Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-20 / 93. szám

Szeged, 1915. április 20. sz­erűtlenné teh­etik­­ Enver bejt, a külföldi diplomáciai­­ hivatalokat Kisáffisiába lehet szorítani , ellenko­r­mányiban, puccsiban re­­m­énykeddlne­k. Ma már azonban a török szi­lárd és fegyelmezett, l Enver nagyszerű fe­gyelmet tart ,és minden frakció előtt nép­szerű. E szálmí­tás­ok tehát remény­telennek. A Dardanellák ostroma folytán jutott kevés se­besült Konstantinál polyba először. A Kaiulklászuszban a harcok kemények, d­e a rettenetes terepen lassan bold­og állhatna­k csak a Shaidakoszók. ISanesz felé csak álló har­cok folynak. Az sem érdek­telein, hogy Török­országban nincs hadisegély. A muzulmán büszkeségét sértené, hogy családja pénzt kap­jon azért, mert ő a szlent háborúiban köteles­ségét teljesíti. ^isasaasaasaísasasaaaasaaaisssaasaaaaasaisasssaaEsaaais DÉLMAG­Y­ARORSZÁG. ö HÍREK 0000 — A B. H. a háborús Szegedről. A Budapesti Hírlap vasárnapi számában föltűnő cikket közöl a háborús Szegedről. A fővárosi sajtó egyik kitűnő munkása, Fráter Aladár na­pok óta a tiszaparti metropolisban időzik és a legalaposabban tanulmányozta társadalmi éle­tünket s elragadtatással ír a városban uralkodó hazafias áldozatkészségről és humánus szellem­ről. Az ő följegyzései Szeged szempontjából kortörténeti megállapításokká válnak, ugyannyira, hogy jövőben, bármikor a szegedi lapokon ki­vid az ország legkomolyabb orgánuma, a B. H. is ott áll a város mellett s igazolja, számon­­tartja, mit tett a nemzeti főváros a közjóért a nagy viharban. Az alapos cikknek nagy érde­kességet és súlyt kölcsönöz dr. Ch­atricis Lajos, főispán, dr. Somogyi Szilveszter, polgármester és dr. Szalay József, főkapitány nyilatkozata. — Kitüntetett szegedi tisztek. Őfelsége mint a „Budapesti Köz­löny“ vasárnapi száma közli, varsányi Vedress László szegedi ötö­dik honvéd gyalogezredbeli századost a i­ad­i­­diszitményes 3-ik osztályú katonai érdemke­reszttel tüntette ki. Neuheller Frigyes 46-os főhadnagy pedig az ellenség előtt tanúsított vitézségéért Signum Landist kapott. — A munkaközvetítő bizottság április 22-én délután 5 órakor a Kereskedelmi és Iparkamara gyüléstermében ülést tart. — Kinevezés: A kereskedelemügyi mi­niszter a szege­d­i állami felső ipariskolán­­müiktöidő Tóbiás László okle­velis építész­­tanár jelöltet tanárrá, Bodnár János segéd­­­müive­zetőt művezetővé és Müller Gyula eld­­­inamikást segédül­y vezető­vé nevezte ki. Dr. Fonék Ottót, a szegedi táb­­la elnöke a veze­tése alatt álló Ítélőtábla kerületébe díjas jog­­gyakornokká kinevezte. — Díszmenet egy szakaszvezető előtt. Az Ujszegedi Kendergyár munkásai zászlót ad­tak a szegedi honvédeknek, amelyet vasárnap szenteltek föl. Szász Ernőné, a gyár igazgató­jának a felesége volt a zászlóanya. Az ünnepség reggel az ujszegedi templomban szentmisével kezdődött, majd dr. Henny Ferenc belvárosi káplán szentelte fel a honvédek lobogóját. Innen a zászlót díszkisérettel hozták el és adták át Delinka Vazul honvédfőhadnagy, századparancs­noknak. A főhadnagy hazafias beszédet intézett katonáihoz, majd a zászlót Waldner József, hadapród vette át, aki megfogadta, hogy lelke­sen és önfeláldozóan védeni fogja. Az eskü után elénekelték a Hymnust és a legénység az uj zászló alatt diszmenetre indult. A diszmenet Bán László, szakaszvezető előtt tisztelgett. Bán szegedi fiú, szijgyártó-iparos. Mint tábori csend­őr hét hónapig volt a harctéren és vitézségéért megkapta a nagy ezüst vitézségi érmet. Most az a kitüntetés is érte, hogy százada az uj zászló alatt neki tisztelgett először. — A DMKE igazgatósági ülése. A Dél­magyarországi Magyar Közművelődési Egyesület vasárnap délelőtt 11 órakor dr. Jedlicska Béla alelnök elnöklésével a DMKE székházában igaz­gatósági ülést tartott. Az ülésen elhatározták, hogy az ez évi rendes közgyűlést június 3 án Szegeden tartják meg. Az 1915. évi költség­­vetést több hozzászólás után elfogadták. — Lövik Károly meghalt. A magyar szépirodalom egyik legelőkelőbb szelleme ha­nyatlott le: Lövik Károly negyvenegy éves korá­ban meghalt Budapesten. Hirtelen halálát agy­­szélhüdés okozta. Pótolhatatlan vesztesége az uj litteraturának e kimagasló író halála. Regényt és novellát irt Lövik, csupa költői hangulattal és művészi finomsággal tele írásokat, nem a nagy tömeg számára, melynek sohasem volt olcsó tapsokra leső poétája, hanem az olva­sottak, a műveltek, a megértők írója volt. Nagy­szerű tehetsége csak az utóbbi esztendők során bontakozott ki teljes színpompájában, csupa frisseség és eredetiség volt minden sora, meséi meglepően fordulatosak, mélyek és bölcsek voltak. — A közkórház élelmezője. A város tanácsához április első hetében Erdélyi élelme­zési vállalkozó beadványt intézett, amelyben kérte a városi közkórház élelmezéséért járó, szerződésileg megállapított összeg felemelését. A tanács tárgyalásokat folytatott a kórházbizott­ság közvetítésével a vállalkozóval. A bizottság a kórház élelmi szállítója számára harmincöt százalékos áremelést állapított meg, tekintettel a nagy drágaságra. — Gyilkos merénylet egy asszony ellen. A lóversenytéri tribün mögött levő kis paraszt­házban vasárnap este eszméletlen állapotban találta az édes­apja Fodor Antalnét. Amikor ugyanis leányához látogatóban benyitott, a szoba közepén arccal a föld felé fordulva, teljesen vértől borítva, eszméletlen állapotban találta leányát. A halántékán nagy sebből vérzett Fo­­dorné. Megrémülve kezdett kiabálni az apja, mire a közelben lakók összecsődültek. Ezeknek azután elmondta, hogy reggel óta nem látta a leányát. Úgy volt, hogy ebédre hazajön, de dolga akadt s így nem jöhetett. Nem is gon­dolja, hogy miért történhetett az eset. A lánya mindig otthon volt, csak házi dolgokat végzett és nincs tudomása róla, hogy valakivel haragba lőtt volna. Egy lovasrendőr, aki épen arra járt, telefonon értesítette a rendőrséget. Follráth Gyula rendőrkapitány és dr. Gyuritza Sándor orvos kimentek a helyszínére. Az orvos meg­állapította, hogy a szerencsétlen asszonyt nehéz, tompa tárggyal üthették többször fejbe. A rend­őrkapitány kihallgatta a szerencsétlenül járt asszony apját és a környékben lakókat. A nyo­mozás eddig eredménytelen maradt. Valószínű, hogy rablógyilkosság készült. Az asszony, aki­nek férje még a nyáron hadba vonult, teljesen visszavonultan élt. A nyomozást dr. Borbola Jenő vezeti. Fodornét a kórházba szállították, ahol még mindig eszméletlen állapotban fek­szik. — A Nyugat, Ignotus, Ady Endre és Fe­nyő Miksa szerkesztésében megijelk­ei­ő szép­irodalmi folyóirat 1915. év április 16-iki szá­ma a kö­v­etkező nagyrészt aktuális és igen érdekes tartalommal jelent meg: Tartalom: Móricz Zsigmondi Groteszk („A nagy óra." Színdarab egy felvonásban). Gallovich Ká­roly: ÍA jegenye. (Vera­) .Tersánszky Józsi Jenő: A gyilkos (Novella). Lengyel i Géiza: Mim­­ész-pan­aszok. Füst Milán: Óda (Vers.) Lénarvá­y István: Korrektúráik.­­Ferenczy Bé­ni: Rézkarc. Ady Endre: A tavaszi szív. Dal a boldogságról. A megnőtt élet (Versek). Figyelő: Laiczkó Géza: Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság. Lengyel Menyhért: Nor­máin lAngell: Ros­sz üzlet a háború. Koszto­lányi Dezső: Két hajó (Karinthy Frigyes novellái­). Felvinczi Takács Zol­tán: A­pák, ifjak. Bálint Aladár: ÍH a he­gész­ségü­gy­i kiállítás. — Lokomobil és cséplőgépkezelő tan­folyam. A szegedi m. kir. állami felső ipariskolán április 26-tól heti 18 tanórával, 8 heti időtar­tammal lokomobil és cséplőgépkezelő tanfolyam fog tartatni. A tanórák a délutáni, esti és vasár­nap délelőtti órákban tartatnak. A tanfolyamra naponként délelőtt 11—1 óráig jelentkezhetnek a felső ipariskola igazgatóságánál (Mars­ tér 7.) 16-ik életévüket betöltött gazdák, iparosok, mezőgazdasági és ipari alkalmazottak, kik ma­gyarul olvasni és írni tudnak és a számtani négy alapműveletet ismerik. A tanfolyam tan­díja 12 korona, a vizsgadíj 16 korona. Az igazgatóság. — A belga szürkekönyv a Világháború okiratai cíim.At füzetsorozat 5. száma magyar nyelven is megjelent. A kis füzet rendkívül érdekes okmányokkal gyarapítja a világ­háború előzményeinek történetét ismertető irodalmat. A csinos kis füzet ára 40 fillér, kapható Váirnay L. könyvikereskedésében. villamos- csillárok minden áremelés nélkül óriási választékban. Ulláfilíási bevezetésüket a legolcsóbban eszközli FrnninA Crmn világítási vállalata, Kölcsey­­rdísyu lila utca 4. sz., Wagner-palota GarjizaaanHHHBBaBaBBanaBBaaBSBBasBBBaiBSMsaöfflHansaHHaBa SZÍNHÁZ MŰVÉSZET 0000 MŰSOR: KEDDIEN: Bérletizü­­netb­en, félhelyárak­­kal zóna és ifjúsági előadás Aranyeső: Ope­rett. SZERDÁN: Tanay Frigyes a Vígszínház művészének!­­vetaidégleléptűvel ibéféletiben le­szállított hely áraikkal Takarodó. iSizinmin­. (Pá­ratlan 3/3-OS.) CSÜTÖRTÖKÖN: Tanay Frigyes a Víg­színház művészének ven­d­égfelléptével bérlet­ben, leszállított helyárak­kal előlször A kék egér. Behozat: (pares 1/s-os) PÉNTEKEN: Tanay Frigyes a Vígszín­ház művészének Lincsuifielléptével bérletiben, leszállított helyárakkal másodszor A kék egér Bohózat. (Páratlan 2/s-cs.) SZOMBATON: Bérletben, leszállított, helyáraikkal harmadszor Zsuzsi kisasszony. Operett. (Páros 3/o-ds.) VASÁRNAP ESTE: Bérletben leszállítói hely ár,akikat negyedszer Zsuzsi kisasszony. Operett. (Páratlan Va­cs). A Vöröskereszt hangversenye. A magyar kultúra három reprezentánsa szerepelt ma a színházban, a szegedi Vörös­kereszt­ Egyesület által rendezett hangver­seny keretében. Három művész: egyik az írás, a másik a gordonka, a harmadik a zon­gora­­ mű­vésze. Az írás művésze: Rákosi Jenő, aki nem­csak sorrendben az első, de az első sorban álló a magyar talentumok között is. Poéta ő, akinek poétikai mivolta egyaránt megnyi­latkozik publicisztikai, drámaírói és újságírói működésében. Mint színigazgató is, poéta volt, aki a kultúrát nemcsak­­ hangoztatta, de csinálta is példaadó eredménnyel, hittel és hódolatra késztető kiválósággal. "Mestere a tollnak, a szóna és az a szó, amit leír, gondolatot, tartalmat jelent és tudásból ered. És minden szava, minden gondolata a ma­gyarságot szolgálja. Ennek élt egy emberöl­tőn keresztül és ezért küzd, fárad még­ most is, mert neki hite van a magyarság erejében, kiválóságában és ezt az erőt fejlesztette buz­dító írásainak minden betűjével. "Rákosi Je­nő nemcsak név ma már, de fogalom. Fogla­latja mindannak, ami az írásművészetben nagyszerűség, kiválóság és gazdagság. Az új­ságírók mesterüknek vallják és ezt büszkél­kedve is hirdetik. Nemcsak vezére ő a céh­nek, de tagjainak atyai jó barátja, aki bűz-

Next