Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)
1918-12-01 / 290. szám
Vörösmarty. írta: Juhász Gyula. Születésének évfordulóján egy megeső nyitott haza fajának friss hajtásai, egy modern irodalmi társaság tagjai azzal köszöntik a pusztanyéki költőt, hogy nevére és tiszteletére alapítják akadémiájukat. Valóban, nagy szükség, égető szükség van ma arra a nemes és emelkedett magyar szellemre, amely Vörösmarty minden sorát és egész pályáját áttengi, azokra a tisztább magaslatokra, amelyekre a Csongor és Tünde, a Gondolatok a könyvtárban költője eljutott, azokra a nem múló fényű csillagokra, amelyek a magyar reformkorszak legnagyobb költőjének szerein! égboltozatáról felénk is tündökölnek. Mert Vörösmarty költészetében az a mentalitás uralkodik, mely egyedül hivatott az emberiség e szörnyű válságából, népei és fajok, osztályok és pártok harcából, a szellemi és kézi munka küzdelmeiből, a kultúra és terror, a haladás és nihil világtusájából az emberség és magyarság igazi értékeit megmenteni, győzelemre segíteni és által adni nálunknál boldogabb, mert jobb maradékainknak. Ebből a szempontból kell ma minden művel, magyarnak, minden olvasónak és gondolkozónak néznie Vörösmarty példátlanul gazdag és mély költői világát, ebből a szempontból kell őt felmutatnia és megértetnie főleg az iskoláinak, amely eddig Gyulai Pál nyárspolgár perspektívájába állította be azt a költöt, akité! megrendítőbb erővel és hatalommal gyönyörű honi nyelvünkön amely jó ’észben az ő géniuszától kapott uj szint és fényt senki sem szólaltatta meg — ezerhangurk eszteren.— az emberi lélek legmagasabb föllángolásait és legmélységesebb örvényeit. Líránk Széchenyije c. az ember és világ, a haza és a nép gyötrelmes problémáinak Hamietje, aki hallja a sors vaskódéinak perdülését, aki látja a lét és nemlét fenséges határait, akinek agyát és gerincét szintén keresztülborzongatta a nemét iszonya. Az ifjú Petőfi a forradalmár félistent vakmerőségével kap bele balsorsunk kerekébe — sors béna, nihil aliud! — hogy jobbra fordítsa azt, a koravén Arany az ő túlérző fás virág lelkével eposzi és ballada! tervek mögé húzódozik az élet és világ kegyetlen illetése elő, a férfias Vörösmarty férfias önérzettel és önudallal néz az ember és magyar végzetének rejtelmes tekintetébe, ő az embermélóság és férfimunka énekese. Hányan isménl igazán és hányan értékelik valódi jelentősége szerint azt az örökkévalóságot, ami Vörösmarty oeuvre-jének lelke és lényege? A hazai színházak még az mvord.üón se adnak helyet neki, a magyar dráma legszebb zengésű költőjének, a magyar Sisaksperé egyik legméltóbb megszólaltatójának, akinek színi prológusával nyílt meg a régi Nemzeti Színház, az iskolákban legmélyebb versét, Az embereket elsikkasztották, a könyvesboltokban hozzá méltó, teljes, olcsó kritikai kiadását hiába keressük, utódai alig varrnak, kultuszáról eddig elfeledkeztek és a nemzet legszélesebb rétegei jóformán a Szózat kezdő soraiból ismerik Vörösmartyt. Most, az uj Magyarországnak, ha nem akar ingoványon vagy a levegőbe épülni, nemes és határozott gesztussal kell Vörösmarty szellemi kincseit megmentenie és fölr használnia. A mai magyarság hangulata különösen rokon lécekkel fordulhat a Vén cigány költőjéhez lelkesedni és vigasztalódni. Az egykori Bach rendszer előkelőtlen idegeneinek utódai ma újfent hazánk földjén próbálnak foglalni, az elnyomatásnak egy új és keserű korszakát akarják ránk zúdítani idegen és hazai e' eységeink. Prometheus halhatatlan kínja szakad a szegény magyarra, az első árvák sirkeservei zokognak megint és a jobb kort, mely után buzgó imádságunk nem hiába epedt, el szeretnék rontani a haza és az igazság ellenei. Vörösmarty igéire, igazaira, európai hum manizmusára, az örök haladás végső diadalába vetett szent hitére ma nagyobb szükségünk van, mint valaha. És rendületlen bizalomra mindenekfelett, hogy a mi vén cigányunk, a hangok e Liszt Ferencénél is nagyobb magyar tanárja nem hiába kiáltotta a kétségbeesés örvényének széléről felénk: Lesz még egyszer ünnep a világon! •tBaBaaaBaaBM9oaMBaMaa»aaflB9iaMRiaaaBaa«BaaaBaaBaBaaaaaBaMiMiBiMSwaanea0aa«tt*tt «aaBmaaaaaaaaaHaaNBBaaaaaaaaaBMi Tárgyalások a tótokkal. Wilson személyesen vezeti a békedelegációt. — Sok beszéd a békéről. — Uj angol-francia szerződés. Megtámadták a román nemzeti tanács különvonatát. Angol hajóraj Kieiben. Jászi tárgyalni fog Mamuival. A tótokkal még nem értek véget a tanácskozások. Az elfogadott alapelvek gyakorlati megvalósításáról van most szó. Mindkét részről jóindulat vezeti a tárgyalásokat, amelyek befejezése elé a magyar közvélemény megnyugvással és a népkormányba vetett bizalommal tekinthet. A megállapodások egyébként is ideiglenes jellegűek és a rendet akarják biztosítani a béketárgyalásokig, amelyről ismét ellentétes hírek érkeznek, akárcsak a háború folyamán. Vannak olyan hírek is, hogy Wilson elhalasztotta európai utazást, sőt egyáltalán le fog mondani arról, hogy a béketárgyalásokon részt vegyen. E híreknek természetesen nem sok hitelt lehet adni. A legújabb eseményekről szóló jelentéseink a következők: Hildapest, november All. Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter ma folytatta a tárgyalást a cseh-szlovák küldöttséggel. A ma délelőtti megbeszélésen már áttértek a főbb pontok részletes megvitatására. Miután ezek a tanácskozások az állami és gazdasági élet egész területére kitérnek, nem lehetetlen, hogy a tanácskozásokat ma sem tudják befejezni. Ez esetben holnap tovább tárgyalnak. Ha már a mai napon sikerre vezetnek a tárgyalások, akkor az egyezménytervezetet hozzájárulás végett bemutatják a ma este összeülő minisztertanácsnak. Ez esetben a részletes tárgyalás, amely valószínűleg hosszabb ideig fog tartani, a jövő hét elején kezdődik meg. Jászi miniszter és a cseh, illetőleg a tót megbízottak közt tizenöt vármegye impériuma tekintetében folynak a tárgyalások. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy nem végleges megállapodásról van szó, csak ideiglenes rendezésről. A mostani megegyezés egyáltalán nem prejudikál a békekonferenciának. Ezt megállapítja az egyezmény első szakasza is, hogy tudniillik a határok megállapítása, illetőleg a vitás területek hovatartozása dolgában csak a békekongresszus illetékes. Most csupán az önrendelkezési jog érvényesítéséről, illetőleg az autonómia életbeléptetéséről van szó. A tótok átveszik az imperiumot azokban a vármegyékben, ahol ötven százaléknál több a tót lakosok száma. Annak a tizenöt vármegyének, amelynek sorsáról tárgyalunk, egy millió kilencszázkilencvenötezer lakosa van. Ebből a magyar 137,000, német 133,000 és tót 1.525,000, rutén 45,000. E tizenöt vármegyének 76,5 százaléka tót, 11,9 százaléka pedig magyar. A rendezés folytán öt vármegye teljesen a tótok impériuma alá kerül. Tizi megyében körülbelül a járások fele került tót közigazgatás alá. A nyugati tót megyék közül Pozeny vármegye három járás kivételével teljesen magyar imperium alatt marad. Természetesen Pozsony városa is. Árva vármegye teljesen tót közigazgatás alá kerül. Hontmegyében két járás lesz tót közigazgatás alatt, azonkívül Korpona, Selmecz és Bélabánya városok. Liptó megye egészen tót közigazgatás alá kerül. Nógrádból két járás megy át a tótok kezébe, Nyitrából egy járás és Érsekújvár város kivételével az egész megye tót közigazgatás alá kerül, Trencsén, Turócz és Zólyom megyéket a békekötésig egészen átadjuk a tót közigazgatásnak. Gömörből négy járást, ezenkívül Nagyrőce és Jorlsva városokat. A keleti,tót megyék közül Sárosban egy járás kerül teljesen tót közigazgatásba, Szepes megyét a gölnicbányai járás és Gölnicbánya kivételével tót közigazgatásnak adjuk át. Ung megyében csak a szobránci járás megy át tót közigazgatás alá (a megye legnagyobb része rutén), Zemplén vármegyéből a négy északi járás tót Imperium alá kerül. Abaúj vármegye teljes egészében magyar közigazgatás alatt marad. Összesen hatvanhét járás kerül tót közigazgatás alá. A megállapodás szerint a városok közül Pozsony, Érsekújvár, Léva, Loszinc, Rimaszombat, Dobsina, Gölnicbánya, Kassai. Ung