Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)
1919-10-01 / 208. szám
Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. Szeged, 1919 óra 40 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre • 43.— K egy hónapra 8.— K Esrves szám ára 40 fillér. VIII. évfolyam 208. szám. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 305. Szerda, október 1. Adópolitika. i. Sokan időszerűtlennek vélhetnék, hogy e pillanatban, amikor hazánk jövendő határai még ismeretlenek, mikor a közelmúlt eseményei következtében fölzavart kedélyek még izzásban vannak és a jelenben is ezer más fontosabbnál fontosabb kérdés vár sürgős megoldásra, a jövendőben követendő adópolitikánkról s magáról az adózásról óhajtok írni és arra a közvéleménynek figyelmét fölhívni. Bizonnyal a majd megoldandó ,fontos kérdések között is előkelő helyet fog az adózás kérdése elfoglalni s nem látszik fölöslegesnek ezt a kérdést már most, per longum et latum,tárgyalni. Hogy a négy és fél évig tartott háború és annak befejezése óta lezajlott események okozta rendkívül súlyos terheket, amelyek a békekonferencia határozatai következtében ma még előre nem látható mértékben növekedni fognak, hogyan fogja a magyar adózó polgár, különösen egyes adózó osztályok elviselni, hozzászólni nemcsak minden polgárnak joga, de saját jól fölfogott érdekében ,kötelessége is, igazságos és Magyarország lakosságának minden rétegét egyenletesen érintő adókról, amelyek közmegnyugvást is keltsenek, csakis akkor lehet majd szólanánk, ha azok valamennyi társadalmi rétegnek a hozzászólásával és megnyugvásával jönnek létre. Szerintem éppenséggel nem elegendő, hogy egyedül a majd összeülő népparlament, minden külső befolyás nélkül határozzon az adókról, bárha az egész nép képviselőjeként fog is szerepelni Ahhoz, hogy valóban helyes adótörvényeket alkosson, szükségesnek mutatkozik, hogy a társadalomnak minden rétege foglalkozzék e kérdéssel, és nyilvánítsa akaratát és álláspontját a rendelkezésre álló sajtóban, vagy más módon. Természetesen nagyon nehéz feladat volna már ma — anélkül, hogy az elviselendő terhek a maguk teljes nagyságában, a határok, amelyekkel körülvett országra e terhek hárulnának, ismeretesek volnának — a megalkotandó adótörvényeket illetően részletes követelésekkel föllépni, mert hogy a teljesen átformálódott ország és társadalom, az óriási mértékű eltolódások folytán, csak új adózási elvekre alapított új adótörvényekkel kormányozhatok, az kétségen fölül áll. Okulva azonban eddigi adótörvényeink hibáin és egyoldalúságán, nagy általánosságban megjelölhetők azok az irányelvek, amelyeket egyes termelőosztályok, különösen pedig a kereskedő- és iparosvilág megnyomorítása nélkül figyelmen kívül hagyni nem szabad, amelyet pedig eddig is mostohagyerekként kezelt a magyar adópolitika. Úgy vélem, minden magyar adózó polgárnak első és fontos érdeke, hogy a megteremtendő adótörvények mindenki által könnyen megérthető nyelven szerkesztettek legyenek. Eddig ugyanis, úgy az egyenesadó és egyéb pénzügyi törvények, mint pedig az ezekhez kiadott különféle végrehajtási rendeletek olyannyira érthetetlenek, zagyvák és abszolúte magyartalanok, hogy valósággal külön alapos tanulmányt kell végezni, amíg az ember valamelyiket alaposan megértheti és ráeszmél a törvény szellemére és intencióira. A kereskedő, nagyiparos, intelligenciája dacára is képtelen a törvényt vagy a rendeletet megérteni, a magyar törvénykezés nyelvének közismert nehézsége és érthetetlensége miatt. Hiszen akárhányszor ügyvédembernek is munkát ad és fejtörést okoz az alkalmazandó törvénynek megértése és helyes értelmezése, noha megszokta a magyar törvénykezés nyelvét és stililált Sajátságos jelenség, hogy, a mindenkori pénzügyminiszternek a törvény tárgyalását előkészítő szakszerű beszéde és a a törvényhez megszerkesztett indokolás érthető és élvezhető is, ellenben a törvény maga legtöbbnyire magyartalan, zagyva és egyik-másik fejezete teljesen érthetetlen. Az oka ennek a sajnos körülménynek például az adótörvényeknél, hogy majdnem minden adótörvényünk — a háborús adótörvényeket is beleszámítva — nem eredeti elmeszülemény, hanem szolgai, de rossz fordítása a hasonló osztrák adótörvénynek. E megállapítási valóságáról meggyőződhetik mindenki ha —s teszem azt — a magyar hadi nyereségadóról szóló törvényt az osztrák hasonló (j.Kriegegewinn sieuergesetz“) törvénnyel tsszt Az eredmény ugyanis az lesz, hogy forgó magyar adótörvényt tökéletesenen megérti, aki a hasonló osztráá! előzőleg áttanulmányozza. A körülmény, hogy adótörvényeknk előtt teljesen érthetetlenek, az oka, adózók nincsenek azzal tisztában, a egyik-másik rendelkezése hasznukra rukra vari-e, ez okból pedig két éltnek csületés, tgy a maguk, mint pátiga érdekét is szem előt tartó vallomásadásra, például esetet, hogy valaki az adóvallomásban egy, a törvény által is megengedett leírási tételt figyelmen kívül hagyott, noha e tétel bevonása által az adóalap jogtalanul több százezer koronával növekedett. Segíteni azonban ezen a dolgon már nem lehetett, mert csak a jogorvoslat alkalmával jött rá az illető adózó ügyvédje. Dr. Schulhof Emil. ho lafkt y az[ törvények] vagy kádlet-i incstár. TudokJ A francia városkormányzó sajtóirodájából. A városkormányzó-tábornok a város polgármesterének pénzbírságokból befolyt 10.000 koronát adott át a város jótékonysági intézményei részére. De Tournadre s. k., tábornok-városkormányzó. Rendelet. A tábornok-városkormányzó 1000 (azaz ezer) korona pénzbírsággal sújtja az Új Magyarország című szegedi napilap kiadóját, amiért a kiadott parancs megkerülésével több ízben is lapja utolsó oldalán közölte a városkormányzó rendeleteit. De Tournadre s. k., tábornok-városkormányzó. mintá J szóban-] 5 köny-1 ‘örvényt] A német munka föllendülése. (Saját tudósitónktól.) A londoni „Daily Chronicle“ egyik multbeli száma érdekes tudósítást közöl arról a nekilendülésről, amellyel Németország újra hozzálátott a munkának. Angliában és Amerikában már megjelentek a konkurrens német ipar gyártmányai, a híres „Made in Germani“ feliratokkal. Az angol lap kiküldte tudósítóját Németországba, hogy megállapítsa : hogy mi az a csuda, amely két héttel a béke megkötése után képessé teszi a német ipart arra, hogy az angolok iparával a saját országukban felvegye a versenyt. A tudósító mindenekelőtt megállapította, hogy a forradalom folytán elterjedt mr..nkatlanságot s a folytonos bérsztrájkokat rövid idő alatt felváltotta az általános munkakedv. Az iparcikkek után, amelyek ára 35 százalékkal esett, megindulnak lefelé önként, maguktól, minden kényszerrendszabály nélkül az élelmiszer-árak. A kikötőkben pedig hatalmas óceáni járókat raknak meg német iparcikkekkel ... I. Az első szállítmány, amely Angliába érkezett, festékáru volt. Az angol textilipar húzódott a német gyártmány felvételétől. A népiét áruk keresetlenül hevertek a Themse-kikötőkben,, a textilgyárak a drágább (és minőségben sem oly kiváló) angol festékanyagot dolgozták fel. Németországból azonban Amerikába vittek a filin-gyártmányokat s az amerikai textilipar, amely alig várta az első német festékküldemény megérkezését, két hét alatt már Angliába is szállított német anyag felhasználásával készít textilárukat. Ez az amerikai áru szebb és olcsóbb, mint az angol s a britt textilipar — mondja a Daily Charnicle — kénytelen lesz akarva-nem akarva hozzányúlni a német anilingyártmányokhoz, különben nem fogja bírni a versenyt az amerikai, tehát német segédanyagokkal készült árukkal. Már pedig, ha az angol textilipar tönkremegy, ez az egész országra nézve elviselhetetlen csapás volna. Ez az egy esemény már megtörte a háború hosszú évei alatt szisztematikusan előkészített bojkottot, amelynek fentartására pedig a ligák és hazafias szövetségek egész sora létesült Angliában. Azóta Németország már IV fi n SS parfümök és szappanok, harisnyák, rövidáru cikkek * Cl II I Q és szabókellékek versenyképes árakban kaphatók SS O w SS Ó SS IC-c.g'oas.i.cs-'téx 11. (MQller-palota.)