Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-01 / 225. szám

6 DÉLM­AGY­ARORSZ­ÁG 1911 október 1 ­ — Igen, egyszer éjjel beszélgettek a kuny­hóban, ahol megszálltunk. — Hogyan hallhatta maga a beszélgetést? — Igen, a kunyhó szájában beszéltek. — Mit beszéltek? — Úgy tíz óra felé bejött a kunyhóba Szabó Zalai Mihály. Azt mondta az atyám­nak, hogy „Ferenc bátyám még most sem teszi meg azt, amit mondtam. Ha kevés a hat­­száz forint, adok még négyszázat, csak löjje le az atyámat“. — Ezt bizonyosan hallotta? — Igen. — Mit mondott az atyja? — Azt mondta „Nem teszöm én meg Mi­hály, családom van nekem“. — Mit mondott arra Szabó? — Biztatta, hogy ne tartson semmitől, majd ő magára vállalja aztán­ a dolgot, ha ki­tudódik. — Idát a Szabó Zalai Mihály fegyvere hogy került magukhoz? — Egyszer kínálta Mihály gazda, ki is pró­báltuk, de csak egy év múlva, az Antal gazda halála után vettük meg a fegyvert öt koro­náért hitelbe. — Nem az atyja tanította ki magát erre a vallomásra? Maga szerint az atyja mindig visszautasította Szabó Zalai Mihály ajánlatát. — Engem nem tanított ki senki. Az atyám nem is tudta, hogy én akkor éjjel kihallgat­tam a beszélgetésüket. — Arról nincs tudomása, hogy miért ka­pott az atyja Szabó Zalai Mihálytól tehenet és takarmányt? —Azt nem tudom. Huszár János dr védő: Meddig dolgozott naponkint? — Éjfél utáni két-három órától este kilencig. — Hát akkor hogyan lehetséges az, hogy akkor éjjel maga nem aludt el, hanem ki­hallgatta a beszélgetést? Aki annyit dolgozik, különösen olyan fiatalember mint maga, an­nak azonnal elnyomja szemét az állam. — Nem voltam mindig olyan nagyon álmos. A tanút aztán szembesítették Szabó Zalai Mihállyal. ••­ Szabó Zalai Mihály: Én nem kértem arra Harangozót, hogy löjje le az atyámat. Ez olyan igaz, mint hogy egy isten van az ég­ben. A fiú csak védeni akarja az atyját. Az atyja érdekében beszél. ■ Harangozó Ferenc: Minden úgy igaz, ahogy a fiam mondta. A tanút megeskették, amiért Huszár Já­nos dr védő semmiségi panaszt jelentett be. Elnök aztán a tárgyalást berekesztette és folytatását délután fél négy órára tűzte ki. A délutáni tárgyalás: A délutáni tárgyaláson az elnök engedel­­mével Huszár János dr .védő néhány kérdést intézett még Harangozó Péterhez. Védő: Tud-e arról, hogy az atyja Szabó Zalai Mihálytól takarmányt kapott?­l len, de azért megdolgoztam. (H­arangozóék.) A kérdések után következett Harangozó Béla napszámos vallomása. Unokaöc­cse a vádlott Harangozó­­ Ferencnek. Elnök: Van-e arról tudomása, Harangozó a feleségével mit beszélt Szabó Zaak­ Mi­­h­ályról? — Egyszer olyas­valamit mondott Haran­gozó felesége, hogy ő is megmérgezi, neki sem lesz nagyobb vétek, mint az, hogy Szabó Zalai Mihály megmérgezte az atyját. — Kire értette azt, hogy megmérgezi? A férjére, Harangozó Ferencről — Nem tudom, kire értette. — A vizsgálóbírónak pedig azt mondta: — Akkor zavarban lehettem. — Hát arról nem tud közvetlenül, hogy Szabó Zalai Mihály megmérgezte volna az atyját? — Arról nem tudok. A tanút megeskette a bíróság. A következő tanú Harangozó Ferencné, a vádlott felesége volt. — Igaz-e az, hogy maga úgy nyilatkozott volna Harangozó Béla előtt, hogy megmér­gezi az urát, mint Szabó Zalai Mihály az atyját? — Ezt kérem nem mondtam. — Hogy találkozott a férje Szabó Zalai Mihál­­lyal? — Egyszer jött valaki, valamelyik a Kiss famíliából, hogy küldjem el az uramat Szabó Zalai Mihályhoz, akar vele beszélni. — És maga elküldte az urát! — Nem, elfelejtettem. — Máskor nem kereste valaki? — De igen, háromszor is keresték, de nem ment el. Negyedszer már maga Szabó Zalai Mihály kereste és azt mondta, hogy küldjem el hozzá, mert okvetlenül beszélni akar vele. Az uramnak ezt megmondtam, de az azt mondta, hogy hadd beszéljen, amit akar. — Mit tud arról, hogy a férje takarmányt kapott Szabó Zalai Miháytól? — Tudom, hogy kapott, de azt vagy meg­fizette vagy megdolgozta. — A fegyverről mit tud? — Tudom, hogy alkuba volt a kocsival­lóval együtt. — Gyakran járt Szabóékhoz a férje? — Amikor kukoricafejtés volt, négy nap is ott aludt a tanyána. — Iszákos a maga ura? — Hát iszik. Úgy iszik, mint a többi em­ber. (Derültség.) Ezután Harangozó Bélát szembesítették a tanúval. Harangozó újból kijelentette, hogy egyszer, amikor Harangozó Ferenc megverte a feleségét, az asszony azt mondta, hogy megmérgezi, mint Szabó az atyját. Tanú: Hazudsz, mint a kutya! (A halott édesanyja.) 1 A következő tanú özvegy Szabó Zalai Pál­­né, Szabó Zalai Antal édesanyja volt. Het­venkilenc éves aszony, egy asszony vezeti be a terembe. Talpig feketében van. Beteg, alig tud mozogni, széket adnak neki. Elnök: Akar-e tanúskodni? Tanú: Nem mondtak nekem semmit, nem is tudok semmit. — Azt mondja, hogy akar-e vallani, mert nem kötelessége. — Nem akarok én vallani. A bíróság elállt a tanú kihallgatásától. A­míg a termet elhagyta, folyton jajgatott, pa­naszkodott. — Nincs én nekem már senkim a világon — mondta. [Aki a levelet hordta.) Következett Bárdos Pál tanú kihallgatása. — Harangozót látta Szabóéknál? — Járatos volt a házban. — Harangozó fenyegető levelét maga adta át Szabó Zalai Mihálynak? — Igen. — Hogy történt az? — Az utcán találkoztam Harangozóval és kért, hogy adjam át a levelet a Mihálynak. A boríték le volt ragasztva, nem tudom, mi volt a levélben. Én aztán szívességből átad­tam a levelet. — Beszélt magának valamit Harangozó a mérgezésről? — Gyanúba vette a Mihályt, hogy meg­mérgezte az atyját. Ilyenformán beszélt ne­kem. — Tud arról, hogy Szabó Zalai Mihály pénzt adott Tóth Lajos, csanádapácai pénz­hamisítónak klisékre? — Arról nem tudok. A pénzhamisításban tudniillik a tanú és Szabó Zalai Mihály is vádlottak voltak, de fölmentette a bíróság, mert Tóth akarta őket kelepcébe csalni. — Beteg ember volt Szabó Zalai Antal? — Gyomorbetegségben szenvedett. Azt mondtam neki, ha komoly a betegsége, men­jen kórházba, de nem bízott az orvosokban. Huszár János dr védő: Miután a csendőr­ségen kihallgatták Szabó Zalai Mihályt a mérgezésre vonatkozóan, beszélt ön vele? — Igen. — Mit mondott Szabó a vádra! — Azt mondta, hogy ártatlan, az egész dologról nem tud semmit. — Mit tapasztalt Szabóéknál az öreg ha­lála után? Gyászoltak vagy vigadoztak? — Gyászoltak azok, nem vigadoztak. — A tanúk azt mondják, hogy mulatoztak. — Dehogy mulatoztak. A vendégek iddo­­gáltak egyszer, én is köztük voltam, a Sza­bóék pedig ott hagytak bennünket és lefe­küdtek. (Derültség.) (Újra az állatorvos.) Fél órai szünet után néhány részletre vo­natkozólag újból kihallgatták Sátori Ignác csanádapácai állatorvost. László Adolf dr bíró: A kihallgatásakor azt vallotta, hogy ön ajánlotta Szabó Zalai Mihálynak az arzént. Egy tanú pedig azt mondta, hogy Szabó Zalai Mihály hozta elő­ször szóba az arzént. Melyik az igaz? — Határozottan emlékszem, hogy én aján­lottam az arzént. — Ki előtt ajánlotta ön az arzént? •, — Az öreg Szabó előtt. — Hát akkor miért nem írta meg ott mindjárt a jelenlétében, miért írta meg csak másnap! — Sietős volt a dolgom. Gondoltam, jó lesz az másnap is. Zombory Jenő dr ügyész ellenzi a tanú megesketését, mert ellentétes a vallomás. Huszár János dr védő kéri a tanú megeske­tését. A bíróság megeskette a tanút, amiért az ügyész semmiségi panaszt jelentett. (Lényegtelen tanúvallomások.) Következett Kelemen Mihályné kihallga­tása. A tanú felesége Kelemen nyugalma­zott csendőrnek, akivel Harangozó a fenye­gető levelet íratta. Elnök: Jelen volt maga a levélírásnál! Tanú: Igen. — Miről volt szó abban a levélben? — Hogy a Szabó Zalai Mihály megmér­gezte volna az atyját és Harangozó a kára megtérítését kérte. — Mit mondott a férje Harangozónak? — Azt mondta, hogy vigyázzon, mert ez veszedelmes dolog, mindenféle pletykára nem lehet adni. De a Harangozó még­is megíratta a levelet. Huszár János dr védő: A levélírás után beszélt maga Harangozó Ferenccel? — Igen, nagyon dühös volt. Azt mondta, hogy Szabó Zalai Mihálynál járt a lejáratért, amikor azt monta Szabónak a felesége, hogy „miért állsz szóba ilyen csozekkal.“ A tanú megesketése után Horváth Mi­hályné kihallgatása következett. Szintén je­len volt a levélírásnál. Csak azt tudja, hogy Harangozó hatszáz forintot emlegetett. Mérgezésről nem halott beszélni. A tanút megeskették. Elnök fél hétkor berekesztette a tárgyalást. Minthogy az esküdtszéki tárgyalás huszon­négy órán tú­l nem szünetelhet, a tárgyalás folytatását vasárnap reggel kilenc órára tűzte ki. Vasárnap azonban csak délelőtt lesz tárgyalás. Betegek figyelmébe! Az orvosi tudomány feladata az ember,a test beteg­ségeinek leküzdése. Ez legbiztosabban elérhető egy új gyógymóddal. Ezen gyógymóddal való kezeléssel a legrégibb betegségben szenvedő is egészségét vissza­nyerheti. Ernst Márk, az amerikai magyar orvos 40 éven át úgy bel-, mint külföldön folytatott tanulmányozásai és e téren szerzett tapasztalatai alapján ezen új gyógy­móddal, — egyedül csak az általa szerves anyagokból előállított gyógyszerekkel, — a­ legnagyobb sikerrel gyógyít mindennemű külső és belső betegséget. Rövid idő alatt, bámulatos eredmény tapasz­­talható. Aszhma, tüdővésznél, a szív, ideg, gyomor, máj, vesebajnál, elhízásnál, vérszegénység, őskor, sápkór sárgaság, angolkór, vízkórnál, csuz és köszvénynél, valamint fájdalmas és szabálytalan havi bajnál, sérvnél, mindennemű szembetegség, nemi betegség és ennek kö­vetkezményei eseteiben. Orvosi tanácskozás ingyen. — Gyógyhelyisig: Szeged, Báró Jósika-utca 43. szám alatti saját házában. — Rendelési idő: délelőtt 9—11-ig, délután 3—5-ig. — Ingyen rendelés szegényeknek: d. e. 11—12-ig.

Next