Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)
1915-04-04 / 81. szám
Szeged, 1915. április 4. Meghiúsult belga és Berlin, április 3. A nagy főhadiszállás jelenti. A belgák egy kísérlete, hogy március 31-én tőlük elragadott Hock-kolostormajort visszafoglalják, meghiúsult. Bois de Pretreben a franciáknak egy előretörése sikertelen maradt. A franciáknak Mühlhausentől nyugatra intézett támadását visszavertük. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A NYUGATI HELYZET, Berlin, április 3. Gaedke ezredes a Vorwärts mai számában figyelemreméltó cikket közöl az általános harctéri helyzetről. Arra a következtetésre jut, hogy a helyzet nyugaton aránylag jó. Joffre híres offenzivája a Ghampagneban kudarccal végződött. French híres sikerei Neuverhapelle körül pedig olyanok voltak, hogy a győzelmi mámor után hamar bekövetkezett az émelygés. A németek hadállásai ugyanis sehol sem rosszabbodtak, már tudniillik annyiban, a hogy harcvonalunk ép oly messzire esik az ellenséges lövészárkoktól, mint annak előtte, vagy talán még messzebb. A nyugati harctéren az egyensúly folyvást ingadozó, de bármely pillanatban bekövetkezhetik, hogy a németek áttörik az ellenséges frontot. Hogy ez a kedvező fordulat beáll-e és mikor következik be, arra nézve ebben a pillanatban semmiféle támaszpont nincsen. A német hadsereg nyugodtan várhat. Francia részről azt hirdetik, hogy két és fél millió katona vant a harcvonalban és 1.250.000 a francia tartalék. Ez lehetséges. ANGLIÁBÓL CSAPATOKAT SZÁLLÍTANAK INDIÁBA. Stockholm, április 3. A Dagbladed tudósítója kerülő úton jelenti Londonból, ahogy az angol hadügyminisztérium európai katonákat küldött kilenc csapatszállító gőzösön Indiába. Úgy látszik, Indiában nagy a veszedelem. Ezt DÉLMAGYARORSZÁG. francia támadások bizonyítja az is, hogy a legnagyobb londoni kereskedőcégeik tíz nap óta nem kaptak sem táviratot, sem levelet Indiából. A török főhadiszállás jelentése: Konstantinápoly, április 3. A főhadiszállás a következőket teszi közzé: A Dardanellákban és a többi hadszíntéren nincs jelentősebb változás. Március 21-én egy angol cirkáló bombázta a Hedzsasz-parton fekvő Mullah községet és csapatokat akart partra szállítani. Szándékának keresztülvitelében megakadályoztatván, a legközelebbi napokban öt óra hosszat bombázta a helységet, miközben a mecset, amelyet a tűz a legerősebben ért, elpusztult és néhány ház megsérült. Az ellenség ismét kísérletet tett, hogy csónakokon csapatokat szállítson partra, de csapataink és a felfegyverzett lakosság elűzte az ellenséget, miközben az utóbbi súlyos veszteségeket szenvedett. Erre a cirkáló visszavonult. Részünkről nem volt veszteség. LIBAU BOMBÁZÁSA, Genf, április 3. Francia lapok közük, hogy a németek ágyúi Libau bombázásakor három embert megöltek, hetet megsebesítettek, tizenöt háziat rombadöntöttek és a városban sokhelyütt eltépték a villamos vezetékeket. A kikötőben horgonyzó Baltika hajó a bombázástól súlyosan megsérült. OLASZ GYÁRAK VISSZAÉLÉSE, Milano, április 3. Az olasz kormány — mint annak idején a lapok is jelentették, — vizsgálatot indított több olasz cég ellen, mert kiderült, hogy azok nehéztüzérségihez való löveg alkatrészeket szállítottak egy hadviselő államnak. A Sera mai jelentése szerint a vizs közös. A gyújtogató Szwolskyék, Debassék, Gregék lehetnek, a német csatáinak élén Vilmos császárok járhatnak, de a lelkesülés sikoltása a népek szivéből tör ki s az a lendület, mely a népek viharjának tempója, *s az az erő, mely itt küzd s a szellem, mely itt áldoz, az nem a személyes nagyságé, hanem a nagy közösségeké, az a történelem cpiteromenonja, valamiféle a nemzetek szinte felett járó, láhatatlan hatalom! A felébredt közszellemnek ilyenkor csak egy izgalma van, egybe akar folyni, hogy nagy s erős lehessen! A háború oly láng, mely körülnyaldossa az érdekellentétekben különvált s az önzésben külön fagyott, hideg tömegeket, átheviti s a közös érzések hevében eggyé, még pedig izzó egységgé olvasztja őket; tűz az mind, bárhogy hívják; tűz az, bármi volt előbb, akár a szegénység sziklás partjairól, akár a gazdagság fdevény földijéről való; tűz és ég! Az egység s a közösség szükségessége, a történelmi hivatásnak megőrzése megszüntet minden zsörtölődést, szétfosz! at minden különállást s pártifoglalást s a felületesség civódásainak zaját a mélységek harmóniája csititja el. A pesszimisták, akik ötölnek-hatolnak s az intellektuellek, kik kritizálnak s kifogásolnak, ilyenkor szétrebbenve, meghúzzák magukat, mint az ijedt tücskök, mikor az eke széthasogatja az őszi tarló rögeit. Ezeké az okoskodás s a tehetetlenség; de az egészséges s erőteljes néprétegekben a küzdelmek lelke, mint bizalom, bátorság s hősiesség jelentkezik s ezek nem avult fogalmakat, nem fáradt gőzt, hanem friss életerőket, friss, dagadó s azért repesztő érzéseket állítanak bele a világba s azokkal csinálnak is uj világot! Úgy látom, hogy ez az emberi fölényes erő «ébred fel a történelem nagy korszakában, — ez ébred fel s küzd a mostani világháborúban is. Ez «az erő természetes, hogy a küzdő népek ereje; de azért valahogyan* mégsem az övék, nem az övék, ahogyan őket ismerjük s látjuk az élet napszámában, — nem az övéik, ahogyan bemutatkoznak közönségesen előttünk, hanem az egész fajnak erőkészlete az, melyet még fel nem élt s mely a múltból jutott rá, hogy a gondviselés tervei szerint jövendő történéseik mozgató erejéül szerepeljen. Mindenkiben Van egy darab emberfeletti erő; mindenkiben van önmagánál nagyobb lélek. Van ilyen a nemzetekben is s ez azután a nagy időkben tör ki a milliók lelkéből. — Ilyenkor tehát nemcsak a népek jelentő s öntudata, hanem egész valója, — «mondjuk lappangó lelke is s a «történelmi életre való képessége is mint személytelen, nemzeti psziché mutatkozik be s úgy látszik nekünk, mintha ismernők, «de ugyanakkor megdöbbenve vesszük észre, hogy voltaképpen idegen nekünk, — idegen azért, mert nagyobb önmagánál. A népeknek ez a lelke dolgozik «most s mi csodálkozva s bámulva szemléljük erőfeszítéseit s tisztelettel viseltetünk ez ismerős ismeretlen kinyilatkoztatásaii iránt. gálat véget ért. Bebizonyosodott, hogy több olasz gyár foglalkozott ilyen löveg alkatrészek készítésével, így a milánói, bresciai, bergamói, bolognai, turini, forlii, anconai és más gyárak is. A megrendelő madnem kivétel nélkül turini cég volt,tehát a gyáraik joggal hihették, hogy e turini cég az olasz hadügyi kormány megbízottja. Valamennyi gyár igazolta, hogy jóhiszeműen járt el ,és abban a hitben volt, hogy a megrendelések az olasz tüzérségnek szólnak. Tényleg azonban az olasz gyárakból előállított závár-részek a 75 milliméteres srapnellekhez valók, amelyeket a frnácid tüzérség használ. A kormány közblépésére nagyon sok kész gyártmányt koboztak el. ELFOGYTAK A VEGYISZEREK OROSZORSZÁGBAN. Kopenhága, április 3. Egész Oroszországban alig van már vegyiszer. Pétervárról táviratoztak, hogy jódkáli teljesen elfogyott, brómkáli, foszfátok és más vegyszerek ára 100—150 százalékkal megdrágult. A SEMLEGESEKBEN NEM BÍZIK MÁR AZ ENTENTE. Pétervári távirat szerint a Russkoje Slovo április elsejei számának vezércikke arról, elmélkedik, hogy az entente csak a saját erejére támlaszkodhatik, ellenben a semleges államok részéről nem várhat támogatást. A cikk azt fejtegeti,hogy nem lehetetlen, sőt inkább valószínű, hogy Bulgária meg foga támadni Szerbiát és ebben az esetben Románia Bulgáriát nem fogja hátráltatni terveinek kiviteléiben,. Beszüntették a hajóközlekedést Amerika és Anglia között. Berlin, április 3. A Vossische Zeitungnak jelentik i Newyorfkból. Február 20-ika óta nem érekezett Angliából postaihajó Amerikába és március 6-ától a mai napig nem indult1 «hajó Angliába. Az amerikai hajókat ugyanis a dél-amerikai járatokra kötötték le, Anglia kikötői pedig tele vannak olyan hajókkal, amelyek a matrózok sztrákja miatt nem hagyhatják el a kikötőt. Az Amerikan Line „Newyork“ hajója volt az utolsó, amely Amerikából elindult Anglia felé, azután március 11-én kísérletet tettek, hogy a svéd „United States“ vállalja a postát Anglia számára,de a társaság a német tengeralattjárók veszedelmére való tekintettel, azt megtagadta. Végre ma az angol tulajdonban levő „Arabic“ útnak indult Anglia felé. Az Amerika és Anglia közötti közlekedés eme zavara óriási izgatottságot és nagy zavart okozott egész Amerikában. A kikötők tele vannak árukkal, amelyek nem indulhatnak el s a vasutak raktáraiban annyira felszaporodott a feladott, de némi továbbított áru, hogy a pályaudvarokon már a nyílt ég alatt, az időjárás viszontagságainak kitéve fekszik.