Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-20 / 69. szám

Szeged, 1915. március 20. !Minduntalam alkalmatlankodnak névtelen feljelentők a magasabb parancsnokságoknál, sőt nem átallanak egészen a minisztériumiig tolakodni. A legegyszerűbb dolog volna az ilyen névtelen följelentések fölött napirendre térni. Ámde i hadügyi közigazgatásunk nagy felelőssége tudatában minden ilyen gyalázatos módon megtett feljelentést is a légiélkiismereteseibben és a legkíméletlenebbül megvizsgál és ‘büszkeséggel hangsúlyozzuk hogy minden esetben negatív eredménnyel. Egyetlenegy esetben sem igazolódott be,hogy az itthon maradt parancsnokságok, csapatok és intézmények összeállításában valami szabálytalanság történt volna. Küllemben mint minden téren, úgy itt is megvetendő a névtelenség. Akinek igazán tiszta és becsületes a szándéka, annak nem lehet rá oka, hogy a névtelenség mögé bújjék. A Dardanellák ostroma újra kezdődött. Konstantinápoly, március 19. A főhadiszállás jelenti: Déli féltizenkét órakor tizennégy egységes páncélos hajó tüzelést kezdett a Dardanellák ütegeire. Délután 3 órakor a páncélos hajók egy része tűzünk elöl visszavonult, míg nyolc páncélos délután öt óráig folytatta a bombázást nagy időközökben. A Bouvet francia páncélos cirkálón kívül egy ellenséges torpedónaszád is elsülyedt. Egy Irressistible tipusu angol páncélos hajó harcképtelenné vált. Egy Cornwallistipusu hajó megsérült és kénytelen volt a tűzvonalból visszavonulni. Ma délelőtt a Theodosiától nyugatra fekvő hajógyárakat és a torpedónaszádok gyakorlóterét a Krim félszigeten hajórajunk egy része bombázta és felgyújtotta. Londonban most követelik az általános védkötelezettséget. Rotterdam, március 19. A Times mai száma feltűnést keltő vezércikkben követeli az általános védkötelezettség rendszerének Angliában való megvalósítását. A cikk abból indul ki, hogy az angolok a Neuve Chapellé mellett elért sikerekért 15.000 embert vesztettek el, ami a Times szerint olyan nagyarányú veszteség, amely mindenkit a legkomolyabb aggodalommal tölthet el. A hirdetett nagy angol-francia offenzívának csak a kezdetén vágynak — írja a Times — és máris ilyen arányú veszteségeket szenvedtünk egyetlen győzelem kicsikarásáért. Mi lesz később, amikor újabb és újabb tartalékokról kell gondoskodni és amikor azé lesz a győzelem, aki az utolsó tartalékokat fogja a harctérre küldhetni. Nagyon szép, ha az angolok gondoskodnak a háború sebesültjeiről és ellátják a hátramardottakat és rokkantakat, azonban sokkal fontosabb volna az elpusztult katonák helyettesítéséről gondoskodni. A toborzó-bizottságok elnökei kivétel nélkül azt jelentik, hogy egyre kevesebben jelentkeznek a bizottságok előtt. Islandban a toborzás Carson és Redmond minden erőlködése dacára csődöt mondott. Az összes harcterek legjobb és legáttekinthetőbb térképei legolcsóbb áron Várnay L. könyvkereskedésében (Kárász utca 9.) DÉLMAGYARORSZÁG. 5 HÍREK 0000 1870. szeptember 21.*) — Charles Kingsley. — Halkan beszélj csak, —ki dalolhat akkor, Ha ott túl ágyúk torka mennydörög?! Figyeld, remegve, mit hoz minden alkony: Nem síp-szó az — halál-zúgás között ! ... S mégis, —ott fenn tovább dalol a fenyves, Égerfa-erdőn kis pinty énekel, — Táncoló méhraj virágágyra repdes. Gyermek-csoport az utcán táncra kel .. . , *.: . Sőt a Teremtés szövőszéke mellett A szent Anya is sző fon ést dalol: Sző — uj ruhát az összetépett földnek — S a csüggedtnek uj reményt dúdol. S ha, — mig a Természet nyugalmat oszt, Valami dallam száll füledbe most. Enyhítő balzsamként vedd azt magadnak, S dalolj, — bár szánó könnyek fojtogatnak... Fordította: Zsoldos Benő. — Szabadságolt katonák behívása. Bécsből jelentik, hogy a hadügyminisztérium ugyanúgy, mint azt a honvédelmi minisztérium már napokkal ezelőtt tette, 1915. április elsejére behívja mindazokat, kik a mozgósítás óta felülvizsgálaton voltak s akik a felülvizsgálaton április elsején túl terjedő szabadságot kaptak. — Műtétek a robogó vonaton. Hogy micsoda feladatok megoldására kényszeríti az orvosokat a hadiesemények gyakran meglepetésszerű változata, élénken tűnik ki a máltai vonat főorvosának, Walzeli Péter dl-nak és Eiselberger udvari tanácsosnak, a bécsi^első sebészeti klinika vezetőjének együttes előadásából. Arról van szó, hogy mi modort rendeztek be és alkalmaztak a háború kitörése után nyomban egy műtőkocsit a robogó vonaton. Gyorsan kellett dolgozni. Célszerű, az e célra épült különleges kocsi nem volt még kéznél, hiszen augusztus elején még a mozgósítás folyt. Walzel dr. és segédje, Jók dr. gyors elhatározással egy kéttengelyű árukocsira vetették magukat és ebben akarták „rögtönözni“ a műtőkocsit. Negyvennyolc óra alatt alig jelentős költséggel készen volt a mű. A padlóját linóleummal vonták be, oldalfalait háromszoros mázolással, fehér olajfestékkel kenték be. A kocsiszekrény közepére egy faasztalt állítottak, amelyet szögvasakkal erősítettek be a padlóhoz. A hosszfalak mentén csapódó asztalkákat szereltek fel, amelyekre műszereket és műtőanyagot helyeztek el. Közönséges konyhaszekrény szolgált a műszerek elzárására. Az egyik sarokba töltőkályhát állítottak, a másikba pedig a destillatort építették be, amelyre a legnagyobb szükség volt később. Volt még egy rögtönzött mosókészülék is és egy világítási berendezés, amely borsszerző lámpából és néhány acetilén kézilámpából állott. Egy alkalommal a vonat közvetlenül a harctérről jövet Eiselberg dr. vezetése alatt százötven súlyos sebesültet látott el a legtökéletesebb sebészeti kezeléssel. Egyetlen ut alatt tizenhat súlyos műtétet végeztek narkózis alatt s nem egy amputálás győzte meg az orvosokat arról, hogy a vonat robogása és mozgása semmiféle hátrányossággal sincs a műtétekre. Bizonyos hogy az életveszélyes operációkat azokon az állomásokon végezték, ahol a vonat hosszabb ideig állott, sőt az is megtörtént, hogy nem engedték elindulni a vonatot addig, míg egy-egy ilyen operáció el nem készült. *) A jeles költő ezt a versét Íaversleyben, 1870 -ben, a francia-porosz háború alatt irta. ZS. B. — Kitüntetett szegedi csendőrök: Rizánszky Mnhály, Halász Károly, Pál István és Kiss Károly szegedi csendőrök, bátorságukért az első osztályú vitézségi nagy ezüst érmet kapták. — Biczi György csendőrségi számvivő tiszthelyettest, hadnagy számvvőne nevezték ki. — A 46-osok Hári Jánosa. Egy haditudósító írja az északi harctérről:Negyvenhatos baka métáéi a roppant küzdelmekről. — Annyi szent, hogy hatvanszor annyian vanak az oroszok, mint mi. Mit is beszélek, hatvanszor? Százszor annyian is vannak, úgy, hogy egy emberre nálunk akár száz is esik. Éppen a múlt hetekben történt valami istentelen nevű galíciai faluban, hogy az ezredünkből, összevissza csak hetvenen maradtunk és akkor kellett az oroszok támadását visszavernünk. A főhadnagy eltudta, hogy nagyon sokan vannak a muszkák, azért mind a hetvenünk között* 800—800 golyót osztott ki, azzal, hogy amelyikünk csak egyet is hiába ellő a nyolcszáz golyóból, nem kap reggel szalonnát a mendzsikiosztásnál. Mindannyian fájintos lövők voltunk, hát csak vártuk, hogy jöjjön a muszka. Gyütt is az, mint a csorda, valósággal fekete volt tőle a havas mező. No, mondok én a főhadnagy urnak, eresszük egy kicsit közelebb, mert úgy biztosabb a treffer. Mikor vagy 500 lépésre voltak, akkor oszt megindítottuk a mesterséget. Potyogott a muszka, mint a záporeső. Lehettek vagy tizenötezren, de az ötszáz lépésből egy fikarcnyit se engedtük őket tovább, csak szedtük le egyenkint őket. Mán délelőtt tíz órakor hat méter magasan állt előttünk a lelőtt oroszok hullája, lilát még délre, volt vagy két emelet magas a muszka csorda, amelyiket hetvenen leszedtünk a lábáról. Így dél tájban elkészültünk a tizenötezer muszkából vagy tizenkétezerrel, úgy, hogy ebéd utánra csak vagy háromezer maradt. , Jön! Jön S KEeinschmidt kapitány kalandjai: Ma március hó 22. és 23-án a Korzó-moziba. Jön! Jön!