Déli Hírlap, 2000. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-05 / 3. szám

2000. január 5., szerda „Múlt századi” anzix a Vadasparkból A Vadasparknak ma 170 emlős lakója van, akik 48 fajt képviselnek, a 25-féle madárból pedig körülbelül száz példány él itt. Hat gondozó havonta egy tonna húst (mind ingyenes adomány) etet meg velük, továbbá 40 mázsa szénát, 25 mázsa lédús takarmányt, 32 mázsa szemes takarmányt, 400 tojást, és kisebb mennyiség­ben drágább ínyencségeket (sajtot, túrót, gyümölcsöket). Az idén is újabb szőrös és tollas vendégek érkeznek majd a Vadasparkba. Talán párhoz jut a rendkívül ritka colobus (délvidéki gereza), amelyből egész Európában talán száz példány él. Fennmaradásukat az állatkerteknek köszönhetik majd, hiszen hazájukban a ki­pusztulás fenyegeti őket. Miskolcra a colobus-program koordinátora ígért Angli­ából egy párt, miután a főemlősök kifutója megvalósult. Az idén már fészekaljakat várnak a papagájoktól, a strucc-asszonyság pedig máris 8 tojást rakott, s ha a kakas rászánja magát a kotlásra (náluk már áttörést értek el a feministák), akkor tavasszal kis struccok kapirgálnak majd a kifutóban. CSÍKOS CSALÁDI KÖR Noha a miskolci Vadaspark eredetileg a hazai állatvilág bemutatására épült, az eltelt évek alatt egyre gazdagodott a bemutatott állomány, a világ távoli vidékein élő álla­tok kerültek ide. Közülük talán a leghíresebb és legnép­szerűbb Zénó, a tigris, aki gyorsan a Vadaspark emble­­matikus figurájává vált. Zénó felcseperedését, sorsát a közvélemény nagy érdeklő­déssel követte, sok ezren drukkoltak (és nyúltak a zse­bükbe), legyen mielőbb tágas kifutója. Hasonlóan nagy ér­deklődés övezte Zénó meny­asszonyának, Ginának érke­zését, majd a tigrisnászt és az eredményt, a három kis csíkos macskát. A három miskolci tigriskö­­lyök a nyár elején jött a világ­ra, ezután - biztonsági okok­ból - Zénó kényszerűen ismét agglegény életet élt, noha a tigrispavilon zárt részében szoros közelségben laktak, rács választotta ketté a csa­ládot. Az egyik kis tigrislány (Patyi) emberi­­ segítséggel nevelkedett egy darabig, mert Ginának nem volt ele­gendő teje, később megerő­södve, sikeresen csatlako­zott testvéreihez. Ez nem volt kockázatmentes ese­mény, de nem történt semmi baj, mint ahogy békésen zaj­lott végül a novemberi csa­ládegyesítés is a Vadaspark­ban. Csibészke (ő a fiú) és Patyi, a két kölyök - harmadik test­vérük időközben Győrbe ke­rült - semmi félelmet sem mutatott, Gina is barátian kö­zeledett a családfőhöz. Zénó ellenben - talán a novembe­ri zord időjárás miatt - igen­csak vonakodott kijönni a szabadba, így a kölykök és Gina tették az első látogatást nála. Azóta zajlik a csíkos csa­ládi idill: a kölykök már fél évesek, béke és csend honol a kifutóban. Negró (első) egymilliója A milliomosok egybehang­zó véleménye szerint az első egy milliót a legnehezebb megszerezni. Negró, a hét­éves fekete párduc már túl van ezen. Köszönhetően a rendkívül sikeres - bélyeg­vásárlással zajló - adakozás­nak, tavaly egymillió forint jött össze új kifutójára, mely­ben arájával, Nagirával lak­­nak majd. Nagiraí a látogatók szavazták meg neki ezt a nevet) augusztus első napján érkezett Miskolcra. Az ifjú pár később megörökölte Zénó leadott lakását - Zénó ugyan­is nejével, Ginával időközben elfoglalta méltó lakását. Előbb-utóbb Negróéknak is megépül a megfelelő kifutó, ami egy kissé más lesz mint a tigriseké, hiszen a párducok remekül másznak fára. A tigriscsalád télen is jól érzi magát a Vadasparkban. Negró új otthona már készül. Kenguru inkognitóban A Vadasparkban három be­­nett-kenguru lakik, kettőt is­merhetnek a látogatók, egyet még az itt dolgozók sem lát­tak. Ő valamikor a nyáron születhetett, pontosan nem tudni, hogy mikor. Az újszü­lött kenguru bébi ugyanis mindössze néhány grammos, csupasz, vak apróság (mi­lyen lehet egy koraszülött?). Mindössze egyet tud, de azt nagyon­ szívósan, megállít­hatatlanul kapaszkodik fel anyja bundáján, egészen az erszénybe, ahol szinte össze­forr a csecsbim­bóval, és el sem engedi, amíg el nem ér nagyjá­ból egy olyan fej­lettségi fokot, mint a nem er­szényes emlősök újszülöttjei. A kis benett-bébi a sikeres hegyitú­ra óta még ki sem dugta az orrát az anyja erszényéből, ami - figyelembe vé­ve az időjárást - jó döntésnek mondható. A be­­nett-kenguruk egyébként jól bírják az itteni klímát: őshazá­juk ugyanis nem Ausztrália, hanem a Tas­­mán-sziget, ahol igencsak hideg tud lenni. A benett-kenguruk jól bírják a klímát. DELI HÍRLAP Nem másznak, de ásnak A tarajos sülöket ketten képviselik Miskolcon: ők Kas­sáról érkeztek, ám valódi ha­zájuk Afrika. Valószínű, hogy egyikük fiú, másikuk lány, amit nem is olyan egyszerű megállapítani állandóan vi­selt tüskés nadrágjuk miatt. Ők a „gyalog sülök” közé tar­toznak, így nem másznak fára, ellenben lelkesen ásnak: a saját maguk által készített üreget folyamatosan bővítik és csinosítják. Saját magának készíti a lakást a tarajos sül. 7 Csicsi nehéz gyermekkora kodott (konkrétan egy öreg pulóverben), majd műszak vé­geztével pótmamájával haza­trabantoztak, majd reggel vissza. A tavalyi emlékezetes nagy hó idején buszon tették meg az utat naponta kétszer, úgyhogy valószínű , a legtöb­bet látott és tapasztalt hu­szármajom az egész rokonság­ban. Érthető módon rendkívüli módon ragaszkodik pótma­májához, de leereszkedő ud­variassággal fogadta a sajtó képviselőit is, noha alig tudta leplezni csalódottsá­gát, amikor kiderült, hogy sem a riporter, sem a fényké­pezőgép nem ehető. Csicsi később visszakerült a hu­szármajom csapatba, mely­nek teljes jogú tagjává vált. Nemrégiben áttette székhe­lyét Győrbe: „feláldozta magát” azért, hogy cserébe egy igen ritka pusztai sas pár érkezzen Miskolcra. Kiss József Csicsi éppen tavaly kará­csonykor jött a világra: a ma­mája huszármajom, követke­zésképpen Csicsi is ehhez a Közép-Afrikában élő, csinos, talajlakó majomnemzetség­hez tartozó leány. Csicsinek nehéz gyermekkora volt, ma­mája ugyanis készséggel tett volna eleget az anyai köteles­ségeknek, azonban három hét múltán elapadt a feje, így Csi­­csire is olyan szomorú sors várt, mint előző évben szüle­tett testvérére. Nem így alakult.Gondozó­jának, Annának köszönhető­en, aki felvállalta a kis majom felnevelését. Nem kis feladat volt: a huszármajom kölyök ugyan bájos kis állat, de olyan metsző hangon tud visítani, hogy az pár száz méterről is élvezhető (közelről nem), és természetesen folyamatosan visít, mert hol enni akar, hol meg ölbe menni, hol a hasát vakartatni, és így tovább. Ez idő tájt az embergyere­kekhez hasonlóan neki is négy óránként enni kellett, így Csicsi napközben a Vadas­park főemlős házában tartózó Csicsi gondozójánál töltötte csecsemőkorát.

Next