Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-04 / 227. szám

4 a parancsot bármely pillanatban való kifu­tásra. A Kastner kom­modor,­ parancsnoksága alatt álló flotilla a következő hajókból ala­kult: a St. Georg páncélos, cirkáló, az Admi­ral Swarm kémhajó és a Szigetvár cirkálóha­jó. Ezenkívül van benne még két torpedórom­­boló és három tengerjáró torpedó­naszád. Hajóink a pólai kikötőben. Több bécsi lap ma reggeli számában egy pólai táviratot közöl, amely szerint az osz­trák-magyar hajóhad egy része Pólában ké­szenlétben áll, hogy kifusson az Adriai ten­gere. Ezzel szemben illetékes helyén kijelen­tik, hogy a szóbanforgó cirkálók, torpedó­­zuzók és torpedónaszádok ez idő szerint a nyugati sztriai part mentén gyakorlatokat vé­geznek és egyáltalában nem helyezték őket készenlétbe. A tengeralattjáró hajók pedig nincsenek is abban a helyzetben, hogy el­hagyhassák a pólai kkötőt. Az olaszok mentegetőzése. Párisból jelentik: A római kormány hiva­talos jegyzéket intézett ide, amely hangsú­lyozza, hogy Olaszország nem tekinti a tri­­poliszi expedíciót háborúnak, csak katonai akcióinak, amelyre Tripolisz megszállása cél­jából feltétlenül szükség van. A hatalmakkal fennálló szerződések értelmében az olasz flotta óvakodott a török hadihajók megtá­madásától s csak akkor lépett föl támadó­lag, mikor a török hajóraj agresszíve viselke­dett. Hangoztatja az olasz jegyzék, hogy az abruzzói herceg torpedóflottája is csak de­fenzívára szorítkozott, pedig török hadihajók veszélyeztették az olasz, kereskedelmi gőzö­söket. Az afrikai partokon kívül olasz csapa­tokat sehol sem tettek partra és olasz hadi­hajók részéről bombázás máshol nem történt. Olaszország — ezzel végződik a jegyzék — sem Európában, sem Ázsiában nem akarja gyöngyíteni vagy megfélemlíteni a török bi­rodalmat. Ut a béke felé. Bécsből jelentik, hogy a Zeit értesülése sze­rint a béke még egészen a kezdet elején van. Ma még nem igen lehet beszélni formá­lis békeakció megindításáról, mindamellett előre láthatólag csak olyan feltételek mellett indulhat meg, melyben a szultánnak Tripolisz felett való uralmát, a balkáni status­ quo ép­ségben tartását biztosítja. Olaszok a háború ellen. Londonból jelentik, hogy Olaszország több városában a lakosság lázadásba tört ki. A­­ háború ellen tüntetnek. Törökország fegyverszünetet akar. Konstantinápolyból jelentik, hogy a török kormány általában hajlandónak mutatkozik fegyverszünetet kötni. Az osztrák állam kölcsöne. Bécsből jelentik. Az osztrák kormány azt a 76 mil­liós folyószámlakölcsönt, melynek a mostani magas hivatalos ráta mellett igen drága a kamata, most vissza akarja fizetni. A terv az, hogy a biztosító­társaságok fognak a kormánynak egy kölcsönt adni, melynek fe­jében állami adósságkötelezvényeket kap­nak. Ami a kincstári jegyeket illeti, az osz­trák kormány ezeket sem fogja az idén vis­­­szafizetni, hanem a magyar kincstár mintá­jára újabb kincstári jegyek kibocsátásával fogja őket beváltani. DÉLM­AGYARORSZÁG SZÍNHÁZ, művészet Színházi műsor. Október 4, szerda Haramiák, tragédia. Páros */,. „ 5, csütörtök Kis cukros, vígjáték. Párat­lan 3/8. „ 6, péntek Keresd a szived, vígjáték. Pá­ros V­I. „ 7, szombat Pillangó kisasszony, opera. Pá­ratlan */»■ „ 8, vasárnap d. u : Cigányszerelem, operett. „ 8, vasárnap este: Az ártatlan Zsuzsi, ope­rett. Páros 3/s „ 9, hétfő Haramiák, tragédia. Páratlan „ 10, kedd Nebántsvirág, operett, páros 3/,. „ 11, szerda Keresd a szived, vígjáték. Pá­ratlan 3/3. „ 12, csütörtök Pillangó kisasszony, opera. Pá­ros Vj­„ 13, péntek Az ezred apja, énekes bohózat. Páratlan ä/s. „ 14. szombat Az ezred apja, énekes bohózat. Páros */;. 1911 október 4 Berlini színházak, Berlin, szeptember 29. Az új berlini színházi szezon néhány érté­kesebb bukásnál többet eddig nem igen pro­dukált. Freksa Frigyesnek, a Sumurun címü némajáték szerzőjének új drámája, Der fette Caesar néhány est után végleg letűnt a Rein­­hardt-szinpadok repertoárjáról. A napokban pedig Herbert Eulenberg „Alles um Geld“ (Mindent pénzért) című ötfelvonásos esett túl értéken bukáson. Herbert Eulenberg egyike a legértékesebb német íróknak. A múlt színházi szezonban is színre került egy drámája — Der natürliche Vater — címen, de három estnél tovább ez sem maradhatott műsoron. Eulenberget fő­leg a Pan című folyóiratból ismerjük; szo­netteket, novellákat és esztétikai essayokat szokott bele írni. írásai miatt a télen kétszer is elkobozták a Pan-t s a berlini bíróság és a napokban mentette föl igazán szenzációs íté­lettel a kitűnő irat, amennyiben az inkrimi­nált cikkek művészi becsét és célját oly nagy­ra értékelte, hogy a cenzura beleavatkozását tendenciánál, vagy hozzá nem értésnél több­nek nem láthatta. Herbert Eulenberg „Mindent pénzért“ cí­mű drámája valóban kitűnő író munkája s bukása ellenére is megérdemli, hogy foglal­kozzunk vele. Három előadás után Brahm­er igazgató kénytelen-kelletlen le is vette a Lessing­ Theater műsoráról, de ez csak azt bi­zonyítja, hogy Eulenbergnek még nincs meg az a színházi publikuma, mint például Haupt­­mannak, akinek Dis Ratten című hasonló bu­kása még vagy ötven előadáson keresztül vergődött. Gerhart Hauptmannak nagy­számú h­ívei túltették magukat a pre­mier-közönség raffinált, de túlzottan energi­kus kritikáján. Vincenz — Eulenberg drámai hőse, die „Kreatur Gottes“ — a legbetegebb pénzimádó, szimpatikus profilja és alakja világot meg­javító ideáktól duzzad s álmokon keresztül éli a maga keserű valóságát; anarchista köl­tő, gyermekies naivságoktól s donatellói lángolással tarka ember. Szerencsétlenül spe­kulál s siralmas szegénységbe jut. Ez a sü­­lyedés a téma kerete, ez öltözteti alakjait a nyomorgás h­vréjébe. Itt, ebben a levegőben él, szenved ez az izolált lélek­ ember, akinek egyetlen hibája az, hogy nem akkor becsülte meg a pénzt, amikor volt, hanem akkor sze­rette meg, mikor már mindene elgurult. Pad­lásszobában él, egyetlen bútora egy szebb időkről maradt faragott asztal, mely úgy fest itt, mint egy darab harctér az ütközet után. Innen filozofál hitelezőinek pszeudo­­eleganciájának flegmatikus allűrjeivel, mert folytonosan váltókkal attakírozzák a szeren­csétlent. Új jövőről, meg nem valósult ideá­lokról filozofál, akárcsak Hjalmar Ekdal a Vadkacsában. Itt, ebben a fertőzött, kémé­nyekkel átszűrt padlásszobában tombol a pénz utáni sóhaj­ orkán, itt vergődik a pőrére vetkőzött nyomor: életünk legkeserűbb deka­denciája, mely kint az utcán elfojtva, szé­gyenkezve s összelapulva nyomja az emberek lelkét. Herbert Eulenberg nem komponált akciót. Embereinek nincsenek céljai. Sorsukat az álomba való vergődés tolja előre. Bennük nincs cselekvés, nincs történés, energiátlan emberek. Mindegyik egy-egy sötét kreatú­rája a szegénységnek s kiszinezésükre Írójuk gazdagon pocsékolta súlyos palettájáról a fekete szint. Ezek az emberek egyetlen percre sem gondolnak arra, hogy színházat játsza­nak, nem törődnek azzal, hogy kik ülnek a színház nézőterén, nem akarnak s nem is tudnak gyönyörűséget szerezni idegeinknek; ehez túlságosan élő emberek az Eulenberg alakjai! Az ő szimpla tragédiájuk a legénebb, a legönzőbb pénz-dráma — semmivel sem több! Hermann Bang — Balzacról írván — azt mondja, hogy minden lesülyedt, eladósodott ember fantasztává lesz, lehetetlenségek közt ringatja magát s ebben a reménytelen illú­zió-világban éli a saját külön világát. — Igen, Herbert Eulenberg emberei is ezekből valók. Vincenz is gazdag volt, dúskálhatott apja vagyonában, de megzökkent és aztán: bukott, bukott, bukott. A visszavezető utat már nem tudta megtalálni, elérni. S mikor már­­már elszabadulna ebből a fülledt atmoszférá­ból, ellene játszik a sors is: a fiú meghal. Ke­serű fájdalmában áldozati tüzet gyűjt, pis­logó gyertya fölé papírokat tart s e papírok közt van apjának egy felbontatlan levele, melyben megküldi neki utolsó pénzét is. Hogy miért bukott Herbert Eulenberg öt felvonása? Mert Eulenberg is többet akart, mint amennyit szabad. Nagyon is az élet ve­séjébe markált, de kitűnt: az élet, az igazi, hétköznapi s megutált élet nem érdekli az embereket a színpadról! * Hebbel Judith-ja a Nemzeti Színházban. Hebel „Judith“-jának első előadását január­ra tervezi a Nemzeti Színház, két főszerepé­ben P. Márkus Emíliával és Iván­fi Jenővel. Hebbel drámája nem úgy fog színre kerülni a Nemzeti Színházban, ahogy azt mindenfelé játs­szák, és ahogy azt a Reinhardték is ját­szották Budapesten, mert a Nemzeti Színház­ban el fogják hagyni a darab utolsó rövid felvonását, amelyben Judith Holofernes fe­jével visszatér a bethuliaiakhoz. A darab a sátorfelvonással fog végződni és ezzel Hebbel intenciójának fog megfelelni a „Judith“ rendezője, mert Hebbel egyik írásában, mely erről a darabjáról szól, azt mondja, hogy az utolsó felvonást nem szereti, arra semmi szükség nincs és hatásosabb volna, ha a „Judith“ előadásainál kihagynák ezt a fölös­leges utolsó felvonást. * Strindberg megmentése. Nemrég hírt adtunk arról, hogy Strindberg, a nagy svéd író, oly anyagi zavarokkal küzd, hogy nem­zeti adakozással akarnak helyzetén javítani. Most azt táviratozzák Stockholmból, hogy Ponnier-féle kiadócég 200.000 koronáért meg­vásárolta Strindberg összes munkáinak kia­dását és lefordítási jogát és 50.000 koronát már­is kifizetett az írónak. A színdarabok előadási és az újabb munkák megjelenési joga továbbra is Strindberget illeti. Ettől a szerződéstől függetlenül a nemzeti gyűjtés is már eddig is szép összeget eredményezett, mert Svédország legnagyobb nemzeti íróját nem akarja tovább is éheztetni. Ékszereket Fischer Testvéreknél mr Ékszer- és órajavító műhely, nem nagy választékban csakis talál.

Next