Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-11 / 191. szám

:delmagyarorszag Szeged, 1919 szeptember 11. A fehérpénzről és pénzintézeteink jövőjéről. ük Jk —jä­h——i­ oyU^i»#ta» — .^«ümé pü/» tudósiÁonktót.% Rótta Lajgenak ismeri a fifit&'úg » proletárt«. • Békében. né§ahogfa budapsti pen,­ nal­ ässpt íík*ero^öi me&eigüfek. A Laps# egyik legutátoros száma bogiak jutott, « abbél kössÁijük a következő érdekes cikket: fto. fahtimv­ímk üy#fo, a Magyar Jelzá­­log Hitelbank elnök-igazgatója, a fehér pénzre vonatkozó kormányintézkedésről és a magyar pénzpiac jövő kilátásáról a következő nyilat­kozatot tette: —­ A helyzet Budapesten jelenleg az, hogy az értékpapír-készletek érintetlenek­ és a sápi' tartalmával sem történt baj. A bolsevikiekn­ek­,­­úgy látszik, nagy­ nehézségeik voltak az érték­papírok értékesítése körül- Bizonyos, hogy megvolt a szándék bennük, hogy ezeket érté­kesítsék, erre vall az a körülmény is, hogy a papírokat már átszállították a pénzintézeti köz­pontba. Onnan most már­­ hiánytalanul vissza lehet vinni rendeltetési helyükre.­­ A bankok készpénzkészletét a kommunis­ták csaknem az utolsó fillérig igénybe vették. Az egész közigazgatási életnek legiminensebb baja éppen ezért az, hogy sem az államnak, sem a bankoknak ima állnak rendelkezésre fizetési eszközök, annál kevésbé, mert Magyar­­országon t­esaurált, általam legalább hét milliárdra becsült kékpénzmennyiség a helyzet bizonytalansága miatt továbbra is t­esaurálva marad.­­ Ebből, de erkölcsi és politikai szempont­ból is igen súlyos hibának tartom, hogy a magyar kormány a fehérpénznek 20 százalék erejéig, a postatakarékpénztári jegyeknek pedig 100 százalék erejéig a forgalomképességét meg­hagyta. Ennek az intézkedésnek semmiféle belső jogosultsága sem volt. Az az argumentum, hogy ennek meg nem történte esetén nem állt volna elég fizetési eszköz rendelkezésre, nem helytálló, mert a forgalom lebonyolításának lehetővé tétele érdekében a mindenki által t­esaurált pénz más fizetési eszköz hiányában előbújt volna, sőt a bolseviki pénz érvénytelenítése lett volna az egyetlen kényszerítő eszköz arra, hogy a kékpénz ismét forgalomba jöjjön. A rosszabb pénz mindig kiszorítja a forgalomból a jobbat és addig, míg a fehér- és postataka­­rékpénz fizetési eszköz gyanánt szerepelhet, a kékpénzt senki sem­­ fogja merni kiadni.­­ Arról, hogy a fehérpénz értékének csök­kenése igen sok embert érzékenyen károsítana, Mad­arassy-Beck igen egyoldalúan ítél. Azt mondja, hogy a fehérpénz leginkább a volt kommunisták kezében van, akiknek nincs joguk panaszkodni, ha ez a pénz értékét veszti. Ez köztudomás szerint sem áll, mert sok buda­pesti, vagy más városbeli embernek, aki nem volt kommunista, minden kis pénze fehérpénz. — Magyarország legégetőbb közgazdasági problémája­— folytatja tovább Madarassy-Beck — természetesen az élelmezés kérdése. Ez első­sorban politikai kérdés, mert az antanttól függ, , hogy a szó legszorosabb értelmében éhező Budapestet mily politikai konstelláció feltételével hajlandó a blokád megszüntetése által az éh­ I­aláltól megmenteni, másodsorban financiális kérdés, mert mihelyt a politikai nehézség meg­szűnik, felmerül a másik, rettenetes súlyos probléma: hogyan tudunk az élelm­iszerekért fizetni, mi­ vogy ezeknek a kérdéseknek a megol­dása csak valamennyire is megközelíthető legyen, elsősorban az kellene, hogy legalább mi magyarok megértsük egymást és­ egyetértve, összefogva­­ agyirányban dolgozzunk. Fájdalom, néhány napi pesti tartózkodásom alatt , éppen az elte későjét tapasztaltam.­ A politikai küz­delmek épp oly, mvé&é tiszták, mint melóit; az 0ymás ellen xM gym>t<$ és •rósz­­$zabb~ mini wmp­ ■ !\ társadalom egyensúly­­helyzete teljesen föl van fordítva és igy hosszú idő kell még annak a reményéhez is hogy a rendes állapotok ismét helyreá­lljanak.­­ Ami a pénzintézeteket illeti természetes, hogy Magyarország összezsugorodása követ­keztében ezek úgy méreteik, mint számuk te­kintetében messze felülhaladják azt a reális szükségletet, amely ebben, a teljesen lerongyo­lódott és leromlott­ közgazdasági helyzetbe meg fog nyilvánulni.. Valószínű tehát, hog fúziók és egyesítések útján fog igyekezni ama­i­ közgazdaság egyrészt apa,hogy financial­ vállalatainak erejét növelje, m­ásrészt arra, hog azok szám­át a viszonyok változásának mente­teiően csökkenje, óráját és ékszereit javíttassa elsőrangú óra- és­­ ékszer­üzletemben. Szolid árak! Órákban és ékszerekben nagy raktár. 154 FISCHER K. 154 KORZÓ-KÁVÉHÁZ 5* FELLETT. ď Német-Ausztria A nemzetgyűlés így lefogúlag tiltakozott az erőszak ellen, elírta a lítmia Bécs. Nevezetes ülése volt tegnap a német­­ausztriai nemzetgyűlésnek. A német-osztrák nép képviselői tegnap döntöttek az antanthatalmak által eléjük nyújtott békeszerződés­ elfogadása felett. Német-Ausztria jövendő sorsá­­ tegnap pecsételte meg a nemzetgyűlés határozata. Nyu­gati szomszédunk ezzel a határozattal egy sú­lyos megpróbáltatásokkal teli, hosszú törté­nelmi korszakot zárt le, hogy megnyissa kapuit a bizonytalan, ködös és küzdésteljes jövőnek. A jelentőségteljes ülés lefolyásáról alábbi távirati tudósításunk számol be: Ausztria megegyezett Németországgal. megnyitása után Benner állam­­saint-germiani b­éke­tá­rgy­a­l­á­so­k­ról Az ülés kancellár­ja . ... adott beszámolójában ismertette azt a változást, mely az első és a végleges szerződéstervezet között a békefeltételek szellemében történt.­­ A békedelegációnak szívós harcot kellett folytatnia az eredeti tervezet lehetetlen fikciói ellen s e harc eredménye a­ Ház előtt fekvő békeszerződés. A saint-germaini béke nemzeti és politikai eredménye az, hogy államunknak „Ném­etauszt­­riá“-val való megjelölése nem felel meg főbbé a tényeknek. A Szudéták vidékein lakó német­ségnek az alpesi némiességtől való­­ elszakítása folytán államunk lényegében immár csak az alpesi németség köztársasága, bizonyos értelem­ben másolata a svájci köztársaságnak : önkor­mányzati joggá­ felruházott városok és vidékek szövetsége. Legfájdalmasabb kötelességem­et te­r­jesítem, am­ikor közlöm a Házzal, hogy a béke­­szerződés megfoszt bennünk­et azon ilhatározá­­sunk szabadságától, f­ogjr Németországhoz csat­lakozhassunk. Meg kell kísérelnünk, hogy egye­lőre legalább a magunk lábán megállhassunk. Az Alpesek németsége a szerződés értelmében Osztrák Köztársaság név alatt nemzetközi elismerésben részesül. Azt hiszem, hogy arra való tekintettel, hogy az egyedüli jogutódlásunk fikciójából származó következményeket elhárítottuk, vállalhatjuk ezt a nevet, azzal a feltett szándékkal és fentartással azonban, hogy államunk új, sza­badon alakított és szabad állam, amelynek semmi köze az úgynevezett osztrák tradíciókhoz. (Élénk tetszés a baloldalon.) Az államkancellár végül kéri a nemzet­gyűlést, hogy a kabinettanács határozatához képest írja alá a szerződést. Hozzák meg azt az áldozatot, amelyet kérünk, zárják el a múltat és nyissák meg előttünk a jövőre ve­­­­zető utat. (Élénk tetszés és taps.) A békeszerződés végzetes feltételei. Az állam­kancellár beszédét követő vita során Hause előadó azt fejtegette, hogy a szerződés annak dacára, hogy egyes pontjait sikerült meg­változtatni, még mindig alkalmas arra, hogy megfojtsa a köztársaságot. Ajánlja a szerződés elfogadását. Winghofer (nagynén­et) pártjának elutasító magatartását indokolja és kifejezést ad annak a reménységének, hogy a szerződés még­ nem az utolsó szó a béke kérdésében. Leuthner (szociáldemokrata) hevesen bírálja a békeszerződést és kijelenti, hogy a nép­ min­den reménye a népszövetségben van, a néme­tek önrendelkezési joga végül is diadalmas­kodni fog. Renner államkancelár, a nagynémetek szóno­kával polemizálva a szerződés elfogadásának szükségességét hangoztatja. A tiroli képviselők nevében kojui képviselő kijelenti, hogy a­­ K­odak Déltirol elalakítására való tekintettel nem vehetnek részt a határozat­hozatalban. Nagyhatású szavakkal foglal állást a déltiroli németekre k­ényszeritett idegen ura­lom ellen. (Élénk tetszés.) Kunschak (keresztényszocialista) az antant kisérőjegyzékének állításait cáfolgatja. Maelits (szociáldemokrata) fölolvassa több stájerországi, karinthiai és alsóausztriai képvi­selőtársa nyilatkozatát, amely tiltakozik Ausztria megrablása ellen és kijelenti, hogy ő és társai a szerződést nem fogadják el. A köztársaság teljesíteni akarja a kötelezettségeket. Dr. Renner államkancellár szót kér, hogy a belföld és a külföld nyilvánosságának emléke­zetébe idézze a nemzetgyűlés elhatározásának fontosságát. Ha ő és egyes szónokok kijelen­tették is, hogy a békeszerződés számos rendel­kezése megvalósíthatatlan, mégis hangsúlyozza, hogy ezzel nem azt akarja mondani, hogy a köztársaság azt, amit vállal, nem akarja telje­síteni. A legbecsületesebb jóakarat vezet ben­nünket akkor, amikor a szerződést aláírják, ámde maga az antant is elismeri békefeltéte­lekben, hogy még nincs tisztában azzal, mily messzire terjed teljesítőképességünk. Az állam­­kancellár azután megállapítja, hogy az antant a Ház előtt fekvő Szerződéstervezettel az utolsó szót mondta ki , hogy erre az utolsó szóra, csak igen, vagy nemmel válaszolhatunk. Efelett a tervezet felett, mely hat millió ember sorsát dönti el, sokkal hosszabb ideig tárgyaltunk. •mm*..****» ■— •­ '­........................................... A rr ® A­t­L WIGNER szöveted selypek, barb­étok, vasa* nak,zefirefe és összes textiláruk leg* olcsóbban nagy választékban kaphatók TESTVÉREK­­ jivatáruházában 1 őszi szezonra

Next