Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-14 / 36. szám
1928 február 14. DÉLMAGYARORSZÁG 3 A sszegedi bajtársak elpasarosMU, hogy nem látogatják az előadásodat, — a tanárait nem tarifáit meg óráikat Megkezdődött a „néma tüntetés” a numerus clausust „módosító” javaslat ellen — 4 bajtársi szövetségei „bizalmi férfiakat” állítanak a kapukba, hogy figyelmeztessék a hallgatókat Küldöttség a rektornál (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország vasárnapi számában beszámolt arról, hogy a numerus clausust »módosító« törvényjavaslat parlamenti tárgyalásával kapcsolatban a MEFHOSZ és a Turul bajtársi egyesületek elhatározták, hogy az egyetemeken »néma tüntetéseket«, rendeznek. A hallgatók az előadásokon nem jelennek meg és távol maradnak mindaddig, míg a törvényjavaslat parlamenti tárgyalását be nem fejezik. A szegedi egyetemen szombaton már népidenek voltak az előadótermek. A központi bajtársi egyesületek rendelkezései azonban csak szombaton délután érkeztek meg Szegedre. Dr. Páláskai Gyula, a MEFHOSZ szegedi elnöke a központ utasításaihoz híven azonnal érintkezésbe lépett dr. Issekutz Béla rektorral és bejelentette, hogy a központ a numerus clausust módosító törvényjavaslat tárgyalásának idejére néma tüntetést rendelt el és ennek értelmében az egyetemi hallgatók nem járhatnak be az egyetemre. Bejelentette még dr. Paraszkay, hogy hétfőn délben küldöttség jelenik meg a rektornál és hivatalos formában is bejelentik az ifjúság állásfoglalását. Hétfőn délben egy órakor a Werbőczy Egyesület hivatalos helyiségében jöttek össze a bajtársi egyesületek vezérei, hogy a teendőket megbeszéljék. A vezérek rövid tanácskozás után döntöttek és a tanácskozás eredményéről a következő adják ki: hivatalos kommünikét »Az az ifjúsági értekezlet, amelyen a »Turul Szövetség« szegedi kerületében és a »MEFHOSz« szegedi csoportjában tömörült valamennyi ifjúsági egyesület vezetősége részt vett, február 13-án, hétfőn délben a következő határozatot hozta: Az egyetem valamennyi ifjúsági egyesületének tagjai február 11-étől, kedd reggeltől kezdődőleg az előadások látogatásától közelebbi intézkedésig tartózkodnak, kifejezésül tiltakozásuknak, amellyel a numerus clausus törvény módosításával szemben viselkednek. A tanulmányi és szigorlati rend fentartásának érdekét az ifjúság szívén viseli, azért az értekezlet kimondja, hogy az összes egyesületi tagok másmilyen tüntetéstől, atrocitástól, verekedéstől, igazoltatástól stb. a legszigorúbban tartózkodni kötelesek. Az egyesületi vezetők felelősséggel tartoznak ezért és adott esetben megelőző (preventív) rendet teremteni vagy megtorló magatartást tanúsítani tartoznak. Közelebbi intézkedéseket újabb ifjúsági vezetői értekezlet fog hozni, amelynek egy behívása a Turul Szövetség szegedi kerületi vezérének és a MEFHOSZ szegedi csoportja elnökének együttes hatáskörébe tartozik.« Az értekezlet után a bajtársak vezérei felkeresték Issekutz Béla rektort és bejelentették, hogy a határozat értelmében az előadásokat egyelőre nem látogatják, ígéretet tettek azonban a vezérek arra, hogy a »néma tüntetés« ideje alatt minden rendzavarástól tartózkodnak. A rektor a vezérek bejelentését tudomásul vette és egyben kijelentette, hogy az ifjúság »néma tüntetéséről« értesíti a kari dékánokat, és a tüntetés ideje alatt a tanárok nem tartanak előadásokat. A rektor azonban a legkomolyabb formában figyelmeztette az ifjúság vezéreit arra, hogy a tüntetés ideje alatt mindent kövessenek el, hogy az egyetem békéje biztosítva legyen. Hétfőn délután a bajtársi egyesületek vezérei összehívták az ifjúságot és előttük is publikálták a néma tüntetést. Egyben elhatározták a vezérek, hogy a keddi naptól kezdődőleg bizalmi férfiakat küldenek ki a különböző fakultások helyiségeibe, hogy az ott megjelenő hallgatókat figyelmeztessék az ifjúság határozatára. A hétfői nap különben minden rendzavarás nélkül, a nyugalom jegyében múlott el. A bölcsészeti és jogi fakultáson előadásokat nem tartottak, csupán az orvoskar’on tartotta meg néhány tanár az óráját a feltűnően gyér látogatottságú tantermekben. > Érdekes viták, érdekes javaslatok a földmunkások első szegedi kongresszusán A kongresszus szociális intézkedéseket sürgetett és követelte, hogy a földmunkások sorának intézését a földmivelésügyi minisztériumból tegyék át a népjólétibe (A Délmagyarország munkatársától) A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége vasárnap tartotta megalakulása óta első országos kongresszusát a Munkásotthon nagytermében Takács Ferenc országos titkár elnökletével. A kongresszuson megjelent a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának több tagja, a földmivelésügyi minisztert Gabrovszky Miklós miniszteri tanácsos képviselte. A kongresszust, amely erős rendőri asszisztencia mellett a lehető legsimábban folyt le, reggel félkilenc órakor nyitották meg. Takács Ferenc megnyitó beszédében elmondotta, hogy a szövetség hat és fél évvel ezelőtt alakult meg, de országos kongresszust még nem tarthatott, pedig nagyon sok lett volna a megbeszélni, az elpanaszolni való, hiszen nincs társadalmi osztály, amely keserűbb, nyomorúságosabb helyzetben lenne, mint a földmunkások hatalmas, ám jog nélküli társadalma. .• •••• Kabók Lajos országgyűlési képviselő a vasmunkások nevében, Gabrovszky Miklós miniszteri tanácsos pedig a földmivelésügyi miniszter nevében üdvözölte a kongresszust. Elmondotta, hogy a földmivelésügyi miniszter azért küldötte ki, hogy közvetlenül meghallgassa a földmunkások panaszait, amelyek alapján a minisztérium kidolgozhatja majd a szükséges törvényjavaslatokat. Peyer Károly országgyűlési képviselő a Szakszervezeti Tanács üdvözletét tolmácsolta. Elmondotta, hogy a földmunkások helyzete még az ipari munkásság helyzeténél is súlyosabb. Ennek pedig az a magyarázata, hogy az ipari munkásság korábban megszervezkedhetett és szervezettségének köszönheti azokat az eredményeket, amelyeket gazdasági és szociális téren eddig elért. A földmunkások eredményt szintén csak akkor érhetnek el, ha kiverekszik maguknak a szabad szervezkedék jogai. Kijelentette, hogy a Szakszervezeti Tanács minden erejével küzdeni fog a földmunkások érdekeiért. Farkas István a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának üdvözletét hozta el a kongresszusra. Szintén a szervezkedés szükségességét és sürgősségét hangoztatta. Elmondotta, hogy a magyar földmunkásság helyzete évszázadok óta nem javult. A feudális Magyarországon a földmunkásnak még annyi joga sincs, mint az ipari munkásnak. Ezután Kéthly tuna országgyűlési képviselőt kívánta a kongresszus hallani. A képviselőnő, a földmunkások asszonyainak keserves, állati sorsáról beszélt és szociális, egészségügyi törvényeket, intézményeket sürgetett az igazi tájvédelem érdekében, mert a jelenlegi viszonyok mellett a magyar föld munkás asszonyai nem nevelhetik fel a jövő egészséges generációját. Szeder Ferenc volt nemzetgyűlési képviselő, a földmunkás szövetség titkára tartotta meg ezután hatalmas előadását a magyar földmunkások szociális helyzetéről. ismertette azt az egyezménytervezetet, amelyet a nemzetközi munkaügyi hivatal juttatott el az egyes államok kormányaihoz a mezőgazdasági munkások kötelező betegségi, baleset- és rokkantsági biztosításáról. Elmondotta, hogy ezt az egyezményt nemcsak a gazdaérdekeltség,, hanem a hivatalos hatalom is az országra rákényszerített rendszabálynak tekinti, mégpedig olyan rendszabálynak, amelyet a mezőgazdasági termelés nem bír el. A munkásság, bár ezt az egyezményt nem tartja kielégítőnek, mégis érdeke, hogy elfogadtatásáért síkra szálljon, mert helyzetén mégis csak javítana valamit. — Ma már nem azt az időt éljük — mondotta Szeder Ferenc —, amikor azt hitték, hogy Isten az egyik embert urnak, a másikat szolgának teremtette. Ma mindenki elismeri, hogy a munka az, amely erőt jelent és amely fentartja a társadalmat. A munkásoknak éppen úgy joguk van az élet örömeihez és szépségeihez, mint másoknak és nem lehet elvitatni a munkásságnak azt a jogát, hogy ezeket a szépségeket és örömöket akarja elérni. Szeder Ferenc ezután ismertette a magyar földmunkásság szociális helyzetét egészségügyi szempontból. Statisztikai adatokkal mutatta ki, hogy Magyarország népesedési szempontból az európai államok között vezető helyen áll, de a gyermekhalandóság tekintetében a legutolsó helyen, mert a tűrhetetlen egészségügyi viszonyok teljes mértékben lerontják a magyar nép termékenységének hatását. Az államhatalomnak, ha előrelátó, értékelnie kellene az emberi üzemerőt, az egészséget is, mert a tőkét is ez hozza létre. — Huszonegy évvel ezelőtt házhatározat kötelezte a kormányt a földmunkások kötelező biztosítására vonatkozó törvényjavaslat beterjesztésére. Huszonegy év óta nem történt ezen a téren semmi, mert az illetékesek mindig kibújtak e kötelezettség alól. Foglalkozott ezután a forradalom utáni törvényhozás szociálpolitikai alkotásaival és megállapítja, hogy ezek jelentéktelenné zsugorodnak össze a szükségletek mellett. Határozati javaslatot terjeszt elő, hogy a kongresszus kérje az egyezménytervezet törvénybeiktatását és kérje fel a szociáldemokrata párt parlamenti frakcióját ennek a kisürgetésére. Szeder Ferenc általános helyesléssel fogadott előadását, amely teljes két óráig tartott, vita követte. A községet földmunkás szervezeteknek kiküldöttei egymásután szólaltak fel és tárták fel panaszaikat. Egyik-másik fiatal földmunkás felszólalása alaposságával, tárgyilagosságával és céltudatosságával általános meglepetést keltett. Legfontosabb volt ezek között Kállai Sándor felszólalása, aki azt fejtegette, hogy a magyar földmunkásság mindaddig nem is remélheti helyzetének javítását, amíg sorsának intézése a földmivelésügyi miniszter hatáskörébe tartozik, mert a földmivelésügyi miniszter kezét a gazdaérdekelségek hatalmas befolyása úgy is megbénítja. Határozati javaslatot nyújt be, amelyben, kéri, hogy a kongresszus indítson akciót ennek a helyzetnek megváltoztatása érdekében, hogy a földmunkások sorsának intézését a parlament utalja át a népjóléti miniszter hatáskörébe.