Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)
1924-05-06 / 103. szám
iwmmM» u kMökm■I i S«ák Ftranc ula 2. (FA* f at UakcUvul nemben.) Teto- Ikn IHUJtad«!' **«tete' US Mt» Ihrttelévíl mindé» Sert» imám Ar» 1800 *°" t*M. S»IuetA*i araki Bgx Mesvra helyben SOPCO, Bnd»ycxytsi ás vidéken 36000 f. évfolyam. Igya számára 1500 korona Szeged, 1924 május 6, KEDD. Hirdetni Araki FAikartbon 1 mm. 400, egy hasibon 800, maiéi hasábon ímSiByegkOxt B izá ralikkal drágább. Apróhirdetés 10 sióig 6008 kor. SzövegkOxti közlemények soronként 8000 korona. Családi értesítés 45000 kor. 103-ik szám. Az aranyparipa. A cím bizonyára úgy hangzik, mintha Argirus királyfi és Tündér Hona históriája következnék utána, vagy a tarka fantáziának más valamely meséje a tejúton robogó daliákkal és az aranyszőrű táltossal, amely hipp, hopp egyszeriben túlröppen a kéklő hegyeken az Óperenciás tenger partjára. Pedig hát csak a tegnapi szegedi vásárról lészen szó, amely hagyományos szokás szerint borongós felhők alatt folyt le kissé ázós-fázós hangulatban. Forgalom nem sok volt, de azért vígan röpködtek a milliók; cigány kupecek jártak-keltek duzzadó pénztárcákkal, melyekben nyolcvanával-százával tömegestek a magyar dollárnak keresztelt milliós államjegyek; gyerekek vásárolták ötezer koronákért a krumplicukrot; tanyai magyarok konflisan vitették magukat a Bchn-vendéglőbe sörözésre; kispénzű városiak pedig félve érdeklődtek az elérhetetlen magasságokra felkúszott árak iránt. Ezen a vásáron jelent meg a piac népének köztudatában az aranyparipa. Először egy papucsosnak a sátrában találkoztunk vele, ahol alsótanyai menyecskék alkudoztak öten egypár virágos papucsra. Nézegették, forgaták, kicsinyelték, nagynak találták, szóval mindent a mérleg serpenyőjébe raktak, amivel a célirányos vevő hatni szándékozik az eladóra. Miután ők maguk már hetvenezer koronáért eladták a rántani való csirkének csúfolt verebeknek a párját és kilencvenezerért a sárga pihés kis libákat, drágálták az ötvenezer koronás papucsot. Még azt is hibájául rótták fJ, hogy csak a kövezeten kopog, de a tanyai homokban sem lehet hallani a járását. A mester egy darabig csak hallgatta a szapora beszéd áradatát, azután ő is előadta az érveit: — Ugyan lelkem, hát hogy volna sok az ötvenezer korona ezért a papucáért. Nézze meg, milyen bőrből van, meg milyen virágok vannak rajta. Nem drágább ez egy krajcárral se, mint veit békében. Aranyparipán három korona Maguk is csak aranypsapán adják a búzát, én se adhatom a papucsot másképen. Ahogy tovább szemlélődtünk a vásáron és hallgattuk a sokféle népek beszédét, némi mélabúval állapíthattuk meg, hogy Zürich végérvényesen álszenvedett. De haldoklik már a papírkorona is. Az aranypazipa képletesen akkorát rúgott rajta, hogy aligha tud már feltápászkodni. Amin a közgazdasági tudomány és közgazdasági bölcseség heteken, nőnapokon és esztendőkön át rágódott, a nép egyszerű gyermekei, akikben a legnagyobb finencpolitikai érzék lakozik, a sugallatnak ösztönös gyorsaságává felfogták és megértették. A tegnapi vásár már aranykoronában és aranyparitáson számolt és ha paripát csinált is a paritásból, megjelölte a kivezető utat a gazdasági életnek mostani ingoványából. Szanálási törvény, külföldi kölcsön és jegybank, társítva a gazdasági élet szabadságának helyreállításával csak előfeltételei a viszonyok rendeződésének. Végleges rend csak akkor lehet, az igazi termelő munka csak akkor indulhat meg, a kereskedelembe csak akkor térhet vissza a vérkeringés s a szociális békét csak akkor lehet biztosítani ebben az országban, ha vissza tudunk térni a békebeli viszonyokra, közgazdasági nyelven szólva, ha vissza tudjuk állítani a teljes aranyparitást. Ameddig ugyanis a jövedelmek elosztásában a mai szörnyűséges aránytalanságok mutatkoznak, amíg egyik oldalon a Xp ill.n,?*t nem tudj*k előállítani, mert a SKSÍih*?0 lélek túlságosan ragassk, adedig a legszükségesebb életfenntartási cikeket sem tudják beszerezni, mert a keresetek alatta vannak a legszűkösebben számított létminimumnak, addig hiv é, hiába, való minden kísérlet a gazdasági és társadalmi egyensúly helyreállítására. A tendencia ma már kétségtelenül az aranyparitás felé irányul, nemcsak a szegedi vásáron, hanem köröskörül az egész országban is. Egyelőre ugyan a törekvés leginkább abban a formában nyilvánul meg, hogy a saját jövedelmét szeretné mindenki aranyparitásra emelni, de papírkoronában szeretné a fizetéseit teljesíteni. Ezt cselekszik a biztosító társaságok, a gazdák, a munkaadók, a munkások, sőt ezt cselekszi maga az állam is. De ami történik, ha egyelőre az önzés dominál is benne, átmenet a gazdasági viszonyok rendeződése felé. Ügyvédnek, orvosnak, tisztviselőnek, iparosnak és kereskedőnek megint úgy és annyit kell keresni, mint békében. Meg kell barátkoznunk a teljes átértékelés gondolatával. Be kell látnunk, hogy nem tartható fenn az az állapot, hogy aki békében öt ruhát csináltathatott egy havi keresetéből, annak ma két havi keresete elég egy ruhára. Ha az emberek többsége megint úgy keres, mint a békében, akkor lesz keselkedő, lesz fogyasztóképesség, lesz munkája az iparosnak és lesz forgalma a kereskedőnek. É s ha százezrek és milliók helyett megtanulunk megint eggyel és kettővel számolni, mint hajdanában, danában és ha módunk is lesz, hogy annak megfelelően is élhessünk, akkor megszelídül és kezes állat lesz a ma még vadul tomboló, rugdalédió aranyparipa. aAMWMMMMMMMMWMMaMMNMWMMMaMMMMMMMNMMMMMMMMM Az orosz-német konfliktus: Jegyzékváltás a szovjet nagykövet és a német külügyminisztérium között• Budapest, május 5. Közöltük a minap, hogy a porosz rendőrség a szovjet berlini kereskedelmi képviseletének épületében üldözött két embert, akik tilos kommunista propagandát űztek. Az ügyből konfliktus támadt, amely most a következő orosz-német jegyzékváltásban éleződik ki: Berlin, május 5. Az orosz nagykövet jegyzéket nyújtott át a német külügyminiszternek, amely egyebek közt így szól: Május 3-án délelőtt az orosz kereskedelmi képviselet egyik alkalmazottja a lépcsőn találkozott két emberrel, akik előreszegezett revolverrel mentek a lépcsőn felfelé. A kereskedelmi képviselet ügyvezetője felszólította a két embert, — akik mint rendőrségi hivatalnokok igazolták magukat —, hogy távozzanak, amit haladéktalanul meg is tettek. A nagykövet értesült arról, hogy a kereskedelmi képviseletet egy rendőri osztag át fogja kutatni s az összes alkalmazott skst letartóztatja. A nagykövet nyomban Stresemann birodalmi miniszterhez fordult, aki kijelentette, hogy a rendőrségnek nincs joga a területen kívüli épületbe behatolni, de egynegyed óra múlva Stresemann közölte, hogy a rendőrség azért jelent meg a kereskedelmi képviseletnél, hogy szökésben lévő letartóztatottakat üldözzön. Különben is a porosz belügyminisztérium a kereskedelmi képviselet épületét nem tekinti területenkívülinek. A nagykövet azt válaszolta a porosz belügyminisztériumnak, hogy a kereskedelmi képviselet ellen, amely mint orosz állami hatóság, a nagykövetségnek alá van vetve, a nagykövettel történt előzetes értekezés és a külügyminisztérium közbenjárása nélkül semmiféle rendőri intézkedést foganatosítani nem lehet Erre a belügyminiszter elrendelte, hogy a kereskedelmi képviseletek épületét ürítsék ki. Az ígéretek ellenére az eljárást mégis folytatták — mondja tovább az orosz nagykövet — s így kormányom részére fenntartom a jogot, hogy a történtektől olyan konzekvenciákat vonjon le, amilyeneket éppen szükségesnek tart. Én a leghatározottabban tiltakozom a házkutatás és a diplomáciai érinthetetlenség megvédése ellen. Stresemann külügyminiszter az orosz nagykövet jegyzékére a következőkép válaszolt: Nagykövet Úr iban szerencsém értesíteni, hogy május 5 én kelt és a Szociális Szovjetköztársaságok Uniójának kereskedelmi képviseletében május 3-án történtekkel foglalkozó jegyzékét megkaptam. Már a külügyminisztériumnak május 3-án kelt szóbeli jegyzékében közöltük, hogy mi volt a tényállás a külügyminisztérium birtokában lévő német belügyi hatósági jelentés szerint. Ezektől a jelentésektől az eseményeknek ön által közölt előadása nagymértékben eltér. Az Ügy haladéktalan további tisztázására az ön jegyzékének tartalmát közöltem ez illetékes belügyi hatóságokkal. Legyen szabad tisztelettel fenntartanom, hogy az eset tárgyalására visszatérhessek, ha a folyamatba lett vizsgálat, melyet a lehető leggyorsabban foganatosítanak, véget ér. Dr. Stresemann, s. k. Smith főbiztos tanácskozásai a pénzügyminiszterrel. Május 7 a végső határideje a jegybank részvények jegyzésének. Budapest, május 5. Smith és a népszövetségi .1 . — XJL. iItl»r.ro( HAifAn rálűlAlt delegáció titkárai hétfőn délelőtt felkeresték Korányi báró pénzügyminisztert, akivel hosszabb ideig tanácskoztak. Korányi a tanácskozások további folyamán bekérette magához Szabóky Alajos és Vargha Imre pénzügyi államtitkárokat és ettől kezdve az államtitkárok bevonásával folytattak hétfőn tanácskozást. Szóba kerültek a szanálással kapcsolatos legsürgősebb teendők, elsősorban a jegybank megalapításának kérdése. A Népszövetség nálunk időző titkárai csak néhány napig maradnak Budapesten és azután visszaérnek Genfbe, hogy a szanálás eddigi munkájául a Népszövetség pénzügyi tanácsának beszámoljanak. Déli 12 óra tájban J. Smith eltávozott a pénzügyminisztériumból és a külföldi követek meglátogatására indult. Munkatársunk kérdést intézett a pénzügyminisztérium egyik vezető államtitkárához arra nézve, hogy mikép döntött a pénügyminisztérium a jegybank-részvények jegyzőinek határidejére vonatkozóiig. Az államtikár kijelentette, hogy a hétfőn délig beérkezett jelentések alapján a pénzügyminiszter elhatározta, hogy a jegybank-részvények jegyzésének határidejéül május 7-ét véglegesnek tekintik és azt semmi körülmények között nem fogják meghosszabbítani. A pénzügyi kormányzat átszervezése a szanálási javaslatoknak megfelelően folyamatban van. A pénzügyi adminisztráció leépítése még hosszabb időt vesz igénybe. Értesülésünk szerint elsősorban az állampénztárak átszervezése és az adóhivatalok megszüntetésének a g*“® 4!* foglalkoztatja a Pénzügyminiszt a Nemzeti Bank Szerdán fejeződik be , részvényjegyzése. .részv*nyjegyzés szerdán befetanakik AzKaimi?á?Ik<örökben ,aljegyzésre számitjjjj* Jzc a,akujögytlés, amely május 20—21-e körül lesz, megválasztják a jegybank főtanácsát és a kormány ezzel egyidejűleg kinevezi a jegybank elnökét, aki minden valószínűség szerit Popovics Sándor lesz. Alelnökök Papp Elek és Schliesser Viktor lesznek. A Magyar Nemzeti Bank működésének időpontját a pénzügyminiszter külön rendeletben állapítja meg. A jegybank az állam tartozását át fogja verni a jegy-