Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-16 / 241. szám

Szeged, 13:18. október 16.____________________________DÉLMA­GYARORSZAG Erősen terjed a spanyol betegség Szegeden. — Csütörtökön ülésezik a közegészségügyi bizottság. — (Saját tudósítónktól.) A köziigazgatási bi­zottság keddi ülésén élénk vita kerekedett d­r. Wolff Ferenc tiszti főorvos jelentésével kap­csolatban. A főorvosi jelentés ugyanis meg­­emlékszik a spanyol-betegségről is, amelynek azonban nem tulajdonít túlságos jelentőséget. Fölszólalt a vita során dr. Somogyi Szilvesz­ter polgármester is, aki kijelentette, hogy a spanyol-betegség majdnem úgy pusztít már, mint a háború. Hibáztatta a főorvost, aki ed­dig hagyta fej .ez­ni a dogokat és erélyes in­tézkedést kért. A bizottság végül is tudo­másul vette a főorvos jelentését, hogy a csü­törtöki egészségügyi bizottsági ülésen előre­láthatólag meg fogják találni a módját an­nak, hogy miként védekezzenek leghatható­­sabban a veszedelmes járvány ellen. A főor­vos jelentése, valamint az ezt követő vita itt következik: y A közegészségügyi viszonyok a ragályos betegségeket iletőleg valamivel­­ kedvezőtle­nebbek, amennyiben a hasi hagymát, de kü­lönösen a vérhas emelkedést mutatnak. Az influenza, az úgynevezett spanyol­nátha el­terjedéséről a főorvosi hivatal, miután a fer­tőző betegségekről szóló városi szabályren­delet szerint a törvényhatóság területén be­jelentésre kötelezett betegségek sorába nincs felvéve, helyes és precíz képet mindezideig nem alkothatott magának, ezért valamennyi gyakorló orvoshoz azon kérelemmel fordul­tam, hogy a gyakorlatukban előforduló esete­ket haladéktalanul jelentsék be és csak ezek alapján lesz majd a tényeknek megfelelő!eg tájékozódva. Jelenti, hogy csütörtökön ebben az ügyben értekezletet tart a közegészség­­ügyi bizottság. A népességi mozgalom ered­ménye a következő: született 75 fiú. 83 lány, összesen 158, augusztusban: 105 fiú­, 107 lány, összesen 212, meghalt szeptemberben: 105 fiú, 116 lány, összesen 2­21, augusztusban plusz 50. A városi közkórházba 342 beteget vettek föl. A bábaképezdében 112 szülő és 10 nőbeteg vétetett föl. A tiszti főorvos jelentéséhez elsőnek dr. Csere Ede szól hozzá. Azt hiszi, hogy a csütörtöki egészségügyi értekezletnek bizo­nyára hasznos határozatait és észrevételeit minél szélesebb körben publikálják. A bizottság így is határozott. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester szerint a spanyol­nátha Szegeden ma már éppen úgy pusztíl, m­int Budapesten. Család­család mellett fekszik betegen, 5-6 ember egymás mellett Kifogásolni kell a főorvos je­lentésében, hogy a szabályrendeletre hivat­kozik. A közegészségügyi törvény módot nyújt arra, hogy minden ragályos betegség­re nézve rövid úton elrendeljék a bejelentési kényszert. A közegészségügyi bizottságnak már régen össze kellett volna ülni, esetleg járványbizottsággá átalakulna. Ma már az a helyzet, hogy alig van ház, amelynek halottja ne lenne. Dr. Wolff Ferenc főorvos hosszan vála­szol a felszólalásokra. Valóságban másképen áll a heyzet, mint ahogyan a közönség van a dologról értesülve. Szeptember 22-ig egyet­len spanyol­ haláleset sem fordult elő. 22 - től kezdve mostanig három influenzás haláleset­ről tud, pedig tudnia kellene róla, mert a haláleset okát minden esetben bejelentik a halottkémlést végző orvosok. Dr. Somogyi Szilveszter: És a légzőszer­vek megbetegedésével mi van? Dr. Wolff: Ez emelkedést mutat. Szep­temberben 21 tüdő- és mell­hártyagyuladásból származó haláleset történt az előző hónap 12 halálesetével szemben. De hangsúlyozza, hogy spanyol­ betegség csak volt, júniusban, ami­kor százával feküdtek az emberek. Az újsze­gedi Kender gyárban például egyszerre 600 ember feküdt, majd átterjedt a betegség a vasútra, ahol szintén százával feküdtek az emberek. Ez a vihar elmúlt. Szeptember ele­jén újból fellángolt, sokkal kisebb méretekben a spanyol­ betegség, amely azonban koránt­sem volt veszedelmes. Most ismét mutatko­zik egy újabb vihar, ez azonban komolyabb. A helyzet ma az, hogy mindent a spanyol­­betegség számlájára írnak. A csütörtöki ér­tekezlet majd minden irányban intézkedni fog, kéri, hogy­ vegyék ezt tudomásuk Dr. Somogyi Szilveszter: A bizottság az­zal veszi tudomásul a főorvosi jelentést, hogy az orvosokat kötelezni fogják a spanyol­ be­tegek azonnali bejelentésére. MKIBSUIIIII&BaBKSa't Burián a külügyi helyzetről. Bécs. október 15. A magyar delegáció külügyi bizottsága ma délután négy órakor kezdte ülését. Az ülés megnyitása után Burián a következő expozét tartotta: A tisztelt albizottság ülése óta a külső politikai helyzet mélyreható változásokon­ ment át. Ezek közt a legfontosabb a központi hatalmaknak az Egyesült­ Államok elnökénél tett békelépése által kiváltott, amely, mint őszinte megelégedéssel állapíthatom meg, ki­látást ad a népeknek arra, hogy sikerülni fog belátható időn belül elérni az ellenségeskedé­sek megszüntetését valamennyi harcvonalon és megkezdeni a tárgyalásokat egy általános, tartós és igazságos béke érdekében. A válta­kozó hadiszerencse egyik félnek sem enged­te meg, hogy mérhetetlenül újabb áldozatok nélkül döntő előnyöket remélhessen kivívni a másik fölött. Teljes érvényesülésre kellett jut­ni annak a meggyőződésnek, hogy ezt a küz­delmet nem ok­vetlenül a fegyvereknek kell eldönteni, nem tulajdonítva döntő súlyt azok­nak taktikai hátrányoknak, melyek azok kö­vetkeztében hárulhattak reánk, hogy az előbb említett fölismerésből elsőkur mi vontuk le a következtetéseket. Hatalmi csoportunk arra az elhatározásra jutott, hogy a legközelebbi időkben oly lépést tesz, amely alkalmas lehe­tett arra, hogy a megegyezéses béke gondo­latát valóra váltsa. Ezután Burián rámutat az o­któber 4-iki lépésünkre, majd így folytatta: ... Bulgária részéről egy komoly katonai bal­siker nyomása és a lakosságra hat esztendeje nehezedő háborús gondok nyomasztó hatása alatt az antanthoz fegyverszünet engedélye­zése végett intéztetett megkeresés. Szövetsé­gesünknek szándékolt békelépését ez csupán csak siettette. Bulgáriának a háborúból tör­tént kikapcsolása arra kényszer­ítette szövet­séges társait, hogy délkeleten új arcvonalat állítsanak föl. Habár a központi hatalmak ké­pesek voltaik is arra, hogy ennek a rájuk há­­­­ruló katonai szükségnek megfeleljenek, ezen új alakulás folytán mégis nyilvánvaló lett, hogy nekünk döntő sikert várnunk többé nem lehetett, ellenfeleink pedig a maguk részéről védelmünk megtörésének biztonságára nem számíthattak. Tehát kétségtelenné vált, hogy minden további vérontás céltalan. Ezután rátér Wilsonnak utolsó, szeptem­ber 27-iki fejtegetésére és további üzeneteire, melyek nálunk sose maradik befolyás nélkül, sose részesültek elvi elutasításban, megtisz­tulva a súlyos szenvedésekben, melyek a há­borúból az egész emberiségre hárultak, a né­pek túlnyomó többsége örömest fog hozzá­járulni jövendő viszonyainak Wilson alapel­vei szerint való szabályozásához. Ettől a meg­győződéstől áthatva csatlakoztunk Wilson ré­széről szövegezett alapelvekhez. Helyesen ér­telmezve, ezek az alape­lvek üdvös befolyást fognak gyakorolni a monarchia két állam­a belső viszonyainak folyamatban levő rende­zésére is. A külügyminisztérium e pillanatban még nincs birtokában a Wilson részéről ja­vaslatunkra adott válasznak, az előzetes vá­laszból, amelyet Németországnak adott, a központi hatalmakra vonatkozó kijelentések­­ is vannak, amennyiben a kiürítésre vonatkozó feltételek a központi hatalmakra nézve van­nak megállapítva. Teljesen helytálló az a fel­fogás, hogy Wilson a fegyverszünetnek a kü­lönféle harcvonalakon a központi hatalmak által megszállott területek kérdését is egysé­ges­ kérdés gyanánt fogja föl. Az expozé ezután kijelenti, hogy Német­ország teljesítete mindazon föltételeket, ame­lyektől Wilson a további lépéseket függővé teszi és most már a mi javaslatunkra adandó választ várjuk. Bizonyára nem túlzott opti­mizmus h­a a dolgok ezen állása mellett fel­teszem, hogy közvetlenül az ellenségeskedés megszüntetésének küszöbén állunk és az an­tant hatalmakkal rövid időn belül tárgyalá­sokba lépünk. A létesítendő békemű nem hoz­ható létre egyik napról a másikra. A mo­narchia belső viszonyának kiépítése szintén huzamosabb időt vesz igénybe. Ezután nntert a béketárgyalásokra. Ami a béketárgyal­ásokra kiküldendő delegációk összeállítását illeti, nem bírhat tisztára bü­rokratikus jelleggel, szakemberek közremű­ködését fogják igénybe venni. Mellőzhetetlen­­­nek véli egy­ magyar és osztrák illetékes sze­mélyekből alakítandó bizottság összeállítását oly célból, hogy a kongresszus kapcsán ránk háruló nehéz feladatok teljesítése körül köz­vetlenül közreműködjenek, ha német szövet­ségesünkkel és Törökországgal fogunk a tár­­gyalásokba bocsájtkozni. Ezután megemlékszik a népszövetségről, melyhez teljes szívvel csatlakozik. Őszinte kívánságunk — mondja, — hogy újra fölve­­hessük a békés és barátságos kereskedelmi forgalmat. Lengyelországban a legutóbbi fej­lemények megérlelték a lengyel régens ta­nácsnál azt az elhatározást, hogy ismeretes proklamációjával a nyilvánosság elé lépjen. Amennyiben ez a proklamáció azt az elvet juttatja kifejezésre, hogy a lengyel nemzet szabadon határozhasson jövendő sorsáról, megvalósítja azokat a politikai irányelveket, amelyeket mi a lengyel állammal szembeni vallottunk, hogy ez az állam önmaga döntsön sorsáról. Romániában a jelenlegi kormány lo­jálisan kitart a központi hatalmaikkal való együttműködésre való irányelve mellett. Az ukrajnai kormánnyal személyes és bizalmas viszonyban áll a monarchia és népei jövendő nemzetközi helyzetük eldöntése előtt állanak, amelytől jó és balsorsunk függ. A monarchia egyes részei oly egészet alkotnak, amely kifelé erős egységként van hivatva föllé­pni. Ausztria-Magyarország né­pei mindannak ellenére, ami ma őket elvá­lasztani látszik, utalva lesznek egységes ha­talmi tényező gyanánt való tömörülésre. Eb­ben a sorsdöntő órában sorakozzunk mind­annyian az uralkodó köré. A horvátok higyatkozata a Magyar­­országtól való elszakadásról Budapest, október 15. Politikai körökben nem kis izgalommal tárgyalják a képviselő­­i ház szerdai ülésén a horvátok részéről vár­ható deklarációt. A magyar országgyűlésre kiküldött hovát delegátusok közül Hrljajiovits Guidó nyilatkozatot fog fölolvasni, melyben proklamálják a borját­an­állóságot s Magyar­­országtól való elszakadást. Ez a nyilatkozat — parlamenti körökben úgy tudják — sem­mi körülményei között sem akadályozható meg. Nincs se­mk­ii remény arra, hogy akár ■ az utolsó percben valami megegyezés létre­jöhessen. És ezért kormánypárti körökben fölmerült az az eszme, hogy a nyilatkozat el­hangzása után a magyar kormány részéről ünnepélyes tiltakozás történjen, amelyben a horvát delegátusok egyoldalú állásfoglalását érvénytelennek, törvény- és jogellenesnek bé­lyegezze. 3

Next