Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1914-05-01 / 102. szám
Szerkesztőség Kárász-utca 9. ]j ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN Szeged, 1914. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Kiadóhivatal Kárász utca 1. Telefontszáma: 34+5. egész évre . K 24*—félévre . . K 12-— egész évre . K 28-—félévre . . K 14.— Telefonszám: 81 > Egyes »»*■ ára 1* Bntr.__________negyedévre K 6-— egy hónapra K 2— negyedévre K 7-— egy hónapra K 240 Egyes szám ára 10 fillér, ill. évfolyam 102. szám. Péntek, május I. Májusi szél. Május királynője bevonulásának napját ragyogó ünneppé avatta a munka századában élő emberiség. Elhalkul a gyárak csörömpölő gépeinek robaja, megáll a csattogó kalapács, kialszik az örökláng tüzében álló gőzkazán, az ipar robotosai egyetlenegy napig semmi mást nem fognak tenni, mint élnek a saját emberi öntudatuknak. Ki irigyelné tőlünk a nyár első meleg napsugarát, mely egyaránt hull dolgosokra és testekre, igazakra és hamisakra, jókra és érdemtelenekre még ott is, ahol az emberi társadalmak önkényes osztályokra különítette el a küzdő feleket? Vérpiros lobogók lendülnek a tiszta levegőben, forradalmi dal zeng a fák alatt, hömpölygő munkássereg tart a ligetek zöldje felé: mindez együtt felüdítő, szép és megnyugtató, mint a friss illatokat hozó májusi szél . . . Máskor is igy kezdődött. A fölséges nép énekelve, tréfálva, triviális utcai zajongással indult el Sévres felé, a versaillesi után s alig sejthette, hogy aznap este halomra fogja gyilkolni a királynő testőreit, mialatt a megriadt, szőke Antoinette egy szál ingben, riadtan menekül fürdőszobáján keresztül ... A fölséges nép vállára emelte Táncsics Mihályt s még nem sejtette akkor, hogy lelkesedésének ezzel a szabad kitörésével később egy országot fog lángba boritani. Kicsi örömök, egyszerűek és kedvesek, az ember és természetéből fakadók, a szabadság boldog kívánásával összehangoltak s mégis milyen igazán és nagyszerűen bennük van az emberiség legbensőbb szellemi tartalma: a küzdelem és pihenés változatain edzett csodálatos előretörekvés! " De hát ha a hízelkedő májusi szellő fergeteges viharrá izmosul majd egyszer? . . . A társadalomnak az a jelentős oszlopa, melyet a munkásság gyűjtőneve alá szoktunk foglalni, világtörténeti jelentőségében nem idősebb hatvan évesnél. A kommunista kiáltvány bölcsejét hordozó londoni kongresszus óta beszélünk a munkáselemről, mint államalkotó tényezőről s azóta ez a fogalom belső tartalomban ép úgy, mint kiterjedésben, a legtiszteletreméltóbb társadalmi erők egyikét jelenti. A munkásság megjelenése óta van tiszta szocializmus, igazi demokrácia, teljes humanizmus. Sajnos, ezek a nagy fogalmak igen jelentékeny részben csak fogalmak s nem megvalósult ideálok, mert a munkásság erkölcsi súlyában rejlő nagy jelentőséget a társadalom még nem méltányolta s a humanizmus egyelőre megelégszik felszínes népjóléti intézmények létesítésével, anélkül, hogy a mai kapitalista termelés helyébe a tiszta szövetkezeti alapon álló munkástársaságok tevékenységét állítaná. Gyáriparunk, kereskedelmünk és vállalkozási hajlamunk még a nagytőke uralma alatt nyög, Európa és most készül az általános autonóm vámtarifák életbeléptetésére s a legkevesebb remény sincs rá, hogy a szövetkezeti munkásmozgalom, melynek élén a kitűnő Jaurés áll, a közeljövőben számottevő eredményeket tudhatna fölmutatni. Mégis, azt hisszük, a munkásság egészében olyan lebírhatatlan eleven erő, az alkotó energiának annyi szívóssága van felhalmozva, ami előbb, vagy utóbb, romboló és teremtő módon fogja a társadalom mai képét átalakítani. Május elseje azt jelenti a világnak, hogy a munkásság homogén szervezetté tömörült össze, mely a maga méltóságteljes öntudatával az aranyat érő tavaszi munkaidő közepén el tudott hódítani egy drága napot a maga emberies élete számára. Mily nagy erő nyilvánul meg ebben a tényben! Íme, a középosztály robotosai, a hivatalnokok, sem a vasárnapi munkaszünetet, sem a május elsejét megteremteni nem tudták, pedig a hivatalnokélet egy-egy napjának nincsen pénzben kifejezhető értéke, aminek elmaradásával a nagy uzsorás, az állam, károsodnék. Világos bizonysága ez annak, hogy a szervezkedés és tömörülés nagy társadalmi jelentősége elvitázhatatlan. 1 Őszi verőfény• St Joachim cVerenc festménye után.) A sarjú rét friss — pompás zöldje villog Mint smaragdszin selymii drága kendő, Messze mögötte, mintha lángban állna, Rozsdaszin orommal ég az erdő. A dülő-ut rőtsárga csikja mentén Kék ruhájú láng korsót cipelve jön . . . Megáll . . . s az izzadt kék ruháján á ttüzel két kemény, barna melle. Rajának izzó, sárga szőkeségén Rezegve hull a részeg napsúgóra, — S arany fátyolt sző napsütött nyakára. M dombok hajlott barna venyigéjén Most érik a lángborok gerezdje . . . ^ hordót kongatnak már a bő szüretre. DUTKA ÁKOS. fi Az öreg báró lelke. írta: Krúdy Gyula. Egy lánytól hallottam ezt a történetet. A báró, miután hatvanadik évét betöltötte, csinos kis villát vásárolt a Csömöriutón és finom bútoraival, meleg szőnyegeivel és széles rézágyaival itt pompásan berendezkedett. Ezeket a holmikat — a szőnyegdíványokat és csudálatos vánkosokat ismerte sok leány Budapesten. A báró elmondhatta, hogy a pesti nők között azok vannak kevesebben, akiket még eddig meg nem vendégelt — többen vannak azok, akik lakásán megfordultak. Alig töltötte be huszadik évét, ■ már ismerték érdekes fekete fejét és szilaj szemét a társaságbeli asszonyok. Azon leányok pedig, akik nem szégyenkeznek bűneik miatt, ebben a huszas években elragadtatással emlegették a bőkezű és szenvedélyes napkirályt. S így a báró hosszú évtizedek alatt, miután éppen semmi dolga sem volt és semmi sem érdekelte, folytonosan a nőknek élt. Vannak oly csudálatos férfiak, valamint asszonyok is, akiknek vér helyett tűzpatak folyik sárgás bőrük alatt. A báróról tudva volt, hogy vére fanyar és csípős izű, mint az egri vörösboré, mely elfeledve száz esztendeig áll a pince sarkában, a sárga homokba temetve. A nők vagy nagyon szerették vagy nagyon megvettették — de valljuk be, hogy mégis inkább szerették — amiért remélem senki se fog megharagudni a nők közül. Negyven esztendeig a csudálatos báró ismerkedett és szeretett a városban és a városon kívüli. Első kedvesei öreg asszonyok lettek — de ne higyjétek, hogy a báró még mindig fenntartotta velük a barátságot. A báró elfelejtette őket és megismerkedett a fiatal generációval. Ahogy nőttek, a növendéklánykák, ahogy az arímácskák, amelyek eleinte csak titkosan rejtőznek ruhácskáik alatt, kidomborodtak, a báró őrülten érdeklődött irántuk. Kis leányokból — öregasszonyok lettek, gyermekeik, unokáik lettek és a Vendéglőben kávéházban Füszerkereskedésben m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN: fimmmilUülion ^ ------ - ---------------------------------------♦ ÓVAKODJÉK ♦ § f dupla malátasört az utánzatoktól!! ]|Csemegeüzletbe