Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-08 / 243. szám

4 DÉLMAG­Y­ARORSZÁG Szegei, 1915. október 9. Megszűnt a hólyagos himlő járvány. — Más járványos betegség nem fenyeget. — (Saját tudósítónktól.) A­­ közigazgatási bizottság legutóbb tartott ülésén dr. Wolff Ferenc tiszti főorvos néhány hólyagos himlő­esetről tett jelentést, melyek közül­ kettő ha­lállal végződött. Egy héttel később összeült a közegészségügyi bizottság, amelynek már szigorú óvintézkedéseket kellett tenni, mert­­ újabb megbetegedések történtek és a halál­esetek száma is megszaporodott. A főorvos jelentése ekkor már járványszerűnek nevezte a bajt, amely pedig mindössze ihét embert döntött ágyba s a­­ hét közül négy esetben oko­zott­­ meglehetősen gyors halált. A lapok, a­melyek több ízben hírt adtak a hólyagos himlő megbetegedésekről, pontosan közölték az esetek számát, a betegség elterjedésének megakadályozására tett óvintézkedéseket, is­mertették a fertőzések történetét, de a közön­ség nyugalmának megóvása érdekében elhall­gatták, hogy Szegedet sokkal nagyobb vesze­delem fenyegeti, mint az a lapok hasábjairól olvasható volt. Egy százharmincezer lakossal bíró vá­rosban hét megbetegedés még­­ nem járvány, sőt ezrelékekben is alig nyugtalanító kicsi szám, s a főorvos mégis járványszerűnek mondta a hólyagos himlő fellépését. A vesze­delem l és a járványszerűség nem is a megbe­tegedések számában volt. Mint a főorvos je­lentése alapján, megírtuk, az első himlő eset Domaszék kapitányságon történt, ahol egy asszony betegedett meg, akit beszállítottak a szegedi kézikórházba, majd onnan a főorvos intézkedésére átvitték az újszegedi járvány­­barakkba. Két vagy három nap miattva jött je­lentés a második esetről, amely már Szege­den történt, egy nappal később pedig a főor­vos már tudomást szerzett a harmadik és ne­gyedik megbetegedésről. Ez utóbbi kettőről ismét a Domaszék kapitányságból érkezett hír. A kellő óvintézkedések a legnagyobb szi­gorúsággal megtörténtek, hetvenkilenc em­bert védőoltással láttak el.­­Ugyanennyit meg­figyelés alatt tartottak s a megfigyelt csalá­doknak nem volt szabad másokkal érintkezni. Az orvosi vizsgálat kiderítette, hogy hólya­gos himlőben szenvedők egymást fertőzték meg. E négy eset után négy hétig újabb meg­betegedés nem fordult elő. Négy héttel később Felső­tanyának egy egészen kívül eső részéből jött a jelentés, hogy egy emberen, megállapították a hólya­gos himlőt. Ezt a jelentést az egymástól tá­­vol esőbb helyekről követte még két jelentés. A megbetegedések között tehát egy éles ha­tárvonal volt. Az első négy után négy héttel, tehát az inkuteáció’s időn túl és egészen más helyeken fordult elő az utolsó három eset s ez a körülmény volt az, amelynek aggodalom­mal kellett hogy el­töltse az orvosi kart. A be­tegség megszűnése s újabb előbukkanása más helyeken, ez adta meg a járván­yszerűséget s alapossá látszott tenni azt az aggodalmat, hogy a járvány csírái már sokkal nagyobb területeket fertőztek meg, mint az a hét eset után belátható volt, egy újabb újszegedi meg­betegedés pedig azt mutatta, hogy­­á járvány már Szegedre is beköszöntött. Később kide­rült, hogy az utóbbi három 'megbetegedés­ 'is az első eset következménye, amely úgy állt elő, hogy az újabb betegek az ellenőrzés­­ hiá­nyos volta miatt érintkeztek a megfigyelés és zár alatt levő felsőtanyaiakkal. Az óvintézkedések azóta még szigorúb­bak lettek s ma már jelenthetjük,­­hogy a járvány megszűntnek mondható. A városhá­zán, ahol kérdezősködtünk,­­azt a felvilágosí­tást adtták, hogy mindazokat az intézkedése­ket, melyeket a közegészségügyi bizottság szükségesnek tartott, végrehajtották, a felső­­tanyaiak nagy részét ellátták a szükséges védb­imlőol­tásokkal. Kérdést intéztünk dr. Andrássy Ferenc tb. főorvoshoz, aki a követ­kezőket mondta: “ A hólyagos himlővel úgy állunk, hogy még van egy férfi és egy nő betegünk. Ezek még a régi betegek,­­akiknek gyógyulása most van folyamatban. Mióta­ a két eset előfordult, újabb eset nem fordult elő, mind­azon ál­tal a régebben folyamatba vett szigorú óvintézke­dések­­ most is érvényben vannak. Szeptember elejétől mostig újabb megbetegedés nem for­dult elő. Ezek után kérdést intéztünk a főorvos úk­hoz más ragályos betegségekre vonatkozó­lag, mire a következő felvilágosítást kaptuk: — Más ragályos betegségekkel szintén kedvezően állunk. A múlt hónap 15-ike óta a következő arányban fordultak elő ilyen meg­betegedések: Vör­heny 31. Roncsoló toroklob 18. Hasihagymáz 18. — Ez mind normális szám s normális a tífusz esetek száma is. Hasihagymáz: január óta 190 volt Szegeden, de ebből 112 katona volt,­­akik a harctérről­­ hozták a betegséget. A ■ főorvosi hivatal kimutatásából­ megállapít­ható, hogy a polgári lakosságot most semmi­féle járványos betegség nem fenyegeti. a»ca*>aiaBaiiBBaae»BBax9BaaaaaanaBaB>HBBaE*BasaaaaBaciaaa«B BiiBaaassaaaacisaaasBBsaBaaBBaaaaBaEaesBsaaassai Bulgária lelkesedve indul a harcba. — Az antant diplomaták elvesztették a balkáni háborút. — Berlin, október 7. A Vossische Zeitung balkán-politikusa, Rob­ert Rudolf, az ultimá­tumról és hatásáról­ a következő szenzációsan érdekes tudósítást küldte lapjának, amelyet szószerinti fordításban közlünk: Az orosz ultimátum hivatkozik rá,­­hogy Bulgária végleg Németország karjaiba ké­szülvén magát vetni, a szlávság ügyét cser­benhagyta. Az antant lehetetlent ígérget a továbbiakban s tehetetlent követel. A Balkán feldarabolása a legmerészebb és legkalando­sabb módon lesz fixirozva a papiroson. Meg­­csökönyösödött orosz felfogás szerint arra vannak teremtve a Balkán államai, hogy Oroszország áldozataivá válhassanak. Ez az­ al­apja létérdeküknek. Szerbia bele is élte hul gát ezen felfogásba s így sorsa kész. Bulgá­ria arra van kiszemelve, hogy Konstantiná­­polyt kikaparja a török parázsból Oroszor­szág számára. Ha az orosz­ úrrá válik ott, a kancs­atka kész lecsapni a bolgár házakra. A bolgár-török egyezmény véget vetett e szép tervnek. Minden előző csalogató szem­fényvesztés ezzel hiábavalóvá vált, a lánc el­szakadt, mielőtt bilincs lehetett volna belőle. Bulgária halad a maga célja felé, félrelökve minden gátat. Egy a nemzet célja: Mace­dónia. Az antant azt csak résziben és feltéte­lesen kínálta oda s a szerbekkel való egyez­kedés ezen­ irányban tisztán komédia volt. A megígért zsákmány­­ a legjobb esetben a Var­­dar-folyóig terjedt volna. Bulgária jelszava itt: „örökre és egészen így haladnak a maguk utján az­­ esemé­nyek, mint a sors szava parancsolja. Bulgária nem tette le sorsát Németország kezeibe, mint az orosz ultimátum állítja. Bulgária az orosz rabság elöl menekül. Oroszország nem­ tehet egyebet, haza­hívja Szófiából a képviselőjét. Becsukódnak tehát az orosz követség kapui s ha Savinszky megy, úgy mehet D‘Brien, Panaifieri, a talján Boasso s a szerb Antitsch­ Tscholia­k is. Megértek a dolgok a kora őszre, kevés óra kell még s a kifejtés előttünk áll. Bulgária lassú óvatossággal halad a ma­ga utján, hidegen mérlegelt és számított. — Nyugodtan határozhatott, mert a központi hat­almak nem tolakodtak feléje. Volt idő, a­midőn a Balkán gordiusi csomónak nézett ki. A bolgár államférfiak kibogozták a csomót türelmesen s végül kijelenthette Radoszlavov, hogy ha Bulgária harcol, úgy csak egy fron­ton harcol. Sok bolgár államférfit nyugtatott meg ez, mert ezen­ russzofilek fölötte veszé­lyesnek nézték volt a helyzetet. Radoszlavov külpolitikájának ellenségei ma már csak tör­pe csoportot képeznek. Hangjukat elnyomta a lelkesült katonák ujjongása. A nóta a régi szerb­­ szövetségesről dalol: „Szószegő vagy kutya szerb, Gyilkos banda, áruló! Megállj! Már az óra vert! Hitvány, pokolravaló!“ És a macedón az új formaruhába bújva, a szerb-macedón menekült, — együtt masí­roz a bolgárral. Ezt a hadsereget megállítani nem lehet. Itt marad-e az orosz követ, vagy s­em­, — az ma már közömbös. Mehet vissza ő is, a többi is Parisba,­­Londonba, Rómába, — a hadsereg megy Szerbia ellen, bár ezer ördög állna ellene. Csak a szerb frontra! De mi lesz ak­kor, ha az orosz a Fekete-tenger partiján köt ki, ha az angol, a francia és talán az olasz be­váltják fenyegetésüket és Szalonikiben kezet nyújtanak­­ a szerbnek? Jöjjenek hát! Nem olyan tudatlan a bol­gár, hogy ne tudná, hogyan néz ki az euró­pai csatatereken! Ha szétforgácsolódik az antant, annál több ellenfél akad a Balkánon, aki elébe áll. A török megmutatta a Darda­nelláknál, mire képes. Mások is érkeznek, a­kikre bizakodni szabad feltétlenül. Nem áll a bolgár egymagában! Megvannak az ő szer­ződései, amelyek minden körülmények között s minden­ eshetőségre hátát védik s biztos se­gélyt helyeznek kilátásba. Ha az­ angol és francia abbahagyja a Dárdán c­­­­ák el­szere­n­csétlened­et­t t­ámadásá­t s más színteret keres zavarában, úgy ez tisz­ta és világos bizonysága annak, hogy a ka­tonai tudományokon semmi respektálni való nem akad, még akkor sem, ha sikerülne nekik kikényszeríteni az átvonulást a békés Görög­országon. A diplomaták a balkáni hadjáratot el­vesztették, Savinsky ur­a süllyesztőbe kerül. Csúf véget ér a­ Dardanellák ostroma. Kezdetét veszi a macedón­ háború. Az első ütem megszólalt az orosz ultimátum hangján. Belvárosi Kávéház Elsőrendű kiszolgálás. — Jó kávéházi italok. — Reggeli és uzsonna kávé. Szives pártfogást kér Radó Ignác, kávés. Bélyeggyűjtők figyelmébe ajánlom a legújabban érkezett HlMtt. Várnay L. könyv- és papirkereskedése.

Next