Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1911-02-01 / 26. szám
1911 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, D Korona-utca 15. szám c=1 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=3 Városház utca 3. szám 1-3 II. évfolyam, 26. szám ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN: ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 24— félévre . . . R 12— egész évre . K 28— félévre . . . R 14— negyedévre. R 6— egy hónapra R 2— negyedévre . R 7— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér Eslycs sziffl ára ,0 BUér Szerda, február 1 TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 1=3 Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefonszáma 128—12 Az élet. írta Gogoly. A puszta szegény fiának megjelent egy álom. Fekszik és kiterül a nagy Földközi tenger és három különböző oldalról néznek bele: Afrika égő partjai, karcsú pálmákkal, a Szíriai kopár puszták és a népes, a tengertől átmegjárt európai part. Az egyik sarokban ott áll a mozdulatlan tenger fölött a régi Egyiptom. Piramis piramis fölött, szürke szemekkel néznek a gránitok, szfinkszekké kifaragva emelkedik a megszámlálhatatlan lépcsőfok. Ott áll fenségesen, táplálva a nagy Nílustól, agyon, meg •agyon ékesítve titokzatos jegyekkel és szent állatokkal. Áll és mozdulatlan, mintegy elvarázsolva, mint a múmia, rothadástól szét nem rombolva. Szétömlesztette szabad gyarmatait a vidám Görögország. Hemzsegnek a Földközi-tengeren a szigetek, elbújtatva zöld ligetek közé; fahéj, szőlőfürtök, fügék himbálnak méztől átitatott ágaikkal; oszlopok, fehérek mint a szűz keble, emelkednek a pompás ligeti homályban; a szenvedélyes márvány lélekzik, fölgyujtva egy csodás szobrásztól és szemérmesen tetszeleg az ő szép meztelenségében; szőlőkkel, lombokkal koszorúzva, gályákkal és csészékkel a kezében, zajos körtánccá fonódott a nép. A papnők, fiatalok és szépek, szétomló fürtökkel ihletetten mélyesztették be fekete szemeiket. A nádszál ki Kötéltáncosok. Olyanok épen, mint a kötéltáncosok. Nyaktörő, avagy mulatságos játékkal három hete igyekszik az ad hoc egyesült ellenzék meggyőzni az országot, hogy nem helyesen járt el, mikor a képviselőválasztásokon — oly jelentékeny többséggel — a külön bank ellen nyilatkozott. Mindenesetre különös látvány az országnak ez az utólagos kapacitálása. És amilyen különös, ép oly sikertelen. Minden más országban tiszteletben tartaná az ellenzék a nemzet ítéletét. Csak nálunk nem háborgatják a kisebbséget ily alkotmányos skrupulusok. Hisz a bankkérdésben különösen világos volt a nemzet ítélete. Azt a pártot tizedelte meg legjobban, amelyik a külön magyar banknak a leghangosabb szószólója volt. A mostani, úgynevezett magas színvonalú vita tulajdonképen a nemzeti akarat fumigálása. Az ellenzék sajtója nem ismeri ezt be így a maga mezítelenségében, tetszetős ürügyet keres viselkedésének szépítésére. Ők a lefolyt választásokat nem ismerhetik el a nemzet valódi döntésének — írják. — Nemcsak a „bor“, „pálinka“, „tömeges vesztegetés“, „hatósági erőszak“ és a többi miatt, de főleg azért, mert egy elavult választási törvény alapján estek meg a választások. Általános, egyenlő, titkos: csak az ezen elvek szerint készült választási törvény alapján lehetne megtudni az ország valódi szándékát. Rá kell mutatnunk ez okoskodás veszedelmes voltára. Még csak nem is olyan régen, Bécsben is azt vetették az 1906-ik évi választásból kikerült többség ellen, hogy az csak osztályparlament, a jelenlegi „eltévelyedett“ értelmiség érdekképviselete. Hiába jött ez a parlament a nemzeti politika jelszavaival, a keresztény-szocialisták és szövetségeseik a koalíciós többséget el nem ismerték a magyar nép igazi komoly képviseletének. Íme tehát: mikor az ellenzék Bécstől ki szeretne csikarni valamit , s Bécs némely politikai körei, mikor a magyar nemzet követeléseit agyonütni szeretnék, mind a ketten mint igaz biróra, az általános, egyenlő és titkos választási jog alapján összeülő parlamentre hivatkoznak. E fölfogással szemben az az egyszerű, természetes alkotmányos elv, hogy amíg az ország a törvényeit meg nem változtatja, életben lévő törvényeinek magát mindenki alávetni tartozik. A radikális választójogot is ebben a fúrva furulyának, a dobok, a zenei szerek fölvillannak, repkénnyel átfonva. A hajók úgy zsonganak, mint a legyek Rodosz és Korzika mellett, átadva a kéjesen meghajló zászlót a szél lehelletének. És minden úgy áll mozdulatlanul, mintegy megkövült nagyszerűségben. Ott áll és terül el a vas Róma, kopjaerdőt szegezve előre és csillogva a kardok rettenetes acéljától, mindenre rászögezve irigykedő szemeit és kinyújtva előre az ő erős jobbját. Ámde ő is mozdulatlan, mint minden és nem mozdul az ő sastagjaival. Az égi óceán egész levegője összeszorultan és fülledten függött alá. A nagy Földközi-tenger nem moccan meg — mintha csak a birodalmak mind oda állanának a rettenetes ítélet elé a világ végén. És beszél Egyiptom, karcsú pálmáival hintáiva — síkságának ezek a lakói — és obeliszkjeinek a tűit fölmeresztve: — Nemzetek, halljátok! Én egyedül értem el és hatottam át az élet rejtélyét és az ember rejtélyét. Minden rothadás. Keveset érnek a művészetek, szánalmasak az élvezetek, még szánalmasabbak a hírnév és a dicsőség. A halál, a halál uralkodik az ember fölött és a világ fölött. Mindent elnyel a halál, minden a halálért él. Messze, messze van a föltámadás. És vájjon mikor lesz a föltámadás? El a vágyakkal és az élvezetekkel ! Magasabbra építsd a piramist, szegény ember, hogy legalább valamivel megnyújtsd a te nyomorúságos létezésedet. És beszól a görögök fényes világa, amely parlamentben lehetne csak törvényerőre emelni. Mit szólna hozzá az ellenzék ama része, amely él-hal a radikális választójogért, ha e reform ellenségei azt mondanánk : nem fogadjuk el ennek a parlamentnek a döntését. Ez a parlament nincs jogosítva megalkotni ily, századokra kiható erejű törvényt, mert a választók igen kis köre nyilatkozhatott csak meg e kérdésben a választásokon. Ezt a képtelen és tarthatatlan közjogi elméletet, hogy tudniillik nagyfontosságú kérdések eldöntésére nem a meglévő törvények szerint megválasztott parlament az illetékes, hanem csak az, amelyet egy még meg sem alkotott választói törvény alapján fognak majd valamikor megválasztani : — nem mindig vallotta az ellenzék. Az 1905. és 1906. évi választásokat például — mert nekik adott többséget — a nemzeti akarat legtisztább kifolyásának tisztelték. És ugyancsak följogosítva érezték magukat a nemzet anyagi életébe mélyen belevágó törvények megalkotására : a kiegyezés megkötésére, a kvóta fölemelésére, sőt a házszabályoknak— igaz, hogy csak házi használatra készült — szinte a szájkosár határán járó megszorítására. Ez az egy példa mutatja, hogy a legnagyobb alkotmányjogi képtelenség tiszta, mint az ég, mint a reggel, mint az ifjúság és úgy tetszett, mintha szavak helyett a fuvola lélegzete hallatszott volna. — Az élet az élet számára van teremtve. Fejleszd az életedet és és fejleszd vele együtt annak az élvezeteit is. Hozz meg néki mindent. Nézd, mily relief-szerű és szép minden a természetben és mint lehet minden, de minden egy összhangot. Minden a világon, minden, amivel csak bírnak az istenek, minden benne van, tanuld meg megtalálni azt (az összhangot). Élvezz istenhez hasonló és büszke ura a világnak, fond körül tölggyel és babérral gyönyörű homlokod! Hajtsd a versenykocsit, ügyesen kormányozva a lovakat, a ragyogó játékokon. Félre érdek és kapzsiság a szabad és büszke lélektől! A véső, az ecset és fuvola teremtsék arra, hogy a világ urai legyenek — és az ő uruk viszont — a szépség, övezd át repkénnyel és fürtökkel a te illatos fejed és a te szemérmes kedvesed szép fejét! Az élet az élet számára van teremtve, az élvezetekért, tanulj meg méltónak lenni az élvezetre. És beszél a vörös-övezte Róma, megrázva csillogó kopja-erdejét: — Én hatoltam bele az ember életének rejtélyébe. Nem méltó a nyugalom az emberhez, megsemmisíti a tespedés őt önmagában. Kicsi a lélek számára a művészetek és az élvezetek mértéke. Az élvezet a gigászi vágyakban van. Megvetésre méltó a népek és az emberek élete hangos nagy tettek nélkül Dicsőséget, dicsőséget szomjazz ember! Ki'