Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)
1919-10-10 / 216. szám
Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. Szeged, 1919 Ára 40 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre , 48.— K egy hónapra 8.— K Kiadóhivatal: SZEGED, KARÁSZ UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonját 305. VIIII évfolyam 2l, számt. Péntek, október 10, a polgársága Tömörüljön A liberális polgári pártok országszerte való megszervezésének munkája vasárnap megkezdődik Szegeden. A polgárság zöme tehát csak most kerül abba a helyzetbe, hogy politikai állásfoglalásáról végkép döntsön. Magyarország sorsáról van szó, a tét megéri, hogy mindenki, mielőtt határozna, jól a lelkébe nézzen és alaposan tájékozódjék. Ezt a tájékozódást kívánják megkönnyíteni az itt következő sorok. Ha megkérdeznék Friedrich Istvánt, hogy mik ma Magyarországon a kormányképesség feltételei, ő sem felelhetne mást, mint azt, hogy miniszter ebben az országban csak az lehet, aki 1. jó hazafi, 2. megbízható polgár, 3. jó keresztény és 4. egyesíti magában mindazokat a feltételeket, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy békét tudjunk kötni, megtarthassuk a nemzetgyűlési választásokat, megkezdhessük a rendteremtést és a munkát. Ezek egyike-másika persze nem általános érvényű szabály. Például: a polgári miniszterek mellett szükség van a kabinetben a munkásosztály képviselőire is. Így, többes számban, Friedrich megmaradt az egyes szám mellett és nem a munkásosztály egyik képviselőjét, hanem egy munkást vett be a kormányba. A két dolog között van egy kis különbség, különösen akkor, ha a kormány érdekei mellett a munkásság, sőt az ország érdekeit is tekintetbe vesszük. Dehát, édes Istenem, kicsire nem nézünk. Különösen akkor nem, ha rövid időről van szó. Ez az oka annak is, hogy az egyéb kivételeket nem firtatjuk. Főbb vonásaiban megáll az a négy pont, amelyben szerintünk Friedrich István is tömörítené a kormányzóképesség feltételeit. Ezek után egy ismét közkeletűvé vált kifejezéssel kell még leszámolnunk, amelyet átvettünk a régi politikai frazeológiából és úgy használunk, mintha arról lenne szó, hogy ki képviselje Kutyabagost a képviselőházban. Előszeretettel mondogatják ugyanis, hogy ami Pesten hetek óta történik és történni fog most az egész országban, semmi más, mint pártok tusája. Ez, enyhén szólva, vaskos tévedés. Lehet, hogy szerep jut a pártok e tusájában az érvényesülési vágynak, a személyes ambíciónak, a pártérdekeknek is. Azok persze, akik a pártharcok jelentőségére szeretnék lesülyeszteni, érni most.történik, azt mondják, hogy a liberális pártok támasztották fel a pártoskodást, ez ősi magyar átkot. Mi ejészel az állítással nem szállunk perbe, ahelyett a történelmi időkhöz mért egyszerű szavakkal arra kérünk mindenkit, hogy fontolja meg, pártharcokról van-e most szó, vagy pedig arról,hogy az ország kormányzását olyan férfiaik vegyék a kezükbe, akik béke és rendet tudnak teremteni künn és benn ? Magyarország jövőjéről, Magyarország életéről van-e most szó ? Arról van-e most szó, hogy ki alkalmas arra, hogy az ország élére álljon ? Ismételjük: nem igaz, hogy pártharc, ami most történik. Ismételjük: az ország újból való megmentéséről van szó. Arról van szó még akkor is, ha a liberális blokkot egyelőre nem sikerült megcsinálni, ami egyébként sem jelent többet, mint azt, hogy a harc formáját, taktikáját nem találták még meg. Fontos, hogy ezzel ezentúl mindenki tisztában legyen. Az, hogy minél több tagja legyen a függetlenségi pártnak, vagy más liberális pártnak, csak másodrendű kérdés. Nagyon fontos a tömörülés is, de csak azért, mert a kitűzött cél eléréséhez ez is egyik eszköz. Ha pedig most nem néhány párt, hanem a nemzet életösztöke dolgozik és lelkiismerete kiáltozik, ha nem arról van szó, hogy melyik pártnak legyen több tagja, hanem arról, hogy kikből alakuljon Magyarország kormánya, mert igenis erről van szó, akkor meg kell vizsgálni, hogy a nemzet létérdeke szempontjából kik alkalmasak arra, hogy miniszterséget kapjanak. Elsoroltuk már azokat a személyes jótulajdonságokat, amelyek bizonyára Friedrich István szerint is miniszterségre kvalifikálnak egy politikust. Bizonyos, hogy a miniszterelnök rövid, de babért gazdagon termő politikai karrierjének egy korábbi korszakában, például az októberi forradalom idején, egészen más föltételeket állított volna fel. Az nagyon régen volt, mindenki tudja, hogy a miniszterelnök most körülbelül így beszélne. De hiszen ezek általánosan hangoztatott föltételek. Meg kell tehát kérdezni: Ki jobb hazafi és megbízhatóbb polgár, Friedrich István vagy Lovászy Mádon ? Ki ez a Friedrich István? Mióta ismeri a nemzet? Mit tett? Mi igazolja nagy képességeit? Be kell-e ezzel szemben mutatnunk Lovászyt, a függetlenségi eszmének ezt a régi, puritán és nagyképességű harcosát, ezt az elvhű, bátor politikust ? Kezdők kellenek-e most az ország élére, amilyen Friedrich, vagy régi, rutinirozott, múltjukra hivatkozni.ti$a politikusok, amilyen Lovászy? Meri-e bárki azt mondani, hogy Friedrich jobb hazafi, mint Lovászy? Hol volt Friedrich, amikor Lovászy hónapokkal a proletárdiktatúra kikiáltása előtt a polgárság képviseletében figyelmeztetni mert a veszedelmekre, amelyeket a helyzet folytonos balra való eltolódásában felismert? Hol volt Friedrich, Böhm, népbiztos államtitkár-társa, amikor Lovászy feláldozta a miniszterséget a polgárságért? Ki a megbízhatóbb, vezérszerepre inkább hivatott polgárt Friedrich vagy Lovászy?Friedrich is keresztény, Lovászy is keresztény. A történtek ismerete után kétséges-e, hogy Lovászy a jobbik keresztény? Legyőzött ország vagyunk, békét kell kötnünk. Nem az antant érdeke, a mi érdekünk, hogy minél előbb megkapjuk a békét. Ha Lovászy lett volna azóta a miniszterelnök, amióta Friedrich, már együtt ülne a nemzetgyűlés és ha esetleg nem is lenne még meg a békénk, bizonyára tárgyalnánk már róla. Ha tehát azt nézzük, hogy a még mindig tartó meddőség és szárazság helyett a konszolidálás ermékeny útjait járhatnánk már, megint könnyű a felelet arra a kérdésre, hogy ki a jobb miniszterelnök: Lovászy vagy Friedrich? Nem pártharcokról van tehát szó, hanem az ország sorsáról. Nyugalom és béke nélkül itt sem indulhat meg a termelő munka, mindannyiunk éltető eleme. Nyugalom és béke pedig becsületes demokrácia nélkül elképzelhetetlen. Az országnak olyan kormány kell, amilyen képviselőház. Egyesítve legyen benne valamennyi társadalmi osztály. Meggyőződésből egyetlen polgár sem mondhatja, hogy azok a pártok, amelyek az erők tömörítésére alkalmasak, nem kizárólag alkalmasak az ország kormányzatának átvételére. Akár az ország, akár a polgárság, akár a kereszténység, akár a béke művének nagy és igazi érdekeit nézzük. Itt a legfőbb ideje, hogy mindezeket és még sok mindent jól átgondolják. Vasárnap a legnagyobb liberális párt hivatott vezére részéről elhangzik a hívó szó. Tömörüljön a polgárság. Az is, aki eddig kitartó volt, az is, aki veszteg maradt, az is, aki tántoríthatatlannak mutatkozott és az is, aki megingott. A francia városkormányzó sajtóirodájából. A városkormányzó-tábornok folyó hó 6. és 7-én kelt elhatározásával a következő bírságokat rótta ki az alább felsoroltakra a kiviteli tilalom megszegéséért: • ^ Pál Ferenetté (já$zo$ztaszla) 3000 korona, Lázár Jánosné (Jászosztaszla fiCO, Veres Mariska (Kiskundorozsma) 120, Takács Sándor (Kiskundorozsma) 120, Sándor Jánosné (Szeged) 80, Schwartz Ferenc (Sándorfalva) 260, Reichjath Lili (Zsombolya) 20, Marátusz József (Szeged) 500, Bonyák Jánosné (Szeged)*’300, Erdélyi Mihályné ((Újszeged) 200, Deli Mihály (Csurog) és Fülöp Mária (Mohos) 100, Deutsch Salamonná (Budapest) 20 korona. DE TOURNADRE tábornok-városkormányzó. " Kirótt bírságok. |