Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)
1914-10-07 / 254. szám
Szeged, 1914. október 7. DÉLMAGYARORSZÁG Csingtau ostroma, Tokió, október 6. Eddig meg nem erősített híradás szerint az ágyúharc Csingtau mellett tegnap folytatódott. Egy japán hadihajó elsüllyedt, egy másik pedig megrongálódott. A halottak száma huszonhárom. A német hadihajók erősen bombázták a japán hadihajót, miközben a golyók több tisztet megöltek. A FRANCIA-ANGOL FLOTTA. Konstantinápoly, október 6. A Timin jelentése szerint az angol-francia hajóhad a Tenedos melletti Gadaro sziget mögé vonult vissza. Két hadihajó a Dardanellák mellett maradt. Wilson nevef is a német császárhoz. Décs, október 6. A Neue Freie Presse amerikai lapok jelentései alapján közli Wilson elnök válaszát a német császár táviratára, melyben tiltakozott az ellen, hogy az angolok, franciák és belgák duml-duim lövedékeket használnak. Wilson elnök válaszában kifejti, hogy nagy megtiszteltetésnek veszi, ahogy mint a háborúban illemérdekelt nép képviselője pártatlan ítéletre hívták fel. Igyekszik az igazságot megtudni és azt akceptálni. Az elnök azután így folytatja: — Felséged — meg vagyok róla győződve — nem fogja tőlem várni, hogy többet mondjak. Imádkozom Istenihez, hogy ez a háború rövidesen véget érjen. El fog azutáni következni a leszámolás napja, amelyen az európai nemzetek megegyeznek egymással. Ahol igaztalanság történt, ott a konzekvenciák nem fognak elmaradni és a felelősség be fogja sújtani a bűnöst. Korai és helytelen, volna egy nemzettől, amely szerencsére távol áll a harctól, össze sem volna .egyeztethető a semlegességgel, hogy egy nemzet végleges ítéletet alkosson vagy juttasson kifejezésre. Azért nyilatkozom őszintén, mert tudom, hogy Felséged azt várja és kívánja,hogy mint barát beszéljek a másikhoz és mert bizonyos vagyok benne, hogy az ítélet visszatartását a háború befejezéséig, amikor majd a viszonyok tisztábban lesznek áttekinthetők, Felséged! az őszinte semlegesség igazi kifejezésének fogja elismerni: ______ BAJOR KIRÁLY BESZÉDE, München, október 6. A második népfelkelő gyalogzászlóalj mai kivonulása alkalmából a király hosszabb beszédet mondott, amelyet így fejezett be: — Jó hangulatban folytatjuk a harcot majdnem az egész világgal.Még soha sem vertek meg bennünket és nem is fognak győzni felettünk. A béke feltételeit mi fogjuk előírni. Ellenség van országunkban, de hála Istennek, fogságban,. Most menjetek, tegyétek meg kötelességeteket, mint a többi népfölkelő, aki már kinn van. Szerezzetek becsületet egyenruhátoknak és neveteknek. Viszontlátásra nem hosszú idő múlva, győzelme sem végigküzdött hadjárat után. A német-francia háború, Paris, október 6. A L’Eplio de Paris október 3-án estéről táviratot hoz, mely szerint Kínoknak, az Oise és Aisne között levő seregével a L'aigle erdőnél erős csata folyik folytonos támadások és ellentámadások közepette. Egy másik távirat jelenti, hogy a franciák tartják magukat és állják helyüket Kinek seregének heves támadásaivel szemben. A szuronyrohamok a szó szoros értelmében késhegyig menő harccá tették az itt folyó küzdelmet és mindkét részen egy képen jelentős a veszteség emberben. Rotterdam, október 6. A bezárt boltok és a számtalan gyászruha komor külsőt kötesdt hoznék Paris utcáinak. Egész városrészek maradnak éjszakánként — a repülőgépektől való félelem következtében — világítás nélkül. Genf, október 6. A párisi lapok elismerik, hogy zseniális eszme volt a németektől minden erejüket Roye körül összpontosítani. Ily módon három napon át fenyegetett a veszély, hogy áttörik Joffre seregét. A kockázat még ma is rendkívül nagy, mert a németek által nyílt terepen emelt nagyszerű erődítések a legalaposabb stratégiai előkészítéseit alkotják a háborúnak. Antwerpen erődjei már csöndesek. Berlin, október 6. Itt minden órában várják a hírt, hogy Antwerpen kapitulál. Miután a német csapatok sorra elfoglalták az erődöket, megszállták Lierre városát és a mechern—antwerpeni vasúti vonalat. Tegnap elhallgattak a Kersen- és a Brochen-erődök is. Még csak a Waelhem- és a Ressel-erődök viszonozzák gyöngén a tüzelést. Berlin, október 6. Antwerpenből jelentik: A belgák Antwerpen környékén egy millió fát kivágtak, hogy a németeknek lehetetlenné tegyék az elrejtőzést. Az erődítés mellett levő házakat mind levegőbe röpítették. A kárt, amelyet ily módon önmaguknak okoztak, körülbelül 250 millió korona. FRANCIA JELENTÉS ANTWERPEN OSTROMÁRÓL. Paris, október 6. (Rotterdamon át.) Tegnap egész nap bombázta a német nehéz tüzérség Waelhem és Wawre St. Catharima erődöket. Az ellenséges gyalogság szuronyrohamot intézet a lippe-tooi és breen-donski-i erődök ellen. Csapataink, melyek az erődítmények közötti intervallumokban foglaltak helyet, nagy tüzérfedezettel kirohantak és az ellenséget kényszerítették, hogy a szuronytámadást abbahagyja. Ezután mindkét csapat elfoglalta eredeti helyzetét. Páris, október 6. (Rómán át.) A főhadiszállás október 2-án délután három órakor jelenti: Az általános helyzet kielégítő. Semmi jelentős változás nincs a fronton, kivéve, hogy Woevvre déli részén a szövetséges hadseregek megszállták Seychepreyt és a Rup de Mad hegységig nyomultak előre. A főhadiszállás másodikán este tizenegy órakor jelenti. Az általános helyzetben semmi változás. Mint jelentettük, balszárnyunkon, némi előrehaladás konstatálható. La Sommetól északra, jobbszárnyunkon pedig Woewhe felé igyekszünk. A BELGA KIRÁLY HOLLANDIÁBA MENEKÜL. Köln, október 6. A Köln Zeitung jelenti a hollandiai határról: A belga király ideérkezését minden pillanatban várják. Az állami levéltárt Antwerpenből Ostendébe vitték. 3. HÍREK oooo Csoda gyönyörű volt. (Saját tudósítónktól.) A kórház udvarán egymás mellett üldögélt egy csapat sebesült vitéz. Honvéd, közös ,baka, huszár, piros, sárga, kék, zöld, szürke paroli, mindenféle ezredből való legény. A szakáink kiütközött, ,a mundérnk tépett, isenide&en iergariettáznak. A honvédnek a sapkáján az ezred száma. Fiatal katona: — Hát fiam maga hol verekedett? — Roshatynál tiportunk bele a muszkáiba. — Ezek a többi fiúik is magyarok ? — Mind magyarok vagyunk mink itt, uram. Egy öreg tartalékos ül mellette. Zöld a parolija. A padon tábori levelezőlapot, ir: — Vitéz komám, melyik ezredből való? A sebesült, lábán vastag pólya, restelkedve néz föl: — Neznyám magyar sziki. , Biz ez horvát. A másik galíciai lengyel, a harmadik oláh, egyik meg jóízű, vidám cseh legény. — No, — mondom a kis honvédnek — hát hiszen ez egy se magyar isten. A fiú szelíden simogatja végig tekintetével a pajtásait : — De azért uram mind magyarok vagyunk. Együtt véreztünk a hazáért... A főbejárat lépcsőjén barna képű székely fiú sütkérezett a napsugárban és úgy kávézott a csajkájából. Az ujjai közt azért ott füstölgött egy jófajta szivar. Büszkén dicsekszik, hogy meggyógyult már: — Egy luik volt a karomon, igenis, de már mennék, ha eresztenének. Értelmes fiú, szociáldemokrata gyári munkás. — Aztán volt-e szurony rohamban? — Sturmban? Vagy igen. Aztán teszi! Csillog a szeme, a fejét hátraszegi: — A sturm az, az. Az való a bakának. Feuer einstellen! Bajenet auf! A nem jó istenit neki! . . Megkérem, mondja © 1, milyen az a szuronyroham, mit érez a rohamban a harcos katona: — Hát instázom, mi Kozlov és Kaanicnfta közt mentünk az oroszok ellen. Hét óra, hosszat jó dekkunghót tüzeltünk. Széles .svarmiintánk volt. Alig akadt ,így két sebesült közülünk. Azoknak is a bal karját érte a golyó s, kilőtték a patronjukat. A tüzérségünk is cspldamód dolgozott. Többször kivertük már állásából az ellenséget, annyi az, mint a nyű. Iszonyú kárt tettünk benne, de egyre csak szaporodott. A tiszt urakat féltettük, mert egész figurát mutattak s a legénység könyörgött nekik, hogy feküdjenek a szamba. Egyszer aztán, mikor már a golyózápor nem akart, megszűnni és láttuk, hogy a tüzéreink egy erdőszélre zavarták a muszkát, rimánkodni kezdtünk a tiszt uraknak, vigyenek bennünket sturmba. A rajtban egyik a másikunk adta: fiuk megyünk turmra. A katonák már kiabálták: Gyerünk, gyerünk! Az oroszok hátráltak az erdő fellé , végre megkaptuk a kommandót: Feuer einistellen! — Olyan öröm volt, mi útha balba invitálták volna a hat t pilont. A „Bajonett auf“-ot már nem is vártuk, ki tudja barna,rabb fölfűzni a szuronyt. Majd kiszakadtunk a bőrünkből. Nem lehetett bennünket tartani. Aztán neki, úgy gondolom, ezer lépésbe tett a távolság. Előbb lépésben, aztán mufsz itt. No fiuk, megmutatjuk, mit tudnak ,a székely bakák. A tiszt urak: „Verwerte! Verwerte! Előre gyerekek! Előre fiaim!“ Magamról tudtam, a szivem nagyon dohogott, a szemem homályos volt, alig láttam, pedig talán hat óra lehetett, szép napáldozat ideje. Egyszerre megbomlott a rendes menet, aiz ,oroszok tüzeltek felénk. Jaj csak már ott volnánk. Hurrá! Biggy egész zászlóalj indult. Mint a földmegág Hurrái»! Fiuk rajta! "Rajta! rajta! Minden szem mintha égett volna,a fegyvert mintha