Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)
1911-10-04 / 227. szám
4 a parancsot bármely pillanatban való kifutásra. A Kastner kommodor, parancsnoksága alatt álló flotilla a következő hajókból alakult: a St. Georg páncélos, cirkáló, az Admiral Swarm kémhajó és a Szigetvár cirkálóhajó. Ezenkívül van benne még két torpedóromboló és három tengerjáró torpedónaszád. Hajóink a pólai kikötőben. Több bécsi lap ma reggeli számában egy pólai táviratot közöl, amely szerint az osztrák-magyar hajóhad egy része Pólában készenlétben áll, hogy kifusson az Adriai tengere. Ezzel szemben illetékes helyén kijelentik, hogy a szóbanforgó cirkálók, torpedózuzók és torpedónaszádok ez idő szerint a nyugati sztriai part mentén gyakorlatokat végeznek és egyáltalában nem helyezték őket készenlétbe. A tengeralattjáró hajók pedig nincsenek is abban a helyzetben, hogy elhagyhassák a pólai kkötőt. Az olaszok mentegetőzése. Párisból jelentik: A római kormány hivatalos jegyzéket intézett ide, amely hangsúlyozza, hogy Olaszország nem tekinti a tripoliszi expedíciót háborúnak, csak katonai akcióinak, amelyre Tripolisz megszállása céljából feltétlenül szükség van. A hatalmakkal fennálló szerződések értelmében az olasz flotta óvakodott a török hadihajók megtámadásától s csak akkor lépett föl támadólag, mikor a török hajóraj agresszíve viselkedett. Hangoztatja az olasz jegyzék, hogy az abruzzói herceg torpedóflottája is csak defenzívára szorítkozott, pedig török hadihajók veszélyeztették az olasz, kereskedelmi gőzösöket. Az afrikai partokon kívül olasz csapatokat sehol sem tettek partra és olasz hadihajók részéről bombázás máshol nem történt. Olaszország — ezzel végződik a jegyzék — sem Európában, sem Ázsiában nem akarja gyöngyíteni vagy megfélemlíteni a török birodalmat. Ut a béke felé. Bécsből jelentik, hogy a Zeit értesülése szerint a béke még egészen a kezdet elején van. Ma még nem igen lehet beszélni formális békeakció megindításáról, mindamellett előre láthatólag csak olyan feltételek mellett indulhat meg, melyben a szultánnak Tripolisz felett való uralmát, a balkáni status quo épségben tartását biztosítja. Olaszok a háború ellen. Londonból jelentik, hogy Olaszország több városában a lakosság lázadásba tört ki. A háború ellen tüntetnek. Törökország fegyverszünetet akar. Konstantinápolyból jelentik, hogy a török kormány általában hajlandónak mutatkozik fegyverszünetet kötni. Az osztrák állam kölcsöne. Bécsből jelentik. Az osztrák kormány azt a 76 milliós folyószámlakölcsönt, melynek a mostani magas hivatalos ráta mellett igen drága a kamata, most vissza akarja fizetni. A terv az, hogy a biztosítótársaságok fognak a kormánynak egy kölcsönt adni, melynek fejében állami adósságkötelezvényeket kapnak. Ami a kincstári jegyeket illeti, az osztrák kormány ezeket sem fogja az idén visszafizetni, hanem a magyar kincstár mintájára újabb kincstári jegyek kibocsátásával fogja őket beváltani. DÉLMAGYARORSZÁG SZÍNHÁZ, művészet Színházi műsor. Október 4, szerda Haramiák, tragédia. Páros */,. „ 5, csütörtök Kis cukros, vígjáték. Páratlan 3/8. „ 6, péntek Keresd a szived, vígjáték. Páros VI. „ 7, szombat Pillangó kisasszony, opera. Páratlan */»■ „ 8, vasárnap d. u : Cigányszerelem, operett. „ 8, vasárnap este: Az ártatlan Zsuzsi, operett. Páros 3/s „ 9, hétfő Haramiák, tragédia. Páratlan „ 10, kedd Nebántsvirág, operett, páros 3/,. „ 11, szerda Keresd a szived, vígjáték. Páratlan 3/3. „ 12, csütörtök Pillangó kisasszony, opera. Páros Vj„ 13, péntek Az ezred apja, énekes bohózat. Páratlan ä/s. „ 14. szombat Az ezred apja, énekes bohózat. Páros */;. 1911 október 4 Berlini színházak, Berlin, szeptember 29. Az új berlini színházi szezon néhány értékesebb bukásnál többet eddig nem igen produkált. Freksa Frigyesnek, a Sumurun címü némajáték szerzőjének új drámája, Der fette Caesar néhány est után végleg letűnt a Reinhardt-szinpadok repertoárjáról. A napokban pedig Herbert Eulenberg „Alles um Geld“ (Mindent pénzért) című ötfelvonásos esett túl értéken bukáson. Herbert Eulenberg egyike a legértékesebb német íróknak. A múlt színházi szezonban is színre került egy drámája — Der natürliche Vater — címen, de három estnél tovább ez sem maradhatott műsoron. Eulenberget főleg a Pan című folyóiratból ismerjük; szonetteket, novellákat és esztétikai essayokat szokott bele írni. írásai miatt a télen kétszer is elkobozták a Pan-t s a berlini bíróság és a napokban mentette föl igazán szenzációs ítélettel a kitűnő irat, amennyiben az inkriminált cikkek művészi becsét és célját oly nagyra értékelte, hogy a cenzura beleavatkozását tendenciánál, vagy hozzá nem értésnél többnek nem láthatta. Herbert Eulenberg „Mindent pénzért“ című drámája valóban kitűnő író munkája s bukása ellenére is megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Három előadás után Brahmer igazgató kénytelen-kelletlen le is vette a Lessing Theater műsoráról, de ez csak azt bizonyítja, hogy Eulenbergnek még nincs meg az a színházi publikuma, mint például Hauptmannak, akinek Dis Ratten című hasonló bukása még vagy ötven előadáson keresztül vergődött. Gerhart Hauptmannak nagyszámú hívei túltették magukat a premier-közönség raffinált, de túlzottan energikus kritikáján. Vincenz — Eulenberg drámai hőse, die „Kreatur Gottes“ — a legbetegebb pénzimádó, szimpatikus profilja és alakja világot megjavító ideáktól duzzad s álmokon keresztül éli a maga keserű valóságát; anarchista költő, gyermekies naivságoktól s donatellói lángolással tarka ember. Szerencsétlenül spekulál s siralmas szegénységbe jut. Ez a sülyedés a téma kerete, ez öltözteti alakjait a nyomorgás hvréjébe. Itt, ebben a levegőben él, szenved ez az izolált lélek ember, akinek egyetlen hibája az, hogy nem akkor becsülte meg a pénzt, amikor volt, hanem akkor szerette meg, mikor már mindene elgurult. Padlásszobában él, egyetlen bútora egy szebb időkről maradt faragott asztal, mely úgy fest itt, mint egy darab harctér az ütközet után. Innen filozofál hitelezőinek pszeudoeleganciájának flegmatikus allűrjeivel, mert folytonosan váltókkal attakírozzák a szerencsétlent. Új jövőről, meg nem valósult ideálokról filozofál, akárcsak Hjalmar Ekdal a Vadkacsában. Itt, ebben a fertőzött, kéményekkel átszűrt padlásszobában tombol a pénz utáni sóhaj orkán, itt vergődik a pőrére vetkőzött nyomor: életünk legkeserűbb dekadenciája, mely kint az utcán elfojtva, szégyenkezve s összelapulva nyomja az emberek lelkét. Herbert Eulenberg nem komponált akciót. Embereinek nincsenek céljai. Sorsukat az álomba való vergődés tolja előre. Bennük nincs cselekvés, nincs történés, energiátlan emberek. Mindegyik egy-egy sötét kreatúrája a szegénységnek s kiszinezésükre Írójuk gazdagon pocsékolta súlyos palettájáról a fekete szint. Ezek az emberek egyetlen percre sem gondolnak arra, hogy színházat játszanak, nem törődnek azzal, hogy kik ülnek a színház nézőterén, nem akarnak s nem is tudnak gyönyörűséget szerezni idegeinknek; ehez túlságosan élő emberek az Eulenberg alakjai! Az ő szimpla tragédiájuk a legénebb, a legönzőbb pénz-dráma — semmivel sem több! Hermann Bang — Balzacról írván — azt mondja, hogy minden lesülyedt, eladósodott ember fantasztává lesz, lehetetlenségek közt ringatja magát s ebben a reménytelen illúzió-világban éli a saját külön világát. — Igen, Herbert Eulenberg emberei is ezekből valók. Vincenz is gazdag volt, dúskálhatott apja vagyonában, de megzökkent és aztán: bukott, bukott, bukott. A visszavezető utat már nem tudta megtalálni, elérni. S mikor mármár elszabadulna ebből a fülledt atmoszférából, ellene játszik a sors is: a fiú meghal. Keserű fájdalmában áldozati tüzet gyűjt, pislogó gyertya fölé papírokat tart s e papírok közt van apjának egy felbontatlan levele, melyben megküldi neki utolsó pénzét is. Hogy miért bukott Herbert Eulenberg öt felvonása? Mert Eulenberg is többet akart, mint amennyit szabad. Nagyon is az élet veséjébe markált, de kitűnt: az élet, az igazi, hétköznapi s megutált élet nem érdekli az embereket a színpadról! * Hebbel Judith-ja a Nemzeti Színházban. Hebel „Judith“-jának első előadását januárra tervezi a Nemzeti Színház, két főszerepében P. Márkus Emíliával és Ivánfi Jenővel. Hebbel drámája nem úgy fog színre kerülni a Nemzeti Színházban, ahogy azt mindenfelé játsszák, és ahogy azt a Reinhardték is játszották Budapesten, mert a Nemzeti Színházban el fogják hagyni a darab utolsó rövid felvonását, amelyben Judith Holofernes fejével visszatér a bethuliaiakhoz. A darab a sátorfelvonással fog végződni és ezzel Hebbel intenciójának fog megfelelni a „Judith“ rendezője, mert Hebbel egyik írásában, mely erről a darabjáról szól, azt mondja, hogy az utolsó felvonást nem szereti, arra semmi szükség nincs és hatásosabb volna, ha a „Judith“ előadásainál kihagynák ezt a fölösleges utolsó felvonást. * Strindberg megmentése. Nemrég hírt adtunk arról, hogy Strindberg, a nagy svéd író, oly anyagi zavarokkal küzd, hogy nemzeti adakozással akarnak helyzetén javítani. Most azt táviratozzák Stockholmból, hogy Ponnier-féle kiadócég 200.000 koronáért megvásárolta Strindberg összes munkáinak kiadását és lefordítási jogát és 50.000 koronát máris kifizetett az írónak. A színdarabok előadási és az újabb munkák megjelenési joga továbbra is Strindberget illeti. Ettől a szerződéstől függetlenül a nemzeti gyűjtés is már eddig is szép összeget eredményezett, mert Svédország legnagyobb nemzeti íróját nem akarja tovább is éheztetni. Ékszereket Fischer Testvéreknél mr Ékszer- és órajavító műhely, nem nagy választékban csakis talál.