Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-01 / 1. szám
Központi szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, 11 Korona utca 15. szám é=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház utca 3. szám é.i .. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12' negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2' Egyes szám ára 10 fillér . évfolyam, 1. szám Vasárnap, január 1 W Xl ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN: egész évre . K 28'— félévre . . . K 14'— negyedévre . K V— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFONSZÁM: Szerkesztőség 835 és a Kiadóhivatal 835 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefonszáma 128—12 Az uj esztendő. A XX. századnak gazdag közéleti, politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági harcaiból bőségesen jutott az elmúlt esztendőnek. Az emberi haladás diadalmas zászlaja hatalmas harcokból került ki győzedelmesen. Az 1910. év a forrongó XX. század karakterisztikus napjait sorakoztatja, eseményeinek végső konklúziója minden ellenkező látszat, reakciós íz és retrográd irányzat mellett is az, hogy az emberi haladás a gondolkodás, az alkotások és munka minden terén diadalmasan vonul be a világtörténet színpadára. Grippen és Fekete Vilmos, Steinheimné és Tarnowska asszony szomorú esete éppúgy bizonysága ennek, mint az aviatikai kísérletek váratlan és szédületes eredményei. A haladáson legtöbb esetben öntudatlanul munkálkodó ember a század elmúlt tíz esztendejét a történelmi nevezetességek gazdag krónikájává avatta föl, amelyben jelentős fejezetet kér a portugál forradalom, amely legcsekélyebb vérontással tudott köztársaságot teremteni és a spanyol reakció ellen meginduló, sikert minden bizonnyal rövid időn belül hozó hatalmas ellenáramlat. Ezeken a nemzetközi alakulásokon kívül Európa külpolitikájának élete más, újabb szerveket és embereket is nyert a régiek helyett, akiket a könyörtelen halál a történelemnek adott át. Montenegró királysággá avangált előre, az érdekes Lipót helyett a belga trónra Albert, a komoly Edward helyett az angol trónra V. György került. A kis Montenegró fényűzési vágyának ez a kielégítése nemzetközi nézőpontból semmiesetre sem jelenthet nevezetességet, a világ hatalmas Anglia szilárd trónján beállott változás — legalább egyelőre úgy látszik — sem zavarta meg a nemzetközi élet eddigi viszonylatait. Európa térképe tehát teljesen a régi maradt, annál nagyobb volt azonban az a láz és forrongás, mely a nemzetek életében teremtett új viszonylatokat. Magyarországon úgyszólván az elmúlt újév hozta meg a politikai kibontakozás reményének nagy nemzeti ajándékát, amelyet a sorra következő események gyönyörűségesen valóra váltottak. A koalíció haladásellenes és sok izében reakciós uralmát kilódította a minisztériumok palotájából a Khuenkormány gazdag programja, amely az agyonpolitizált nemzetnek békét, ebben a békében a munkaalkalmak és megerősödések sokaságát hozta meg. A gazdasági és államjogi tudományok mai fejlettsége mellett badarság lenne arról vitatkozni, hogy a XIX. század két nagy reformátora közül, kinek volt igaza, Széchényinek, vagy Kossuthnak. A gazdasági megerősödésnek az a hatalmas jelentősége, amelyet Schmithen és Ricardon át a világtörténelmi nevezetességre emelkedett szocialista és szakírók egész sokasága minden közéleti harcok élébe állított, általános, a magyar nemzet különleges helyzete pedig speciális nézőpontból dönt halomra minden érvet, melyet a mai ellenzék vélt, vagy eljövendő rakoncátlansága mellett sorompóba állítanak. A jelszavas kokárdákat viselő, ragályos betegségektől és kivándorlástól pusztított, kezdetleges megélhetési viszonyok között tengődő nemzet szomorú és kétségbeejtő látvány. Ezeknek, a nemzet legbensőbb életerejét pusztító betegségeknek orvoslásához nem lehet úgy fogni, hogy meghagyjuk a mai áldatlan állapotokat, sőt közvetve fokozzuk a bajokat és a küzdő energiákat szélmalomharcok lefolytatásában emésztjük föl. A nemzetben dolgozó létföntartási ösztön megérezte ezt, csak így magyarázható meg, hogy öntudatra ébredt és az egész országban tobzódó demagógiát lelökte piszkos trónjáról. A szegénynek megélhetés, a munkásnak munkaalkalom, a betegnek orvosság, az alkotóerőnek tér kell. Mindezt olyan közéleti szellem teremtheti meg, amely az egyéni és nemzeti életben a lényeget keresi, ami semmi más nem lehet, mint a szellemi és gazdasági kielégültség. Az első lépés a jólét megteremtéséhez, hogy a közéleti harcok homlokteréből végkép lecibálják a meddő közjogi vitákat, hogy az országos kormányzásnak alkalom adassék az áldatlan viszonyok restaurálására, hogy a parlamenti pártok csatája elsősorban a körül forogjon, hogy mint alkothatók törvények, amelyek útján megszüntethetők azok a sebek és sérelmek, amelyek a nemes magyar nemzet testén rágódnak, azt nehéz gazdasági viszonyok nyűge alatt tartják és kivándorlásra késztetik. A Khuen-kormány megteremtette a békét. Olyan kormányzatot hozott, mely az állami szükségletek tisztességes kielégítésével vissza akarja állítani a parlamen tárizmus tekintélyét, nagyértékű belügyi reformokkal meg fogja ölni a nemzet testén rágódó betegségek minden bacillusát. Harc lesz ez is, de nem meddő és romboló, hanem építő és gyógyító. Küzdelmeinek sokasága az elmúlt évben kezdődött és folytatódik az útban, amely ma virrad ránk. Mi hisszük, hogy a kijózanodott nemzet nem fogja egyhamar fejét elveszíteni és az eljövendő harcokban is kitart azok mellett, akik nem szivárványt kergetnek, hanem munkásságukba a nemzeti élet megjavítására irányuló törekvések egész komplekszumát ölelik föl. Jól tudjuk, hogy megszokott formaságok nyűgének hódol az ember, amikor a máról-holnapra ráköszöntő újév új reményeket fakaszt benne. De talán az élet csatájában szükség is van ezekre a formaságokra, hogy az illúziókat kergető ember végkép soha kétségbe ne essék. És ha kénytelenek vagyunk határpontul elfogadni az egymásra torlódó évek egyikét és másikát, tagadhatatlan, hogy a közelmúlt idők eseményei szépséges jövő reményeire jogosítanak föl. Azt hisszük, hogy az a reakciós feketeség, amely az emberi tömegcselekedeteken még ma is végigvonul, felszínen mozgó már nagyon és a dolgok mélyén lázasan munkálkodó motívumok olyanok, amelyek talán nagy és általános, talán részleges és egymásra következő harcok után a gondolkodás fölszabadulásának szentséges diadalát minél előbb hozzák meg. A munka győzelme föltartóztathatatlanul halad előre és vele karöltve hódít az a gondolkodás, amelynek jegyében megszületett a portugál és török forradalom és amely irtó hadjáratot mert szenni a spanyol reakciónak. A vén Európa megújhodás előtt áll, az „isten kegyelméből való“ fogalmak megtört ereje végképp összedől és lesz minden berendezkedés emberi és emberséges, rendet követelő és rendszert adó, humbugok nélkül való és megélhetést biztosító. A természettudományok szilárdul megjelölték a haladásnak ezt az útját, lehet, hogy az újév új diadalokra viszi azt a zászlót, amelynek e felé a győzelem felé sok tűzön kell átmennie. Végleges vereség nem érheti ezt a sereget, amelyet az emberi haladás könyörtelen kényszerűsége hajt és diadalmas dicsőségszomja vezet. Az osztrák helyzet. A prágai Narodni Listye értesülése szerint a kormány nem hajlandó jóváhagyás véget fölterjeszteni azt a tartományi választmányi határozatot, amely a tartományi adót ötvenöt százalék helyett hatvanöt százalékban állapította meg. E híréhez azt a megjegyzést fűzi, hogy úgy látszik, a kormány a tartomány financiáit teljesen tönkre akarja tenni. A németek ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy a választmánynak a tartományi rendtartás értelmében nincs joga a tartományi adó fölemeléséhez. Már a tavasszal is megtörtént, hogy a kormány egy hasonló határozatot nem terjesztett szentesítés alá. A cseh-német kiegyezés ügyében Choc képviselő fontos nyilatkozatot tett Cszkovban. Kijelentette, hogy ő ellensége minden kiegyezési akciónak. Miután a legutóbbi kiegyezési akció a németek magatartásán törött meg, azt óhajtja, hogy tekintsék ezt a dolgot végleg befejezettnek. Ha mégis új tárgyalásokba fognak,