Déli Hírlap, 2000. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-05 / 3. szám
2000. január 5., szerda „Múlt századi” anzix a Vadasparkból A Vadasparknak ma 170 emlős lakója van, akik 48 fajt képviselnek, a 25-féle madárból pedig körülbelül száz példány él itt. Hat gondozó havonta egy tonna húst (mind ingyenes adomány) etet meg velük, továbbá 40 mázsa szénát, 25 mázsa lédús takarmányt, 32 mázsa szemes takarmányt, 400 tojást, és kisebb mennyiségben drágább ínyencségeket (sajtot, túrót, gyümölcsöket). Az idén is újabb szőrös és tollas vendégek érkeznek majd a Vadasparkba. Talán párhoz jut a rendkívül ritka colobus (délvidéki gereza), amelyből egész Európában talán száz példány él. Fennmaradásukat az állatkerteknek köszönhetik majd, hiszen hazájukban a kipusztulás fenyegeti őket. Miskolcra a colobus-program koordinátora ígért Angliából egy párt, miután a főemlősök kifutója megvalósult. Az idén már fészekaljakat várnak a papagájoktól, a strucc-asszonyság pedig máris 8 tojást rakott, s ha a kakas rászánja magát a kotlásra (náluk már áttörést értek el a feministák), akkor tavasszal kis struccok kapirgálnak majd a kifutóban. CSÍKOS CSALÁDI KÖR Noha a miskolci Vadaspark eredetileg a hazai állatvilág bemutatására épült, az eltelt évek alatt egyre gazdagodott a bemutatott állomány, a világ távoli vidékein élő állatok kerültek ide. Közülük talán a leghíresebb és legnépszerűbb Zénó, a tigris, aki gyorsan a Vadaspark emblematikus figurájává vált. Zénó felcseperedését, sorsát a közvélemény nagy érdeklődéssel követte, sok ezren drukkoltak (és nyúltak a zsebükbe), legyen mielőbb tágas kifutója. Hasonlóan nagy érdeklődés övezte Zénó menyasszonyának, Ginának érkezését, majd a tigrisnászt és az eredményt, a három kis csíkos macskát. A három miskolci tigriskölyök a nyár elején jött a világra, ezután - biztonsági okokból - Zénó kényszerűen ismét agglegény életet élt, noha a tigrispavilon zárt részében szoros közelségben laktak, rács választotta ketté a családot. Az egyik kis tigrislány (Patyi) emberi segítséggel nevelkedett egy darabig, mert Ginának nem volt elegendő teje, később megerősödve, sikeresen csatlakozott testvéreihez. Ez nem volt kockázatmentes esemény, de nem történt semmi baj, mint ahogy békésen zajlott végül a novemberi családegyesítés is a Vadasparkban. Csibészke (ő a fiú) és Patyi, a két kölyök - harmadik testvérük időközben Győrbe került - semmi félelmet sem mutatott, Gina is barátian közeledett a családfőhöz. Zénó ellenben - talán a novemberi zord időjárás miatt - igencsak vonakodott kijönni a szabadba, így a kölykök és Gina tették az első látogatást nála. Azóta zajlik a csíkos családi idill: a kölykök már fél évesek, béke és csend honol a kifutóban. Negró (első) egymilliója A milliomosok egybehangzó véleménye szerint az első egy milliót a legnehezebb megszerezni. Negró, a hétéves fekete párduc már túl van ezen. Köszönhetően a rendkívül sikeres - bélyegvásárlással zajló - adakozásnak, tavaly egymillió forint jött össze új kifutójára, melyben arájával, Nagirával laknak majd. Nagiraí a látogatók szavazták meg neki ezt a nevet) augusztus első napján érkezett Miskolcra. Az ifjú pár később megörökölte Zénó leadott lakását - Zénó ugyanis nejével, Ginával időközben elfoglalta méltó lakását. Előbb-utóbb Negróéknak is megépül a megfelelő kifutó, ami egy kissé más lesz mint a tigriseké, hiszen a párducok remekül másznak fára. A tigriscsalád télen is jól érzi magát a Vadasparkban. Negró új otthona már készül. Kenguru inkognitóban A Vadasparkban három benett-kenguru lakik, kettőt ismerhetnek a látogatók, egyet még az itt dolgozók sem láttak. Ő valamikor a nyáron születhetett, pontosan nem tudni, hogy mikor. Az újszülött kenguru bébi ugyanis mindössze néhány grammos, csupasz, vak apróság (milyen lehet egy koraszülött?). Mindössze egyet tud, de azt nagyon szívósan, megállíthatatlanul kapaszkodik fel anyja bundáján, egészen az erszénybe, ahol szinte összeforr a csecsbimbóval, és el sem engedi, amíg el nem ér nagyjából egy olyan fejlettségi fokot, mint a nem erszényes emlősök újszülöttjei. A kis benett-bébi a sikeres hegyitúra óta még ki sem dugta az orrát az anyja erszényéből, ami - figyelembe véve az időjárást - jó döntésnek mondható. A benett-kenguruk egyébként jól bírják az itteni klímát: őshazájuk ugyanis nem Ausztrália, hanem a Tasmán-sziget, ahol igencsak hideg tud lenni. A benett-kenguruk jól bírják a klímát. DELI HÍRLAP Nem másznak, de ásnak A tarajos sülöket ketten képviselik Miskolcon: ők Kassáról érkeztek, ám valódi hazájuk Afrika. Valószínű, hogy egyikük fiú, másikuk lány, amit nem is olyan egyszerű megállapítani állandóan viselt tüskés nadrágjuk miatt. Ők a „gyalog sülök” közé tartoznak, így nem másznak fára, ellenben lelkesen ásnak: a saját maguk által készített üreget folyamatosan bővítik és csinosítják. Saját magának készíti a lakást a tarajos sül. 7 Csicsi nehéz gyermekkora kodott (konkrétan egy öreg pulóverben), majd műszak végeztével pótmamájával hazatrabantoztak, majd reggel vissza. A tavalyi emlékezetes nagy hó idején buszon tették meg az utat naponta kétszer, úgyhogy valószínű , a legtöbbet látott és tapasztalt huszármajom az egész rokonságban. Érthető módon rendkívüli módon ragaszkodik pótmamájához, de leereszkedő udvariassággal fogadta a sajtó képviselőit is, noha alig tudta leplezni csalódottságát, amikor kiderült, hogy sem a riporter, sem a fényképezőgép nem ehető. Csicsi később visszakerült a huszármajom csapatba, melynek teljes jogú tagjává vált. Nemrégiben áttette székhelyét Győrbe: „feláldozta magát” azért, hogy cserébe egy igen ritka pusztai sas pár érkezzen Miskolcra. Kiss József Csicsi éppen tavaly karácsonykor jött a világra: a mamája huszármajom, következésképpen Csicsi is ehhez a Közép-Afrikában élő, csinos, talajlakó majomnemzetséghez tartozó leány. Csicsinek nehéz gyermekkora volt, mamája ugyanis készséggel tett volna eleget az anyai kötelességeknek, azonban három hét múltán elapadt a feje, így Csicsire is olyan szomorú sors várt, mint előző évben született testvérére. Nem így alakult.Gondozójának, Annának köszönhetően, aki felvállalta a kis majom felnevelését. Nem kis feladat volt: a huszármajom kölyök ugyan bájos kis állat, de olyan metsző hangon tud visítani, hogy az pár száz méterről is élvezhető (közelről nem), és természetesen folyamatosan visít, mert hol enni akar, hol meg ölbe menni, hol a hasát vakartatni, és így tovább. Ez idő tájt az embergyerekekhez hasonlóan neki is négy óránként enni kellett, így Csicsi napközben a Vadaspark főemlős házában tartózó Csicsi gondozójánál töltötte csecsemőkorát.