Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-17 / 325. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. december 17. A helyzet mérlegelése. Schiemann Tivadar dr. berlini egyetemi tanár cikke. A jelen pillanat politikai és katonai helyzetéről tiszta képet rajzolni a legnagyobb feladatok egyike. Még azok is, akik az események lefolyásáért a felelősséget viselik, sőt ezen eseményeknek megadják az irányt, amelyben azoknak le kellene folyniok, minduntalan arra kényszerülnek, hogy terveiken változtassanak. Olyan sok előre nem látott lehetőség és valószínűtlenség játszik közre, hogy az összképet mindig egy feltételes haval kellene bevezetni, mihelyt többről van szó, mint csupasz tényeknek a megállapitásáról. Az 1870. év politikai és katonai történetéből lehetne az egészet legjobban példákkal illusztrálni; történészeink és katonai íróink minden földeritő munkája mellett sem vitathatjuk, hogy már teljesen tisztában vagyunk vele. Sokkal nagyobb mértékben áll ez a jelen képére, amelyet főleg vezérkaraink és idegenek jelentéseiből ismerünk és amelyet innen is, onnan is ki kell egészítenünk. Annak a fentartásával, hogy csak egy subjektive igaz képet fogok rajzolni, meg fogom a helyzetet úgy világítani, amilyennek én látom. l A szükségszerű kiinduló pont az az állapot, amelyben e krízis kitörése előtt ellenségeink voltak. (Fölötte jellemző, hogy Angliában, Francia-és Oroszországban, valamint Japánban a súlyos belső zavarok annyira kiéleeedtek volt, hogy az ez idő szerint uralkodó pártcsoportok összeomlás előtt, látszottak állami. Angliában az unionisták által támogatott üi »toriak pártja és az Asquith-Grey- Churchill-kabinet közt oly éles volt az ellenté', hogy a legkomolyabban kellett számolni egy polgárhábor kitörésének veszélyével. Ezt a konfliktust kárörvendve nézték az ír nacionalisták, akik úgy a kabinetiben, mint Carion híveiben, az ulstoriakban, ellenségeket látták és aggodalommal nézte a kabinet radikális szárnya és pártja. Az imperialisztikus, a háborúra és a védőerő mértéktelen kiadásainak fokozására irányuló politika, melyet a tényleg egyedül uralkodó Inner Council folytatott, a legnagyobb mértékben nyugtalanította az ipari és kereskedelmi köröket és az alsóház liberális többségének a szétmiállása minden időközi választáson annyira nyilvánvalóvá lett, hogy a választáson való általános bukás már csak közeli idő kérdése, lehetett. Már csak egy eszköz maradt fönn a nemzetnek a kabinethez való fűzésére és ez az eszköz: nagy külveszedelem által kényszeríteni a nemzetet arra, hogy azokkal menjen, akik a gyeplőt épen a kezükben tartották. Ugyanez áll Franciaországról is. Poincarét mint a revans jelöltjét előbb miniszterelnökké, azután a köztársaság elnökévé választották, annak dacára, hogy Franciaországban a józanul gondolkodó békebarátok száma jóval nagyobb volt (mint azoké, akik a háborút kívánták. Ámde a haldokló Dóronlede és a nagyon is eleven Delcasse,Barre* nr és a többi törtetők élesztették a tüzet és egyúttal azon fáradoztak, hogy ellenfeleiket azáltal kényszerítsék hallgatásra, hogy egyszerre csak bizalmasan, majd a sajtó nagy nyilvánossága utján amellett bizonykodtak, hogy Németországnak sohasem lesz bátorsága ara, hogy fegyveres kézzel szálljon szembe azzal a nagykoalícióval, melyet évek óta Németország letörésére és Ausztria-Magyarország szétosztására kovácsoltak össze. Kétségtelen, hogy ha az elnök és a kabinet nem merték volna felvenni a háborút, meg let volna számlálva napjaik, de Franciaországban is úgy van, mint másutt: háború tartama alatt a nemzet nem hagyja cserben vezéreit. Oroszországra nézve a kép még drasztikusabb. Ott mindenki harcbam állott a kormánnyal:a duma, zemstvo, a „társaság”, a munkásság és két-három újság kivételével az egész sajtó. A „mindenható“ cár pedig ideoda dobált eszköze volt annak a kis körnek, amelynek a vezérei Nikolajeváte Nikoláj nagyherceg, az öreg Goremykin és Maklakov belügyminiszter. Lapjuk a Novoje Vremja. A jelszó, amelyet kiadtak: reakció a belpolitikában és a nemzetnek Oroszország vélt ellenségei, Ausztria,Magyaroszág és Németország ellen való felingerlése. Az előbbit fel akarták osztani és szláv részeit birtokba venni, az utóbbit pedig szerényebb hatalmi állásra szorítani és Franciaország, valamint Anglia segítségével tartósan ártalmatlanná tenni. Eredményképpen egy nagyobb Oroszországot reméltek, erősebb autokratikusabb uralommal és talán — mivel a cár gyönge, fia pedig beteges — ülj uralkodóval (Nikolajevits Nikoláj!), aki III. Sándor hagyományait feleleveníti. Hogy mint Angliában és Franciaországban, úgy itt is a dob után megy a nép, azt tudták. Hogy Japánban az Okuma-minisztérium csak önfentartási ösztönből ment bele a háborúba, arra szintén van bizonyítékunk. Kérdés, meddig képesek a terheknek az elviselésére azok a nemzetek, amelyeknek a vállain állanak. Azzal számolni kell, hogy a hábqfru ’tajtamával arányosan az elkeseredettség mindenütt nő s így előrelátható, hogy nemcsak a harcmezőn nő az elkeseredettség ■ az ellenség ellen, hanem azok ellen is, akik a háborút, előidézték. Most mindenekelőtt tekintetbe kell venni, hogy az entente melyik hatalmának törik meg előbb az ellenálló ereje annyira, hogybékéért kénytelen könyörögni. Ezzel szemben, aztán annyira enyhének kell lennünk,amennyire csak azt a mi létérdekeink megengedik. Greynek azt a kijelentését, hogy csak mind a hárman, illetve négyen együttesen fognak ,békét kötni csak annyira kell komolyan vennünk, amennyire látjuk, mily kevéssé van figyelemmel Anglia az ő szövetségeseinek az érdekeire. Oroszországban és Franciaországban már mutatkozik némi kijózanodás, mert látják, hogy nem annyira a saját, mint inkább Anglia érdekeiért harcolnak. A háború terheit mindketten a saját földjükön kénytelenek viselni és mihamarább annak a belátására kénytelenek jutni, hogy a hamis győzelmi illírek a valósággal szemben összeomlanak és hogy egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy Németország és Ausztria,Magyarország elérték ellenálló képességük végpontját. A legnagyobb nyugalommal állítom, hogy az a lehetőség, hogy a háború a mi vereségünkkel végződjék, ki van zárva.Ha bekövetkeznék a legrosszabb is, akkor is ,rá fogunk cáfolni a modern stratégia legbiztosabb tételére, mely szerint a hadsereg megsemmisítése a háború végét jelenti. Mert akkor mi öregek is újból fegyvert ragadunk. Bár a mi soraink (az öregeket érti) már meg vannak ritkítva és sokaknak már belefáradtak .•» csontjaik a létért való küzdelembe, de a 45 éven felüli tizenöt évfolyamból ki fog még kerülni annyi, mint a két legfiatalabból és ami lendületben hiányzik, azt pótolni fogja az elkeseredés. Nincs még egy olyan ország, amely ezekből az évfolyamokból kiszolgált katonákból álló új 25 hadtestet ki tud állítani. Nem gondolok ugyan erre a lehetőségre, ellenkezőleg, kizártnak tartom, de ezzel jellemezni kiváltom azt a gondolkodási módot, mely mindnyájunkat áthat. A katonai-politikai helyzet az utóbbi hetekben fölötte kedvezően alakult. Nyugaton a legnehezebb viszonyok mellett nemcsak megtartottuk állásainkat, de előre is haladtunk az ellenség földjén. Angliában minden szószátyárkodás dacára a félelem lett úrrá. Fegyverbe szólították már összes szatrapáikat, hogy francia és ne angol földön fejeződjék be a háború. De az invázió kísértete mégis rémítgeti őket. Flottájukat félénken rejtve tartják és birodalmuk minden sarkában recseg és ropog. (Az írek és az izlám.) Az orosz flotta a Fekete-tengerem úgyszólván akcióra képtelen, a kaukázusi hadsereg csak vereségeket jegyezhet föl. Baj van Perzsiában és Afganisztán India ellen vonul. India mohamedán lakossága hétről-hétre jobban forrong. Ezzel egyidejűleg az arab-török sereg Egyiptomban tart. A szuezi csatornának az angol hajók elől való elzárása már csak rövid idő kérdése. Az angol francia földközitengeri flotta hasztalan cirkáló, Dardanellák előtt. Az izlám szent háborújához most még a burok lázadása csatlakozik,amely sokkal töbet jelent, mint Agalia szeretné. Kisebb ellenségeinkről alig esik szó. A semleges országok, melyeknek rokonszenve megoszlik, a tél folyamán alig lépnek ki semlegességükből. Ez a helyzet valódi ké]>e. Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Fűszerkereskedésben a»KVBiit»viiKtaaBsasR«6'paaBHa>aB9HBaaRaR*BHiiBnaaiHa3,itaG<;9n 1915. évi május hó 1-re kiadó Petőfi Sándor-sugárút 32. szám. Bővebbet a háztulajdonosnál. ♦ Alig használt g gáz-kályha I és egy nagy ^ töltő kályha $ 4 <► azonnal eladó. ! = Cim a kiadóhivatalba. Öt szobás lakást keresek. Ajánlatokat kérek a „ Délmagyarország “ ...— kiadóhivatalába. —= m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN ! SZT. ISTVÁN;Esahezazenti. avail!! ÓVAKODJÉK ♦ Csemegeüzletben uplamaláta sört. íz UTÁNZATOKTÓL!!