Szeged, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-19 / 54. szám

Szeged, 1920 október 19. SZEO ED ENDRÉNYI LAJOS SZEGED, október 18. Elparentálni, jubileumokról írni sohase szerettem. Ne vegyék zokon, akik már jubiláltatták, azok se, akik esetleg jubiláltak)i akarják magukat, egy tekintetb­n mindig azonos el­bírálás alá fognak esni azokkal, akik meghaltak. Róluk is csak jót szabad írni. Endrényi Lajos 70 évet élt. Sose jubiláltatta magát A leg­szebben halt meg. Nem azok közül való volt, akiknek bizonyára egy­szerű koporsóját (olyan egyszerű, mint amilyen puh­­án az élete volt) dagályos jubileumi vagy halotti be­széddel kell megkoszorúzni. Amit életéről a fájdalom őszinte hangján el lehetett mondani, azt már elmond­ták. Mást mint amit eddig megírtak, mi se tudnánk inni. Ehelyett meg­­rajzo­juk őt, a szegedi lapkiadás szerencsés, emellett azonban dolgos és becsületes kezű nesztorát olyan­nak, amilyennek élete utolsó évei­ben láttuk és aminőnek valósággal beékelődött a lelkünkbe. Vannak emberek, akik bizonyos koron túl, kinél előbb, kinél később következik ez be, meg tudnak ba­rátkozni a halál gondolatával. Ter­mészetesen a halál gondolatával is, mint minden más gondolattal, csak az barátkozhatik meg, aki foglalko­zik vele. Ehhez pedig, a halál gon­dolat­ával való foglakozáshoz, nem feltétlenül életuntság kell. Sőt ez épp annyira kevés, mint az élet hiúságaival való kizárólagos és ál­landó foglalkozás. Endrényi Lajos, mondják, élete utolsó éveiben na­gyon sokat szenvedett. Közvetlen környezetén kívül mégis aligha van valaki, akinek e szenvedéseiről em­lítést tett volna. Azt azonban min­denki, aki csak egyszer is beszélt vele, észrevehette, hogy ritkán talál­hatni embert, aki halkan annyira a természettől fogva, olyan szépen és tisztán beszélne, mint ő. Soha egy hangos szavát nem lehetett hallani. És ez nemcsak a hang dinamiká­jára, hanem a stílusára­­ is értendő, mely hajlékonyan simult­ az ő csen­des, békés modorához. Endrényi Lajos talán nem is ismerte az erős szavakat. Akk­or sem, ha bántot­ták Annak, aki beszélt vele, képte­­lensé­g vo­t ama érzés meghatódott­­sága nélkül várni el tőle, hogy Íme egy bölcs, egy meghiggadt, egy csendes, egy tiszta öreg, aki meg­békélt­­ a halállal. Ez azonban, azt hiszem, a kiseb­bik művészet. Sokkal nagyobb fel­adattal birkózott meg sikeresen, akiről el lehet mondani, hogy meg tudott békülni­­ az élettel. Endrényi Lajost földi pályafutása utolsó éveiben olyannak látjuk, aki ezt is meg tudta csinálni. Bizonyos, hogy már évekkel ezelőtt se érte volna készületenül a halál. Bizonyos, hogy rég elintézett­ min­dent, ami utolsó munka vár ö­tödi létben a gondos családapára, a jó főnökre, a derék munkásra, a köte­lességtudó honpolgárra. Bizonyos, hogy felszámolta az életet, bizonyos, hogy mindezt pontosan, gondosan és igazságosan tette. Endrényi Lajos, úgy gondoljuk, mérlegelte, hogy képessége és szorgalma révén erkölcs­ökben és anyagiakban mi illette meg az élettől és hogy azzal, ami megillette, milyen arányban van az, amit kapott. Ama ke­vés szerencsések közül való volt, akiket ez az arány kielégített. E lelki egyensúlyának kialakulását nagymértékben segítette elő gon­dolkodásmódjának puritánsága és józansága. Nem vágyott többre, mint amit elérhetett; amit el akart érni, azt válogatott és tiszta eszközökkel igyekezett elérni; amire vágyott, azt elérte, mert józansága mindig meg­óvta az üzleti és közéleti kalandok­tól, az egészségtelen és rikító szél­sőségektől. Neki nem is maradt adósa az élet. Viszont­­ okos és hálás volt. Ezért adatott meg neki a boldogság, hogy utolsó éveiben, melyeket csend és békesség lebegett be, elérkezett az élettel és halállal való megbékélés sokaktól óhajtott, de csak kevesektől meglátott révébe. A toll munkásai mélyen meg­­illetődve állnak e kivételes szeren­­cséjű ember koporsóji körül. A halállal valahogy megbékélve, de örökös elégedetlenségben az élette­l, pályája változatos eseményein okulni szeretnének. Lesz-e azonban egy is közülünk, aki elérhet abba a révbe, amelyből ő szenderült át, hogy ezzel se zavarjon senkit, csendesen, hal­kan, a halálba? k. s. Egy szegedi színésznő öngyilkossága Ajtis Ödönné reggelig tartó mulatság után agyonlőtte magát. dása szerint egy üveg „Cordial Mo­­dianót””, egy üveg „Colantrót" és öt üveg pezsgőt fogyasztott el, ami csak növelte a jókedvet, öt óra táj­ban, Kisházi Sári előadása szerint, ő eltávozott az étteremből, de addig semmi olyan tünetet nem látott Ajtainén a sugárzó jókedven kívül, amely arra engedett volna következ­tetni, hogy a „szép asszony“ sötét tervekkel foglalkozik. Ajtóinál reggel fél hétkor Horváth István (Fodor­ u. 35.) borfiú kísérte haza kocsin, mi­után partnerével előzőleg összekü­lönbözött. Ez valószínűleg nagyban hozzájárult az öngyilkossághoz. Távozása előtt még a Kasa étter­mében egy névjegyet adott át a borfiúnak és megkérte, ho­gy miután őt hazakísérte, adja át a barátjának. A névjegy egyik oldalán ez áll kusza sorokban : „Hazugság a mu­zsikaszó .. . bolondság az élet... Miskámnak!“ A másik oldalán a név­jegynek pedig erőteljes férfi két vo­nással ez van írva: „Alulírott ezennel kötelezem magamat, hogy Astainé sírjánál a Casinó valcert háromszor el­játszom halála esetén. Miért is még életében 1000 azaz Egy­ezer koronát felvettem“. (!) Midőn a borfiú a révjegyet át­­nyujtotta, Ajtainé b­ratis azt vála­szolta : — Mondja meg a sorok küldőjének, hogy már elutazott A fiú visszament ezzel a válas­­szal Ajtainéhoz, aki barátja kijele­n­­tésére zokogni kezdett. A pincérfiu­k távozása után követte el Astainé végzetes tettét. A barátjá éi kapott revolverrel a sezlónon v­égigheverve bal halántékon lölte magát. Az or­vos véleménye szerint, mivel a golyó az agyába fúródott, néhány pillanat alatt kiszenvedett. A szí­nésznő öngyilkosságé­ Fehér János TELEFON: 1111­ 171 TELEFON: Igazgatósak 455. IXwFM-UTMIWIUJLI Pénztár 1185. i Október 18-án és 19-én, hétfőn és kedden SZEGED, október 18. (Saját tudósítónktól.) A rendőri statisztika szerint — bármily misztikusan hangzik is — az őszi idő beálltával megkezdődik az öngyilkosságok szezonja A dér­­csípte levelek hullása ugy ljt­­szik valami ellenállhatatlan erővel húzza a föld sarába az élet csaló­dott, törtszivü vándorait... Vasárnap reggel a szegedi szín­ház egyik női tagja egy átmulatott éjszaka után öngyilkossági szándék­ból fejbelőtte magát és azonnal meghalt. Az eset részletei a következők: Ajtai Ödönné sz. Bartl Margit 32 éves, aradi illetőségű színésznő már régebb idő óta hangsúlyozta is­merősei előtt, hogy ellenállhatatlan lelki kényszer mindig az öngyilkos­­ság felé tereli gondolatait. A gaz­dag jólétben élő, közkedvelt szí­nésznő, kinek a férje orosz hadifog­ságban van, már a nyár elején is követett el öngyilkossági kísérletet, de a gyors közbelépés folytán sike­rült megmenteni őt az életnek. Ez eset után is azonban egyre hangoz­tatta életuntságát, illetve betegesen félt a jövő bizonytalanságától. Az utóbbi napokban azután annyira erőt vett rajta az életunalom, hogy vasárna­p reggel egy ötlövetű Velő­dog-revolverre­, amelyet három héttel ezelőtt önvédelmi célból kért el egy ismerősétől, Zárda­ utca 22 számú lakásán agyonlőtte magát. Szombaton este fél hét órakor egyik ismerőse társaságában kocsin érkezett a színházhoz. Előadás után ugyancsak az illetővel a Kass-étter­­mébe ment vacsorázni. Záróra után szilaj jókedve támadt és Kisházi Sári kolléganőjével mulatni kezdett. Kukac bandája húzta a szebbnél­­szebb nótákat. Ajtainé, a „szép as­­­szony*" pedig táncolt és énekelt. A kiskörű társaság a pincérek bemon­ Az évad uralkodó filmje­­ 8 részben, 6 folyta­ásban. Első folytatás: A FEHÉR MÜZMÉ. Főszerepben! MI A MAY. Előadások naponta 3, 5, 7 és 9 órakor. -------------------------------------------------------­nadrág ot öltöny^ felöltőt M­­CgDl bUd­ÜK 980 kor. 2850—3500 K 2300 koTonárT príma minőségű őszi divatszöve- * legújabb divat szerint készítek. CEI8NEA term, melyekből a legjobb kivitelben LIPOT férfiszabó*Korona-utca 15. sz. 162 3 (Vásárhelyi­ sugárút 29.) villanysze­relő fedezte fel, akit előző napon Ajtainé tíz órára a villanyvezetékek javítása végett, magához rendelt. Különös, hogy a házbeliek közül a revolverdörrenést senki sem hal­lotta meg és ők is csak a villany­szerelőtől értesültek az öngyilkosság­ról. Azonnal értesítették a mentőket és a rendőrséget, akik azonban már csak a beálló­­ halált konstatálhattak. A szép asszony életének tragikus befejezése, városszerte nagy rész­vétét keltett Október 18., 19. és 20-án VASGYÁROS Olasz film. Főszerepben p­l. Ocbelli a Belvárosi Móriban Kost érteitek! Han tühbüsh! Elsőrendű minőségű, ízléses kivitelű b­rillllíia. és átmeneti kabát újdonságok 194 Balázs Jenő áruházában^u I SZEGED, SZÉCHENYI­ TÉR 2. Kétévi börtönre ítélt szélhámos, Vásárhelyen suszter, Orosházán kis­­pap, Szenteto ayan zeneművész, őse­geden hadnagy volt. SZEGED, október 18. (Saját tudósítónktól.) Herczeg Lajos 20 éves cipészsegéd állott ma a törvényszék előtt, több­­rendbeli sikkasztással vádolva. Her­czeg mielőtt a rendőrség kezére ke­rült, szélhámosságainak sorozatával értékes kamert futott meg. Ez év májusában Hódmezővásárhelyen Far­kas cipészmestert s nagyobb men­­­nyiségü bőrt vett át, hogy azt gaz­dájának viszi. A portékával azonban megszökött és két hét múlva Oros­házán mint kispap tűnt fel. A papi reverendával is hamaros­n visszaélt s lakásadójától, Adamik Lajostól többrendbeli ruh neműt csalt ki és tovább rí­ott. Szentetomyán már mint költő és zeneművész szédítette meg a hiszékeny embereke és hat­rendbeli csalást és lopást követett el, így hadnagyié­ ello­pott egy öltöny ruhát, ennek iratai­val együtt. Et­ől kezdve mindenütt mint hadnagy szere­pelt és uniformisban járt. Majd át­­rándult Szegedre s ké­­rasszonytól kicsalt körülbelül tízezer koronát. Ezek végre feljelentették a katonai hatóságnál és körözés utján augu­z­­tus 5-én Csabán letartóztatták. Csa­bán mint repülős zászlós működött. A mai törvényszéki tárgyaláson töredelmesen beismerte bűneit és javulást ígért. A bíróság kétévi börtönre ítélte ötrendbeli sikkasztás és lopás miatt. Jönl Október 21-én Jön I A halál hírnöke I. rész 9 felvonásban, f­őszerepben LÉGÁR. JAni A Belvárosi Moziba. JSA» (Egy táviratunkat törölte a cenzúra.) A CSUDA. Arról vitáz a Mes­s pupák: Vannak-e még csudák ? ! A hMcs azt mondja: nem káét, És minden érve alapos. A pupák szól és fölnevet: — Ni, jár a villamos ! /

Next