Déli Hírlap, 2000. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-24 / 46. szám

2000. február 24., csütörtök F­ácánlakoma a Gundelben Tufo nagykövet Budapesten nősült a Alexander Pear with a Heart of Pheasant Mousse. Vagyis Alexander körte fácánmousse szívvel. Ez volt az előétel azon az ünnepi la­komán, amit barátainak és családjának adott az Ameri­kai Egyesült Államok Ma­gyarországra akkreditált nagykövete december 18- án. Ezúttal nem hivatalos fogadásra gyűltek össze a vendégek. „Kimberleyt tavaly nyáron ismertem meg Southamptonban" - meséli Peter Tufo, miközben nem titkolt büszkeség­gel mutatja nekem közös fényképeiket. A nagykövet fiatal házas, a gyönyörű Kimberley saját design-stúdiót is vezet, de televíziós és színházi szakemberként is ismerik Manhattanben. Most férje kedvéért hagyta ott az Államokat. A nagykövetfeleségek életét szokja. „Na­gyon szereti a gyerekeket, törődik a szegényekkel, azt tervezi, hogy a sze­gény gyerekeket segít majd itt Magyarországon." Kimberley maga is anya már, így talán még érthetőbb a szándék. A Tufo családban már van há­rom gyerek: a nagykövet lánya, Serena 15, fia, Peter 13 éves. Kimberley négy­éves fiát, Liamot hozta a házasságba. A házaspár nagyon szereti az uta­zást, a közösen eltöltött rövid idő alatt is sokat utaztak Sok a közös bennük: mindketten szeretik a vadászatot példá­ul. Nem véletlen, hogy a Gundel sza­kácsai a decemberi esküvői lakomához a házaspár maga lőtte fácánjait készít­hették el. Az étek fő fogása (talán nem túlzás a régies kifejezést használni!) ma­gyaros volt, és különleges, jelezve: ki­emelt ünnep van. A vendégek „szarvasgomás libamájjal töltött fácánt" ehettek „a mi szilvapálinkánkkal sütve, kelkáposztával és puliszkával". Peter Tufo egyébként érdekes em­ber, talán nem sokan tudják róla, hogy a legkeményebb kötésű katonák közül való: tengerészgyalogosként szolgált, talán ennek is köszönhető, hogy Clin­ton elnök nem a szokásos megoldást választotta, amikor személyesen kérte fel a magyarországi nagyköveti poszt betöltésére. (Gyakori, hogy a kormány magas rangú hivatalnokait bízzák meg nagyköveti feladattal.) Az elnök most olyan embert keresett, aki képes volt segíteni a kelet-európai országot a NA­­TO-csatlakozásban, az európai uniós tagság elérésében és - nem utolsó­sorban - képes volt az amerikai érde­keket képviselni a koszovói háború ké­nyes időszakában is. így esett választás Peter Tufóra, aki nemcsak kiváló ten­gerészgyalogosként ismert, hanem nemzetközi jogászként, a piacgazda­ság gazdasági szakértőjeként is. Rá­adásul a hivatali munka sem ismeret­len előtte, hiszen dolgozott a New York-i közlekedési hálózat szupervi­­zoraként is. Ittléte alatt számos újdonságot veze­tett be: kelet-európai rendőrtisztek szá­mára Nemzetközi Rendészeti Akadémi­át­­ Budapesten segített létrehozni, ahol a Szö­vetségi Nyomozóiroda, az FBI segítségével kép­zik tovább a rendőröket Minket közvetlenül is érint az az ötlete, ami máig egyedülá­lló az amerikai gyakorlatban: regionális irodát nyitott a nagykövetség Nyír­egyházán, Debrecen­ben és Miskolcon. A cél az, hogy az amerikai be­fektetőket a térségbe vonzzák. Példa nélküli eddig, hogy az USA nagykövetsége egy or­szágban a gazdasági válságba jutott térségek­nek így segítsen. Persze az ötlet értékét jelzi: Szlovákiában állítólag már tervezik hasonló iro­dák nyitását. Ó-Varga Péter Tufo és felesége, Kimberley­ Agárd mel­lett lőtték a fácánokat, amit a család és a ba­rátok fogyaszthattak az ünnepi lakomán. (Családi fotó) DELI HÍRLAP • MŰSOR MAGAZIN A DÉLI HIRLAP SZINESZKAVEHAZA M­ajoros tanár úr A TÁRSAK ITTHAGYTÁK MISKOLCON I £ Kávéházba invitáljuk önö­ket. A Déli Hírlap Színészká­­véházába. Hogy hol találha­tó? Itt, a lap hasábjain: önök már itt is vannak, és olvas­hatják színészkávéházunkat, amelynek mostani vendége Majoros István koreográfus,­­ a Miskolci Nemzeti Színház tánckarának vezetője. - Nemcsak a művészek neveznek ta­nár úrnak, hanem a színházban min­denki, a büféstől a portásig, a nézőtéri felügyelőtől a direktorig. Ezt hogy csinál­tad? - Nem titkolom, hogy büszke vagyok rá, már csak azért is, mert előttem utoljá­ra Major Tamás volt itt, akit tanár uraztak. Kozma Attila, a színház kiváló táncosa hozta Pécsről ezt a tanár urat, ott a tanít­ványom volt. - És Pécs előtt? - Először is megszülettem. Ravens­­burgban, ahová áttelepítették az iskolát, ahol apám tanított. A kőszegi Ludovikán volt latin- és magyartanár. Azután vissza­jöttünk, a gyerek- és ifjúkoromat Kunszentmiklóson töltöttem. - És Kunszentmiklóson döntötted el, hogy balett-táncos akarsz lenni? - Igen, 16 évesen. Ott egyébként ko­moly kulturális élet zajlott, sőt, zajlik a mai napig. Amikor az operában láttam a Coppeliát, akkor szerettem bele a balett­be. De táncolni addig is szerettem, kü­lönböző műkedvelő előadásokban sze­repeltem. Szóval, jelentkeztem a balettin­tézetbe, ahová felvettek. - Nem voltál kicsit idős­ke? - Nemcsak én, hanem vagy­ öten vol­tunk „túlkorosak". Tény, hogy az első év­folyamra tízévesek jártak. A kilenc évet öt alatt végeztem­ el, egyébként ötünk kö­zül csupán ketten kerültünk magasabb évfolyamra. '67-ben végeztem táncmű­vészként, és mint ilyet szerződtetett a Pé­csi Baletthez Eck Imre. Ő volt az, aki ná­lunk forradalmasította a balettjátszást, és nekem nagyon tetszett, amit csinált, amit én is csinálhattam. - Mit csináltatok? - Színházat, szemben azzal, amit a ha­gyományos, akadémikus balett képvi­selt. Mint pályakezdő, rettenetesen jól éreztem magam Pécsett. Rendkívüli szel­lemiségbe csöppentem, nagyszerű elő­adások közreműködője lehettem. Kodály Felszállott a pávája, Verdi Requiemje, Beethoven VI. és VII. Szimfóniája, a Car­mina Burana koreográfiája, illetve elő­adása növelte a Pécsi Balett hírnevét. A társulattal eljutottam Indiába, Kubába, Párizsba, Londonba, Belgiumba, Német­országba, vagy nyolcszor Olaszország­ba, évente Moszkvába, Leningrádba. Rá­adásnak kitalálódott, hogy szükség van koreográfus-utánpótlásra, és én lettem az egyik reménység. Talán a negyedik szezonomban lehetett, hogy Eck Imre rámbízta a Sybillt. És azután sorra jöttek az operettek. Az akkor élvonalbeli Kapos­várra is Eckék jártak koreografálni, ott is kaptam feladatokat. - Miért jöttél el?­­ - Hogy másutt is kipróbáljam magam. Jutocsa (Hegyi Árpád Jutocsa, a Miskolci Nemzeti Színház jelenlegi igazgatója - Sz. G.) a Vadnők című musicalre­­ 82-ben hívott meg Miskolcra, ahol Csiszár Imre volt akkor a főrendező. És itt volt Selmeczi Gyuri. Eljöttem vendégnek, azután itt is maradtam, de egyedül, mert Jutocsa és Selmeczi addigra már tovább­­állt. Tizennégy darabhoz csináltam léte­ző vagy nem létező koreográfiákat. Kö­vetkezett Debrecen, ahol kilenc évadot töltöttem. A tánckart­­ vezettem, rengete­get koreografáltam­­ másutt is, nemrég számoltam össze, hogy a debreceni esz­tendőkben több, mint kétszázat de a kilenc év alatt csak három balettra jutott lehetőségem. Zárójelben jegyzem meg, hogy Itt, most, Miskolcon három év alatt négy balettra jutott. -Jól érzed magad. - Meghiszem azt! A nyolcadik szezont töltöm Miskolcon, most is balettbemuta­tónk van, és lassan-lassan rendezőnek képzelhetem magam, pedig annak ide­jén ez meg se fordult a fejemben. Elkép­zelhető, hogy mára tényleg annyit tu­dok a színházról, hogy az alkalmassá tesz rendezésre, merthogy ezt is csiná­lom. Gyerekdarabokkal kezdődött, az­után addig vártuk tavaly a West Side Story amerikai rendezőjét, amíg már nem lehetett tovább várni, és engem je­lölt ki rendezőnek az igazgatóm. Meg - ha már tanár úr vagyok - tanítok is, a Szemerében, ahol tánctagozatos osztály is van. - Nem hiányzik a pesti nyüzsgés? Pontosítok: megvannak a szellemi part­­n­ereid? - Amióta eltanárosodtam, főleg én beszélek, engem hallgatnak. Meg kell mondanom, hogy nagy tisztelettel és fi­gyelemmel. Szabados Gábor Majoros tanár úr a balett-teremben. (Jakubik László felvétele) TESZT A feleségem nagyon kedveli a színes magazinokat. Iga­zán nem kritikaként mondom, de ezeket a lapokat kifeje­zetten a nőknek találták ki. Először is tele vannak pletykákkal Korunk háziasszonyai talán nem is tudnának nyugodtan elaludni, ha nem tud­hatnák meg, hányszor csalta meg a héten mondjuk Bruce Willis a feleségét, mit és hová varratott már megint Michael Jackson, netán igaziak-e Rosalinda keblei vagy sem? Az ilyen magazinokból nem hiányozhatnak a receptek sem. Nejem sajnos eddig még egyszer sem főzött belőlük, pedig igen gusztusosan mutatnak a melléklet fényképe­ken és a leírás alapján nagyon praktikus, úgynevezett „könnyen elkészíthető" fogások Hiába nyaggatom, hogy egyszer üssön össze egy flambírozott fenyőrigót trópusi gyümölcssalátával, mindig kibúvót keres, mondván, hogy pillanatnyilag nincs itthon fenyőrigónk A barkácsrovatot már kevésbé kedvelem A feleségem folyton noszogat, hogy igazán én is csinálhatnék már egy olyan könyvespolcot, amit az újságban látott, nézzem meg, a fotókon annak a bajuszos úrnak öt perc alatt sike­rült Szerencsére, betonbiztos ellenérveim vannak, ilyenkor mindig felhívom a nejem figyelmét, hogy annak a bizo­nyos úrnak harmadik generációs körfűrész és csiszológép van a kezében, míg nálunk idehaza mindössze egy roz­zant nagykalapács és egy rozsdásodó kombinált fogó ké­pezi a fegyverarzenált. Egyébként pedig a magazinban egy árva szót sem írnak arról, hogy két munkafázisról ké­szült felvétel között hány óra telt el? Egy ilyen lapban természetesen mindig van divatmellék­­let is, újabban árakkal együtt. Tájékozottságomra jellemző, hogy egyszer megjegyeztem, milyen csinos itt ez a kis bunda a kosztümmel és a kalappal együtt, ráadásul az egész csak huszonötezerbe kerül. Feleségem gyorsan fel­világosított, hogy a vételár csupán a kalapra vonatkozik. Érdekes módon így már kimondottan rondának találtam. Ráadásul a nejemet is sikerült meggyőznöm, hogy teljesen értelmetlen dolog követni a divatot, mivel az egy örök kör­forgás, az lesz a legjobb, ha megvárja, amíg a divat éri utol őt. Van egy olyan rovat is, amelyikre kezdek kimondottan allergiás lenni. A tesztekre gondolok. A feleségem hetente talál újat, ilyenkor felcsap egyszemélyes Szonda Ipsosnak. Az a legrosszabb, sose tudom, mire megy ki a játék. Illetve a kérdések. A nejem leültet kedvenc hintaszékembe, ölébe veszi az újságot, majd kérdezni kezd teljesen ártalmatlan dolgokat. Például azt, hogy szívesen találkoznék-e a régi barátaimmal, csak soha nincs rá időm, vagy hogy nyűg­nek érzem-e a borotválkozást és szeretek-e hétvégenként lustálkodni az ágyban? A végén összeszámolja az igeneket és a nemeket, oszt, szoroz, majd kiértékel. A végső konzek­venciát tesztje válogatja, így derült ki rólam, hogy alkal­matlan lennék a kutyatartásra, mert én kimondottan macs­kás típus vagyok, alaptermészetem a monogámia, de azért jobb, ha vigyázok, valamint ügyeljek jobban a kon­díciómra, mivel az utóbbi időben úgy eltunyultam, mint egy reumás lajhár. Utólag persze próbálok magyarázkodni, hogy a kérdé­seknek halvány köze nem volt a végkövetkeztetéshez, de a feleségem állítja, hogy ez egy tudományos dolog. A teszt az teszt. Végre megtaláltam a megoldást! Ezentúl minden teszt szerint én leszek a mintaférj, egy valóságos szupermen, aki nemhogy kutyát, de akár bengáli tigrist is tarthatna, és annyit sportolok, mint egy olimpiai kerettag. Hogy ezt hogy fogom csinálni? Ezután mindig én veszem meg a feleségemnek ezeket a magazinokat és hazafelé menet előre átfutom a tesztkér­déseket .­ Horváth Tibor A világ legnagyobb óriáskereke A kabinok helyzetét vezérlő ten­gelykapcsolók kicserélése után, több mint egy hónapos késéssel végre beindult a világ legnagyobb óriáskereke az angol fővárosban, a Temze partján álló London Eye, az­az London Szeme. A 130 méter át­mérőjű kereket, ahonnét a város nagyobb része belátható, eredeti­leg a milleneumi ünnepségek idejé­re szerették volna üzembe helyez­tetni. Pénzt vagy éneket! Kalookan Fülöp-szigeteki városban annak a gyalogosnak, aki nem tartja be a közlekedési szabályokat, nyilvánosan el kell énekelnie a­ nemzeti him­nuszt. Ha valaki mégsem hajlandó a kirótt penitencia elvégzésére, megvált­hatja körülbelül 100 forintnak megfelelő pénzbírsággal. Ám kiderült: a leg­többen még ennyit sem kívánnak büntetésre áldozni, inkább énekelnek. De a legtöbb ember számára ez is túl kellemetlen, ezért könyv, vagy újság mögé rejtőzködve tesznek eleget a helyszíni bírságnak. S, hogy mennyire eredményes az akció, az is bizonyítja, hogy eddig még egyetlen visszaesőt sem kellett büntetni.

Next