Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)
1911-08-01 / 173. szám - Reggeli
REGGELI LAP, Napolii szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ö Korona utca 15. számra Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., <= Városház utca 3. szám c=m *? REGGELI ÉS EST: LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . K 24’— félévre . . . K 12’— negyedévre. K 6’— egy hónapra R 2'— íj Reggeli lap ára 4 fillér 1 REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA VIDÉKEN egész évre . R 28"— félévre . . . R 14— negyedévre. R 7— egy hónapra R 2*40 . I Esti lap ára 2 fillér 1911, kedd, augusztus 1 TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 386. Interurbán 835. Budapesti szerkesztőség telefonszáma 128—12 II. évfolyam, 173. szé fi földbérlő szövetkezetek. írta Meskó Pál, a Magyar Gazdaszövetség titkára Ez az ország erős és hatalmas mindaddig nem lehet, míg nem mozgósítjuk azt a parlagon heverő termőerőt, amellyel az Úristen a magyar földet megáldotta. A szántóföld göröngyei között vannak elrejtve azok a fegyverek, amelyekkel az ország jövőjét és szabadságát örök időkre biztosíthatjuk. Minél többen művelik ezt a földet, minél többen áldozzák tudásukat, tehetségüket földünk termőerejének célszerű kiaknázására, annál előbb tudjuk megszerezni gazdasági függetlenségünk biztosítékait. Minél több jólétben élő, gazdasági függetlenségnek örvendő földmívesgazdája lesz ennek az országnak, annál többet lehet a reménységünk arra is, hogy függetlenségünket a Politikai téren is megszerezhetjük. Ezért szükségesek a földbérlő szövetkezetek. A földbérlő szövetségek szervezése által nagyobb birtoktestek bérlői lehetnek olyan földmivelők, akik földet szerezni egyébként nem tudnának sohasem. Földhöz juthatnak a földbérlő szövetségek segítségével olyan kisbirtokosok fiai, akik számára a családi birtok nem nyújt már elég munkalkalmat és megélhetési alapot. Ha Magyarország bérbeadott és nem házilag kezelt birtokainak csak a felét kaphatják meg a földbérlő-szövetségek révén földmivelő munkások és kisbirtokosok, akkor megszűnik a földéhesség, amelyet némelyek jóhiszeműleg és hazafias aggódásból, de még többen rosszhiszeműleg és spekulációból annyit emlegetnek. Erőszakkal rákényszeríteni a birtokosokat arra, hogy földjeiket bérbeadják, vagy hogy kinek adják bérbe, nem lehet. De igenis lehet létesíteni olyan szervezeteket, amelyek minden tekintetben tudnak az egyes úgynevezett nagybérlővel versenyezni, mikor egy birtok bérbeadása van napirenden. Nagyon kevés az olyan, birtokát bérbe adni akaró földbirtokos, aki vállalkozik arra, hogy néhány száz bérlővel külön-külön szerződjék s hogy birtokát parcellákra darabolva adja árendába. Hogy milyen kellemetlenségek származhatnak az ilyen bérbeadásból, arról beszélni felesleges. De ha 100—200 földmivelőmunkás és kisbirtokos bérletszövetséggé szervezkedik s ha ez a szövetség vagy társaság az évi bérösszeg felét, mint a biztosítékot deponálja, egy negyedévi, vagy félévi bérösszeget előre lefizet s ha a szervezet tagjai egyetemleges kötelezettséget vállalnak a bérleti szerződés pontos és lelkiismeretes betartására, akkor a bérbeadó birtokosnak nem lehet semmiféle aggodalma, mert magát minden baj és kellemetlenség ellen biztosíthatja. Meg lehet találni természetesen azokat a formákat és módokat, amelyek alkalmazásával a földművelők és kisbirtokosok földet szerezhetnek anélkül, hogy a parcellákat vásárolnának adósságra és méregdrágán. A földbérlő szövetkezeteket természetesen nem elegendő földdel bíró, tehát vagyonos gazdák érdekében szerveznünk, akik talán a meglévő földjeiket nem bírják, vagy tudják művelni úgy, ahogy kellene, hanem elsősorban azok számára valók, akiknek nincs földjük, vagy a meglévő nem elegendő ahoz, hogy azon megélhessenek és boldogulhassanak. Hogy az anyagiakon felül mennyi erkölcsi biztosíték rejlik azokban a bérlőszövetkezeti tagokban, akik éveken át dolgoznak megfeszített erővel, akik takarékoskodnak, nélkülöznek csak azért, hogy a megélhetési minimumot alig meghaladó keresetükből elő tudják teremteni azt az összeget, amellyel a földbérlő társaságba beléphetnek, azt külön kiemelni fölösleges, mert az ilyen emberek a megbízhatósági szigorlaton is elnyerik a kitűnő osztályzatot. Sokan a szövetkezeti formát tartják megfelelőnek a földbérlőtársaságok szervezésénél, mert a szövetkezetből, az idetartozó törvények értelmében, a fölmondási határidő betartása mellett, a szövetkezeti tag bármikor kiléphet s így fönnforog az a veszély, hogy a bérelt földeknek egyes részei gazdátlanok maradnak. De szerencsére semmiféle törvény sem tiltja meg az új tagok fölvételét és határozottan merem állítani, hogy egy kilépő tag helyére tizen jelentkeznek, ha pedig mégsem jelentkeznék senki, — amit képtelenségnek tartok, — a bérbeadó akkor sem károsodik, mert a fél- Fekete haj őszülése. Nyárai Antalnak, szomorú szívvel. Irta Szalay János. A világa hirtelen olyanná tompult, mint mikor a város fölött úszó hold fogja korul s ahol beszélne: — Mert az életemben nem voltak fölvonásiak, nem voltak szünetek, csak jól és rosszul gondolt epizódok, csak jól és rosszul megját- 82 ° tt epizódok — Uo a suttogása megszakadt, mert mintha protvával vágtak volna az agyába, úgy, hogy la ° san érezte testének gépszerü lüktetését, szeretete zakatolását. Lusta volt, gyönge is volt a 41 ° hanó gondolatokat szóval kifejezni, csak felelte tehát “ie> — hogy szóval kifejezni, hogy: forró, izzadságos az öltöfáradtságot és unott izgalmat hogy künn már zug a kabaré közén Hirtelen csöndbe burkolózott a világ . . . az öltözö villanyfénye nagyot tüzelt. A űrbe emelte arcának árnyékát, ț. Aj, már visszafelé kezdek élni! Hova let- Szép drága, fekete hajam, én nagyon dús alai«. Már igen őszülök, hiába tagadják a szeg esdbe. Már be se tudnak csapni. Igaz, hogy a 2inPadon gyerek vagyok félig, az asszonyszemek megnőnek, ha rám ragyognak, de . . . már botrány ez az undorvonás a pofámon, a szájam körül. Már — de gondolatvilága nagyot zökkent, mert mintha illúzióit valami óriási, isteni kéz kimarkolta volna s mint ezüstös rémkéveket hajította volna ki a világából. Meg azt is érezte nagyon fájóan, hogy minden elcsöndesedik körülötte és ... és hold úszik a város fölött, majd elhalványodik a kidobott illúziók kévése. Fölijesztették : — Nem hallja drága Mester ! Ön következik. És kilejtett a színpadra. * Első impressziója az volt, hogy így még soha nem undorodott a közönségtől. Szinte fizikai undor járta át az egész testét, úgy ültek előtte az emberek, mint békák a vízben. Feléje pislogtak, bambán röhögtek, izzadtak — a férfiak fáradtan, az asszonyok kövéresen, fiatal urak hóditó butasággal, szolgák, pincérek állatias alázatossággal. Mert a Mester mindent észrevett és csikorgatta a fogát és szeretett volna leköpni mindenkit meg önmagát. — És ez a közönség kiáltott ki engem Mesternek ! Ez a közönség ünnepelt évtizedekig, ez a kedves magyar közönség, a vidéki városok krémje. Ez a közönség — szaladt át az agyán, az idegein, de megzavarodott, de megdühösödött, mert a közönség ordított és tombolt: — Éljen ! Éljen ! Halljuk ! Na és játszott, lenevetett az emberekre. A saját erejét, intellektuális győzelmét soha nem érezte ennyi jelentőséggel. Minden gesztusán, minden hangszínén tudta, hogy az igazi, hogy olyanok azok, amilyenekért művészeti oltára felé fordulva annyit imádkozott. Mintha átlátszó, gyémántsziklás üveggé változott volna át a teste s mintha igy mindent megfigyelt volna önmagán. Ujjongott, kiáltozott, átkozódott hódított. És fölsirt, — mint havas hajnal előtt a lompos, kivert kutya, mikor a nyomorúság viharszele rásikit és feje fölött vékonyodnak a csillagok. Fölzokogott. A vén bohém: — ez volt a dal refrénje. Sírva mosolygott, nagyon meghajlott, és majd előre bukott, mikor leindult a színpadról. Mintha a fülébe, fejébe osont volna a verő szive, hogy bolonditóan kattogjon ott s kalapálja vérütemmel. A refrént, a vén bohém címet ismételte és lezuhant az öltözőjében. Mintha egy emberéletnél tovább ült volna ott , majd megenyhült, lázgyöngyei gyötörték a a testét. Monológizást s életében először adott elő mint nem színész: gesztus, arckifejezés hangszinezés, póz nélkül, — mintha koporsóból rázták volna föl, mintha az élethez kevesebb köze lett volna, amennyi van a halottnak.