Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)
1917-10-02 / 228. szám
A negyedik háborús őszön, amikor a srukó leveleiket véres avarban kergeti a vad zivatar tomboló szele, feltör néha-néha és felzokog ismételten a béke elfojtott hörgése. Mintha kísérteties erő lakoznék siró-jajgató szózatában, túlharsogja a rémes zenebonát és egyre visszhangzik milliók fülében, akiknek még most is idegen a pokoli lárma. És a remények éledeznek újból és a megcsalatkozott vágyak nyiladoznak; az ész lázasan kutat a nagy kháoszban, a gondolat villan és következtet, az akarat pedig új erőre kap... Eddig úgy volt, hogy akiknek a békét kellett volna kovácsolniok, maguknak voltak csak jó emberek és úgy gondolták, hogy ki-ki a saját szerencséjének kovácsa. A nagy kaszás pengéjének finom suhintását nem akarták parírozni a durva, ósdi szerszámukkal és tehetetlennl ácsorogtak hátul, a fölidézett szellem haragjának serényen áldozva. És elöl pusztultak a mesgyék és akik sorra kerültek, hátra kezdtek nézni; sőt mintha a vén kaszás is hosszú karját messze nyújtogatná... Az idő pedig szalad és lelkek ezreinek légióját űzi maga előtt. A levelek bizony már negyedszer hullanak és közbe-közbe uj kovácsok jönnek, a régi szerszámokkal. Először Wilson, aztán a pápa, királyok és fejedelmek, miniszterek és hadvezérek mind-mind a béke szállását kutatják és a háború változatlanul és dacosan tovább dühöng. Kik akarják tehát a háborút? Talán a milliók, a névtelen senkik végtelen számú egyedei, akik önkéntelenül jutnak a béke örök szállására? A köd már ismét mintha oszladozni kezdene. A negyedik háborús tél veszedelmesen közeledik és a nyomor rossz tanácsadó. Az antant-országokban be találnak fagyni a szent lángok és a tüzek élesztőire dermesztik a titokzatos mosolyt. Mintha sietőssé kezdene válni a nagy misztérum megoldása mindenfelé. Egyszerre vonultatják fel ellene a tömjénfüstöt, a humanizmusnak, a megértésnek, a népeik létjogosultságának kábító jelszavait és a finomabb eszközök egész arzenálját. Végül talán az Igazság szeméről is lekerül a fátyol és kiderül a valóság arany sugara, hogy örökre eltakarja a fekete mezőket. Nagy események jöttét jósolják az összes hírek. A harctereken vésztjósló a szél* csend, a külpolitikában pedig izzó a tevékenység. A semleges sajtó, az orosz diplomaták, a pápai körök a béke gyors suhanását érzik és a népek milliói szivszorongva lesik, hogy nem-e újabb machináció az egész. BERLIN, október 1. A Reuter-ügynökség jelenti Rómából: A Vatikánhoz közelálló, megbízható forrásból közlik, hogy a szentszék nyilatkozatra hívta fel Németországot, hogy miért nem említi meg a német válaszjegyzék Belgiumot és a megszállott francia területeket. Németország erre azt felelte, hogy a birodalmi gyűlésnek az annekszió kérdésében hozott határozata a pápának a megszállott területek kiürítésére vonatkozó javaslatának elfogadását jelenti. STOCKHOLM, október 1. A pápához intézett német válaszjegyzék kapcsán a pétervári Djen orosz diplomatákkal beszélgetést folytatott. Ezek kijelentették, hogy az orosz külügyminiszterben a béke kérdésében most már egészen más álláspontot foglal el, mint eddig. Hivatalos körökben kijelentik, hogy épenséggel nem lehetetlen a mostani időpontban megkezdeni a béketárgyalásokat. HÁGA, október 1. Semleges diplomáciai körök Michaelis és Kühlmann beszédét nem ítélik meg pesszimisztikusan. Meg vannak arról győződve, hogy a béketárgyalások alapja már le van rakva s hogy az irányadó tényezők komolyan számolnak a rövid időn belül való békekötés lehetőségével. GENF, október 1. A Havas-ügynökség jelenti Rómából: A pápa meghívta tanácskozásra a legbefolyásosabb bíbornokokat, hogy tárgyaljanak a német válaszjegyzékről. A döntés természetesen az eseményektől függ. Czemnin kedden Budapestre érkezik. — A külügyminiszter nyilatkozni fog a külpolitikai helyzetről. — BUDAPEST, október 1. A Magyar Tudósító jelenti: Gróf Czemin Ottokár külügyminiszter kedden délben Macsovszki titkár és Braznovszki osztálytanácsos, a külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes főnöke társaságában Budapestre érkezik. A miniszterelnök ebből az alkalomból a miniszterelnökségen a külügyminiszter tiszteletére politikai ebédet fog adni, amelyen a kormányt támogató pártokból nagyon mint a Magyar Tudósító értesül, ezersokan fognak résztvenni. Az ebéden, nin külügyminiszter a külpolitikai helyzetről nyilatkozatot fog tenni. Repülőink sikeres támadása Brindisi ellen. — Ismét felgyújtottak egy olasz léghajót. — BUDAPEST, október 1. (Közli a minisztrekneki sajtóosztály.) Szeptember 27-én tengerészeti repülőgépeink hatásosan bombázták a brindisii repülőállomást és az itteni kikötőben tartózkodó torpedóegységeket és a tengeralattjárókat. Amint kétséget kizárólag megállapítottuk, egy rombolót a csoportban két nehéz bombával célba találtunk, a többi célponton is jó eredményeket értünk el. A je&t-i olasz léghajóművek ellen 27-én intézett, már jelentett sikeres vállalkozásunkat 29-én este tengeri repülőinknek a ferrarei léghajócsarnok ellen intézett hasonló sikerrel koronázott támadása követte, amelynek ismét egy léghajó esett áldozatul, amely a csarnokot ért két bombatalálat után óriási magasságra szökő lángokkal égett el. Ugyanezen az estén a pantelagoscurai gyártelepekre is sikeresen dobtunk bombákat. Az ellenség 28-án és 29-én megismételte Pola elleni repülőtámadásit, de sem katonai, sem magántermészetű említésre érdemes kárt nem okozott. Két matróz megsebesült. 29-én az egyik olasz repülőgépet egyik portyázó repülőnk légi harcban a tenger felett letérhette, a repülőgép égve lezuhant, a benne ülő két olasz repülőrhadnagy meghalt. KAJÖttAD PARANCSNOKSÁG,