 2­000 család, vagyis megközelítő­­­­leg a város fele jut pénzhez a rész­vényakciót követően. Egy érdekességre is felhívta a figyelmünket dr. Botos László. Nevezetesen, hogy mióta bejelen­tették, hogy fizetnek, többen is azzal a problémával keresték meg, hogy eladta, elcserélte lakását, s arra kíváncsiak, most kinek jár a pénz? A testületi döntés értelmé­ben a jelenlegi tulajdonosnak fi­zetnek. Ezt azzal indokolta a jegyző, hogy a gáz bevezetését követően nyilvánvalóan növeke­dett az ingatlan értéke, vagyis a beruházó tulajdonos az értékesí­téskor vagy a lakáscsere kereté­ben egyszer már érvényesítette az értéknövekedést. Borsodiak Csehországban Immár ötödik alkalommal rendezték meg a közelmúltban a csehországi Prágában és Brünnben a Magyar Napokat, amelyen megyénket a kazincbar­cikai székhelyű Prosperitás Vál­lalkozásfejlesztési Alapítvány szervezésében több cég is bemu­tatkozott.­ ­ A rendezvény bebizonyította, hogy a csehországi cégek egyre inkább érdeklődnek a magyar piaci partnerek iránt. A régi kapcsola­tok, a hasonló mentalitás meg­könnyíti a közeledést. A bankszek­tor is felfedezte az üzleti lehetősé­get-jelentette ki Hartha Árpád, az alapítvány ügyvezetője. A cégek mellett természetesen Kazincbar­cika városát, az alapítványt, s me­gyénket is népszerűsítették a kü­lönbözet kiadványokon keresztül és a cseh sajtóban. Beindult egy folyamat, amelyet a CEETA keretében igénybe vehe­tő vámkedvezmények is segítenek, azt azonban el kell ismerni, hogy mindkét ország vállalkozói kevés információval rendelkeznek a másik piaci lehetőségeiről, a szer­vezetekről. Az oldalt írta: Csontos L­ászló Fotó: Fojtán László Holnapi számunkban Szendrőről, Bódvaszilasról, Gagyvendégiről, Egervölgy­­ről és Aggtelekről olvashatnak. Szerdán Mezőcsátról, Hejő­­papiról és Tiszakesziről írunk. Csütörtökön pedig Mis­kolcról, Gesztelyről, Bőcsről és Alsózsolcáról található ös­­­sze­állítás.

Next