Szeged, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-27 / 61. szám

gttftd, 1920 október 27. Ára­m korona. Szerda, I. évf., szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: . . ... ., SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Egy évre 280 kor. I Negyedévre:Ókor. Megjelenik napoflkét délután. Körcsey­ utca 6. , Telefon 13-33. Ratifikálunk! SZEGED, október 26. (tvs) Benyújtották a békeszerződés ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot. Nem egyéb ez, mint eszkomptálása azoknak a következményeknek, ame­lyek a nem a mi hib­ánkból reánk szakadt s nem a mi hibánkból el­vesztett háborúból folytak. A magyar nemzet, mely férfiasan és bátran állta a háborút, szenvedett és áldozott, mint senki többet, — a magyar nemzet elviseli ennek a sok szenve­désnek, ennek a sok áldozatnak mártíros következményeit is; a ma­gyar nemzet elviseli a hibáján kívül reászakadt újabb szenvedést és ál­dozatot is. Eszkomptáln­i fogjuk győztes elle­neink követeléseit. Az erősebb joga, ha nincs is meg benne az erkölcs és az igazság hatalma, pillanatnyilag, átmenetileg hatékonyabb minden egyéb jognál, minden egyéb szük­ségszerűségnél. Ezeresztendős dicső múlt joga, a műveit Nyugat védelmében elömlött tenger magyar vér igaza, a gazdasági és földrajzi helyzet szükségszerűsége mindmegannyi hatékony, virulens erő, melyet az erősebb joga most elfojtott, akcióképtelenné tett. — L'C volo, sic jubeo! — A béketárgyalá­sok alkalmával a békeelőkészítő­­bizottság nagy munkáját Apponyi Albert gyönyörű beszéd kíséretében oda fektette a győztesek elé; ebben a munkában jogunk, igazunk s a mel­lettünk tanúskodó szükségszerűség mind helyet talált: hallatta meggyőző szavát, hangsúlyozta a jogot, appel­­lált az igazunkra, reámutatott a gaz­dasági, politikai és földrajzi egység széttéphetlen együvétartozására. — Sic volo, sic judeo! — A győz­tesekkel szemben az apró szövetsé­geseknek volt követelése, amelyet a­­ Legfelsőbb Tanácsnak­ kellett esz­­komptálnia. Eszkomptálta is, mert könnyen eszkomptálhatta: nem a magadból fizetett. A béketárgyaláson ugyan kiviláglott az ántánt apró, éhes tagjainak igaztalansága és a mi igazságunk, de ez a helyzeten nem változtatott: a megszorult ántánt túl­zott ígéreteiből követelések fakadtak; minél megszorultabb volt az ántánt, annál csábítóbbak voltak az ígéretek. Most az erősebb joga érvényesül. Jog, igazság, szükségszerűség mind olyan erők, amelyeket az erősebb joga lebírt, hatástalanná tett. De el­következik majd az idő, amikor a győztes ittas öntudatja elpárolog, amikor az „erősebb“ gyengesége nyilvánvaló lesz — és akkor az igazság, a jog és az egységesség bálványt döntenek meg: a balkáni nagy­ás, a cseh kíméletlenség ször­nyű­ bálványát s nagyon valószínű, hogy az ántant-nagyhatalmak épp olyan közömbösséggel nézik ma­jd volt szövetségeseik tragédiáját, aminő közömbösséggel odavetettek bennün­ket elébük, a rablóvágyuk, a falánk­ságuk elé. Mikor jön ez az idő? Reméljük, nemsokára ! Apponyi beszélt a „tekintélyről“­ — A XIII. katolikus nagygyűlés harmadik napja. — BUDAPEST, okt. 26. Délelőtt 9 órakor a Jézus Szive templomában az Országos Katolikus Nőszövetség tagi j zászlószentelésre gyűltek össze. Horthy Miklósné volt a zászlóanya, Csernoch János bíboros-hercegprímás végezte a szertartást. A hercegprímás rövid beszédben a nőknek a keresz­tény életben való hivatását fejtegette. A megszentelés után a zászlóanya szallagot kötött a lobogóra, végül Hohenlohe Károly Egon herceg szent­misét mondott. Délután tartották meg a nagygyűlés il-ik nyilvános ülését, amelyen gróf Mikes János, Hindy Zoltán és Leopold Antal beszéltek. Utánunk gróf Apponyi Albert lépett a pódiumra és a tekintély fontosságáról tartott előadást. — Azt kívánják, hogy a tekintély elvéről szóljak, ami valóban nagyon időszerű, mert a tekintély csökke­­nése bajainknak, a világ bajainak egyik fő forrása. Tekintély alatt a szónak tágasabb értelmében minden olyan értelmi vagy erkölcsi felsőbb­­séget értünk, mely bizonyos fokú meghajlást parancsol. A tekintély ál­talában az a hatalom, amelynek irá­nyítását gondolkozásunkban, érzel­münkben és cselekvésünkben szabad akaratunkból fogadjuk el. A tekin­tély erkölcsi fogalom, mely a hata­lom jogi fogalmának erköcsi hátteret ad. Ebből folyólag igen komoly je­lenség az, amit uton-utfélen, mint bajaink egyik főokát hallunk fel­sorolni, hogy tudnillik a tekintély fogalma nálunk mélyen lehanyatlott. Hogy ez tény, abban kételkedni alig lehet. Azok a hirheett „egyéni akciók", amelyek nemzetünk jóhírnevén ki­számíthatatlan kárt okoznak, ebből a forrásból származnak. Az a lelki anarchia, amely a tényleges anarchia uralmát készíti elő és annak egyes jelenségeit már­is aggasztó mérték­ben hozza létre, bizonyára komoly jelenség és a tekintély helyreállítása egyik legfontosabb feladatunk, de­hogy ezt tehessük, mindenekelőtt a bajnak forrásait kell ismernünk. — A tekintély hanyatlásának okai mindkét oldalról idézhetők, azoknál, akik a tekintélyt képviselik, épp úgy, mint azoknál, akiknek azt elismerni kellene. A lelkekben, tömegekben ment végbe az a folyamat, mely sokakban kiirtotta, még többekben gyengítette az Istentől való függés igazát. Történt ez egy erős és kerülő úton, mert ezt a gyengülést nem csupán az Istent kifejezetten tagadó, az egyházat kifejezetten támadó irány­zatok idézték elő, hanem a tiszta erkölcsöt elrontó féktelen gazdago­dást és élvezetvágyat ter­jesztő, érzéki­séget ébresztő, egyszóval alsóbb­rendű képességek lázadását szolgáló összes áramlatok. A talaj elő volt készítve a lelkek összeomlására, de az intézményekére is. Hihetetlen vak­sággal ragaszkodtunk a vagyon ki­váltságaihoz közhatalmak szervezé­sében és ezáltal szinte lehetetlenné tettük, hogy a kirekesztett vagyon­­talarok tömege e hatalmak iránt bizalommal viseltessék, hogy ben­nünk olyant lásson, ami előtt önként meghajol. — Értsük meg, hogy ez a világ­­katasztrófa egyszersmind a tekintély katasztrófája is volt. Azoknak a ha­talmaknak összessége, amelyek a közjót akként szolgálták, hogy előz­mény nélkül való nyomorúságba döntötték a világot, szükségszerűkép eljátszották a tekintélyt. A tekintély összetörése folytán ránkzúdult rette­netes események tanítottak meg arra, hogy alig van sürgősebb teendőnk, a nemzeti regenerációnak alig van nélkülözhetetlenebb feltétele, mint a tekintélynek helyreállítása. Itt egy lélektani folyamatról van szó, ame­lyet intézményesen megalkotni nem, de lehetővé tenni és elősegíteni igen­is lehet, sőt kell. A feladat kettős: a lélekben újból felidézni azt a ké­szültséget, amely önként meg tud hajolni és a közhatalmakat akként szervezni, működésüket akként irá­nyítani, hogy az önkéntes meghajlás lélektanilag minél könnyebben legyen elérhető. — Feh­ér világnak nevezik ezt a mienket, ellentétben a vörössel. Hát legyen igazán fehér, az, erkölcsileg szeplőtelen, hozzáférh­etetlen, mint az a keresztény zászló bec­ületéhez illik, legyen igazságos, minden törvényt, minden jogot tisztelő, minden önké­nyeskedést kizáró, legyen fegyel­mezett A múlt társadalmának fő­bűne volt, hogy nem volt benne elég szeretet és ezért büntette meg talán az Isten a kommunizmus ostorával. Rettentő volna, ha bennünk még a múlt társadalmánál is kevesebb sze­retet volna. Szeretetben­ élt Krisztus és az ő szeretmében élhet, győzhet, uralkodhat, parancsolhat ez a nem­zet, amely őt követi. Apponyi hatalmas beszédével be­fejeződön a II. nyilvános ülés és a közönség a kiváló szónok éltetése közben oszlott szét Ankéteznek a csehek a2 éhínség leküzdése végett. — A magyar kormány képviselete jelen van. — BUDAPEST, okt. 26. A jóvátételi bizottság kezdeményezésére Prágá­ban az éhínség leküzdése érdeké­ben tárgyalásokat folytatnak, ame­­­lyen a magyar kormány képviselői is részt vesznek. Értesülésünk sze­rint a tárgyalások kedvező meder­ben folynak. Egyesek a ratifikálás ellen. BUDAPEST, okt 26. Értesülésünk szerint a nemzetgyűlési képviselők egy része hétfőn este az Egyetem­­utcai párthírban értekezletet tartott. Az értekezleten erős vélemények hangzottak el a békeszerződés ratifi­kálása ellen. A tanácskozások a késő éjjeli órákig tartottak. Az angol sztrájk ügye kedvezőre fordult. BÉCS, okt. 26. (M. T. I.) A N. F. P. jelenti Berlinből: Londoni hír­adás szerint az angol szénmunkások sztrájkjában a helyzet kedvezőre for­dult. A szombati kétórás értekezle­ten, amelyen Bonar Lhw és más miniszterek is részt vettek, jelentős eredményeket értek el. A kormány, hir szerint, késznek nyilatkozott arra, hogy belemegy abba, hogy a munka­bért nyomban két schillinggel fel­emeljék. A bányamunkások végre­­hajtó­ bizottsága ezzel szemben köte­lezettséget vállalt, hogy a termelést fokozatosan emelik. Interpelláció a cseh atrocitások tárgyában. BUDAPEST, okt. 26. Dvorcsák Győző nemzetgyűlési képviselő a mai ülésen elmondandó interpellá­cióra kért és kapott engedélyt. Ér­tesülésünk szerint interpellációjában a felvidéki kiutasítottak ügyével fog foglalkozni, mert a csehen az eskü­­letétel ellenére ismét nagyszámu felvidéki lakost utasítottak ki. Ki fog térni beszédében ezenkívül a csehek számtalan atrocitására is. Az interpellációra a miniszterelnök azon­nal válaszol. ZAVAROK a TERMÉSRENDE­LET KÖRÜL. A kormányzópártban erélyes mozgolódások vannak. A volt kisgazdapárt tagjai különösen Vass József közélelmezési miniszter ellen foglalnak állást a kukorica­­rendelet végrehajtása miatt. A Ház folyosóján ma délelőtt többen el­keseredésüknek adtak kifejezést. Megbeszélés tárgyát képezte a ke­­resztényszocialista pártnak hétfőn este tartott értekezlete, amelyen a kormányzópártból való kilépés gon­dolatával is foglalkoztak. Az érte­kezleten azonban végül az a véle­mény alakult ki, hogy a földbirtok­­reform és a megyei és közigazga­tási választójogra vonatkozó javas­latok törvényerőre való emelkedé­séig a pártnak együtt kell maradnia. A hevesebb természetű képviselők is belenyugodtak végül ebbe a ha­tározatba. A legutóbbi értekezleten hosszabb vita volt a termésrendelet módosí­tásáról. A mozgalmat vasadi Balogh György indította meg. A termésren­­deletet a gazdaközönség és a fo­gyasztók érdekeinek összeegyezteté­sével feltétlenül módosítani kíván­ják és kilátás van rá, — noha pénz­ügyi nehézségek merülnek fel — hogy a rendeletét módosítani is fogják. f . / !

Next