Déli Hírlap, 2000. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-24 / 46. szám
2000. február 24., csütörtök Fácánlakoma a Gundelben Tufo nagykövet Budapesten nősült a Alexander Pear with a Heart of Pheasant Mousse. Vagyis Alexander körte fácánmousse szívvel. Ez volt az előétel azon az ünnepi lakomán, amit barátainak és családjának adott az Amerikai Egyesült Államok Magyarországra akkreditált nagykövete december 18- án. Ezúttal nem hivatalos fogadásra gyűltek össze a vendégek. „Kimberleyt tavaly nyáron ismertem meg Southamptonban" - meséli Peter Tufo, miközben nem titkolt büszkeséggel mutatja nekem közös fényképeiket. A nagykövet fiatal házas, a gyönyörű Kimberley saját design-stúdiót is vezet, de televíziós és színházi szakemberként is ismerik Manhattanben. Most férje kedvéért hagyta ott az Államokat. A nagykövetfeleségek életét szokja. „Nagyon szereti a gyerekeket, törődik a szegényekkel, azt tervezi, hogy a szegény gyerekeket segít majd itt Magyarországon." Kimberley maga is anya már, így talán még érthetőbb a szándék. A Tufo családban már van három gyerek: a nagykövet lánya, Serena 15, fia, Peter 13 éves. Kimberley négyéves fiát, Liamot hozta a házasságba. A házaspár nagyon szereti az utazást, a közösen eltöltött rövid idő alatt is sokat utaztak Sok a közös bennük: mindketten szeretik a vadászatot például. Nem véletlen, hogy a Gundel szakácsai a decemberi esküvői lakomához a házaspár maga lőtte fácánjait készíthették el. Az étek fő fogása (talán nem túlzás a régies kifejezést használni!) magyaros volt, és különleges, jelezve: kiemelt ünnep van. A vendégek „szarvasgomás libamájjal töltött fácánt" ehettek „a mi szilvapálinkánkkal sütve, kelkáposztával és puliszkával". Peter Tufo egyébként érdekes ember, talán nem sokan tudják róla, hogy a legkeményebb kötésű katonák közül való: tengerészgyalogosként szolgált, talán ennek is köszönhető, hogy Clinton elnök nem a szokásos megoldást választotta, amikor személyesen kérte fel a magyarországi nagyköveti poszt betöltésére. (Gyakori, hogy a kormány magas rangú hivatalnokait bízzák meg nagyköveti feladattal.) Az elnök most olyan embert keresett, aki képes volt segíteni a kelet-európai országot a NATO-csatlakozásban, az európai uniós tagság elérésében és - nem utolsósorban - képes volt az amerikai érdekeket képviselni a koszovói háború kényes időszakában is. így esett választás Peter Tufóra, aki nemcsak kiváló tengerészgyalogosként ismert, hanem nemzetközi jogászként, a piacgazdaság gazdasági szakértőjeként is. Ráadásul a hivatali munka sem ismeretlen előtte, hiszen dolgozott a New York-i közlekedési hálózat szupervizoraként is. Ittléte alatt számos újdonságot vezetett be: kelet-európai rendőrtisztek számára Nemzetközi Rendészeti Akadémiát Budapesten segített létrehozni, ahol a Szövetségi Nyomozóiroda, az FBI segítségével képzik tovább a rendőröket Minket közvetlenül is érint az az ötlete, ami máig egyedülálló az amerikai gyakorlatban: regionális irodát nyitott a nagykövetség Nyíregyházán, Debrecenben és Miskolcon. A cél az, hogy az amerikai befektetőket a térségbe vonzzák. Példa nélküli eddig, hogy az USA nagykövetsége egy országban a gazdasági válságba jutott térségeknek így segítsen. Persze az ötlet értékét jelzi: Szlovákiában állítólag már tervezik hasonló irodák nyitását. Ó-Varga Péter Tufo és felesége, Kimberley Agárd mellett lőtték a fácánokat, amit a család és a barátok fogyaszthattak az ünnepi lakomán. (Családi fotó) DELI HÍRLAP • MŰSOR MAGAZIN A DÉLI HIRLAP SZINESZKAVEHAZA Majoros tanár úr A TÁRSAK ITTHAGYTÁK MISKOLCON I £ Kávéházba invitáljuk önöket. A Déli Hírlap Színészkávéházába. Hogy hol található? Itt, a lap hasábjain: önök már itt is vannak, és olvashatják színészkávéházunkat, amelynek mostani vendége Majoros István koreográfus, a Miskolci Nemzeti Színház tánckarának vezetője. - Nemcsak a művészek neveznek tanár úrnak, hanem a színházban mindenki, a büféstől a portásig, a nézőtéri felügyelőtől a direktorig. Ezt hogy csináltad? - Nem titkolom, hogy büszke vagyok rá, már csak azért is, mert előttem utoljára Major Tamás volt itt, akit tanár uraztak. Kozma Attila, a színház kiváló táncosa hozta Pécsről ezt a tanár urat, ott a tanítványom volt. - És Pécs előtt? - Először is megszülettem. Ravensburgban, ahová áttelepítették az iskolát, ahol apám tanított. A kőszegi Ludovikán volt latin- és magyartanár. Azután visszajöttünk, a gyerek- és ifjúkoromat Kunszentmiklóson töltöttem. - És Kunszentmiklóson döntötted el, hogy balett-táncos akarsz lenni? - Igen, 16 évesen. Ott egyébként komoly kulturális élet zajlott, sőt, zajlik a mai napig. Amikor az operában láttam a Coppeliát, akkor szerettem bele a balettbe. De táncolni addig is szerettem, különböző műkedvelő előadásokban szerepeltem. Szóval, jelentkeztem a balettintézetbe, ahová felvettek. - Nem voltál kicsit időske? - Nemcsak én, hanem vagy öten voltunk „túlkorosak". Tény, hogy az első évfolyamra tízévesek jártak. A kilenc évet öt alatt végeztem el, egyébként ötünk közül csupán ketten kerültünk magasabb évfolyamra. '67-ben végeztem táncművészként, és mint ilyet szerződtetett a Pécsi Baletthez Eck Imre. Ő volt az, aki nálunk forradalmasította a balettjátszást, és nekem nagyon tetszett, amit csinált, amit én is csinálhattam. - Mit csináltatok? - Színházat, szemben azzal, amit a hagyományos, akadémikus balett képviselt. Mint pályakezdő, rettenetesen jól éreztem magam Pécsett. Rendkívüli szellemiségbe csöppentem, nagyszerű előadások közreműködője lehettem. Kodály Felszállott a pávája, Verdi Requiemje, Beethoven VI. és VII. Szimfóniája, a Carmina Burana koreográfiája, illetve előadása növelte a Pécsi Balett hírnevét. A társulattal eljutottam Indiába, Kubába, Párizsba, Londonba, Belgiumba, Németországba, vagy nyolcszor Olaszországba, évente Moszkvába, Leningrádba. Ráadásnak kitalálódott, hogy szükség van koreográfus-utánpótlásra, és én lettem az egyik reménység. Talán a negyedik szezonomban lehetett, hogy Eck Imre rámbízta a Sybillt. És azután sorra jöttek az operettek. Az akkor élvonalbeli Kaposvárra is Eckék jártak koreografálni, ott is kaptam feladatokat. - Miért jöttél el? - Hogy másutt is kipróbáljam magam. Jutocsa (Hegyi Árpád Jutocsa, a Miskolci Nemzeti Színház jelenlegi igazgatója - Sz. G.) a Vadnők című musicalre 82-ben hívott meg Miskolcra, ahol Csiszár Imre volt akkor a főrendező. És itt volt Selmeczi Gyuri. Eljöttem vendégnek, azután itt is maradtam, de egyedül, mert Jutocsa és Selmeczi addigra már továbbállt. Tizennégy darabhoz csináltam létező vagy nem létező koreográfiákat. Következett Debrecen, ahol kilenc évadot töltöttem. A tánckart vezettem, rengeteget koreografáltam másutt is, nemrég számoltam össze, hogy a debreceni esztendőkben több, mint kétszázat de a kilenc év alatt csak három balettra jutott lehetőségem. Zárójelben jegyzem meg, hogy Itt, most, Miskolcon három év alatt négy balettra jutott. -Jól érzed magad. - Meghiszem azt! A nyolcadik szezont töltöm Miskolcon, most is balettbemutatónk van, és lassan-lassan rendezőnek képzelhetem magam, pedig annak idején ez meg se fordult a fejemben. Elképzelhető, hogy mára tényleg annyit tudok a színházról, hogy az alkalmassá tesz rendezésre, merthogy ezt is csinálom. Gyerekdarabokkal kezdődött, azután addig vártuk tavaly a West Side Story amerikai rendezőjét, amíg már nem lehetett tovább várni, és engem jelölt ki rendezőnek az igazgatóm. Meg - ha már tanár úr vagyok - tanítok is, a Szemerében, ahol tánctagozatos osztály is van. - Nem hiányzik a pesti nyüzsgés? Pontosítok: megvannak a szellemi partnereid? - Amióta eltanárosodtam, főleg én beszélek, engem hallgatnak. Meg kell mondanom, hogy nagy tisztelettel és figyelemmel. Szabados Gábor Majoros tanár úr a balett-teremben. (Jakubik László felvétele) TESZT A feleségem nagyon kedveli a színes magazinokat. Igazán nem kritikaként mondom, de ezeket a lapokat kifejezetten a nőknek találták ki. Először is tele vannak pletykákkal Korunk háziasszonyai talán nem is tudnának nyugodtan elaludni, ha nem tudhatnák meg, hányszor csalta meg a héten mondjuk Bruce Willis a feleségét, mit és hová varratott már megint Michael Jackson, netán igaziak-e Rosalinda keblei vagy sem? Az ilyen magazinokból nem hiányozhatnak a receptek sem. Nejem sajnos eddig még egyszer sem főzött belőlük, pedig igen gusztusosan mutatnak a melléklet fényképeken és a leírás alapján nagyon praktikus, úgynevezett „könnyen elkészíthető" fogások Hiába nyaggatom, hogy egyszer üssön össze egy flambírozott fenyőrigót trópusi gyümölcssalátával, mindig kibúvót keres, mondván, hogy pillanatnyilag nincs itthon fenyőrigónk A barkácsrovatot már kevésbé kedvelem A feleségem folyton noszogat, hogy igazán én is csinálhatnék már egy olyan könyvespolcot, amit az újságban látott, nézzem meg, a fotókon annak a bajuszos úrnak öt perc alatt sikerült Szerencsére, betonbiztos ellenérveim vannak, ilyenkor mindig felhívom a nejem figyelmét, hogy annak a bizonyos úrnak harmadik generációs körfűrész és csiszológép van a kezében, míg nálunk idehaza mindössze egy rozzant nagykalapács és egy rozsdásodó kombinált fogó képezi a fegyverarzenált. Egyébként pedig a magazinban egy árva szót sem írnak arról, hogy két munkafázisról készült felvétel között hány óra telt el? Egy ilyen lapban természetesen mindig van divatmelléklet is, újabban árakkal együtt. Tájékozottságomra jellemző, hogy egyszer megjegyeztem, milyen csinos itt ez a kis bunda a kosztümmel és a kalappal együtt, ráadásul az egész csak huszonötezerbe kerül. Feleségem gyorsan felvilágosított, hogy a vételár csupán a kalapra vonatkozik. Érdekes módon így már kimondottan rondának találtam. Ráadásul a nejemet is sikerült meggyőznöm, hogy teljesen értelmetlen dolog követni a divatot, mivel az egy örök körforgás, az lesz a legjobb, ha megvárja, amíg a divat éri utol őt. Van egy olyan rovat is, amelyikre kezdek kimondottan allergiás lenni. A tesztekre gondolok. A feleségem hetente talál újat, ilyenkor felcsap egyszemélyes Szonda Ipsosnak. Az a legrosszabb, sose tudom, mire megy ki a játék. Illetve a kérdések. A nejem leültet kedvenc hintaszékembe, ölébe veszi az újságot, majd kérdezni kezd teljesen ártalmatlan dolgokat. Például azt, hogy szívesen találkoznék-e a régi barátaimmal, csak soha nincs rá időm, vagy hogy nyűgnek érzem-e a borotválkozást és szeretek-e hétvégenként lustálkodni az ágyban? A végén összeszámolja az igeneket és a nemeket, oszt, szoroz, majd kiértékel. A végső konzekvenciát tesztje válogatja, így derült ki rólam, hogy alkalmatlan lennék a kutyatartásra, mert én kimondottan macskás típus vagyok, alaptermészetem a monogámia, de azért jobb, ha vigyázok, valamint ügyeljek jobban a kondíciómra, mivel az utóbbi időben úgy eltunyultam, mint egy reumás lajhár. Utólag persze próbálok magyarázkodni, hogy a kérdéseknek halvány köze nem volt a végkövetkeztetéshez, de a feleségem állítja, hogy ez egy tudományos dolog. A teszt az teszt. Végre megtaláltam a megoldást! Ezentúl minden teszt szerint én leszek a mintaférj, egy valóságos szupermen, aki nemhogy kutyát, de akár bengáli tigrist is tarthatna, és annyit sportolok, mint egy olimpiai kerettag. Hogy ezt hogy fogom csinálni? Ezután mindig én veszem meg a feleségemnek ezeket a magazinokat és hazafelé menet előre átfutom a tesztkérdéseket . Horváth Tibor A világ legnagyobb óriáskereke A kabinok helyzetét vezérlő tengelykapcsolók kicserélése után, több mint egy hónapos késéssel végre beindult a világ legnagyobb óriáskereke az angol fővárosban, a Temze partján álló London Eye, azaz London Szeme. A 130 méter átmérőjű kereket, ahonnét a város nagyobb része belátható, eredetileg a milleneumi ünnepségek idejére szerették volna üzembe helyeztetni. Pénzt vagy éneket! Kalookan Fülöp-szigeteki városban annak a gyalogosnak, aki nem tartja be a közlekedési szabályokat, nyilvánosan el kell énekelnie a nemzeti himnuszt. Ha valaki mégsem hajlandó a kirótt penitencia elvégzésére, megválthatja körülbelül 100 forintnak megfelelő pénzbírsággal. Ám kiderült: a legtöbben még ennyit sem kívánnak büntetésre áldozni, inkább énekelnek. De a legtöbb ember számára ez is túl kellemetlen, ezért könyv, vagy újság mögé rejtőzködve tesznek eleget a helyszíni bírságnak. S, hogy mennyire eredményes az akció, az is bizonyítja, hogy eddig még egyetlen visszaesőt sem kellett büntetni.